Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
1961. májas 21. 6 Vasárnap Aki háromszor látta Lenint H osszú utat, több tízezer kiMátyás, amikor 1915-től tíz éven át, Békéstől Vlagyivosztokig bejárta a hatalmas Szibériát. Ez a nagy út, a világot rengető történelmi eseményeivel, alakította és formálta felfogását, és gondolkodásmódját Jól emlékszem, nagyobbacska gyerek koromban külön tisztelettel és egy kis buta félelemmel szemléltem Mátyás bácsit, aki óriási messzességből orosz asz- szonyt hozott magával... Most, oly sok idő után a Lánc utcai egyszerű kis lakásban, a tisztára mázolt szobában ülünk egymással szemben, és elevenít- getjük, az ötven év soha el nem múló történetének néhány mozzanatát — Tudod, 1919-ig, amíg Szibériát az Uráltól egészen Vlagyivosztokig bejártam, azonkívül, hogy mindenütt dolgozni kellett nemigen tudtam én semmit Hogy valami forradalom tört ki, azt abból sejtettem, hogy a hadifogoly-munkahelyünk mellett az erdőben katonák mentek haza fegyveresen... Amikor az egyiket megkérdeztem, azt mondta: Szkoromir domoj, vagyis béke van, mentek ti is haza. Hát, számomra ez a hazamenés, majd csak 1925-ben valósult meg. hogy széles mozdulatokkal és csillogó szemmel magyaráz, úgy alakul, bontakozik lassan egy kubikosember életútja, aki a nagy vérzivatar idején egyszerű közkatonaként először az életösztönére, majd a tudatára hallgatott, és cselekedett. Tyumen városában 1919 tavaszán jelentkezett a kommendatúrán, hogy indulna Magyarországra, Természetesen erről szó sem lehetett, hiszen Szibéria több részre volt szakítva, és mindenütt harc volt vörösek és fehérek között. — Ekkor találkoztam magyar agitátorokkal, akik biztattak: fogjak fegyvert a szovjet hatalomért. Nem nagyon tudtam, mi is az a szovjet, csak annyit, hogy az egyszerű munkásemberek sorba jelentkeznek. Mivel jól tudtam oroszul írni, olvasni és beszélni, így a Tyumeni „Oroszországi Rendkívüli Bizottságihoz a 37-es halálfejes brigádba, a csekához kerültem. Négy éven át megállás nélkül fegyveresen hadakoztunk a belső ellenforradalmárokkal. Bizony, sokszor voltam meleg helyzetben, és úgy éreztem, ütött a végórám... f£ ahogy elvonultunk előtte. Azóta is a találkozások képe elevenen él emlékezetemben, amit nem tudott elhalványítani sem a csendőrterror, sem a rengeteg nélkülözés. bizakodást, a kommunista hitét — 1919 óta, ahogy belépett a kommunista pártba — ápolja. Egész eddigi életében a mozgalom egyszerű katonája volt. Büszkén újságolta, hogy a KISZ- fiatalok rendszeresen felkeresik, ünnepségeikre meghívják, az elvtársak pedig újból a járási pártbizottság tagjává választották. — Minden kitüntetés és elismerés mellett legtöbbet ér az a tudat, hogy én is a többi százezer magyarral tisztességgel tettem azt, amit tudtam; harcoltam, dolgoztam a lenini békeállamért, a Szovj etunióért. Pankotai István M ár a hetedik x.et tapossa és jövetelem előtt alig egy órával érkezett haza a háztáji földről, a tavaszi veteményezés- ből. Betegség? Az nem igen volt, legfeljebb a hadifogolylágerben, amikor rettenetesen kínozta az éhség. — Bizony sokszor előfordult, hogy nemigen akadt ennivaló. Ezért volt szükség a terményrek- virálásra a tehetős falusi gazdáktól. Egyszer az omszki munkásoknak