Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

1967. május 13. 3 Szombat BÚCSÚZIK LACI BÁCSI Könnyes a szeme. Éppen az: előbb kapta meg az ajándékot. A halászati termelőszövetkezet egy opera teljes hanglemezfelvételét adta, kollegáitól krdstályvázát ka­pott, a kerékpármegőrző meg egy csokor virággal búcsúzott el Tóth Laci bácsitól, a csabai Halászcsár­da őszhajú felszolgálójától. Nyug­díjba megy. Könnyes a szeme, s egyre haj­togatja: — Ilyen szép virágot kap­tam a (kerékpármegőrzőből... Ki gondolta volna^ hogy még ő sem felejtkezik él rólam.... Csak akadozva tud beszelni a ptncéiri, vendéglátód pályafutásá­ról is. Hivatalosan 1929-ben kezd­te, nem hivatalosan iskolás gye­rek kora óta állt a vendégek szol­gálatában. Miskolc, Budapest, Lil­lafüred, Mátraháza, a Balaton mindkét partja és Gyula, Békés, Békéscsaba. Sorolni is sok, hát azt a sok ételt, italt felszolgálni, amit Laci bácsi ez alatt az idő alatt asztalra tett! Tonnáikban lehetne csak kifejezni. # Az államosítás után üzletvezető lett. Kovácsolgatta ekkor már a szocialista bolthálózatot. Csak egy szám: a 20 ezer forintos forgalmú üzletből 120 ezer forintost hozott létre! A Halászcsárdáiban mindössze négy éve volt, s itt vette kezébe a Ülésezett Békéscsaba Városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Május 12-én délelőtt 9 órakor ülést tartott a Békéscsabai Váro­si Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ez alkalommal napirenden szere­pelt a városiban folyó ismeretter­jesztő tevékenységről szóló je­lentés, amelyet dr. Pirityi Károly, a TIT városi szervezetének elnö­ke terjesztett elő. Második napi­rendi pontként tárgyalták a tűz­rendészed előkészítésről szóló je­lentést Ballangó János városi tűzoltóparancsnok írásos előad- máinya alapján. A végrehajtó bizottság ezután megfelelő határozatot hozott az aratási, cséplési munkák tűzvé­delmére. A végrehajtó bizottság a vb művelődésügyi osztály hatósági tevékenységéről folytatott vitát, máj bejelentések , és indítványok megtárgyalása után zárta ülését. nyugállomány „bizonyítványát”. Nehéz kérdezni, hiszen annyi az élménye, hogy regényt lehetne be­lőle írni. Nagy emberek és kis emberek ültek mér asztalánál. Bárók éa napszámosok. Durva és kedves vendégek. S most már emlékké lett mindez. Egy kérdést mégis: — A fiatal felszolgálód gárda? Mi a véleménye róluk? — Jók. Nagyon sokat tudnak. Jóval többet, mint mi, amikor kezdtük. De... — nem akarja to­vább folytatni. Azt hiszem, sérte­ni nem akar senkit. Ügy kell a szót kihúzni belőle. — De... több van bennük, mint amit a vendég kap tőlük. Nem tudom, de talán sok az enged­mény... Így aztán baj van a fte-» gyelemmel is. Pedig a vendég a pincér viselkedéséből ítéli meg az üzletet! — Pontosabban? — Inkább érzékelhetőbben: „A pincér adja fel a kabátot!” Bár csak jelképes kötelességet mond, mégis benne van a régi pincér szemlélete: sokkal udvaria­sabban! Hagyjuk kollégái között. Ót ün­nepük, neki önt a felszolgáló, ne­ki szól most az operarészlet, az ajándéklemezről. Búcsúznak tőle. Mi is: hosszú, egészséges és nyugodt életet kí­vánunk, Laci bácsi! va— ti— A csökkent munkaképességűek érdekében Ügy tűnhet, a szó önmagáért beszél és nem szükséges külön értelmezni is: aki csökkent mun­kaképességű, az nem végezhet teljes értékű munkát. A valóság azonban korántsem ilyen egysze­rű és dolgozó emberek tízezeréi­nek elemi érdekei fűződnek ah­hoz, hogy a vállalatok, munka­helyek illetékesei valóban pontos jelentésében ismerjék ezt a fo­galmat. Időszerűvé teszi ezt az is, hogy a közelmúltban megjelent kormányhatározat- nemcsak elvi körvonalaiban, de ami ennél sok­kal fontosabb: intézkedések egész sorával világítja meg a csökkent