Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

19C7. május 24. 3 Szerda pavilonjában Szumir szőnyeg Békéscsabáról! — Autóbabák és hobbyk — Legnagyobb export: Békés megyéből — Tűvel és cérnával: 800 millió forint A Budapesti Nemzetközi Vásár egyik érdekes színfoltja a házi­ipari és népi iparművészeti szö­vetkezetek 400 négyzetméteres üvegpavilonja. Főként a külföldi látogatók körében népszerű mind­az, ami ebben a helyiségben lát­ható. A HISZÖV osztályvezetője, Bánhegyi Géza tájékoztat arról, hogy mit mutat be idén a 74 ki­állító szövetkezet és két szövet­kezeti vállalat. A népművészeti cikkek a kü­lönböző tájegységek sajátos és utánozhatatlan hangulatát tükrö­zik. A különböző textilárukon, matyó, kalocsai és beregi hímzé­seken, sárközi, hevesi és palóc szőtteseken kívül megállásra készteti a látogatókat a faragások vagy a népi cserépedények sora is. Gazdag a választék népmű­vészeti kulacsokból, a farsangi maszkok és busó-álarcok viszont újdonságot jelentenek, akárcsak a fémből öntött mézeskalácsok. Megtalálható itt a sok külföldi kiállításon nagy elismerést keltett halasi csipke, a műgonddal készí­tett gobelin-hímzések, valamint a Központi vezetőségi ülés a bányászszakszervezetben Kedden délelőtt ülést tartott a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezetének központi vezetősége a szakszervezet székházálban. Simon Antal, a szakszervezet főtitkára vázolta a Magyar Szak- szervezetek XXI. kongresszusának határozataiból a bányászokra há­ruló feladatokat és azokat a te­endőket, melyek a szakszervezetre várnak saját XIX. kongresszusá­nak előkészítésével kapcsolatban Az ülésen megjelent Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöke is. (MTI) kézzel csomózott és szőtt szőnye­gek gazdag választéka. Békéscsa­ba és Békésszentandrás kiemelke­dő márka mind a klasszikus min­tájú, mind pedig a modern ^absz­trakt” vagy „op-art” divatszőnye­gekben. A pavilon legfeltűnőbb helyén különös mintájú, a vörös és a bordó árnyalataiban pompázó ha­talmas szőnyeg kelti fel az érdek­lődést. Úgynevezett pazirik szőt­tes, motívumait egy régi szumir sírból ránk maradt mintázat ih­lette. Békéscsabán szőtték, tavaly A szövetkezeti ipar legszebb ter­méke címet kapta. Szarvasról és Orosházáról mű­anyagból, különböző ipari hulla­dékok felhasználásával készült, valamint fából faragott és textil­félékből összeállított játékok, ál­lat- és mesefigurák képviselik megyénk háziiparának ötletessé­gét, szorgalmát. Legdivatosabbak a különböző autóbabák és az úgynevezett hobbyk. Ugyancsak1 nevezetesek a Békésen font kü­lönleges kosárfélék. A modern kislakásokban jól felhasználható­ak a fémmel és műanyaggal kom­binált ülőbútorok, s az idei új­donságnak számító lakástérelvá­lasztó falak, fonott lámpatestek, rafiaszőnyegek, könyv- és új­ságbölcsők. Mint a HISZÖV illetékesei el­mondották, a Békés megyei Házi­értéket nagyrészt tűvel, cérnával, kézműipari jelleggel és módsze­rekkel készítik, értékelni lehet ezeknek a szövetkezeteknek szor­galmas munkáját. A népi művészet jól megfér a legmodernebb divatirányzatokkal. Bizonysága volt ennek a Bejrút- ban egy hónappal ezelőtt megren­dezett Magyar Hét divatbemuta­tója, amelyen a legnagyobb si­kert a népművészeti hagyomá­nyokat és motívumokat ötletesen felhasználó modellek aratták. V. J. Lövészversenyek, rádiózás, gépjárművezetés a szarvasi gimnázium honvédelmi nevelési programjában Nemrég tárgyalta meg a Szarvasi Gimnázium és Mezőgaz­dasági Szakközépiskola tanácsa a tanulóknak az MHS-ben való részvételét, annak jelenlegi mér­tékét. A gimnázium nevelési