kísértünk egy szerelvény ennivalót, amikor az egyik állomáson óriási katonatömeget láttam. A peronon a sokaság közé nyomultam és egy különvonat előtt, sötét ruhában alcsony, szakállas embert láttam erőteljesen beszélni. A katonák éljeneztek és kérdéseket kiabáltak. Ekkor tudtam meg, hogy néhány méterre tőlem a forradalom vezére, Lenin áll... Addig mesterkedtem, míg a közelébe kerülve, elszorult torokkal én is kérdeztem. — Meddig gyilkoljuk még egymást? — Mire ő erősen rám nézett, és jó hangosan azt mondta: — Mindaddig pusztítani kell az ellenséget, amíg véglegesen győzelemre nem visszük a forradalmat.™ Ez a néhány szó örök életemre emlékezetemben maradt... Itt újból rendezgeti gondolatait, s ahogy szeme rámvillan, látom, hogy az egyeszerű szavak lelkében a régi idők nagy élményeit elevenítik. — Aztán harcoltam sokfelé, Szibéria vad és hideg vidékein. Majd 1921-ben Moszkvában jártam egy ünnepségen. Társaimmal a Vörös térre a Kremlbe mentünk, ahol újból láthattam és hallgathattam Lenint. Lelkesített bennünket, hogy töretlenül bízzunk a szocialista forradalom teljes sikerében. Ez a győzelem rövidesen bekövetkezett, és a fegyvert szerszámmal cseréltem fel. A fűrészgyárban, mint „veterán” kommunistát és I Szöveg: „Vizdíjszámüa kiegyen- haircost fogadtak és megtaníttatták ütése. Vízdí j-nyilvántartásainik elvelem a lenini elveket, amit az- | lenőrzése alkalmából megállapíT Központi gondoskodás — hibával Sokak előtt ismeretes, hogy a mezőgazdaságban használatos gépek pótalkatrész-ellátása milyen nagy gonddal jár. Az ipar és a kereskedelem többé-kevésbé kielégítően ellátja az országot új géppel, de pótalkatrészből egyelőre nem tud annyit szállítani, mint amennyit az üzemek igényelnek. Ha a kereskedelmi szerv olykor hozzájut a kurrensebb cikkek- nez, akkor az íróasztal mellett született ötlet alapján lehetőleg úgy osztja el, hogy minden megyébe jusson egy kevés. Lássák az üzemek, hogy abból a kevésből, pasztalatok kölcsönös kicserélése után a Békés megyei mezőgazda- sági üzemek anyagbeszerzőinek Budapest után a dunántúli megyeszékhelyek a legkitűnőbb vadászterületei. A közelmúltban többezer SZ—100-as lánctalpcsavar került a termelőüzem költségén Kaposvárról Szarvasra. A mezőgazdasági üzemek pótalkatrész-ellátását ezek szerint tovább lehetne javítani, úgy, hogy a rendelkezésre álló központi készletet nem a régi, az igen rossz gyakorlat szerint osztanák el, hanem elsősorban a gépek arányában juttatnák a megyei ami van, a központi gondoskodás vállalatoknak. Ezzel az elosztási folytán, mindenhová cseppentenek. Csakis így fordulhat elő, hogy a dunántúli kereskedelmi vállalatok olyan pótalkatrészt kapnak, melyet több éven át raktározniuk kellene, ha nem lenne telefon és az anyagbeszerzők között jó emberi kapcsolat. A tamódda! valószínű, hogy a SZ— 100-as Iántalpcsavart nem a dunántúli, hanem a Békés megyei vállalatok kapnák. Ugyanis az ország lanctalpas-traktor allamanyá- nak tekintélyes része a Békés megyei mezőgazdasági üzemek kezelésében áll. —sik. kinccsel nem lehet takarózni Nem hinném, hogy valaki is elképzeli, hogy a cím megjelölése alapján minden gondjára választ ad. Elvhez oldalakra lenne szükség, és talán még az is kevésnek bizonyulna. Ne szóljunk most a