Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

1967. május 10. 4 Szerda Több mint udvariasság Mit vásárolnak tőlünk a fejlődő országok? Társaságban beszélgettünk az újságírásról. Az egyik fiatal- asszony megjegyezte: Sokszor írtok a MÁV-ról rosszat. Ter­mészetesen a legtöbbször indo­kolt is a bírálat. A téma az ut­cán hever, csak le kell hajolni érte — hallottam már ezt a mon­dást néhányszor. — Hát velem a vonaton történt egy eset, amit meg kellene írni. Ez viszont jó és dicséretes. De mivel nem vagyok újságíró, inkább elmon­dom. Csabacsűdön lakom. Egyik nap Békéscsabára, az SZTK-ba kellett utaznom. Kissé késve érkeztem, így nagy sietséggel öltöztem. Tudjátok, hogy a MÁV-nak Csabacsűd községi megállónál nincsen pénztára, így a jegyet a vonaton kell megváltani. Már elhagytuk Szarvast és minden falubeli is­merősöm leszállt, amikor jött a kalauz. — Csabacsűdön szálltam fel, kérek egy jegyet Békéscsabáig — mondtam. Amikor fizetésre került a sor, akkor jött a meg­lepetés. A pénztárcámat nem találtam sehol. Hiába kutattam át a táskámat, zsebeimet, egy fillérem nem volt. Végül eszem­be jutott, hogy előző nap vásá­roltam és a másik kabát volt rajtam. Ott maradt a pénztár­cám. Most mit csináljak. Nagyon kétségbe estem. Senki ismerő­söm a vonaton, akitől kölcsön Gécs Jenőt, a békéscsabai Ba­lassi Bálint Művelődési Otthon művészeti vezetőjét kerestük meg, tájékoztassa lapunkat: művészeti csoportjaik milyen rendezvénye­ken, versényeken, találkozókon vesznek részt a közeljövőben. — örvendetes, hogy évről év­re öregbítik Békéscsaba és a me­gye kulturális jó hírét a Balassi művészeti csoportjai. A Kapos- vári-tánczenekar tavaly, a Salgó­tarjánban megrendezett Országos Tánczenekari Fesztiválon igen jól szerepelt, ennek köszönhette, hogy az idén is meghívást kapott. A tarjáni fesztivál lassan már hagyományossá válik, s a színvo­nala is igen jó, hiszen az ország egész területéről mintegy 18—20 zenekar vesz csak részt; ezek a legjobbak. A Kaposvári-zenekar az erős mezőnyben aranydiplo­mát szerzett. kérhettem volna. A kínos keres­gélés, töprengés közben megszó­lalt a kalauz. — Sebaj asszonyom, itt a jegy, majd kifizeti amikor visszajön. — Nagyon köszönöm, dehát nekem még akkor sem lesz pénzem! — mondtam. — Igaz. Hát akkor adok én magának annyit, hogy vissza is tudjon utazni — mondotta a kalauz, azzal már nyúlt is a zsebébe. Pillanatnyi szünet után ismét megszólalt. — A jegy ára nem lesz elég, hiszen maga ké­sőn jön vissza, közben megéhe­zik és miből vesz legalább egy kis uzsonnát. Tessék, itt a pénz. Képzelhetitek milyen megle­pett voltam a váratlan kedves­ségtől. Mondtam is neki: — Nem fél, hogy soha nem adom vissza? Hiszen nem is ismer!». A kalauz csak mosolygott. — Már sokaknak adtam így és csak egyszer nem küldték meg. Az emberek többsége nem olyan... Gondolhatjátok milyen hálás voltam. Elkértem a címét, hogy elküldhcssem a pénzt. Nem volt rá szükség, hiszen Békéscsabán az SZTK kifizette az útiköltsé­get, s így visszautazáskor oda adhattam neki. Soha nem felej­tem el, milyen jót tett velem ez az ember. A nevét azóta is itt őrzöm a táskámban. Tessék: Somogyi Antal, Orosháza. (k- j.) ból mindössze tizenhét együttest érte a meghívás megtiszteltetése. — Rövidesen