munkaképesség valósághű és em­berséges jelentését, gyakorlati értelmezését. A gyakorlatban eddig úgy oldó­dott meg a korábbi munkakörük betöltésére alkalmatlan emberek súlyos gondja, hogy az illetékes tanácsi vagy vállalati szervek — emberséggel - segítőkészséggel — „kerítettek” valamilyen munkát ■V-'­Keyermes hallat magáról A ragyogó májusi napsütés­ben ülünk kocsira. A főagro- nómus szolgálati fogata állt élő, hogy bejárjuk a kevermesi Lenin Tsz 8 ezer holdas határának le­galább egy harmadát. Szaporán koppan a lovak patkója, ahogyan Ködmön Pál „kocsi vezető” su­hint egyet ostorával. Csakhamar magunk mögött hagyjuk a falut, s a maga valóságában kitárul a határ. Kukoricatábla mellett ve* zet az út. A sorok nyílegyenesek. A csatlakozó sorok is szabályo­sak. Min tha zsinór mellett vezet­tek volna a traktort. — Volt zsinór is — mondja Hu- nyad Péter föagomómus —, csak­hogy annak az egyik vége Kever- masen, a másik vége pedig Novi- szádon volt. Gondolatban száz kilométereket ugrunk. A kukoricatábla túlsó vé­ge talán 700 méterre sincs. így bizonyos értelemben magyarázat­ra szorul a zsinór noviszádi vége. A Lenin Tsz igazgatósága még a tavaszi munkák előtt elhatároz­ta, hogy a legegyenesebb sort ve­tő traktorosokat négy-ötnapos A nyfflasvezér hálásan szoron­gatta a német urak kezét. — Köszönöm Höttl úr, köszö­nöm! — mondta a kémfőnök­nek, aki szintén ott volt az Űri utcában. — Önök voltak, akik először felismerték, hogy a hun­garista mozgalom a német biro­dalom egyetlen igazi magyaror­szági szövetségese. Önök tették az első kezdeményező lépése­ket. A fekete hajú fiatalember el­húzta kezét a Szálasáéiból, s az­tán, anélkül, hogy a jelenlevők­től búcsút vett volna, elhagyta az Űri utcai épületet. Ment a Dísz térre. Dolga volt. Lezárta az Unternehmen Maus aktáját. Doris, a titkárnő fürge ujjakkal gépelte az eredmények összefoglalását: „E játszma eredménye a kö­vetkező volt: a) Az ifjú Horthy javaslatába belemenve, sikerült tényekkel bebizonyítani: az állami vezető körök komolyan foglalkoznak azzal, hoigy a partizánokkal kap­csolatba kerüljenek. b) Megakadályoztuk, hogy Horthy más utakon keressen kapcsolatot, ami kétségtelenül sikerülhetett volna neki. Cj Csupán e játszma szerint sikerülhetett az ifjú Honthyt pa­rancs alapján letartóztatni. Ezt a vállalkozást egyébként aligha hajthattuk volna végre. d) A kormányzót, akit fiának eltűnése rendkívül nyugtalaní­tott, rábeszélhették, hogy kapd- tuládós nyilatkozatát október 15-én bemondassa a rádióban, mielőtt árulásához a maga ré­széről a szükséges előkészülete­ket megtette volna. — Kész! — motndita Höttl, amikor a lány leütötte a pontot. — Az aktát majd holnap továb­bítjuk. Most jöjjön, aludjunk egyet... — Skorzeny Sturmbannführer telefonált — mondta a titkárnő —, hogy vacsorát rendez a Vár­ban, oda mindkettőnket elvár... Höttl megrázta a fejét. —Egye meg a fene azt az Ot­tót — mondta —, most egészen máshoz van kedvem. A lány engedelmeskedett. S amikor pihentek, szinte szerel­mesen simult Höttlhöz. — Milyen okos vagy te, Wil­helm! — mondta neki. A férfi halkan mondta: — Nem én voltam annyira okos, ők voltak annyira ostobák! (Vége) külföldi úttal jutalmazza. A no­viszádi nemzetközi mezőgazdasá­gi gépkiállítás megtekintésére gondoltak. Ezekben a napokban szakemberek és tsz-gazdák járják a határt, vizsgálják a vetés minő­ségét. Május 13-án összesítik és kihirdetik az eredményt. Tavaly, meg azelőtt bi­zony itt is girbe-görbe volt a sor. Kultivátorozni nem is lehetett a kukoricát. A „ta­nulóévek” ilyenek voltak ebben a faluban. Akkor a sorok a köves- úttai párhuzamosan futottak és így egyik eltakarta a másikat. Most viszont merőlegesek az út­ra. Beletekinthet