Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
május 31. 3 Szerda I Fajtakeresztezéssel egy kilóval javult a gyapjúhozam az eleki Lenin Tsz-ben Néhány évvel ezelőtt figyelemreméltó kezdeményezésre határozta magát az éleki Lenin Tsz. A. szövetkezet juhállományát, a magyar fésűsfajtát asz- kánáai — szovjet — nagy gyap- júhoaamiú fajtával keresztezték. Az első kereszteződés kiváló eredményt hozott, mert a magyar fésűs juihfajta 4,2 kiló nyírási súlyát 5,15—5,20 kilóra növelte. Szövetkezeti átlagban 750 juhrőL nyírtak ennyi gyapjút • A fajtaátalakítási munkát tovább folytatják. A juhanyákat a mesterséges termékenyítő állomás ellenőrzésével — művi beavatkozással — termékenyítik meg. A következő kereszteződésből származó nemzedéktől a gyapjúhozam újabb emelkedését várják. Sok nézője akadt az EDÜ-n a középiskolások és ipari tanulók képzőművészeti kiállításának. A modern formák és modem mondanivalók ifjúságunk mai képzőművészeti szemléletét tükrözik. A látogatók egy csoportja a gyulai várban rendezett tárlaton. Patyolat-akció Békéscsabán Hetvenkét óra helyett negyvennyolc — Univerzális szakemberek —Miért nem j elentkez ik iparitanuló-j elölt? Űj Patyolat-üzem épül Békéscsabán Riportunknak semmi köze a sikeres magyar filmhez, mindössze arról érdeklődtünk Sipiczky Andrástól, a Békéscsabai Patyolat Vállalat igazgatójától, mi a lényege annak az akciónak, amelyet lapunkban hirdettek. — Az akció nem új — mondotta az igazgató —, hiszen hetvenkét órás határidővel már régebben is vállaltunk száraz vegy- tisztítást. Januárban kénytelenek voltunk beszüntetni a vállalást, annyira felszaporodott a munkánk, hogy nem győztük. Egy kisebb építkezés miatt két, helyiségben nem tudtunk dolgozni, de most már ismét helyreáll a rend — ha egyáltalán rendnek lehet nevezni — teszi hozzá kesernyésen. Rendkívül szűk a keresztmetszetünk, zsúfoltság uralkodik az egész üzemben. Ez természetesen — Ne szaladj, az istenit! Én csak... — Nem követelőztem. Megkérdeztelek, segíthetsz-e. De csak mindnyájunkon. Ez az ügy... harmadik hete húzódik. Eleinte úgy látszott, nem lesz belőle semmi, félreértésként kezelik. Az október tizenötödikét követő felfordulásban nagyobb félreértések is adódtak. De aztán a németek nem hagyták elaludni a dolgot. Holnap reggel kilenckor hadbíróság elé kell állanunk. Én először azt gondoltam, oda is állok, és elmondok mindent, amit neked elmondtam. De... minek? Védekezzem, amiért magyar merészeltem lenni, olyanok előtt, akik német utasításra járnak el ellenem? Nem. És nemcsak magamra gondolok, négyen vagyunk... Előírás szerint fegyveres kísérettel kellett volna a fővárosba jönnünk, fegyvertelenül. Az ezredparancsnok azonban, aki kedvel engem — az ezred egyetlen arany vifézségi érmes tisztje vagyok —, csak így magunkban indított útnak tegnap délután. Azt mondta, mulassatok egyet, utoljára. É.-'ed? Ez világos beszéd: utoljára. Hát én... én nem lövöm főbe magam. Szolgálni nem szolgálok tovább, nincs kit. Nincs mit. Félreállok. Ha megérem a háború végét, egy katedra majd csak akad nekem is, ha másutt nem, elemi nagymértékben gátolja a munkát, akadályozza például az új szolgáltatások bevezetését is. A hetvenkét órát különben hamarosan lecsökkentjük negyven- nyolcra, remélhetőleg jó szervezéssel néhány héten belül kétnapi határidőre el tudjuk vállalni a tisztítást. — Hallottunk új üzem tervezéséről. — Örömmel mondhatom, hogy végre megkezdődtek a tárgyalások erről. Sajnos, egyelőre várni kell a mostani helyzet megváltozására, mert előreláthatólag hat- vankilencben kezdődik az építkezés és hetvenben kezdheti meg a munkát a korszerű, minden igényt kielégítő üzem. — Néhány szót még a mostani helyzetről. — A lakosság részére nyújtott iskolában. Ezt se bánom. Ha ugyan... ebben az országban még fognak magyar történelmet, tanítani. Nem figyeltem rá, Gallait lestem lopva. A másik kettőt is megnéztem volna. Deső azonban biztosan félreérti, ha most kimegyek a szobámból. Szamárság volt finnyáskodni. Banda? Hát . aztán, csak