sor kerül az or­szágos és nemzetközi társastánc- versenyre Szombathelyen, a Ba­lassi társastánc-klubját érinti-e ez a rendezvény? — Erről bővebbet Nyíri Lajos, a társastánc-klub vezetője tud mondani. — Nagyon örülünk annak, hogy érdekeltek vagyunk a szombathe­lyi „Savaria” Országos és Nem­zetközi Társastánc Versenyen — kezdte el a tájékoztatást Nyíri Lajos. — Az országos versenyt megelőző területi találkozókról összesen hat pár jutott be a szom­bathelyi országos versenyre Bé­késcsabáról. A C kategóriában hat pár. a B kategóriában pedig egy Mikor szűnik meg a korominvázió A kellemes tavaszi napok végre eljöttek. A vendéglátó- ipar is örömmel üdvözölte. Sorra nyílnak a kerthelyisé­geik, és kikerült a színes kerí­tés, a halványkék asztalokkal fehér díszítésű székekkel is Békéscsabán, a Csaba cuk­rászda elé. Ennek sokan szívből örül­nek és annak is, hogy a dél­utánonként korzóvá váló ut­carészen ezenkívül még ké­nyelmes székeken pihenhet­nek azok, akik éppen nem akarnak a cukrászdái aszta­lokhoz ülni. Az örömbe saj­nos üröm is vegyül. Sokan . szívesen leülnének, azonban félnek. Hogy mitől? Képzeljük csak el, hogy ha világos ruhában ülnénk le és fekete pöttyökkel „díszítve” állnánk fel, miilyen meglepe­tés lenne. Pedig ilyenben könnyen lehet részük azok­nak, akik helyet fogdáinak a korzó székein. Az étterem konyhájának kéményéből ugyanis néha órákon át való­ságos koromzápor hullik alá. Sokszor a járókelők is alig győzik lefújni a ruhájukról a száülingó korompihéket, nem­hogy még leülni merészked­nének. Vajon mikor szűnik meg ez a korominvázió? (Kasnyik) pár. Megyénket összesen kilenc pár képviseli, mert Gyuláról, il­letőleg Békésről is részt vehet az országos versenyen egy-egy pár. Érdemes megemlíteni, hogy C ka­tegóriában az ország területéről mindössze 30 pár vehet részt az országos versenyen, B kategóriá­ban pedig 10. Tehát a negyven párnak majdnem egynegyed ré­sze Békéscsabáról, illetőleg Bé­kés megyéből kerül Szombathely­re. A háromnapos versenyt május 19-én, 20-án és 21-én bonyolítják le. Külföldi párok is részt vesz­nek ezen a nagy szabású és igen szépnek ígérkező találkozón; érte­sülésünk szerint a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Jugosz­lávia és Ausztria már elküldte benevezéseit — fejezte be tájé­koztatását Nyíri Lajos. T. F. A közvélemény számaira sem titok, szakmai körökben pedig meglehetősen természetesnek tar­tott, hogy a fejlődő országok szin­te minden termékünkéit keresnek, megvásárolnak, ha adni tudjuk. Alig van cikkünk, amit nem lehet eladni. Úgy tűnik, hogy egyedüli követelmény: mit tudunk mi szá­mukra gazdaságosan termelni és eladni. Azonban a fejlődő orszá­gok piacának akárcsak vázlatos elemzéséből is kitűnik, hogy ez csupán pillanatnyi helyzet, mond­hatná látszat, ami nem ad okot az elbizakodottságra. A fejdődésit fi­gyelembe véve egyre kevésbé te­kinthetjük külkereskedelmünk biztosító szelepének, az ezekkel az országokkal fenntartott kereske­delmi és gazdasági kapcsolatain­kat. Eléggé általános tapasztalat pél­dául, hogy ezek az országok első­sorban a textilipart, a lábbeli- ipart kezdik fejleszteni. Már most megfigyelhető, hogy a saját gyár­tás fokozódásával egyre szigorúb­ban vizsgálják és ítélik meg a