Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-27 / 123. szám
1M7. május 27. 3 Szombat Mindennap Tárják őket Naponta 30—40 kilométert tesznek meg a dűlőutakan a gyomai külterületi postai kézbesítők, hogy télen-nyáron minden házba, tanyába elvigyék a leveleket, újságokat, folyóiratokat. Azzal könnyítik a munkájukat, hogy olyankor igyekeznek eljutni az állami gazdaságok, tsz-ek brigádszállásaira, amikor éppen ebédidő van és együtt találják a dolgozókat. Ilyenkor egy kis beszélgetésre is sor kerül, mert aki napokig távol van hazulról, annak akad kérdése bőven. Rendszerint egy- egy üzenetet is hoz vagy visz magával, mert arrafelé ez a leggyorsabb módja a hírközlésnek. Mire kíváncsiak az emberek? Arra, hogy mi történt a község-^ ben, az országban, de még a nagyvilágban is. Sok mindenre feleletet ad az újság, jó azonban egy kicsit beszélgetni is róla. Azért tart a gyomai postahivatal rendszeresen kül- és belpolitikai tájékoztatót a kézbesítőknek, hogy helyes választ tudjanak adni, ha kérdeznek tőlük valamit. Részben ennek is köszönhető, hogy egyre növekedett az érdeklődés a politikai kérdések iránt, ami pedig azzal jár, hogy mind többen és többen rendelik meg valamelyik napilapot. Az idén például további 17-en fizettek elő, legtöbben a Békés megyei Népújságra. A kézbesítők nagyon hasznos tevékenysége a takarékbetét- gyűjtés is. Előfordul még — főleg az idősebbeknél —, hogy a szalmazsákba rakják megtakarított forintjaikat és nem is tudják, hogy milyen jelentős káruk származik az ilyen kamat nélküli „betétből”. Tavaly mintegy félmillió forint került takarékba az öt kézbesítő felvilágosító tevékenysége nyomán, ami idén, az első negyedévben még 140 ezer forinttal szaporodott. Mind az öt kézbesítőről szeretettel beszélnek az emberek, a gyomai postahivatal vezetője pedig dicséri őket. Hogy ki a legjobb közülük, azt nehéz lenne megmondani. Mégis Kocsis Lajos nevét említi először, aki Kiváló Dolgozó és sok-sok év után nemsokára már nyugdíjba megy. Szabó Lajos ugyancsak Kiváló Dolgozó, de elismerés illeti Véha Jánost, Bogár Mihályt és Csuvár Jánost is. Az évek során mindnyájan többször jutalomban részesültek és talán jóleső érzéssel kézbesítik most azt a lapot, amely — ha csak röviden is — fáradságos munkájukat méltatja. — or. Várépítés ötvenezer tő A Gyulai Kertészeti Vállalat a debreceni virágkarneválra készül, melynek parádés felvonulásán a gyulai várat szeretnék bemutatni. Bár messze még az augusztus, a május elsejei sikeres főpróba után nagy gondossággal láttak az előkészületekhez. Az „építőanyagra” ötvenezer tő virágot szánnak. Mintegy 15 fajta virágot telepítettek erre a célra, mivel augusztusban meleg idő várható, a hőséget és a strapát jól bíró növényekből építik fel a virágból . . . mozgó virágvárat. Színárnyalatokban is úgy válogatták össze a növényeket, hogy megközelítő pontossággal visszaadhassák a vöröstégla vár komor színét. A teherautóra épített vár aljára virágokból készítenek korabeli lovas- és várőrfigurákat. A virágvár építését Kiss István fafaragó népművész és Miszlay István, a Békés megyei Jókai Színház főrendezőjének tervei alapján valósítják meg. — a — Szentmártoni Lacitól, aki a testőrség tisztje volt, igen, állítólag a fegyverszüneti felhívást megelőző üzenetváltás során szóba került, hogy magyar erőket is el kell indítani a