bárki, meggyő­ződhet, mit produkál az értelem, ha anyagilag ösztönük. A hajdani Petőfi Tsz központ­jában Ködmön Pál megállást pa­rancsol a lovaknak. A lucerna- kazlon B. Kovács József és B. Tóth Lajos gyűri a sarkokat. A többiek kezük alá villázzák a szénát. A kazal végébe ventillá­tort állítottak. A nagy fordulattal működő szerkezet hideglevegőt présel a kazalba. Megraknak egy sort, pihennek néhány percet, le­galábbis addig, amíg a gyűrést só­val megpörgetik. — Ez egy új módszer — magya­rázza a főagronómus —, annak­idején a Héki Állami Gazdaság­ban is így csináltuk. (Nagy volt akkor Hék, az egész ország be­szélt róla.) Magammal hoztam. Hasznosa toaji. A szénáról a tehenészet kerül szóba. A kevermesi Lenin Tsz-ben egy-egy tehéntől tavaly átlago­san már 3150 liter tejet fejtek. Ez a megyei átlagnál 50 százalékkal több. Az utóbbi években sokat ja­vult a tenyésztői munka, de nem maradt el ettől a korszerű takar­mánygazdálkodás sem. — Megfigyeltük — tér vissza az előbbi gondolathoz a főagronó­mus —, hogy a sózott szénát a te­henek szívesebben eszik, mint a nem sózottat. Erre több vizet is isznak. Ha pedig a tehén a jó ta- tarmányozás mellett sok vizet fo­gyaszt, akkor több tejet is ad. Ha több a 'tej, kifízetóbb a szarvas- marha tenyésztése. fl kevermes'sh ió üzletet vélnek a szarvasmarhatenyész- tés fellendítésében. Ezért is vál­lalkoztak egy komplett 400-as te­lep kialakítására. A tej ház, az ellető és egy istálló már elkészült. Két istállót ezekben a napokban alapoznak. Fordított világ. Más­hol istállóépítéssel kezdenek egy ilyen beruházást, itt pedig az él­tetővel, a borjúnevelővel és a tej- házzal. Az ilyen programozás esz­köze a korszerű, a betegségtől mentes szarvasmarhatenyésztés- nek. Állategészségügyi szakembe­reink köréibe« — valószínű — el­ismerésre, propagálásra talál a kevermesiek módszere. A falu déli határából az észaikd részbe haladunk. Az út két olda­lán a horizontba vesző kalászos terület. Egy 600 holdas tömb. A kötésig érő búza helyenként fol­tos. Itt-ott megcsdgázta a téli szá­raz fagy. Enpek ellenére gazdasá­gi átlagban holdanként 22,5 mázsa termést várnak. Tavaly is ennyi termett. Ezzel az eredménnyel lett a kevermesi Lenin Tsz a me­gye egyik legjobb gabonatermesz­tő gazdasága. Bárcsak a megye mindegyik mezőgazdasági szakembere úgy viselné szívén a búzatermesztést, mint napjainkban Hunyad Péter. Ebben a gazdaságban ugyanis leg­több műtrágyát a búzára használ­nak. A mázsánkén ti önköltség mégis alig haladja meg a 112 fo­rintot. Tavaly csak a búza 3 mil­lió forint terven felüli bevételhez juttatta a közöst. Közben elérjük a Kevermest Kunágotával össze­kötő műutat. I cukorrépatáblán néhá­nyan az utolsó sorokat egyelik. Nyomukban henger jár. Magány Ferenc növénytermesztő, a cukor- répaegyelés utáni hengerezés mellett- fejti ki véleményét. Gaz­datársai lehurrogják. Később el­árulják, azért szálltak szembe Magony bácsival, mert 9 kocsi he­lyett aznap csak négy hordhatja a lucernaszénát. A szarvasmarha- telepen emiatt nem haladnak a kazlazással. Így két munkaegység helyett csak egyet szerezhetnek. Két-három évvel ezelőtt más volt a helyzet. Akkoriban a tsz- vezetőknek áprilisban kellett in- tézkedniök a kukoricaszár beta­karítására. Nem. volt, aki csinálja. Tavaly ősszel viszont mindent be­takarítottak és 150 hold híjával fel is szántottak. A párt IX. kong­resszusának tiszteletére kibonta­kozó munkaverseny a 8 millió fo­rintos anyagi haszon mellett te­hát igen jelentős gazdasági előnyt is hozott erre az esztendőre a ke­vermesi Lenin Tsz-nek. — Az elért eredmények még jobb munkára köteleznek -vala­mennyiünket — mondja Czinege Gábor tsz-élnök. Ezért is csatla­koztunk