fel­kínált áruk minőségét. A köve­telmények tehát itt is nőnek, ame­lyekkel időben számolnunk kell. Érthető, hogy a fejlődő orszá­gok nagyon sok, főként könnyű- és élelmiszeripari komplett gyár­berendezést igényednek tőlünk. Az ilyenfajta igények kielégíté­sében sokat segít a szocalista or­szágok egyre szélesedő együ ttmű­ködése a KGST-ben. Magyaror­szág számos esetben önállóan is kielégített komplett gyárberende­zési szállítási igényeket. Például orvosi műszergyárat és elektróda- gyárat adtunk el. Vasbeton vasúti talpfa gyárat vett tőlünk Irak, s ilyen irányú tárgyalások folynak Szíriával is. Konzervgyári beren­dezésekkel, hús-, gyümölcs-, főze­lékfeldolgozó gépsorokkal mi is nagyobb mértékben jelentkezünk ezeken a piacokon, elsősorban Guineáiban és Szudánban. Üveg­gyárat, kenyérgyárat és cukorgyá­rat is adtunk el. A komplett gyárberendezések és a sokfajta gép eladásakor lé- l nyegében két véglettel kell szá- j mcinumk a fejlődő országokban. Az egyik; vagy teljesen automati- j zált, a másik; vagy teljesen kez- ! detleges berendezéseket igényel­nek. Ez a munkaerő színvonalá­ból következik. Jelenleg inkább kezdetleges kisműhelyekből kér­nek többet, azért, hogy minél több embert foglalkoztassanak. Ilyen irányú tárgyalások folynak például Taniganyiikával és Ugan­dával. Az ilyenfajta igények ki­elégítésével elsősorban a tanácsa vállalatoknak és a kisipari szö­vetkezeteknek érdemes volna fog­lalkozni. Csábítónak látszik az ilyen irá­nyú igények kielégítése, de egész sók kérdő- és felkiáltó jelre kell fi­gyelni. Az egyik: hitelben kérik a berendezések nagy részét. A má­sik: gazdaságossági számításokat követelnek, garantálni kellene, hogy az általunk szállított kisüze­mekben haszonnal tudnak majd termelni. Ennek biztosítására nem egy helyen részvényeseknek sze­retnének megnyerni bennünket. Elég csak a technika, a termelési költségek általános színvonalára utalni, s máris kitűnik, hogy nem garantálhatjuk, amit kérnek tő­lünk. Másik akadály, szinte vala­mennyi műhellyel szakértőket kel­lene kiküldenünk, amit tömegesen szintén nem vállalhatunk, a szak­képzett munkaerőre nálunk is nagy szükség van. Szerencsére az Egyesült Arab Köztársaság, Szí­ria és India kivételt képez, s ve­lük az ilyen Irányú kapcsolatokat is reálisan fejleszthetjük. Szinte korlátlan lehetőségeink lennének a tömegméretű építkezé­sek segítésében gépek szállításá­val, és az építkezések kivitelezé­sével is. Építőiparunk leterhelé­sét figyelembe véve érthető, hogy csak a gépszállításra vállalkozha­tunk. Mezőgazdasági gépeket és fel­szereléseket is nagy mennyiség­ben vásárolnának tőlünk. Érde­kes, hogy kapáiból, sarlóból, ásó­ból és, más egyszerű mezőgazda- sági eszközből háromszor-négy- szer annyit is megvennének, mint amennyit jelenleg szállítunk. Egy­szerű öntözési berendezésekből is nagyobb mennyiséget vennének. Traktoraink azonban már kevésbé kelendőek, mert az ottani talajvi­szonyokra nem mindenütt alkal­masak. Ezekben az országokban folyó tömeges építkezésekkel és ipar­fejlesztéssel függ össze, hogy kü­lönféle szerszámokat, zárakat, la­katokat, edényeket, fürdőszoba- berendezéseket, csöveket, henge­relt árut, villanyszerelési cikke­ket szinte korlátlaniul adhatunk el. Az életszínvonal, a