gya­korlatában központi helyet foglal el a haza védelmére való felké­szítés. Az említett tanácskozáson Sebján Jenő elvtárs, a szarvasi járás MHS-titkára dr. Gábris Jó­zsef iskolaigazgató felkérésére tá­jékoztatta a jelenlevőket a fel­adatokról és arról, hogy a gim­názium tanulói milyen mértékben vesznek részt az MHS tevékeny­ségében. Kovács Béla tanár a testnevelés és a honvédelem ösz- szefüggéseit részletezte, majd az igazgató vitát nyitott az elhang­zottak felett s határozatok is szü­lettek. Mindezt dr Gábris József a nevelők soron következett ér­tekezletén is ismertette. A gimnázium további MHS- programjának megfelelően évente több alkalommal rendeznek lö­vészversenyt, rádió- valamint gépjárművezetői tanfolyamokba kapcsolódnak. A következő tan-. évben tanórák alkalmával és a KISZ-alapszervezet munkája kere­tében sok olyan témát dolgoznak fel, adnak elő, mely az iskolai if­júság honvédelmi nevelését szol­gálja. —hr— Vajúdás közben születik az új Tallózás a Békéscsabai Gépjavító Állomás új gyártmányainak előzményeiben Nemcsak megyénkben, hanem az ország távolabbi részében is hírnevet szerzett magának több új gyártmányával a Békéscsabai Gépjavító Állomás. Ezekről sokat lehetett hallani és olvasni eddig. Csupán arról nemigen esett még szó, hogy hogyan „született” a gumiverőléc, a traktorfüike, a traktorok műanyag borítású ká­belvezetéke, a fénycsőarmatúra és több minden más újdonság. Ezt a hiányt akarjuk mi most pótolni tömör rövidséggel. Kezdjük a gumiverőléccel, hi- ipari Szövetkezeteik igen gazdag szén az volt a legrégibb, leghosz­áruválasztékot készítenek, e a megyénkből kikerülő háziipari és népi iparművészeti cikkek legna­gyobb része megy exportra. A A HISZÖV-höz tartozó szövetke­zetek egyébként a múlt eszten­dőben csaknem 800 millió forint termelési értéket állítottak elő. (Terveiket 104 százalékra teljesí­tették.) A teljes termelés 44 szá­zaléka külföldi megrendelésre ké­szült. Az idén cikkeik 50 száza­lékát kívánják exportálni. Figye­lembe véve, hogy ezt az óriási tem valaki rekedten ordította: ne rá, föléje! Az asszony mégis lerogyott a küszöbre. A törzsparancsok pisztolyával hadonászva szaladt felénk a szikkadt ösvényen, amelynek kérges felszínébe gumicsizmák nyoma száradt bele, és mozgott a szája, de nem lehetett érteni, mit kiabál. Hátul az almafák között egy férfi futott meggör­nyedve, míg el nem terült pu­hán a fűben, mint fáradt úszó a víz hátán. Az ötödik század­beliek kézigránátot kezdtek do­bálni, néhány ház szalmateteje lángra lobbant. Lakóik kirohan­tak, kézenfogva gyerekeiket, mintha attól tartottak volna, hogy a kicsik eltévednek a ha­lálban. A sárból vert falak lö­véseink nyomán ontották a port. Alig lehetett látni. Gép­pisztolyomban harminckét töl­tény volt, de mintha millió lett volna, nem akart kifogyni. . Vazulay odaért mellém, li- -hegve mondta a fülembe, jól van, Deső, ne sajnáld. — Friss tá­rat löktem fegyverembe. Hozza­tok egy másik kovácsot. Lőttem. Ha szabálya nincs az elvadu- lásnak, mértéke hogyan lehetne! Amikor menetbe álltunk a lán­goló házak világánál, Vazulay nótát parancsolt. Kis kút, kere­kes kút van az udvarunkban. Az utolsó ház falának támasz­kodva, mint aki semmit sem ért az egészből, hét-nyolc éves lányka ült gyámoltalanul. Rutint melléje értem, önkénte­lenül megsimítottam a fejét. El­dőlt. Ki ölte meg? Melyikünk? Mindegy. Mindnyájan. Hidd el, öreg fiú, a huszadik század de­rekán még mindig a vadember szűköl bennünk. Jobban félünk a sebtől, mint a megrendüléstől: a fizikai haláltól, mint az er­kölcsi megsemmisüléstől. Énekeltünk, rágtuk a