németek ellen. — Erről nem tudok. Erről senki sem tud. De nem is hiszem ... Tiszttársaim, már akik gondolkoznak, kezdenek megbarátkozni a vereséggel, az orosz- szál azonban nem. — Hát akkor? Csak úgy, a magad szakállára? — Nem. Intézkedéseket reméltem. Csapatösszevonásokat, a városok, kulcshelyek védelmének gyors megszervezését, a főbb útvonalak magyar katonai ellenőrzését... azt, amit ilyen helyzetben a hadviselés ábécéje szerint meg kell tenni. Lehet, hogy harcokra került volna sor. A németek még nem véreztek ki. Az is lehet, hogy a túlságosan németbarát tiszteket golyóval kellett volna rendr^ tanítani. De ezekben a harcokban, ezt katonáim magatartásából kezdtem megérteni, feltámadhatott volna a testileg-lelkileg széteső hadsereg. Gallai szuszogva nyakalta a konyakot. — Sorki sem azért lőtt? — mondta dühösen. — Te is tudod! Deső vállat vont. — Lőtt. Ez a lényeg. Méghozzá elsőnek. Ki sem adtam a tűzparancsot, kilőtte géppisztolyából az egész tárat, aztán a pisztolyát kapta elő, és mikor az is kiürült, teljes erejéből belevágta a szemközti ház ablakába. Furcsa ... Két év alatt, sokféleképpen láttam őt engedelmeskedni. Így őrjöngve, a személyes bosszújának ilyen bősz indulatával még nem. — Elege volt, ez az egész! — Nagyon jól emlékszem rá — folytatta Deső, ügyet sem vetve a közbeszólására —, amikor a Sepetovka alól csürhe- mód visszaözönlő század megpróbált feljutni a német teherautókra, és a németek csizma- sarokkal rúgdosták a kapaszkodók kezét, a törzsőrmester is megkapta a magáét. Gémbere- dett ujjairól letaposták a körmét. Lehuppant a hóba, vérző ujját szopta. Aztán feltápászko- dott, köpött egyet, mindenki nem férhet fel. De még akkor orosz földön járt a század. A Kárpátokkal mintha valami érzelmi választóvonalat is átlépett volna, Sorki minden közvetlen ok nélkül átkozni kezdte a németeket. (Folytatjuk) Három év alatt elúszott 100 millió forint Fokozható-e a mezőgazdasági termelés biztonsága a mezőkovácsházi járásban? Ebben az évben 6 ezer holdat, a járás szántóterületének 3—9 százalékát borította kisebb- nagyobb foltokban belvíz a mezőkovácsházi járásban. Jelenleg 4 ezer hold szántó olyan állapotban van, hogy sem géppel, sem fogattal, de még gyalogosan sem mehetnek rá. Fülöp Mihály, a járási tanács vb-elnökhelyettese szerint a belvíz miatt keletkezett részkár értéke megközelíti a 40— 45 millió forintot, összegezésként elmondhatjuk: a belvíz okozta terméskiesés igen jelentős. A mezőkovácsházi járás mezőgazda- sági termelési értéke a megye hat járása és négy városa arányában nem a tizedrésszel egyenlő. Lényegesen többel. így érthetjük igazán, hogy a hozamkiesés milyen károsan hat a megye áru- felvásárlására. Vizes esztendők csak ritkán fordulnak elő. Most azonban már éppen harmadik éve tartanak. A belvíz évről évre növekvő területet követel magának a megye, sőt az ország egyik legtermékenyebb földjéből. Talán elegendő említenünk, hogy a nagybánhe- gyesi Zalka Máté Tsz-nek — ez a gazdaság az 1966. évi munkájáért elnyerte a Minisztertanács díszoklevelét — az idén már 1000 holdnál is nagyobb területét borította víz. A harmadik éve ismétlődő terméskiesés összértéke — csak a mezőkovácsházi járásban — most már meghaladja a 100 millió forintot. Forgó Lászlónak, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjének számítása alapján—ez az összeg elegendő lenne az egész mezőkovácsházi járás megnyugtató belvízrendezésére. Az eddigi 100 millió forintnál is több belvíz okozta termés- kiesés a következő években tovább növekedhet. A várható hozamcsökkenés, svábbá a vízrendezésre fordí- mdó 100 millió forint körüli sszeg egybevetése kétségtelen ondolalokat kell, hogy ébresszen z ügy megoldásában érdekelt azdasági vezetőkben, a területen olgozó párt- és állami szervek álasztott testületéiben. Szakemberek véleménye -érint nyilvánvaló, hogy a bel- ízrendezésre fordítandó összeg ét-három év alatt megtérülne! ttől számítva csak a csatorna- álózat fenntartásáról kellene gondoskodni. A rendezés után tehát elképzelhető, hogy az ország egyik legtermékenyebb körzetében a belvíz miatti hozamkiesést megszüntetnék és az egész járásban biztonságossá válhatna a gazdálkodás. Ez azt jelentené, hogy szűkebb pátriánk egyik legeredményesebb gazdasági vállalkozásává lehetne tenni a mezőkovácsházi járás belvízrendezését! A dolog azonban csak elméletben ilyen egyszerű. A gyakorlat annál bonyolultabb. Forgó Lászlótól olyan tájékoztatást kaptunk, hogy a kezelésükben levő magasabbrendű csatornák alkalmasak a jelenlegi belvíz elvezetésére. Ennek ellenére a főbb befogadók rekonstrukcióját tervezik. Rövidesen hozzálátnak a Szárazér több évre programozott felújításához. A mezőkovácsházi járás vezetői viszont a főbb befogadók kedve- I zőtlen műszaki állapotát tették ■ szóvá. Hogy ebben a vitában Kinek van igaza, nem tudhatjuk. Tény a 6 ezer hold belvízborítás! Tény azonban az is, hogy az üzemek közötti csatornahálózat nem elegendő! Ezekben a napokban 12,5 kilométer hosszú csator- \ nát nyitnak gépek segítségével. ! Nagybánhegyes határában elké- | szült egy több kilométeres szakasz, amelyik már el is vezette az ott felgyülemlett vizet. Koráo- ban ilyen csatornák nyitására nem volt itt különösebb törekvés. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a mezőkovácsházi járás vízgazdálkodási társulata évről évre pénzmegtakarítást produkált. Jelenleg 2,8 millió forintra növekedett a társulati célok megvalósítására előirányozható összeg. (A belvízrendezésben érdekelt üzemek évente 1,4 millió forintot fizetnek be a társulatnak a közös érdekeltségű csatornák nyitására, fenntartására!) A több millió forin* készpénz hallatán érthetetlen, hogy ez a társulat eddig miért nem szerelte fel magát a feladat ellátásához szükséges speciális gépekkel? Az illetékes állami szerveknek érdemes lenne megvizsgálniuk, hogy a több éve funkcionáló vállalkozás miért nem kapott szivattyúkat, vízelvezetésre alkalmas csöveket és árokkészítő gépeket. (A Körösvidéki Vízügyi KISZ-védnökség a mezőgazdasági technikum építése felett Alig egy esztendeje alakult meg — fiatal műszakiakból, technikusokból, KISZ-vezetőkből — az operatív bizottság, mely feladatul vállalta, hogy aktív segítséget nyújt a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum építésében. A városi KISZ-bizottság ugyanis védnökséget vállalt az építkezés felett. Az alakuló üléDT traktorok főjavítását rövid átfutási idővel, cserealapon is vállaljuk. Gépjavító Állomás DÉVAVÁNYA. 330 sen a bizottság tagjain kívül je len volt Szabó Ferenc építésvezető és Nagy Józsefné, a technikum gazdasági igazgatója. Az operatív bizottság azóta állandóan figyelemmel kíséri a beruházás menetét, az anyag és munkaerő biztosítását, a szállítási és részhatáridőket. Egy ízben a Ferroglóbus Vállalat nem tudta határidőre szállítani a szükséges különféle méretű betonacélokat. Az operatív bizottság kapcsolatot keresett a vállalat igazgatójával, s rövid időn belül sikerült a folyamatos munkához szükséges betonacél-mennyiséget előteremteni. Az őszi szállítási kampányban a MÁV a vagonhiány ellenére — az operatív bizottság közbenjárására — biztosítani tudta a szükséges homokkavics fuvarozását. Az operatív bizottság jelenlegi feladata, hogy a felsőfokú mező- gazdasági technikum és a városi KISZ-alapszervezet fiataljaiból brigádokat szervezzen társadalmi munkára. Igazgatóság területén működő társulatoknál a szükséges eszközöket évek óta felhalmozták.) Másrészt az évekkel ezelőtt készített 8 éves vízrendezési távlati tervet ebben a járásban is a megváltozott gazdasági helyzethez kellene .igazítaniuk. Bizonyos értelemben indokolt lenne a mezőkovácsházi társulat területén az üzemi érdekeket kifejező egységes belvízvédelmi tanulmányterv összeállítása is. Erre már csak azért is szükség lenne, hogy az ügyben érdekelt intézmények — vízügyi igazgatóság, társulat és az üzemek — végtére is tisztán, behatárolva lássák saját feladataikat és felkészüljenek ennek komplex megoldására. A belvízrendezési munkálatok szervezéséről akként ösz- szegezhetnénk tapasztalatainkat, hogy ez a terület üzemi, társulati, vízügyi igazgatósági szinten, oárt- és államigazgatási szerveinkben az eddigieknél nagyobb gondosságot érdemelne. Szervezett, jó együttműködéssel, a belvízvédekezés programozásával, kivitelezésével a jelenleginél gyorsabb, hatékonyabb munkára lenne szükség. A járási szervek 5—6 év alatt szeretnék megoldani a belvízmentesítést. A belvízhálózat teljes rekonstrukciója viszont — a vízügyi igazgatóság szerint — 10—15 év alatt valósulhat meg. Kérdés: a vízügyi igazgatóság eleget tudna-e tenni a járás kérésének, miként tudna hozzájárulni ahhoz, hogy a megye, sőt az ország egyik legtermékenyebb körzetében a mezőgazdasági termelés 15 év helyett 5 esztendő alatt váljon biztonságossá ?! Dupsi Károly Vásári ötlet Tulajdonképpen nem valami különleges vagy nagyszabású. Mégis jó. Mármint az ötlet. Amelyet — megvalósulva — a BNV-n láttunk. Hosszú-hosz- szú , sorok kanyarogtak egy miniatűr pavilon előtt, olyan sokan voltak, hogy alig tudtunk a közeibe férkőzni, s megnézni, mi okozza a népszerűséget. Homlokzatán a következő felirat: Győr-Sopron megyei Húsipari Vállalat különleges készítményei, S a felirat alatt — akárcsak a mesebeli boszorkány mézeskalács házában, ahol kolbászból voltak a gerendák, füstölt szalonnából a kemencepadka — minden roskadozott a csábító finomságoktól. Füstölt marhanyelvtől kezdve, jóféle kolbászon keresztül különlegesen készített csülökig sokféle húsárut vásárolhattak itt a látogatók — kellően megalapozva a későbbi borkóstolást. Ami ennek a vásári ötletnek láttán eszünkbe jutott, az csupán annyi: vajon a Gyulai Húsipari Vállalat nincs-e legalább olyan híres-nevezetes, mint a Győr-Sopron megyei, nem készítenek-e a Körösök vidékén legalább olyan finom ínyencségeket, mint Dunántúlon, nincse- nek-e törzsökösebb hagyományai a gyulai és csabai húskészítményeknek, mint ama távoli megyében? S ha igen, miért nem tudtunk mi is egy efféle elárusító hely- lyel előrukkolni? —aj—