közegész­ségügy fejlesztésével függ össze, hogy- gyógyszerből is egyre többet vásárolnak tőlünk. Gyógyászati berendezéseket és műszereket is növekvő mennyiségiben kell szál­lítanunk. Jó üzlet és egyben se­gítség is lenne komplett kórházak létesítése a fejlődő országokban, de építkezni is nekünk kellene, s erre nem vállalkozhatunk. Élelmiszerből szintén nem tud­nánk annyit kiszállítani, amit meg ne vásárolnának tőlünk. Cukrot, búzát vagy lisztet, tejtermékeket, főként sajtot kérnek. Szívesebben szélesítenénk hír­adástechnikai szállításainkat, azonban ezen a területen nehe­zebb betömd, mert a meglevő berendezések a volt gyarmatosító országokból származnak, s a fej­lesztést is ezekhez kell igazítani. Az elektromosenergia-termelés és felhasználás a már említett lakásfelszerelési cikkeken kívül is nagy igényeket támaszt. Szál­líthatnánk transzformátorokat, alállomásokat, távvezetékeket, sőt áramfejlesztő generátorokat is. Szakkörökben közismert az évek óta tartó vita, hogy gazdaságos-e áramfejlesztő és egyéb elektro­mos berendezések szállítása. Az idő múlik, s ilyen irányú lehető­ségeinket eddig csak szimplán használtuk ki. Talán egyedül alumíniumkábel eladásunk fejlő­A tánczenekar Salgótarjánban — A néptánc együttes Szolnokon — A társastánc-klub Szombathelyen — Országos versenyeken szerepelnek a „Balassi" művészeti csoportjai ­— A sok külföldi trófeával büszkélkedhető népi táncegyüttes milyen jelentősebb szereplések előtt áll? — Az együttesnek ez az év ju­bileumi éve; húsz esztendeje ala­kult meg a Balassi Néptánc Együttes, s a napokban jubilán­sokhoz méltóan szeretnénk szere­pelni a Szolnokon megrendezésre kerülő Alföldi Néptánc Fesztivá­lon. A háromnapos versenyre, amely május 12-én, 13-án és 14-én bonyolódik le, az együttes nép­táncokkal és táncjátékokkal ké­szül. Repertoárjukban új koreog­ráfiák is szerepelnek. Természe­tesen bízunk benne, hogy a fesz­tivál utolsó estéjén a díszműsor­ra meghívják az együttest, hiszen a fesztiválon tulajdonképpen nem a versenyszellem dominál, inkább seregszemlének lehet te­kinteni. Ez a találkozó is magi «ÉBVonalat ígér, hiszen az ország „OBJEKTÍV” SZEMMEL állapítottuk meg. hogy a „KUK A”-edények — a köztisztasági helyzet javulása mellett — me­gyeszékhelyünk főterének arculatát is megváltoztatták. (Fotó: Demény) dött számottevően. Vegyipari és műanyagipari ter­mékeink, gépsoraink, víztisztító berendezéseink, hidroglóbuszaink, sőt még szivattyús ldskútjaink j. piaca a leginkább és leghamarabb bővíthető, s ilyen irányú lehető­ségeink is nagyrészt adottak. Ezeket ki lehet és ki kell használ­nunk. Miközben e fontos, egyre fej­lettebb igényeket támasztó gaz­dasági terület törekvéseit, a vele fenntartott kapcsolatainkat ele­mezzük, fel kell figyelnünk egy nagyon lényeges jelenségre és számolnunk kell vele: a fejlődő országok kezdenek iparcikkek tekintetében eladóként is jelent­kezni. Nemrég megjelent a hazai piacon az Egyesült Arab Köztár­saságban gyártott 220 literes hű­tőszekrény. A jövőben tehát a fejlődő országokkal nemcsak mint partnerekkel, hanem mint ver­senytársakkal is számolhatunk. Gazdasági kapcsolataink tervsze­rű alakulásánál figyelembe kell venni ezt a jelenséget. Farkas István

Next

/
Thumbnails
Contents