annál jobb. A helyzet éppúgy megszabja a használható tulajdonságokat, mint az időjárás a viselhető öltözéket. Becsületesen, ilyen időkben, semmire se lehet menni. Épp ezekhez a Gallai-féle, vastag- | bőrű, elszánt fickókhoz kell csatlakoznom, nagyobb biztonságban leszek köztük, mint Artus király lovagjai között. Gallai zsírosán vigyorgott. — Én megfogadtam az ezredparancsnok úr tanácsát — mondta, párásán fénylő • orrát | dörgölve. — A főhadnagy úr i nem, de hát ő már ilyen, két év alatt még mókázni se láttam, i remek tiszt, istenemre, de valahogy mégis furcsa szerzet, például a kurvákkal sem szimpatizál. Én, kérlek, elballagtam a Maison Fridába, tudod, a Magyar utcába, két üveg konyakot is vittem. De bejöttek a nyilasok, kérlek, és elverték az egész hölgykoszorút. Én is kaptam egyet a derékszíj csatos végé- vei, itt ez a púp a fejem búbján. (Folytatjuk) szolgáltatásaink egyre kedveltebbek. A megye területén harminc átvevőhelyünk van, itt gyűjtjük össze a mosni-, festeni-, tisztíta- nivalót. ötvenketten dolgozunk az üzemben, jórészt régi szakemberek és betanított munkások. Közülük nagyon sokan már szinte minden reszortban megállják a helyüket, abban a beosztásban dolgoznak, ahol éppen szükséges. Sajnos, az utánpótlás kérdése nem megoldott, most is vennénk fel ipari tanulót, akár fiút, akár lányt, de nincs jelentkező. — A tervteljesítés számokban? — A múlt évben több mint hárommillió forint értékű munkát végeztünk. A kárigény egyre kevesebb, legtöbb esetben bebizo- nyíthatóan anyag-, illetve gyártási hiba miatt fordul elő valami probléma a festésre vagy tisztításra behozott ruhákkal. A minőségi munkát bizonyítja az is, hogy a tavalyi hárommillió forintos teljesítés mellett alig ezernyolcszáz forint értékű volt a kárigény a lakosság részéről. FIGYELEM! Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, XXI., Csepel, Kiss János altb.-u. 19—21) felvesz 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ács-állványozó szakmába ipari tanulónak Jelentkezni lehet a fenti címen írásban vagy személyesen. A tanulók részére a vállalat teljes ellátást, tanulóotthont, napi háromszori étkezést, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat biztosít. 4762 wmfiw _________ A tsx-kongre»9»u8 elhatározta A szövetkezetek területi szövetségei A termelőszövetkezeti mozgalom egyik legvitatottabb és rendkívül nagy érdeklődést kiváltott problémája, hogy milyenek legyenek és mivel foglalkozzanak a tsz-ek területi szövetségei. A párt IX. kongresszusa javasolta, a termelőszövetkezetek áprilisban megtartott I. országos kongresszusa pedig határozatba foglalta, hogy a termelőszövetkezetek hozzanak létre területi szövetségeket. Ezek a szövetségek a bennük tömörült termelőszövetkezetek irányításával dolgoznak majd. Feladatuk, hogy elősegítsék a tsz-ek együttműködéséből származó előnyök hasznosítását, s érdek- képviseletének ellátását. A területi szövetség megalakítását a termelőszövetkezetek közgyűlései határozhatják el. A területi szövetségbe bármikor beléphetnek a tsz-ek, csatlakozásuk önkéntes, tehát nincs és nem lesz olyan jogszabály, amely előírná, hogy valamelyik tsz köteles belépni a területi szövetségbe. Ha viszont a termelőszövetkezet eleget tesz a szövetség alapszabályában meghatározott feltételeknek, akkor csatlakozási kérelmét nem szabad elutasítani. Tagja lehet a szövetségnek nemcsak mezőgazdasági termelőszövetkezet, hanem halászati termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, termelői szakcsoport és szakszövetkezet is. A területi szövetségben részt vevő szövetkezeteknek azonos jogaik és kötelezettségeik vannak. A termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán sok szó esett a területi szövetségekről, a tsz-ek érdekképviseletéről. A küldöttek egyetértettek abban, hogy ezek a szövetségek a tsz-ek olyan fórumai legyenek, ahol megvitathatják és egybehangolhatják a gazdálkodásukkal, érdekvédelmükkel összefüggő kérdéseket és ha szükségesnek tartják, javaslatokat tegyenek