Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

W67. május 30. 3 Kedd Kerékkotok Két különös újdonságot muta­tott be a minap a kevermesi Lenin Tsz főagronómusa: géppel vetett dughagymát és egy jegy­zőkönyvet. Ami a dughagymát illeti, a sorok egyenesek, jól tö­möttek, akárcsak az a papírlap, amelyet a MÉK jutatott el a ke- vermesieknek. Az ebben írtak­nak az a lényege, hogy a Ke- vermesen termesztett hagymáért a MÉK semmilyen néven neve­zendő felelősséget nem hajlandó vállalni. (Hát eddig vállalt va­lamit?) Vagyis a hagymater- mesztés újszerű üzemi termesz­téséért minden előfordulható balsikert a tsz nyakába varrt. A MÉK ebben az esetben a kerék# kötő szerepkörére vállalkozott. Lám csak, nem mindenhol örül­nek az újításnak. Az az igazság, hogy Keverme- sen „titokban” már tavaly is géppel vetették a dughagymát, hogy könnyítsék a hagymaülte­tők munkáját. Minőségi rekla­mációjuk nem volt, mert a gép­pel vetett dughagyma csodála­tosan ugyanolyan termést hoz, mint amelyiket kézzel dugdos- sák. Legfeljebb a gépi ültetés könnyebb'. Mert kézzel naponta 8—10 ember egy holdnál na­gyobb területet nem képes be­ültetni. De azt is hogyan? Gör­nyedve, mászva, térdelve, kézen támaszkodva s a napi munkában bizony gyakran a vér is kiser­ken a dughagymaültető körme alól. A föld olyan, mint a csi­szolópapír. Tulajdonképpen ez sarkallta a Lenin Tsz szakveze­tőit arra, hogy ezt a munkát gé­pesíteniük kell. Asszonyaikat, lányaikat meg akarták kímélni a hagymaültetőssel járó derék­fájástól, fáradságtól, ujjaik kise- besedésétől. A szakvezetés és a gépműhely dolgozói így konstruálták meg a dughagymaveiő gépet. A pa­lántaültetőt alakították át. A gé­pet — a traktorossal együtt — 8—9 ember szolgálja ki. Az idén naponta már 3—3,5 hold dug­hagymát vetettek el egy-egy géppel. Hogy ebben az újításban a MEK miért vállalkozott a ke­rékkötő szerepére, talán maguk sem tudják. Tulajdonképpen ne­kik kellene finanszírozniuk egy- egy ilyen új módszer kidolgozá­sát, elterjesztését. Éppen ezért helyesebb lett volna, ha a hagy­matermesztés költségeinek csök­kentése oldaláról, gazdasági hasznosságáról vizsgálják — a szociálpolitikai feladatot is fi­gyelembe véve — a kevermesi Lenin Tsz kezdeményezését. Most már azonban kézenfekvő, a hagymadugdosás gépesíthető. A kevermesiek módszere alkal­mas arra, hogy a megye hagy­matermesztő gazdaságai átve­gyék. A MÉK segíthetne ebben, hogy az üzemek minél hama­rabb könnyíthessenek, olcsóbbá, jövedelmezőbbé tehessék a kézi- munkaerő-igényes és nem is igen jövedelmező hagymater­mesztést. D. K. Két hír Kondorosról Hajnalban kel az asszonybrigád Beérett a szamóca Kondoros határában. A Dolgozók Tsz-ben május 25-én először böngészték végig a területet. Hetven asszony hajnalban kelt s fél 5 órakor már javában szedték a gyümölcsöt. A Békéscsabai Hűtőháznak 7 órakor már öt és fél, hat mázsa szamó­cát adtak át feldolgozásra. Misik Lajos főagronómus el­mondta, hogy az öt hold régi te­lepítésű ültetvényről ebben az évben 150 mázsa termést várnak. Mivel jövedelmező a szamóca termesztése, ezért a tsz igazgató­sága úgy döntött, hogy az öthol­das régi telepítés mellé újabb öt holdat ragasztanak. Ezzel is bő­vítik az asszonyok és lányok munkalehetőségét. Biztonságban a