lakáselosztásról, sem a gyulai maszek kertészet adóztatásáról, sem a gyopárosi buszjárat elégtelenségéről, most csupán olyan apróságokról szólunk, amelyek a sók gond között elkeverednek. * Itt van például a vízellátás főként a maszek lakásoknál. Víz nincs, vízdíj viszont van. Nem boncolgatjuk jelenleg, hogy mi az oka a vízhiánynak, mert erről már lapunkban szóltunk, azonban a felszólító levelet érdemes elolvasni, melyet a Békés megyei Vizes Csatornamű Vállalat küldözget olykor-olykor a fizetéssel elmaradt páciensnek. óta is hiszek és aszerint élek. Csibor Mátyás életében a nehéz idők még nagyon sokáig tartottak. Felesége unszolására — akit Tyumenben vett el — beleegyezett, hogy Magyarországra látogatnak. Közben úgy alakult, hogy 1925 után már nem tudtak visszatérni a Szovjetunióba. — Ahogy elindultunk a hazafelé tartó nagy útra, akkor találkoztam harmadszorra Leninnel. Sajnos, sok ezer társammal együtt már csak a koporsóban láthattam, GYULAI VÁROSI TANÁCS V. B. Városfejlesztési Házilagos Kivitelező Részlege keres építőiparban jártas teliesífmény-elszámolót (normást). Jelentkezés, Gyula, Petőfi tér 3., félemelet 24-es szoba. 136230 A Békés megyei Baromfikeltető Áliomás elcserélné Moszkvics személygépkocsiját tehergépkocsiért 132822 tottuik, hogy Címnek vállalatunkkal szemben az alanti részletezés szerint ipari, háztartási, közki folyós vízfogyasztásból eredően (összeg) forint tartozása mutatkozik. Kérjük, hogy fennálló tartozását 8 napon belül kiegyenlíteni szíveskedjék, mert ellenkező esetben kénytelenek lennénk jogainkat peres úton érvényesíteni.” Rendben van. Aki nem fizet, le kell kapcsolni tőle a vizet. De aki fizet, és még sincs víz a fürdőszobában és a WC-ben, az mit tegyen? \ Javaslat: semmiért semmit. Vagy fogalmazzunk közösen: Tisztelt Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Békéscsaba. Kérjük a fennálló víztartozását x napon belül kielégíteni szíveskedjen, mert ellenkező esetben az évek óta vízfolyás nélküli csövek be- rozsdálódnak és tönkremennek, ez esetben kénytelenek lennénk a jogainkat peres úton érvényesíteni. *-De menjünk tovább. Az ember alig várta a tavaszt, hogy friss zöldségfélékhez jusson. És egy napon hurrá, itt a tavasz, itt a zöldségféleség a MÉK boltjainak kirakatában. Az árakat olvashatjuk is, saláta 4 forint fejenként, uborka negyven forint kilómként, még, aki nem ráncos, annak is barázdák szökkentek homlokára április 13-án a 40 forintos uborka láttán. Jó ez így? Nem vásárolta senki. Ugyan ki vesz 40 forintért egy kiló uborkát. Másnap már 33,50 forint az ára. Sri követően nap mint nap zuhant és zuhan az ár, az uborka viszont fonnyadt, és most már forintért veszegeták. 18 Még egyet. Az ember kiengedi a gyereket kerékpározni az utcára, s a gyerek beleütközik — a rendőrbe. Az viszont „harap” a gyerekre. Nincs lámpa, és macs- kaszem a kerékpárján, felírja. Jogosan. De vajon miért mindig a gyereket, és ritkán a járdán kerékpározó felnőtteket szűri ki? Ki tudja. A gyerek az gyerek... * Végül itt van a paplanselyem. Van? Nincs! Néhány papianos kisiparos van megyénkben, akikkel szívesen dolgoztatnák át a dunnákat paplanná, viszont a selyem hiányzik. A kereskedelem azt mondja: kiutalás is van a világon! Elhisszük, ám, ha a készíttető akarja megvásárolná az anyagot, és elvinni a mesterhez, miért nem kapható az űrietekben? A ndnccsel viszont nem lehet takarózni! • Sorolni lehetne tovább a bosz- szantó apróságokat, amelyek növelik a ráncokat a homlokon, növelik a gyógyszerfogyasztást feleslegesen. De talán ez is elég, hogy észrevegyük: a 40 forintos uborkát eladni akaró is lehet még máshol vásárló. . —ár— Jól sikerült szovjet filmbemutatók és ankétok A Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából Vésztőn a KlSZ-szer- vezet, a filmszínház vezetőjével megállapodott, hogy nyolc szovjet filmet sorozatban vetítenek az ifjúságnak. Ez ideig telt nézőtéren négy filmet tekintettek meg a fiatalok. Legutóbb május 14-én a Negyvenegyedik című világhírű szovjet filmalkotást vetítették a földművesszövetkezet KISZ-tagsága részére. A látottak alapján filmankétot szerveztek az érdeklődőknek, melyet Nagy Sándor, a TIT előadója vezetett. A figyelem és az érdeklődés igen nagy volt. Sok kérdés hangzott el az intervenció ábrázolásáról és a mai szovjet filmművészet helyzetéről. A KISZ-szervezet vezetősége elhatározta, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a még vetítésre kerülő filmekből újabb ifjúsági ankétokat szervez. Még hogy neveljem a gyermekemet... Meg akartam nevelni a lányomat. Mondtam neki este, hegy nem nézheti meg a tv-műsort, mert nyolckor ágyban van a helye. Visszabeszélt, hiszii- zett, és tudomásomra hozta, hogy másnap esak tízre megy isko lába, tehát semmi akadálya nem lehet, hogy fenn maradjon. — Szó sem lehet róla! — utasítottam el, apai szigort erőltetve magamra Az esti mese után már a mackó is ágyba bújik, hát kövesd példáját. A tévés bácsik különben is azért találták ki a macit, hogy tőle kell példát venniük az okos kislányoknak és kisfiúknak .., Kinevetett. — Apu! Én vegyek példát ettől a buta macitól? Aki még a fogát is úgy mossa, mint egy vén ember, a papucsot meg csak lerúgja a lábáról. Én vegyek róla példát...! Uhum! — Csend! Agyba mész! Bőgött egyet. Én meg elvesztettem szigoromat, és ellágyul- tan vigasztaltam. Rá se rántott, helyette éles nyelvét mintha felvágták ix>lna, nekem esett: —i Mit gondolsz, apu! Talán a nagypapának meg neked szerkesztik a tv-ben a Halló fiúk, halló lányokat? Köhögős krákogás után jött csak mentőötletem: — Ide figyelj. Ez a műsor a nagyobb lányoknak szól, nem neked. Nem való ez a tizenhárom éves lányoknak. Csupa tánczene meg szerelem ... Hői vagy te még ettől? Ha kislányoknak szánnák, akkor nem az esti mese után adnák... Tudtam, hogy a nyelvpárharc az én javamra dőlt el. Okos lány ezt az érvet logikusnak tartja. Erre mit kaptam: — Hát, ide figyelj, apu! Vedd tudomásul, hogy te már egy öreg ember vagy és nem értesz a fiatalsághoz... Láttad te a „Főlytatssa, Cow- boy’’-t? — Láttam. — Én is, mert nem kötik korhatárhoz. És tudod milyen megjegyzések voltak ott? Mikor azt a meztelen képet mutatták, akkor a cowboy azt mondta, hogy az a nagynénje, munkaruhában... Azt hiszed, nem tudom mi az? Utána meg annak a kislánynak azt mondta a cowboy, hogy azt csinálja a seriffel, amire anyukája intette, hogy nem szabad... Azt hiszed, nem értettem? Mit tehettem mást: — Menj, nézd meg a tv-műsort. Aztán 10-kor lefeküdt. va—ti—