állami, szövetkezeti és társadalmi szerveknek. A gazdaságirányítás új rendszerében, amikor gazdálkodásuk minden fontos kérdésében önállóan dönthetnek a termelőszövetkezetek is, különösen nagy szükség lesz arra. hogy legyen olyan szerv, amely rendszeresen és alapos hozzáértéssel tájékoztatja a termelő- szövetkezeteket a piaci helyzetről, a népgazdasági igényekről, az exportlehetőségekről és általában mindarról, aminek az ismerete nélkül nem gazdálkodhat eredményesen a termelőszövetkezet. Üj helyzet áll elő abban, a tekintetben is, hogy a termeléshez szükséges gépek, eszközök beszerzése csakúgy, mint az áru : értékesítése már 1968. január 1- től kezdve túlnyomórészt kereskedelmi módszerekkel történik. Nem központi elosztás révén, s nem kötelező utasítások alapján vásárol és értékesít tehát a termelőszövetkezet, hanem meg kell keresnie és találnia azokat az üzletfeleket, különféle vállalatokat, amelyekkel kapcsolatra van szüksége. Vannak, akik attól tartanak, hogy a területi szövetség valamilyen hivatal lesz, amelyik utasítgat, s ahogyan mondani szokás, felettes hatósága lesz majd a termelőszövetkezeteknek. Nincs ok ilyen aggodalomra, mert a termelőszövetkezeti szövetségeknek nem lesz utasítási joguk, s nem láthatnak el hatósági feladatokat. A bennük tömörült termelőszövetkezetek döntik el, hogy mivel foglalkozzanak a törvények és jogszabályok betartása esetén csak ezeknek tartoznak felelősséggel. Téves az az elképzelés is, amely szerint a szövetség valamilyen vállalat, illetve kereskedelmi szerv lesz. Ha úgy látják jónak, akkor a szövetséget alkotó termelőszövetkezetek elhatározhatják, hogy különféle közös vállalkozásokat hoznak létre. Dönthetnek úgy is, hogy megbízzák a szövetséget az intézményes jogvédelem megszervezésével és irányításával, szakmai tanfolyamok, tapasztalatcserék szervezésével és egyéb lényeges tennivalókkal. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szövetség maga nem vállalat, nem gazdálkodási egység, hanem társadalmi, képviseleti szerve azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek életre hívják és anyagi hozzájárulásukkal működtetik. Már a termelőszövetkezeti kongresszust megelőzően, de azóta is gyakori téma az agrárpolitikával, a termelőszövetkezetekkel foglalkozó körökben, hogy megyénként hány területi szövetséget hozzanak létre a tsz- ek. Van olyan vélemény, amely szerint úgy lenne jó, ha egy megyében egy szövetséget alakítanának. Ezzel szemben a túlnyomó töbhség azt a nézetet vallja magáénak, hogy helyesebb, ha a tájadottságuknak, a termelési, közgazdasági és egyéb helyi feltételeknek megfelelően több szövetséget hoznak létre megyénként. Sőt, van olyan felfogás is, amely károsnak tartaná, hogy a megyehatár akadálya lenne annak, hogy bizonyos termelőszövetkezetek, amelyek másik megyében működő szövetségbe szeretnének belépni, mert érdekeik azt kívánnák meg, kénytelenek lennének távol maradni a szövetségtől. Nem nehéz belátni, hogy azoknak van igazuk, akik a megyénként több szövetség hívei, s esetenként még két vagy több megye bizonyos számú termelőszövetkezetének összefogását sem tartják elképzelhetetlennek. Teljesen indokolatlan és csak káros következményekkel járó megkötöttség lenne kimondani, hogy ilyen vagy olyan közigazgatási határokhoz kell igazodniuk a tsz-eknek, amikor szövetséget alakítanak. Természetesen nincs, nem lehet akadálya annak sem. hogy ha valamelyik területi szövetség termelőszövetkezeti közös vállalkozást hoz létre, akkor abban a vállalkozásban más szövetséghez tartozó tsz-ek is részt vegyenek. A szövetségek tehát nem lehetnek felettes hatóságai a termelőszövetkezeteknek, hanem olyan demokratikusan életre hívott képviseleti szervek lesznek, amelyek megbízóik érdekei szerint munkálkodnak. A következő hónapok folyamán ebben a szellemben alakítják meg szövetségeiket a termelőszövetkezetek, hogy az eddiginél jobb eredményekkel hasznosítsák mindazt a lehetőséget, amit az egyre korszerűbbé váló nagyüzemi társasgazdálkodás jelent. * Gulyás Pál