búzatermés Holdanként átlag 17 mázsa bú­zatermést várt a kondorosi Dol­gozók Tsz. A jókor érkezett má­jusi esőzés eredményeként a ter­més előreláthatóan holdanként 3 mázáéval javul. Az esőzés után a tsz vezetői határszemlére indultak és megállapították, hogy az ara­nyat érő májusi eső milyen je­lentősen duzzasztja a szövetkezet pénztárcáját. Hogy a nagy bevé­tel biztosítva legyen, elhatározták, hogy kalászostermő területüket felülbiztosítják. Az üzletet már meg is kötötték az Állami Bizto­sítóval. A szövetkezet határában 250 holdat 25 mázsa termés elé­résére biztosítottak, a többit pedig 20 mázsára. Biztonságba tették várható be­vételeiket. palaszürke földet. Görgettem magamban a nehéz mondatot, mint a többiek, itt csak a jaj­gatás magyar. Egészségügyi ka­tona szaladt ki a sátorból, kö­tényébe törölve véres kezét: szá- zadpárancsnok úr, magával sze­retne beszélni, haza izenne. Mi­re odaértem, csend volt a sá­torban. Hát ennyi az egész. Lö­vés, vonyítás, csend. Salomhe- gyen, sünikor Thuló őrnagy egy­sége fenyegetően szétterült az is­kolával szemközt, kiabálni kezd­tem. Fiúk, itt nemcsak a jaj­gatás magyar... a föld, a házak, a fák, minden... Én is tudom, ne bizonygasd: a dráma, ha nin­csenek igazi szereplői, groteszk­be vált át. Ellenállás helyett vé­gül is csak kvártély-vitába ke­veredtünk. Magunk helyett a szalmazsákot védtük a németek­től. — De akkor... — Te csak azt látod, ami volt. Én azt is, aimi lehetett volna. — De nem lehetett! Hát sem­miképpen nem akarod megér­teni? Elmosolyodott, aznap először. — Recrudescunt diutina inelytae gentis Hungáriáé vul- nera — mondta csendesen. — öreg fiú, mi sohasem tudtunk győzni. Csak verekedm és meg­halni. A kuruc szabadságharc­ból nemcsak Rákóczi brezáni ki­áltványa igaz. Majthény is. Negyvennyolcból nemcsak a Talpra, magyar. Világos is. De ennyi most is telt volna tő­lünk. És ha igen, szégyenünk helyett megint, még egyszer megmarad a szép legenda. Nem volt értelme vitatkozni. Eszembe jutott a legelső nap, a gimnázium kezdetén. Mándoki osztályfőnök úr ünnepélyes be­mutatkozása után sorban fel kellett állnunk és elmondani, ki fia-borja vagyunk, mit csinál­tunk eddig. Nagy nevetések es­tek, erre senki sem készült, ne­héz volt rendbe szedni a mon­dandót, összehord tunk egy csomó jelentéktelen ostobaságot. Ami­kor Deső került sorra, az osz­tályfőnök odaszólt neki: mondj el szépen mindent. Deső sötét­kék ruhában, vékonyan, meg-j hökkenve állt egy pillanatig, ; haja nedvesen fénylett, szeme nagyra tágult. Rögtön megértet­te, mit követelnek tőle. Elmosolyodott, mint a halott, fagyott mosollyal és folyamato­san, egyetlen fennakadás nélkül mondta: „Deső Kálmán vagyak, Varsányból költöztünk ide, 1 apám ott tanított a majori is­kolában. De már nem él. Meg­halt, megölte magát. Amit erről tudok, anyámtól tu­dom, amíg beszélt, sok' minden elmondott. Apám jó ember volt, szerencsétlenül jó. (Folytatjuk) „AR AN VÉSŐ" AZ EDO FINISÉB Szombaton délelőtt egyre több nézője akadt már a kalocsai pin- gálólányok munkájának. Varázs­latos ügyességgel gyönyörű mezei csokrokat improvizáltak a Jókai kultúrház egyik termének falára; megillette őket az aranyérem. A szólóhangszerek versenye — bár tizenkét vetélkedőt jutalmaztak aranyéremmél — nem hozott Bé­kés megyei sikert. A szegediek nyolc, a Bács-Kiskun megyeiek hat, a Csongrád megyeiek három aranyérmet vehettek át. Ibas Gyula és Hargittai Zoltán (Gyu­la, Erkel gimnázium), Szalai Má­ria (Békéscsaba, új gimnázium), Bogár Kornélia (Orosháza. Tán­csics Gimnázium) ‘ ezüstérmet nyertek. A középiskolások szellemi ve­télkedőjét a szegedi Radnóti gim­názium tanulói nyerték meg, a szarvasiakat bronzéremmel ju­talmazta a zsűri. Szép sikert ér­ték el viszont §z orosházi ipari tanulók ebben a versenyben, a makóiak és a szegediek előtt fö­lényes pontkülönbséggel szereztek aranyérmet. A kórusversenyek szombaton, a késő délutáni órákban fejeződtek be, s az igényes zsűri összesen nyolc aranyérmet osztott ki. Me­gyénkből a gyulai Erkel gimná­zium és az orosházi Táncsics gim­názium vegyeskórusa szerepelt a legjobban, mindkettő aranyérmet Az aranyérmes kalocsai pingálóiányok. gyébe két aranyérem kerüli a ze­nekarok versényéről; Csongrád megye nem szerzett aranyérmet ebben a műfajban. Az irodalmi színpadok*' vetélke­dője is szombat délután zárult. A zsűri elnöke hangsúlyozta: a pro­A szellemi vetélkedő győztesei. (Orosházi iparitanuló-intézet). nyert. A gyulai iparitanuló-inté­zet ezüstérmet nyert. A kiszene- karok, vonósnégyesek, duók ver­senyében a szarvasi gimnázium népi zenekara nyert megyénkből aranyérmet. A gyulai Erkel gim,- názium, a szarvasi Vajda Péter gimnázium ezüstérmet nyert. Sze­gedre három, Bács-Kiskun me­dukciók elbírálását országos szin­ten végezték. Ez a szigorúság megmutatkozott abban, hogy egyetlen egy aranyérem került kiosztásra; ezt jogosan kapta a kecskeméti Berkes-kollégium iro­dalmi színpada, amely Zelk Zol­tán: Halott sirály című oratóriu­mát mutatta be hatásosan. A bé­kés megyei irodalmi színpadok közül a békéscsabai Űt-, Híd- és Vízműépítési Technikum szere­pelt a legjobban: ezüstérmet nyert. A békéscsabai Kulich kol­légium, az orosházi Táncsics gim­názium irodalmi színpadát bronz­éremmel jutalmazta a verseny- bíróság. A versenyek és az eredmény- hirdetések befejezése uián a leg­jobb művészeti csoportok és szó­listák Eleken és Sarkadon mutat­ták be tudásukat. Az aranyérme­sek pedig Gyulán, az Erkel Fe­renc Művelődési Otthonban ha­talmas publikum előtt szavaltak,, énekeltek, táncoltak. Igen nagy sikert arattak az Erkel gimnázi­um népi táncosai, a Békéscsabai MÁV Nevelőintézet kamarakóru­sa, a gyulai iparitanuló-intézet, s Veres Erzsébet táncdalénekes, a békéscsabai Közgazdasági Techni­kum tanulója. A gyulai Erkel Művelődési Ott­honban este kilenc órakor ért véget az aranyérmesek díszelő­adása. A fiatalok a vádhoz vonul­tak. A szép májusi estén sok száz fiatal táncolt, barátkozott, énekelt vagy elmélázva hallgatta a gyulai iparitanuló-intézet tánc­zenekarának muzsikáját, szólistái­nak énekét. Felejthetetlen él­ményben volt részük azoknak a fiataloknak, akik a csillagos es­tében a sejtelmesen csillogó csó­nakázótó vizén eveztek. Jó kedv­vel, vidámsággal, felszabadult ka­cagással, szép énekszóval töltöt­ték az Erkel Diákünnepek utolsó estjét Bács-Kiskun, Csong­rád, Békés megye és Szeged me­gyei jogú város középiskolásai, ipari tanulói. Tudósítás: T. F. (Fotó: Demény Gy.) A szarvasi Vajda gimnázium irodalmi szinpada.

Next

/
Thumbnails
Contents