Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1967. MÁJUS 7., VASÁRNAP Ara 80 filléi XXII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM Befejezte tanácskozását a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa — Kádár János beszéde — Kedves vendégek látogatása megyénkben Szombaton folytatta munká­ját a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa. A tanácsko- záson felszólalt Kádár János elvtárs, akinek beszédét kivona­tosan közöljük. Kádár elvtárs döljáróbain üdvö­zölte a kongresszust, majd a párt­ós sziakszervezeiteik viszonyáról be­szélt. Ezt követően szólott a IX. pártkongresszus határozatának átfogó jelentőségéről, amely meg­határozta a Magyar Szakszerveze­teik feladatait is. Fértünk azért jött létre, azért küzd, hogy valóra váltsa a mun­kásosztály forradalmi céljait. A szakszervezet pedig a munkásosz­tály legnagyobb tömegszervezete, amely ugyancsak a dolgozó embe­rek, a munkások és az alkalma­zottak napi és általános érdekeit hivatott képviselni. Társadalmunk eszmei, politikai irányítását a pártnak kell végez­nie. A párt és a szakszervezetek azonos politikát képviselnek; a szocializmus politikáját. Ezen be­lül azonban szükség van arra, hogy mind a párt, mind a szak- szervezet megoldja saját felada­tát, mert sem á párt nem végez­heti el a szakszervezet munkáját, sem a szakszervezet a pártét — mondotta többek között — majd így folytatta: Többször- is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársak helyeslik és támogatják a párt IX. kongresz- szusának álláspontját, döntéseit, irányvonalát, törekvéseit, céljait. Szeretném ezt megköszönni a szaikszervezieti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcol. Szeretném köszön­tem és üdvözölni a Magyar Szak- szervezetek XXI. kongresszusának minden résztvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszön­teni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is, akik érzik, és kell, hogy érezzék, hogy ha a szakszervezetben dolgoz­nak, akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik. A Magyar Szocialista Munkás­párt IX. kongresszusa foglalko­zott belső fejlődésünk és a nem­zetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet il­letően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a hely­zetértékelésben és a feladatok ki­jelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ere­je azonban döntően eszmei, politikai erő. A párt kongresszusának olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között me­gint elsőként említem a Magyar Szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megva­lósításáért. A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus meg­jelölt és megmutatott, nemcsak pártcelok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmus­ból, hanem valóban a közérdeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és a paraszttömegeket, az órtelmisógi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására. A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utol­sósorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian résztvevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a mun­kásosztály, a nép megértette a ml kongresszusunkat, helyesli és tá­mogatja állásfoglalásait. Ennek, elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, hazánkban látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvi­lágban azonban nem olyan egysze­rű a helyzet, és szinte minden hé­ten történik valami, ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagy­szerű dolog. Nekem, más nyelven persze, ugyanezt mondja ez a kongresszus is. Nem tudok és nem akarók itt most részleteikbe menni, de ha sommásan akarjuk megfogalmaz­ni, hol is tartunk, azt hiszem, va­lami ilyesfajta kifejezéssel kel­lene élnünk: eredményeink nagyok, a szük­ségletek és az igények na­gyobbak, de lehetőségeink sem kisebbek. Ezért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az'adott nap, hét, hónap esztendő feladatait. határozataiból1 Elvtársak! A pártkongresszus, a választások, a termelőszövetke­zeti kongresszus és a szakszerve­zeti kongresszus sokat tett rend­szerünk, s a munkáshatalom to­vábbi szilárdítása tekintetében, sokat tett a munkás-paraszt szö­vetség további erősítéséért, és még inkább megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha eb­ben a szellemben, ezeknek a cé­loknak megfelelően tevékenyke­dünk továbbra is, akkor ezt meg­felelő eredményeknek kell követ­niük a rendszer szilárdításá­ban, a gazdasági építőmunkában és a kultúra területén is. A közeljövő feladatai közül (Folytatás a 2. oldalon) Szezon előtti készülődés a konzervgyárban A gépkarbantartók megtették a magukét, most már legfőképp a kedvező időjárás beköszöntésére kell csak várni. A Békéscsabai Konzervgyárban úgy tervezik, hogy még a hónap vége előtt megindul a borsófeldolgozási szezon. Addig is rövid szakmai tanfo­lyamon készítik fel a gyár át­vevőit és a tsz-ek kertészeteinek áruátadó szakembereit. A jövő héten lebonyolításra kerülő öt­napos továbbképzésre csaknem száz résztvevőt várnak. Itt egy­részt Ismertetik a szerződéssel termeltetett zöldség- és gyümölcs- félék minősítésének, szakszerű át­adásának tudnivalóit. Másrészt az adminisztratív teendők, a szállító­levelek és átvételi jegyek keze­lésének módja szerepelnek napi­renden. A hallgatók végül vizs­gát tesznek a 13-án záruló tan­folyamon. Az MSZMP megyei végre­hajtó bizottságának és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének vendé­geként több napja megyénk­ben tartózkodik V. P. Vinog­radov, a leningrádi Szovjet— Magyar Baráti Társaság el­nökhelyettese, G. Szuszlin, a leningrádi SZMBT vezetőségi tagja, a Csillag nevű lenin­grádi újság szerkesztője. A szovjet vendégek eddig, többek között látogatást tet­tek a Békéscsabai Konzerv­gyárban, az Orosházi Üveg­gyárban, a Töviskesi Állami Gazdaságban, valamint Újkí­gyós, Tótkomlós, Végegyháza községek termelőszövetkezete­iben. Ütjük során, május 6-án a délelőtti órákban a Kner Nyomdát látogatták meg, majd Zalai György, a megyei pártbizottság titkárának és Vichnál Pál, az MSZBT me­gyei titkárának kíséretében a Népújság szerkesztőségét is megtekintették és baráti esz­mecserét folytattak a szer­kesztőség vezetőivel. Vinogradov elvtárs elmon­dotta, hogy 10 évvel ezelőtt járt Magyarországon és az akkor még helyenként, pusztaságon ma hatalmas építkezés folyik. Ez nagyon kellemes benyo­mást keltett vendégeinkben, amit egy mondatban így fo­galmaztak meg: „Jó úton ha­lad megyénkben is a szocia­lizmus építése”. A vendégek még több napot töltenek megyénkben. „Előtted a küzdés, előtted a pálya...” Megkezdődtek megyénkben a ballagások Ezekben a napokban az érdek­lődés középpontjába kerültek me­gyénk középfokú iskolái: — a ne­gyedik osztályosok megható ün­nepségeken vesznék búcsút isko­lájuktól, tanáraiktól s az alsóbb osztályos barátaiktól. Az esti is­kolás hallgatók egy része már pénteken búcsút intett az iskolá­nak. Békéscsabán a 18-es számú gép­ipari technikum esti tagozatos hallgatóit a harmadik osztályosok búcsúztatták május 5-én. Kis ba­tyuval, fokossal és meghatott sza­vakkal bocsátották útjukra őket. A 28 hallgató a napi elvégzett mimika után, sokszor éjszakákba nyúló tanulással jutott el ehhez a megható, felemelő pillanathoz. A gyulai Kertészeti Techni­kumban tegnap délelőtt 10 árakor 31 ballagó diáktól búcsúzott el meghatott szavakkal Kispál Sán­dor, az intézet igazgatója. A vég­zős tanulók bejárták az iskola tantermeit, énekszóval