port, Gyerehovótól Siskáiig. A tudat­lanságot, előbb vagy utóbb, mindenkiben felváltja az alku. Mindenkiben! Ha csak golyót nem ereszt magába... De én nem ott kezdtem. Itthon. Nem most. Régen. A gáldi história hemzseg a maguk zsebére po­litizáló hazafiaktól, közigazgatá­si rablóvezérektől, előrelátó pe- csovicsoktól. Mi mindent túrtam elő a levéltárból! De meg akar­tam nyerni a polgármester jó­indulatát. Az egész magisztrátu­sét. Mindenkiét. Aki az ördöggel hál, hiszen tudod ... Gyereho- vóban egyetlen óra alatt meg­értettem: a gyávák több embert pusztítanak el, mint a bátrak. Többen vannak, és engedelmes­kednek. Siskáiban, négyórás menet után, mindnyájan meg­ettük a vacsorát. A babgulyás zsírját kenyérrel töröltük le a szánkról. — Felindulásában is pontosan, elegánsan fejezte ki magát. Frissen beretválva, ru­ganyosán, kardja markolatát kö­nyökhajlatába fogva sétált ve­lem az Áj kavicsos útján. Aki szembejött velünk, azt hihette, semmiségekről fecsegünk. (Folytatjuk) vagy eső esett, a traktorosoknak, főleg a pótkocsit vontató univer­zális erőgépek vezetőinék menni­ük kellett. Az embereket, a trak­torosokat védő fülke akkor még ritka volt, mint a fehér holló. Az­tán, amikor itt is, ott is rájöttek a traktorfülke gyártásának, fel­szerelésének módjára, országszer­te kötelezővé tették a beszerzését. Igen ám, de nem volt honnan. Jó néhány magánkisiparos is gyártotta és gyártja, darabonként 10 ezer forintért. Azt, hogy mi­lyen minőségűek ezek, ne vitas­suk. Tény, hogy a Békéscsabai Gépjavító Állomás 5700 forintért szabb ideig vajúdó újítás. Leg­alább hat éve már annak, hogy az akkor hiánycikké előlépett bab termelésére különféle módon ösz­tönözték a közös és a háztáji gazdaságokat. A hozzáállásban nem is volt hiány, ám a bab be­takarítása idején kiderült, hogy nincs megtelelő eséplőeszköz. A dobsínes gépek a babtermés 30— 33 százalékát törték össze, ami ;s volt már példa, hogy a bizony nem növelte, hanem csők- j friss szakácsbizonyítvánnyal be­készíti darabját. Ráadásul jól is, amit bizonyít az, hogy most 350-re kaptak megrendelést. Az erőgépekhez szükséges mű­anyag borítású kábelvezeték-gyár. tás, a villanymotorok tekercselé­se, a termelőszövetkezeti majo­rok villamos hálózatának beépítése és karbantartása már régebb idő óta egyik profiljává vált a Bé­késcsabai Gépjavító Állomásnak. Ezekhez is szükségből láttak hoz­zá, s most ott tartanak, hogy alig tudják kielégíteni a jelentkező igényeket. K. I. kentette az amúgy sem túl nagy j vonult katona a honvédségnél a termesztési kedvet. Nos, abban az j „szakma” mesterévé képezte ma­a laktanyában SOK BEVONULÓ FIATAL ta- lalják, hogy katonakönyvük kéz- nul szakmát a néphadseregben és hezvétele után valamelyik tsz-be vagy állami gazdaságba nyújtják majd be munkakönyvüket. AZ EGYENRUHÁBAN megta­j-u I - nulható civil foglalkozások köre ldobe" JoU ra Petrovszki György gát. Az építőiparban is „bérelt he- meglehetősen széles. Hathóna- az aikkori Bék'CSCSaQai CjfM'yállfV- ttan o b'ai+rtirviVb'.nQilr .. , , - - . az akkori Békéscsabai Gépállo­máson, hogy az acélsín helyett gumiverőlécet kell és lehet sze­melni a cséplődobra. Ám az ötlete elakadt, mint sok más, ki tudná megmondani hány jó újítás. Vé­gül hozzáláttak a gyártásához sa­ját szükségletre. A hír, hogy a Békéscsabai Gépjavító Állomás cséplőgépei nem törik a babot, a borsót és más növények magját, gyorsan elterjedt, s 1965 óta mór sorozatban gyártják a gumiverő­lécet a megye minden, s az or­szág számos gépjavító állomásá­nak kombájnjaira, cséplőszekré­nyeire. A szabadon sugárzó fénycsőar­matúra