a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordulójá­nak jubileumi munka versenyé­hez. Ebben az évben a tavalyinál jobb eredményekre készülünk. Ügy érezzük, jogosan bizakodunk. Nem titkoljuk: egy-két év múlva! az ország legjobb tsz-ed között szeretnénk lenni. Kevermes tehát hallatni akar magáról. Dupsi Károly számukra. Ily módon a közelmúlt években lényegében az iparvál­lalatok, gazdálkodó intézmények vettek át egész sor szociálpoliti­kai feladatot, pontosabban: elmo­sódtak a gazdálkodás és a szociál­politika határvonalai. Ez pedig nemcsak azért hátrányos, mert az ily módon megválasztott munka­helyeken valóban nem nyújthat­tak a fizetésükért elvárható munkát a csökkent munkaképes­ségűek. Sokkal fontosabb ennél, hogy mindez alapjaiban keresz­tezte a gyógykezelés követelmé­nyeit. Közismert ugyanis, hogy a folyamatnak, amit orvosi Szakki­fejezéssel rehabilitációnak nevez­nek, ami a korábbi teljes mun- k ^képesség helyreállítására irá­nyul egyik legfontosabb pszicho­lógiai feltétele: az elesettség, a másodrendűség érzésének meg­szüntetése. Az orvosi megítélés egyébként eleve abból indul ki: nem az a lényeges a munkaké­pesség mérlegelésekor, hogy a ká­rosodás folytán milyen képessé­gek vesztek el, hanem, hogy me­lyek maradtak meg. S, ha a munkát ehhez igazítják, ha a csökkent munkaképességű ott dolgozik, ahol teendők elvégzésé­re valóban alkalmas, akkor telje­sítménye nem marad az átlagos követelmények alatt, így tehát a számára megfelelő beosztásban teljes értékű emberként, teljes értékű munkát végezhet. A Minisztertanács említett új rendelkezése elsősorban ezt az elvet érvényesíti. Külön figyel­met érdemel az új rendelkezés érvénybelépésének időpontja, háttere /is. Nem volt alaptalan ugyanis a feltételezés, hogy az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetésével az üzemek, »vállalatok másként ítélik meg majd eddigi, úgynevezett szociálpolitikai fel­adataikat, amely — mint említet­tük — olykor szinte a „jótékony­kodás” jellegét öltötte. Természe­tes, hogy ha mindez a vállalat dolgozóinak és vezetőinek szemé­lyes érdekeit is érinti, változik a nézőpont, aminek viszont a csök­kent munkaképességűek láthat­ták volna kárát. A kormányhatározat alapgon­dolata, hogy a reform körülmé­nyei közepette megóvja a csök­kent munkaképességűek érdekeit, gondoskodjék létbiztonságukról. Ezt megfelelj differenciáltsággal teszi • a foglalkoztatás különböző a — munkaképesség fokához iga­zodó — módozatait irányozza elő. Mindenekelőtt megteremti a jogi, szervezeti kereteket ahhoz, hogy az üzemekben, vállalatoknál va­lóban képességeiknek megfelelő munkahelyeken foglalkoztassák ezeket a dolgozókat. Vállalaton­ként meghatározzák azokat a munkahelyeket, amelyeken csök­kent munkaképességűek dolgoz­hatnak, s tegyük hozzá: e mun­kahelyeket kötelező közvetítéssel — tehát valóban beteg, sérült emberek felvételével — tölthetik be. Megfelelő anyagi és jogszabá­lyi feltételek nyíltak a különböző átképzési lehetőségekre is. Azok számára, akiknél egészségi álla­potuk, gyógyulásuk indokolja, csökkent munkaképességűeket foglalkoztató vállalatokat, esetleg több vállalat közreműködésével műhelyeket, illetve szociális fog­lalkoztatókat szerveznek. A re­form életbelépése utón a taná­csok úgynevezett fejlesztési alap­pal rendelkeznek majd, amelyből területük csökkent munkaképes­ségűeket foglalkoztató intézmé­nyeit anyagilag támogathatják. Le­hetőség nyílik végül arra is, hogy azok számára, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt munkát nem végezhetnek, különböző szo­ciális intézkedésekkel, például segéllyel biztosítsanak létfeltéte­leket. Tábori András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents