Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
1967. április 9. b Vasárnap Társbérlet Küzdelem a munkás-paraszt szövetségért Békés megyében (1894—5) Adalékok a helytörténeti érettségi tételhez A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetésiét 1894 július elején egy áldatlan frakcióharc közepette, annak felszámolása, végett az aradi születésű fiatal nyomdász, a kitűnően képzett szónok, Silberberg Ignác vette át Az alföldi agrárproletariátus az 1891-es Békés megyei események után a „Na, majd jövőre lesz már változás” suttogott jelszavával élt. Az 1894. április 22-i hódmezővásárhelyi véres osztály- ütközet is jelezte, hogy május 1-e a vágyak dátumaként ivódott a proletártömegek szívébe, közeledtekor minden évben forrósodott a politikai légkör. Az uralkodó osztály foglalkozott ugyan a mezőgazdasági proletariátus helyzetével, az alapvető problémákat azonban nem tudták, nem akarták megoldani. Nem maradt tehát más hátra, mint a terror fokozása. A belügyminiszter 1894/332. sz. rendelete kivételes állapotot teremtett az Alföldön. Megtiltotta az agrárproletárok és a szegényparasztok egyesületszervezését és gyülekezését, elvonta azokat a demokratikus szabadságjogokat, amelyeket amúgy is szűkén mértek számukra, A szociáldemokrata párt új vezetősége a kialakult körülmények között a demokratikus szabadság- jogokért folytatott küzdelem talaján, a tulajdonos parasztságot nem érintve, egy leszűkített, az ipari és mezőgazdasági proletárokra korlátozott munkás-paraszt szövetség létrehozásán fáradozott. A szocialista magyar munkás- mozgalom kezdeti szakaszában eléggé fontos helyet foglalnak el a két év eseményei. A 90-esévek elején még a Viharsarkon belül is csak egy szűk területre (Orosháza—Békéscsaba—Battonya vidékére) korlátozódott a mozgalom, a 90-es évek közepén területileg kiszélesedett a küzdelem, a bennük részt vevők összetétele is bővült, viszont még nem jelent meg a földkérdés demokratikus jelszava (majd csak 1896—97- foen a mozgalom kettészakadását is jelentő Várkonyi-féle Magyarországi Független Szocialista Pártjának megalakulása időszakában). Az osztályharc Békés megyei frontján 1894—1895-ben lezajlottt események közül a népszavazás- demonstárcióhoz csatlakozást emeljük ki, mint az országos történethez kapcsolódó politikai tartalmú főbb motívumot, de hangsúlyozzuk: ezzel nem merült ki az osztályharc ezekben az években sem, hiszen a már hagyományos formát öltött gazdasági küzdelem is tovább folyt; elég utalnunk a Békésen 1894 júniusában lezajlott, nagyon érdekes összetevőjű tömegméretű bérmozgalomra. Az orosházi és a csorvási munkások 1894 január elején kérvényt írtak a belügyminiszterhez, melyben az 1891-ben feloszlatott munkáskor újraszervezésének engedélyezését kérték. A járási főszolgabíró bizalmas kísérő iratában figyelmeztette feletteseit, vigyázzanak, mert szociáldemokrata ihletésű munkásszervezet életre hívására irányuló szándékról ‘van szó; a tagok nem kulturális tevékenységet folytatnának, hanem a tömegerőre támaszkodva bérmozgalmakat szerveznének. Intelt: egységesen járjanak el, ne keltse a felsőbb hatóság azt a benyomást, mintha elnézőbb lenne, s az alsóbb hatóságok pusztán egyénieskedésből mutatják elutasító tekintetüket a szervezkedő nép felé. A felsőbb hatósági elutasítás után márciusban újra kérvényt írtak az orosházi proletárok, s a főszolgabíró megismételte a janu- «í bizalmas iratában mondottakat. Áprilisban megújrázott kérvényben tettek bizonyságot Orosházán: kérésüktől nem fognak elállni. Április 22-én Orosházán és Csorváson népgyűléisre jöttek össze a munkások: elsősorban a munkáskör alapszabálya jóváhagyásának huzavonája ellen tiltakoztak. A csorvási gyűlés politikai színvonala mutatja: nemcsak az ipari proletariátus igényelte a szövetséget, hanem a vidék, az agrárprroléiariá tus politikailag érettebb vezetői is. A csorvási népgyűlés elnöke feltette a kérdést: megmaradjon-e igyekezetük továbbra is a munkáskor kér- vényezgetése síkján, avagy alakuljanak-e szociáldemokrata párttá. Nem von le semmit a vezetők politikai érdeméből az, hogy a tömeg ékkor még nem zárkózott fel mögéjük! A csorvási népgyűlés ugyanakkor határozatot hozott, hogy képviselteti magát a budapesti ipari munkásság május 1-i gyűlésén. Ezen a napon (1894. április 22- én) országos hírű , események zajlottak le Hódmezővásárhelyen, amelyek Szántó Kovács János mozgalma néven vonultak be a mozgalomtörténetbe. Békés megye uralkodó adminisztrációja rémülten kapkodott, mert összefüggést vélt a vásárhelyi események és a megyebeli tűzfészkekben tartott népgyűlések között. Az emlékül maradt 13 távirat — a Békés megyei főispán, az alispán, a szolgabíró, a hódmezővásárhelyi polgármester, illetve a temesvári hadtestparancsnokság váltotta — is bizonyítja, mekkora erő rejlett már a munkásmozgalomban, bár — s ezt a hivatalos hatalom aznap este már tudta — nem volt kapcsolat , a vásárhelyi és a megyebeli események között. Orosháza és Csorvás népe nem értesült idejében a hódmezővásárhelyi megmozdulásról, s így az ellene riadóztatott temesvári katonaság áthozása is elmaradt. A közelítő május 1-e előtt (1894. április 26-án) tett előterjesztést az orosházi főszolgabíró arra nézve, hogy a MÁV szegedi üzletvezetősége május 1-én és 2-án a békéscsabai állomáson egy minden pillanatban menetkész szerelvényt helyezzen készenlétbe a békéscsabai katonaság Orosházára szállítása érdekében. Az alispán kérésére a MÁV ezt a készenlétet végbe is vitte. Nem mulasztotta el a belügyminiszter ezúttal sem figyelmeztetni a főszolgabírókat: „Május elsején minden felvonulás és tüntetés betiltandó, valamint további miniszteri rendeletig semminemű munkásgyűlés nem engedélyezhető.’* , 1894. november 30-án hirdette meg a szociáldemokrata párt vezetőségének öttagú különbizottsága a Népszavában a népszavazást, hogy ebben a mozgalmi keretben küzdjön a demokratikus szabadságjogokért, köztük az általános választójogért, illetve a szervezkedési, a gyülekezési szabadságért. A munkások és parasztok osztályharcos politikai egyesítését szolgálta a szétküldött egymillió szavazólap; ezek kitöltése és a pártközpontba történt visszaküldése után dokumentálta a párt vezetősége a tömegőhaj képviseletében betöltött szerepét. A nép- szavazási akció egyben a szociáldemokrata pártszervezetek vidéki életre hívását is célozta s nem is eredménytelenül. Az orosházi főszolgabíró 1894. december 17-i jelentése szerint illegális szociáldemokrata szervezet működik Orosházán, Nagyszénáson, Csorváson, Pusztaföldváron, Tótkomlóson, Békéssámson- ban és Bánfalván (Gádoroson). Persze a hangulatot illetően nem más a helyzet a többi járásokban sem, hiszen tudjuk, hogy a gyulai polgármestert személyesen ellenőrző alispán egyenesen, kommunisztikus nézeteket talál ott, ahol a polgármester „fehér folt”-ot vélt 5 Orosháza főszolgabírója 1894. december 31-én személyesen járt Szalai Istvánnál, akit az illegális orosházi szociáldemokrata szervezet elnökének nevez, hogy a Budapestről érkezett népszavazási szavazólapok átadását követelje tőle. Ugyanakkor intézkedett a főszolgabíró Vadkerti György italmérési engedélyének megvonása tekintetében, akinek vendéglőjében 50 szociáldemokrata tartott gyűlést. A megyei pénzügy- igazgatóság január 5-én hajtotta végre az alispán utasítását a vendéglő bezárása tárgyában! A Mezőberényben illetékes főszolgabíró 1895 január elején, tett jelentést a községben működő illegális szociáldemokrata szervezetről. Tallián Béla, Békés megye főispánja a kormányszervek felelősségét emelte ki jelentéseiben, mert nem képesek megakadályozni a Budapestről indított akciót. Követelte a szociáldemokrata sajtó kemény megrendszabá- lyozását, detektívrendőrség szervezését, a rendőrség állami státuszba helyezését, illetve bűnvádi eljárást sürgetett a népszavazáskampány irányítói ellen. A szociáldemokrata párt vezetősége 1895. január 28-án felhívást bocsátott ki „Magyarország jogtalan népéhez” címmel. Támadta az ország politikai rendjét, a körülményt, amelyben a dolgozik viselik a terheket, de választási és szervezkedési joguk nincs. E röpirat útján is újólag a népszavazás folytatására szólított. A nyomozati iratokból rajzolódik elő maga a mozgalom: „Bánfalván jöttem nyomára — írta az orosházi főszolgabíró —, hogy Kocsis István az általános választójog érdekében aláírásokat gyűjt s azt Budapestre küldte, nevezettnek a szavazói lapokat Manga Pál adta át, aki azt Gyulán, a vasúti indóháznál Bujanovics Mátyástól kapta. Bujanovics Mátyás a vasúti indóháznál Gyulán több különböző irányba utazó földmunkásnak adott ilyen szavazólapokat. Ez ideig tudomásom szerint Bánfalva, Nagyszénás és Orosháza községből kőitek fel szavazólapokat a Népszava Ki- adóhivatalának. Csorvás községben el lettek a lapok kobozva, de valószínűleg azóta újakat kaptak.” A főszolgabírói jelentés szerint a mezőbarényi' illegális szervezet elnökénél, Perei Istvánnál tartott házkutatáis alkalmával 2 darab pártszervezésre szólító felhívást, 1 darab Népszavát és 3 darab szavazólapot találtak. A pártszervezet másik vezetőjétől, Szirácki Jánostól elkoboztak: 2 db „Magyarország jogtalan népéhez” című röpiratot, 3 db Népszavát; a párt határozati javaslatának 4 példányát és 2 darab pártszervezésre szólító felhívást. A népszavazás-akció természetesen nem elégíthette ki a munkások erősen felfokozott vágyakozását, hiszen eredménye más síkon jelentkezett, azonban a csalódás ellenére is fontos szerepet játszott: egyengette a munkásparaszt szövetség útját. Nem véletlenül panaszolgatta az alispán 1895 második felében a főispán előtt, hogy az orosházi agrárszocialisták vezetői Budapesten jártak, ott a szociáldemokrata párt vezetőségével tárgyaltak, „ami nemcsak azt bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége mily. befolyást gyakorol munkásnépünkre, hanem azt is, hogy a mozgalom korlátozására elsősorban nem a vidéki, hanem a budapesti hatóságoknak lehetne csak a szükséges intézkedéseke* megtenni.” Tévedtek, a mozgalmat nem tartóztathatták fél! I Virágh Ferenc Nemrégiben hallattam a város egyik köztiszteletben álló nyugdíjasától, hogy milyen érdekesség adódott, mikor Csabán (is) „átkeresztelték” az utcákat. A javaslatok között sok más névadó mellett, a nagy magyar művészek sorában szerepelt Med- nyánszky neve is. Akkoriban még nem voltak olyan „iskolázott” adminisztrátorok, és így — csupa véletlenségből — az utcajelző táblára a „Menjánszki” név került. Volt, aki figyelmeztette ezért a város vezetőit, de mert akkoriban nem voltak még olyan „iskolázott’ városvezetők, hát csak legyintettek; — Ucca az azért, akárhogy van is írva. Amikor ezt hallottam, eszembe jutott az a kedves kis eset, amit az egyik festőművész barátom mesélt el. Glatz Oszkárral kapcsolatos. Ügy esett, hogy a nagy művész meglehetősen sokat festett az egyik faluban. Nagyon közel férkőzött a falusiakhoz, akik mindenben segítségére voltak, szerették stb..., de a nevével nem tudták megbarátkozni. — Micsoda név az, hogy Glatz Oszkár?... Így aztán elnevezték Glaccos Károlynak. Szent volt a béke. Mindez pedig, amit eddig elmondtam — mint jóhiszemű dolgokat —. onnan adódott, hogy nemrégiben éppen egy olyan utcasarkon néztem föl séta közben az utca nevét mutató táblára, ahol ez állt: „Med- nyánszky-utca”. — Akkor meg mi a bajom? — kérdezheti a kedves olvasó, de mielőtt kérdezné, elmondom, hogy ezzel a táblával meg más furcsaság történt. Az t. i., hogy mikor a régi helyett új nevet kapott az utca, nem cserélték ki a táblát, csak átfestették, zománcozták. Vagy a sietség, vagy a minőség azonban azt eredményezte, hogy a felsőbb rétegek lekoptak, és melléjük visz- szaigazodott a régi jó békebeli festék, egy régi jó békebeli utcaelnevezéssel: „Prónay-utca”. Véletlen esetről van természetesen szó, de úgy gondoljuk, többféle szempontból is kellemetlen ez a társbérlet, és napjainkban, amikor a lakóhelyek esztétikájára és más nevelő erőire oly sokat hivatkozunk — és áldozunk is —, nem haszontalan, ha ilyen szépséghibákra fölfigyelünk. Beck Zoltán inmmmmiiiiiminmnnimmiiiiHHiHHiiiiiiHiiiHiiiiHHimniH, PEGAZUS — Ma mi se költünk, mi is ünnepelünk! Mészáros András rajza Ismerek szerencsétlen halandókat, akiknek többre hivatott, fennkölt lelkét összeroppaniotta, degesz pénztárcáját lötyögőssé soványította az alkohol. Ilyen esetben az egyén végzetes hibái mellett felmerül a társadalmi felelősség kérdése is. Bevallom, a magam részéről őszinte sajnálatot érzek eme szerencsétlenek iránt. Átér zem sanyarú sorsukat, borzadok a végtől, ami rájuk vár, s mindezt nem is egészen önzetlenül. Az utóbbi időben én is hasonló helyzetbe kerültem.0 Megindultam lefelé a lejtőn. Romlásba taszított = a szódavíz. Avagy, önökkel még nem fordult elő, hogy derekasan beebédeltek, s vágyódva nyúltak az enyhülést adó teli szódásüveg felé? De jaj, hiába nyalkáitok, a mozdulat szép íve szánalmasan félbetört. Mert teljesen feleslegesen nyomkodták a karocs- kát, az üveg kettőt hördült, utána elhalóan felsóhajtott, s bemondta a rebetlit. Egyetlen cseppecske nem sok, annyi lé sem csurrant belőle. Más. Óvatosan kezded, finom erőkifejtést gyakorolsz a szelepre, Szíkvíz semmi. Picit jobban nyomod: semmi. No még egy kicsit... Paff!! Mint mikor tűzrendészeit nagy gyakorlatot tartanak a Niagara fecskendővel, oly kemény sugárban spriccel a szikviz, szempillantás alatt kiütve kezedből a poharat. Béke cserepeire. Mestermívű, csiszolt darab volt, abból a szervizből, amit a feleséged kapott nevenap- jára a kedves anyóstól. Más. örülsz, hogy jaj, de remek, akadt egy üveg a sok közül, amelyik első próbálkozásra kiválóan szuperál. Finom, disztingvált sugárban csobog, csörgedezik az üdítő nedű... De, jaj, korai volt az öröm! Nemcsak elöl folyik, hátul is ereszt ,az ebadta! S amíg felén'yire telik a pohár, addig szomjas spongyaként szívja magába az asztalra csur- gott vizet a Vállalat Félévi Pénzügyi Mérlege, lévén éppen értekezlet, s az asztalon c főkönyvelő dossziéja. Variációk egy témára. Nem sorolom tovább. Egyetlen reménysugár éltet csupán. Társadalmi összefogással talán lehetne csinálni valamit. Hiszen nem vitás, hogy akár csodákra is képesek vagyunk, ha amúgy alaposan összeszedjük magunkat. Például tudunk, mi csirkecombot válogatni exportra, meg beválogatjuk az aprólékot a belkereskedelem szamara is. Terem nálunk export vöröshagyma is, tojnak a tyúkok külföldre készülő tojást, $ mindez kapható magyar- országi kivitelben. Akadnak ruházati cikkek, melyek kiváló szabású- ok, modern fazonúak — a külföldi vásárlók számára —, s akad persze olyan, amelyik elkél itthon is. A kettő között épp, hogy van egy csepp különbség. Nem azért mondom, de fogadok bárkivel• *egy palack széndioxid- ja-illant szódába, hogy azokból az üvegekből, melyeket Nyugat-Bér- gengóciába exportálunk, úgy spriccel a minőségi szikviz, mint artézi kút- ból a* tiszta wasser. Vajon mit kéne tenni, hogy minden becsületes dolgozó magyar poharában ott pezsegjen a belkereskedelmi rendeltetésű szikvíz — exportbuborékkal? —ajda—