köszöntek el tanáraiktól, s a feszes vigyázz- bam álló iskola társaktól. Ezt kö­vetően felkeresték a városi tanács, a pártbizottság és a KlSZ-bizoft- ság vezetőit, s a tőlük vett bú­csúban jelképesen a várostól is elköszöntek. A békéscsabai szlovák tannyel­vű gimnáziumban déli 12 órakor „hosszú csengetésre” indult el 26 végzős diák, Yiogy búcsút vegyen iskolájától, amelyben az első nyolc osztállyal együtt 12 éven át tanúit. A tizenötödik ballagáson Knyihár János, az iskola igazga­tója búcsúztatta a negyedikeseket, s szólt a szülőkhöz is, először ma­gyarul, utána szlovák nyelven. A KISZ-zászló átadás után az iskola osztályainak képviselői virágcsok­rokat adtak át a ballagóknak, akik ezt követően megkoszorúzták Kulic'h Gyula szobrát. A békési 400 esztendős Szegedi Kiss István Gimnázium öreg épü­zérekkel díszítették fel ezen a na­pon a harmadikosok. A Himnusz hangjaira 140 maturandusz állt vigyázzban az iskola udvarán, majd ünnepélyesen átadták az is­kola és KISZ-zászlaját a har­madikos tanulóknak. A négy ne­gyedik osztályból alakult nyolc­tagú bizottság koszorút helyezett el a Tanácsköztársaság hőseinek emlékművén; ezt követően került sor a ballagásra, amelyen több mint ezer felnőtt is megjelent. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tantermeit öt osztály 195 tanulója járta végig könnyes szemekkel, búcsúzva a középisko­lás évektől, de nem feledve a számtalan diákélményt, amire oly sokszor visszagondolnak majd. A negyedikes Sonkoly Éva mon­dott búcsúzó szavakat, majd dr. Böőr Ferenc igazgató szólt a má- lurálókhoz. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban, a szülök kérésére délután 5 órai kezdettel rendez­ték meg a ballagási ünnepséget. A 160 végzős diák kegyelettel em­lékezett meg azokról a szovjet hősökről, akik életüket áldozták népünk szabadságáért, kulturális felemelkedéséért, a zavartalan ta­nulásért. A diákok kegyeletük je­léül koszorút helyeztek el a szov­jet hősi emlékmű talapzatán. Bal­lagásuk útján sokszáz felnőtt kí­sérte, s virággal köszöntötte a bú­csúzó orosházi gimnazistákat. A szarvasi Vajda Péter Gim­názium 152 növendéke ma, vasár­nap délelőtt 10 órakor vesz búcsút tanáraitól, pajtásaitól, s a tan­termektől. A ballagáson, szarvasi hagyományokhoz híven, minden búcsúzó diák egy-egy értékes szép- irodalmi könyvet kap emlékként az iskolától és a szülői munka- közösségtől. Megyénk néhány, középiskolájá­ban hétfőn rendezik meg a bal­lagási ünnepségeket: a békéscsa­bai új gimnázium és szakközép- iskolában május 8-án indítják meghitt körútjukra az első balla- gókat. Első útjuk a felszabadu­lási emlékműhöz vezet majd, amelyre koszorút helyeznek el, kifejezve, hogy hazánkban a fel- szabadulás tette lehetővé a többi között az oktatásnak tömegmére­tűvé fejlesztését. A békéscsabai Közgazdasági Technikum végzős növendékei is ezen a napon mon­danak köszönetét tanáraiknak a velük való törődésért, fáradozá­sért, s mondanak búcsút iskolá­juknak. T. F.—V. Z. Az Országos Béketanács tudományos bizottságának távirata az Egyesült Államok vietnami háborús bűneit vizsgáló nemzetközi bírósághoz Az Országos Béketanács tudo­mányos bizottsága táviratot inté­zett a Russell professzor kezde­ményezésére alakult, az F.rvesült Államok vietnami háborús bűneit vizsgáló nemzetközi oírósághoz. A tudományos bizottság a leg­teljesebb mértékben osztja a nem­letét illatozó orgonáikkal, virágíű- zetközi bíróság nézetét, amely szel int felül kell vizsgálni és az emberiség elé kell tárni az em­lékezetes nürnbergi per óta elkö­vetett háborús bűnöket, ;ulön< s tekintettel az Egyesült Államok szennyes vietnami agressziójára, a vietnami lakosság elten beve­tett tömegpusztító fegyvereire.

Next

/
Thumbnails
Contents