Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
Somoskői Lajos: ARAM Kicsit mindig politúr, fűrészpor, meg gyanta szagú volt. De a pác, meg a sellak a funéros asztalok födelén a barna ragyogást tőle tanulta... és szőkén bodros fenyőfaforgács énekelt széles kezefején, mikor a deszkákat gyalulta. Ha enyvezett, a kék öntöttvas fazék, s az enyves ecset hullatott csöpp, barna gyöngyöket, s amíg intésére a bútorok feszengő sorban elébe léptek, kerek, kis bronzkitüntetések: enyvfoltok ragyogva száradtak az esti lámpafénynél zöld vászonkötényén. Mindig dalolt, ha dolgozott, sok gondjcf csomós keményfapadlójál száradni türelmes halomba rakta, de az örömök bebútorozatlan kis szobáját mégis konokabb két fiára hagyta. Szőtlan munkatársak: jószagú, piros cseresznye, fehér jávorfa lécek, politúros edények és illatos mahagóni dió funérok állottak köréje, s bámulták csodálva meg én, szőkén bodros forgács halomra fekve, ha ragyogó kedvét fényleni apám a barna bútorokra kente. KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET VascUn&fri M egyek a moziba. Csaba egyik legszebb utcáján an- dalgok, májusi vasárnap délután. A hársfák négy sora összeborul, a gyenge zöld levélkárpit mögül átcsilla.n a napfény. Az út mentén harsogó zöld fű, a kertekből orgonaillat... Minden olyan, ahogy az lenni szokott, szép májusi időben. — Tiszta szerencse, hogy a természet nem lehet giccses — gondolom — s rá gerlebúgás felel... De mi az a sok fehér, piros, csillámló folt a dús fűben, a bíróság oldalán? Az árokban a fal mellett elszórt cigarettás dobozok, csokoládéburkolatok, kiflivég és kenyérhaj, minden, ami már nem kell a zsebben, ha kész az étkezés vagy elfogyott a cigaretta, F s felrémlik előttem a nem tudom há- * " nyas számú népbolt előtti árok a VI. kerületi új iskolával szemben, ahol a 3-as busz is megáll. Ott még vad, tüskés ágak is nőnek az árokban, s a kerítések tövén óriási lapuk. Emlékeimben feltűnnek a havas télidőn, itt és más középületek, előtt a letakarítatlan járdák, míg a magánházak előtt gondosan sepregetnek reggel, este, füvet kaszálnak vagy éppen virágágyat létesítenek... Már a hídon vagyok és feledek is mindent. Ott egy karcsú, fekete lány és fiú áll önfeledt csókbo forrva össze. A fiú szabad kezében zsebrádió a hatórás híreket mondja. Gondolom, enél- kül nem is lehetne fényes nappal a város szívében bámuló felnőttek és a Körösparton pecázó, vigyorgó kisfiúk előtt csókolózni... A mozi elé korán érkezem. Nézem a következő film képeit, összesen hat darab van kitéve. Ebből az elsőn egy szép és dús keblű színésznőt látok, kombi- néfélében. A kebelből látható 50 százalék. A másikon egy ingujjas férfire mosolyog ugyanazon kom- binéban. Kebel 30 százalék. Egy harmadikon féloldalt dől az ágyon. Látható 90 százalék. A negyediken egy meztelen férfi fekszik hanyatt, a hölgy föléomlik, kebel eltűnt. A másik két kép nem is érdekes. Az egyiken két férfi fojtogatja egymást, az utolsón a dús keblű nyakig felöltözve éppen esküszik. Középen felirat: Korhatár nélkül! És mit fognak mutatni a 18 éven felülieknek? II /főzi után megcso- Jl/J dúlom a fél nyol- * w M casra érkező hosz- szú hajú, bőrnad- rágos beatles-utánzatokat, nagy magyar alföldi kiadásban, azután sétálok egyet. A Csaba zenés presz- szójának ajtaja nyitva. A járdán most csupa-csupa elegáns fiatal. Párok vagy nézelődő fiatalemberek, szép sötét zakóban, hófehér ingben, hosszú, horgolt nyakkendővel. (Ne tessék azt hinni, hogy „legújabb divat’. (Volt ez már úgy vagy 30 évvel ezelőtt is!) A nők kis divatlapfigurák, a neonfény még nagy- városiasabbakká formálja őket. És akkor a szálloda felől előcsoszog a Múlt! ¥ Jénséges vén koldus- 1/ asszony, mi ismer- ™ tűk ezeket az elesett figurákat, de most már elszokott a szemünk tőle. Kopott télikabátban van, fekete, rojtos kendője alól alig látszik érzelem és értelem nélküli arca. Sánta, rossz szandálban biceg botra támaszkodik. öreg csontjainak kényelmes ágy kellene már, de ő csak megy egyenesen a hulladékgyűjtő ládika elé. Lábujjhegyre áll, kotorászik, aztán egy teljes újságot húz ki belőle, zsebre dugja és elcsoszog a presszó ajtajáig. Ott tétovázik, fellép a lépcsőre, de visszafordul. Talán fél, hogy kiutasítja a pincér vagy nem remél alamizsnát a sok fiataltól? Ki tudja? Egy darabig még vár, aztán elindul a Szabadság tér felé. Senki se látta, csak én, vagy nem tűnt fel a sok önfeledt fiatalnak, hogy más életek is voltak hajdanán... Huszár Istvánná Bazsali Ferenc Tátrai táj \ . » . % ^ Rácz József Békési vásár Hogyan lehetne jobb a falusi könyvtárak olvasószolgálata? Művelődésügyünk feladata, hogy az embereket már egészen fiatal korukban előkészítse társadalmi tennivalóikra és megalkossa a szocialista műveltség-eszményt. Ez olyan átfogó és állandó feladat, mely ugyancsak átfogó és állandó vizsgálódást is igényel: hogyan tovább, hogyan lehet megújítani az addig használt módszereket, hogy a népművelő tevékenység tartalmilag egyre gazdagodva tegye teljessé a céloknak az egész társadalom hasznára történő megvalósulását. Nyilvánvaló, hogy a szocialista műveltség-eszmény megalkotása bonyolultan sokrétű, és abban nem kis rész hárul a könyvtárakra, a könyvtárosokra. A fővárosi könyvtárakban, a megyei könyvtárakban, nagy oktatási intézmények könyvtáraiban évről évre javulnak a könyvtári munkát segítő körülmények, korszerűsödik az elhelyezés, nagyobb és azokról az összesítő értéteret vehetnek birtokukba az olvasók. Az ország lakosságának igen nagy része azonban községekben, falvakban, egészen kis településeken él, s az itteni köz- művelődési könyvtárak helyzete — bár sokat változott — még korántsem kielégítő. Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy e könyvtárak olvasószolgálata sem valami magas színvonalú, legtöbbjében egyetlen könyvtáros (az is általában tiszteletdíjas!) működik, és tevékenysége a kölcsönzésre korlátozódik, kevés ideje jut az olvasószolgálati munka tanácsadó, felvilágosító funkciójának betöltésére. A helyzet, ilyen egyelőre egészen vázlatos felrajzolása után helyes, ha azokról a nagyarányú feladatokról is szólunk, melyek a köz- művelődési könyvtárak harmadik ötéves tervének irányelveiben szerepelnek, kelésekről is, melyek a második ötéves terv eredményeit foglalják magukban. A közművelődési könyvtárak fejlődésének irányát ebben a tervidőszakban az olvasótábor ki- szélesedése és az olvasás művelődésügyünkben elfoglalt szerepének növekedése egyaránt jelzi. Jellemző adat, hogy a parasztság 14 százaléka lett könyvtári olvasó ebben a tervidőszakban, bár a falusi könyvtárak többségének rossz helyiség- és személyzeti viszonyai, valamint rövid — és a parasztság életrendjéhez nem alkalmazkodó — nyitva tartás ideje nem hatott kedvezően a parasztság szélesebb körű bevonására. De ez az ötéves terv azt is megmutatta, hogy a falusi könyvtárak bővítésével, otthonos, klubszerű helyiségek kialakításával, megfelelő állománnyal és személyzettel lehetséges a parasztolvasók számának további növelése. Frappánsan mutat rá az otthonosság, az ízléses elhelyezés befolyásoló ereje a Könyvtáros c. folyóiratban Sállai István— Szilágyi Tibor közös cikkének égjük részlete: „A régi falusi olvasókörök, gazdakörök feloszlottak, szakmai művelődési funkciójukat kultúrházaink egyelőre nem tudják pótolni. Falusi könyvtáraink pedig nehéz körülményeik miatt — ezt a feladatot egyáltalán nem képesek betölteni. Helyben olvasási lehetőség legtöbb falusi könyvtárunkban nincsen’’. Az 1964 tavaszán megjelent cikk ma is érvényes megállapításai talán csak annyiban módosultak, hogy lassan, de biztosan növekszik azoknak a falusi könytáraknak a száma, ahol már a helyben olvasás is megoldható valamilyen szinten, és a helyiség berendezése — tehát vonzóereje — sokat javult. Ha kritikusan vizsgáljuk a második ötéves terv időszakának könjv- tárügyi erdményeit, plasztikusan bontakoznak k’ a ma ’ feladatai. Azok a megállapítások, hogy a tervidőszakban az ismeretterjesztő irodalom forgalmazásában lassú volt a fejlődés, hogy a könyvtárosok nem vállalkoztak elég bátran a különböző oktatási és népművelési formákkal végrehajtott együttes akciókra, hogy ennek érdekében a tömegszervezetekkel és a termelőüzemekkel (falun például a termelőszövetkezetekkel és a ktsz-ekkel) nem tartottak megfelelő kapcsolatot, hogy a TIT-tel is laza volt az együttműködésük — a könjrvtárak jelenlegi tennivalóit pontosan meghatározzák. A szocialista hazafi- ság kialakításában, a szülőföld múltjának és jelenének feltárásában, bemutatásában is gyengék voltak az időszak eredményi, következésképpen van tehát mit tenni napjainkban e vonatkozásokban is. Figyelemre méltó viszont, hogy a falusi könyvtárakban hasznos erőfeszítések történtek arra, hogy minél többen forgassák a mezőgazdasági szak- irodalmat, ennek alapja az ilyen tárgyú könyvek állománynövekedésében már hellyel-közzel megfelelően biztosítva is van. A politikai és társadalomtudományi művek viszont alig voltak kelendőek, ennek fő oka a falusi emberek alapműveltségének hiányában található meg. Feltétlenül említésre méltó, hogy a második ötéves terv időszakában igen