gyártását is a szükség in­dította el. Az, hogy a gépjavító állomás régebbi és újabb szerelő- csarnokainak, műhelyeinek kor­szerű világításához nem kaptak fénycsőarmatúrát. Ezért hozzálát­tak a készítéséhez saját maguk. Ennek a gyártmánynak sokkal gyorsabb volt a karrierje, mint a cseppet sem jelentéktelenebb gu­miverőlécnek. Gálik János ti­zennyolc tagú, szocialista címet nyert brigádja tavaly 1100-at, az idén az év első negyedében 700-at készített belőle. A megrendelők között Békés megye ipari és me­zőgazdasági üzemei mellett ott találjuk Pest, Heves, Borsod és még több megye szövetkezeteit, állami gazdaságait és ipari üze­meit. A traktorosok nem szívesen emlékeznek vissza az öt-hat évvel ezelőtti időszakra. Ugyanis abban az időben nem számított, hogy csontig hatoló hideg szél fújt, hó Ivük” van a katonáknak. Egyetlen építőcsapat évi terme­pos tanfolyamon például sok ezer első-, másod- és harmadosztályú j lesi értéke — anyaggal, munka- rádiótávirászt képeznek, akik a val együtt — 460—500 millió fo- csapatok mindennapi morze-vilá- rint. S a fiatalok nagy része a gában két év alatt jó távirászokká laktanyákban szerez szakmunkás- fejlődnek, s ezután kerülnek a bizonyítványt, vagyis a „balra át”- postához, a minisztériumok köz­tal, a fegyverkezeléssél egyidőben — hisz elsősorban mégiscsak ka­tonák — civil mesterséget is ta­nulnak. A Magyar Néphadsereg építő­pontjaiba vagy a MALÉV-hez. Nemrég tüzéreket keresett a Ge­odéziai és Kartográfiai Vállalat, mert szükség volt tüzérségi mé­rőműszerekhez értő munkatár­csapatának központjában kérdése- sakra. A nehezebb szakmákban hatal­mas árokásók, sose látott, nagy teljesítményű buldózerek, szorgal­mas földgyaluk, szalagszerű vas­útépítő gépek, „mutatkoznak be” a fiatalembereknek, akik azt gondolták a bevonulás előtt, hogy ezt a szakmát töviről hegyi­inkre a főmérnök válaszol: — MILYEN SZAKKÉPESÍ­TÉST szerezhetnek itt a katonák? — A polgári jogosítvánnyal tel­jesen egyenértékű nehéz- és köny- nyűgépkezelői bizonyítványt. Az itt „polgárilag'’ is kiképzett kato­nák 50—60 százaléka megmarad munkakörében — a leszerelés re megismerték. után is. Évente 55—60 könnyű- és Az autóbuszüzemek, az autó- nehézgépkezelőt „vatunk. közlekedési vállalatok a. ki egészítő — Ezenkívül folyik még a se- parancsnokságok szobáiban min­gédmunkások, a betanított mun- den évben öles plakátokkal „csa­kások, a szakmunkások képzése lógatják ’ magukhoz a leszerelő is: évente 260 fiatalt oktatunk, honvédségi gépkocsivezetőket. A Brigádvezetőket is nevelünk, akik MAHART a flottillától toborozza egyúttal rajparancsnokok. utánpótlása egy részét, mert tud­o i -• , , , __,__„ ja: az itt kiképzett matrózokból — Sok ezer fiatal a hadsereg- ...... .. .. . . , ,. ,. , .. a jovo hajostisztjeit nevelhetik, ben is gyakorolhatja eredeti szak­máját. Mindez a technikusokra is PERSZE VANNAK a hadsereg­vonatkozik, akik egyébként ná- nek „háztáji” szakmunkásai is, lünk szózadtechnikusi beosztás- ilyenek például a laktanyák sza- ban dolgoznak. kácsaí, szabói, nyomdászai, laka­A Földművelésügyi Minisztéri- fosai, hegesztői, kovácsai, vízve- um támogatásával a term elősző- zeték-, villany-, fűtésszerelői, akik vetkezetekben, az állami gazdasá- — ha visszakerülnek a polgári gokban sok katona tanulta meg életbe ugyancsak elmondhat- a traktorvezetést. Az alakulatok -iák magukról: nem töltötték ha- parancsnokságai azoknak a lesze- szántaiamul a kétéves katonai relés előtt álló honvédeknek nyúj- szolgálatot, tarnak erre lehetőséget, akik vál- B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents