Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

1967. április 9. 3 Vasárnap ÖNKÖLTSÉG ÉS ÁRRENDEZÉS Több tettet igényel a város és falu ellátása közti különbség megszüntetése Részletek a MÉSZÖV küldöttértekezletén elhangzott felszólalásokból Sokan egyre többet várnak az új gazdasági mechanizmustól. A dolgozók mindenesetre újabb munkaalkalmat remélnek, a ve­zetők pedig minden eddiginél eredményesebb gazdálkodást. A termelőszövetkezetek minden­esetre az ipar és a mezőgazda­ság közötti árszínvonal javítását várják. A termelőszövetkezetek megyei tanácskozásán több fel­szólaló foglalkozott ezzel a té­makörrel. Arról beszéltek, hogy az önköltség alakulása egyre sürgeti az árrendezés fontossá­gát. A tsz-ekben általában drá­gán termelnek és a felvásárlási ár — a fontosabb cikkeknél — az önköltséget is alig fedezi. Kétségtelen, néhány mezőgaz-' dasági termék felvásárlási ára nem kielégítő, nem ösztönöz a többtermelésre. A párt és kor­mány már eddig is — az új gaz­daságirányítási rendszer előké­szítésének jegyében — több in­tézkedést tett: módosította több mezőgazdasági termék felvásár­lási árát A felvásárlási ár mó­dosítása azonban nem elégíti ki — maximális fokon — az üze­mek árbevételi igényét. Ahhoz, hogy a termelés néhány ágazat­ban jövedelmezővé váljon, egy­magában az árrendezés kevés. Emellett a tsz-eknek minden eddiginél jobban kellene töre­kedniük a termelés költségeinek csökkentésére. Ez ugyanis a jöve­delmezőbb gazdálkodásnak még árrendezés mellett is fontos, el­engedhetetlen kelléke. Arról van tehát szó, hogy egy adott üzemben a termelés ráfordítá­A húsz és fél ezer holdas Szarvasi Kísérleti Gazdaságban műtrágya- és növényvédő-specia­listát állítottak munkába. Almási Tibor föagronómus véleménye szerint erre azért volt szükség, mert egy nagy területű üzemben feltétien szükséges egy sepciális felkészültségű szakember foglal­koztatása, aki ismeri a műtrágyá­kat és a növényvédőszereket, to­vábbá ért ezek alkalmazásához. Tavaly lucernából és vöröshere- magböl 500 mázsát termesztettek. küldtek« összekötőiként. Parti­zán-köz társaságunk elnökének egyelőire nincs közlendője. Mi leszünk, sőt már tulajdonkép­pen vagyunk is a győztesek, önök a legyőzőitek. Adja elő, kormányzó úr, mit óhajt? Én majd továbbítom ezt megbízó­imnak. Ha jónak látják, vála­szolnák.. A kormányzó meghökkent. Egészen más beszélgetésre szÉt- mított Ö mégiscsak kormány­zó, ez az ember pedig vele szemben egyszerű, közepes be­osztású tisztecske. Az illegális találkozón levő államfő azonban nem engedhette meg magáinak, hogy megsértődjék. Nyelt egyet, aztán visszatért az előbbi témára: — Nem is tudom megérteni, miért ne élne egymás mellett békességben e két kis nép... Olyan jól megfértünk egymás mellett a monarchiában... A K. U. K. hadsereg egykori tisztjében a monarchia említése egészen más érzelmeket keltett, mint Hortihyban. Nyugtalan, ide­ges lett. — Meg kell mondanom, a monarchia ideje lejárt. Mi, for­radalmárok annak idején szét­zúztuk a monarchia korhadó, recsegő-ropogó épületét. És el vagyunk szánva arra is, hogy az egész régi, rothadt világot porig zúzzuk... — A történelmi értékek... — próbálta közbevetni Horthy. A horvát azonban nem hagy­ta, hogy félbeszakítsák. sainak optimális színvonalát és e ráfordítások megvalósításának olyan idejét találják meg, ami­kor a költségek a legnagyobb hatékonysággal térülnek meg, illetve a legtöbb és a legjobb minőségű áru állítható elő. Igaz, mezőgazdaságunk — a felvásárlási árakhoz képest — általában magas költséggel dol­gozik. Lehetne-e ezeket csak fillérekkel is csökkenteni? Való­színű. Ha az eddigieknél taka­rékosabban bánnának a tápsze­rekkel, a gyógyszerekkel, a ta­karmánnyal, ha a napi adagot három etetés helyett esetleg négyszer adnák az állatok elé, megakadályozhatnák vagy csök­kenthetnék a takarmány alomba szóródását. Ezzel a módszerrel már igen jelentős — 4—5, sőt 10 százalékos — abrakfelhaszná- láscsökkenést érhetnének el. De sorolhatnánk tovább az ön­költséget befolyásoló tényező­ket: az ivóvíz kellő hőmérsékle­tétől a tisztaságig, a szellőzte­tésig és így tovább, melyek ösz- szességükben meghatározói a súlygyarapodásnak, a gazdálko­dás hatékonyságának. Egy esetleges árrendezés ön­magában véve nem oldja meg a mezőgazdasági termelés jöve­delmezőségét, de alkalmas lehet ahhoz — még a jelenlegi ár­rendszer is —, hogy az üzemek vezetőinek figyelmét az önkölt­ség csökkentésének kutatására irányítsa. Végső soron a jövedel­mezőbb gazdálkodásnak ez egyik lényeges eleme. Dupsi Károly A kiválóan szervezett növényvé­delmi szolgálat nélkül ezt az eredményt nem érhették volna el. A specialista a gazdaság köz­pontjában, az irányításban dolgo­zó szakemberek mellett kapott helyet. A kerületvezetők jelzése alapján kérésükre ad tanácsot műtrágyázásra és a növényvédel­mi feladatok ellátására. A gazda­ság növényvédelmi berendezéseit, eszközeit a specialista irányítja, koordinálja a munkát a repülőgé­pes növényvédő állomással is. embert, sem mást — emelte fel a hangját. — Sem királyoknak, sem hercegeknek, sem burzso- áiknak nem kegyelmezünk! Mi, kommunisták, nagy áldozatokat hoztunk. És megköveteljük, 'hogy a volt uralkodó osztályók tagjai legalább ilyen áldozato- tak hozzanak. Ha legalább az életűiket meg akarják menteni, egyetlen lehetőség marad szá­múikra: ha idejekorán a kom­munisták oldalára állnak... Horthy dermedten hallgatta, Modercin miként fejtegette ál­láspontját. Nem, ő nem ilyen beszélgetésre számított. Azért szánta el magát erre az illegális találkozóra, mert úgy vélte: számíthat némi megértésre. A jugoszláv partizánoknak kap­csolatuk van a nyugati hatal­makkal, fegyvert, felszerelést kapnak az angoloktól és az ame­rikaiaktól. így bizonyára arra is. módjuk lenne, hogy közvetít­senek közte, s a nyugati ha­talmak között. De hát a partizá­nok küldötte egyáltalán nem úgy viselkedett, mint aki iga­zolni akarná az ő elképzeléseit. Beszél, egyre inkább belemele­gedve' beszél. A háború utáni új világot emlegeti, azt, hogy mindenkinek dolgozni kell, s az embereket majd aszerint ítélik meg, hogy kinek mennyire kér­ges a tenyere. Aztán arról be­szélt, hogy mindenkinek egyfor­mán kell részesednie a javak-1 bői. A megye több mint 450 ezer lakosából 330 ezernek az ellátásá­ról gondoskodnak a földműves­szövetkezetek. Az ezzel járó fele­lősség érződött a MÉSZÖV vá­lasztmányának beszámolójából, amely a Gyulán megtartott két­napos vezetőségválasztó küldött- értekezleten hangzott el. De ér­ződött a felelősség és a többet tenni akarás a küldöttek felszóla­lásából is. Medvegy Pálné örménykúti küldött arról beszélt felszólalásá­ban, hogy több segítséget és figyelmet érdemelnek a háztáji gazdaságok, mert hiszen nemcsak saját kiegészítő jövedelmük nö­velésére, hanem a megye, az ország ellátásának javítására és a népgazdaság exportterveinek teljesítésére is törekszenek. E törekvésüket azonban a takar­mányhiány, főleg takarmánytáp- hiány gátolja. Szerinte helyes volna olyan központi takarmány- táp-készletet létesíteni, amelyből a háztáji gazdaságok készpénzért is vásárolhatnának. Ezenkívül szükségét látja annak, hogy megszűnjön a baromfifelvá­sárlási és értékesítési ár közti különbség. Amint mondotta: nem segíti elő a felvásárlást az, hogy helyben 15 forintot fizet érte a földmű- vessző vetkezet, Budapesten vi­szont 30 forintért is el lehet adni kilóját. A felszólalók többsége ezután főleg a földművesszövetkezetek tevékenységéről, a lakosság igé­nyeinek teljesítéséről beszélt. Dr. Varga Imre, a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Igazgatóságának elnöke elmon­dotta, hogy a föld művesszövetke­zetek megalakulása előtti sok szatócsboltnak a felét a lakosr ság érdekeivel ellentétes célokra vették igénybe, s emiatt a külte­rületen lakók kénytelenek mesz- szire elmenni szükségleteik be­vásárlására. Kerületenként Béké­sen is hat magánkiskocsma volt, aztán folyamatosan csak egy ma­radt Ez is zsúfoltságot idéz elő, de az is, hogy az elmúlt években kevés anyagi lehetőség állt ren­delkezésre új tőépítkezésre. Eh­hez kapcsolódott Pető Mátyásnak, a békési községi párbtizottság titkárának hozzászólása, aki so­kallta azt a támogatásit, amit évente a MESZÖV-nek, illetve a SZÖVOSZ-nak be kell fizetni, s emiatt kevés anyagi erő maradt a helyi földművesszövetkezetek birtokában. Ezek szerint, amint mondotta, csak beszélünk a falu és a város lakosságának ellátása közti különbség megszüntetéséről. A távlati tervek is elsősorban Békéscsaba, Gyula és Orosháza bolthálózatának fejlesztését irányozták elő, miközben a községek bolthálóza­tának, különösen a perifériákon levő boltok számának növelésére, bővítésére alig marad költség. Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára felszólalásá­ban arról beszélt, hogy a földmű­vesszövetkezeti mozgalomban is túlzottá vált a központosítási, s ennek nyomán sok a megkötött­ség, a korlátozás. — Ha jól aka­runk dolgozni — tette hozzá —, akkor az új gazdasági mechaniz­musban következetesebben érvé­nyesítsék az irányító szervek a földművesszövetkezet önállóságát. A földművesszövetkezetek saját tagsággal, vagyonnal, vezetők­kel rendelkező egységek. Fel­nőttek ahhoz, hogy a lakosság és a népgazdaság érdekei sze­rint tevékenykedjenek. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy miért kell a me­gyei vagy az országos központba befizetni azokat az összegeket, amelyeket úgyis vissza kefll ad­ni? Teljesen felesleges, hogy aztán ezek az összegek sok kilin­cseléssel, kunyerálással jussanak vissza a földművesszövetkezetek­hez. Varga Antal, az Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet Igazgatóságának elnöke is arról beszélt, hogy a nagyobb önállósághoz több anyagi erőre van szükség, mert a külterülete­ken jelentkező boltigényeket csakis ingatlanok vásárlásával vagy új épületekkel tudják meg­oldani. Ezután arról a sajátos helyzetről beszélt, amit Oroshá­zán az állami kereskedelem je­lenléte idéz elő. Arról, hogy a tízezernyi földművesszövet­kezeti tag a saját boltjaiban leginkább csak sót, paprikát és babérlevelet tud vásárolni, mert a nagyobb összegekbe ke­rülő ruházati cikkek, háztartá­si gépek csak az állami bol­tokban kaphatók. Nagy figyelem kísérte Mol­nár Károly elvtársnak, a SZÖ- VOSZ Igazgatósága elnökhelyet­tesének hozzászólását, aki törté­nelmi visszapillantást adott a földművesszövetkezetek fejlődé­séről. Az elmúlt húsz esztendei munkájuk eredményeként min­den községben jelen vannak s jelentős szerepük van a munkás­paraszt szövetség megerősítésé­ben, a termelőszövetkezetek ki­alakításában és megerősödésében, a népi, nemzeti egység fejleszté­sében. Boltjaik többsége korsze­rűvé vált s a kezdeti paprika-, fejkendőárusítás színvonaláról felemelkedett a városi boltok modern áruközvetítésére. Azon­ban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vegyes- és italboltok jó része még a falvak és a városok külterületén, a tanyavilágok­ban van, ahol tízezrével élnek emberek. Ezekre a boltokra megkülönböz­tetett figyelmet fordítsanak a földművesszövetkezetek. De ne csak festésükre, új berendezésük­re, hanem arra is, hogy vala­mennyibe jó szakemberek kerül­jenek, s minél előzékenyebb és udvariasabb legyen a kiszolgálás. Molnár elvtárs hiányolta, hogy országos viszonylatban és me­gyénkben is az italboltoknak csak nyolc százaléka rendelkezik tekepályával, mindössze 7 száza­léka zenekarral. Ezeknek a pótlá­sára nagyobb lehetőség lesz ez­után, hiszen egymillió forint összegig a föld­művesszövetkezet, hárommiiiő forintig a MÉSZÖV dönt a be­ruházás felhasználásáról, s ön­állóan határozhatnak a bérgaz­dálkodásról is. A sok javaslatot és észrevételt tartalmazó hozzászólásra Boros Gergely, a MÉSZÖV Igazgatósá­gának elnöke adott választ, aztán a küldöttértekezlet újjáválasztot­ta a MÉSZÖV választmányát, felügyelő bizottságát és a VI. kongresszuson résizit vevő küldöt­teket A szavazás után összeült az újonnan megválasztott választ­mány, amely a MÉSZÖV Igazga­tósága elnökének teendőivel to­vábbra is Boros Gergelyt bízta meg. Az igazgatóság tagjai sorá­ba beválasztották többek között dr. Varga Imrét, Barna Sándort, Bozó Józsefet és Nagy Mihályt, a felügyelő bizottság Komáromi Sándornét bízta meg az elnöki teendőkkel. K. I. A Bp. Kőolajipari Gépgyár Budapest, XVIII., Gyömrői út 79—83. azonnali belépésre keres műszer- és technológiai szere­lési munkahelyekre, külszolgá­lata« munkakörbe központifűtés-szerelőt, csőszerelőt, hegesztőt, vízvezetékszerelőt, központi telephelyre TMK-lakatost, vasszerkezeti lakatost, lemezlakatost, hegesztőt, villanyszerelőt, esztergályost és fényező szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. 2970 Értesítés! Közöljük üzletfeleinkkel, hogy vállalatunk központja Békéscsaba, Széchenyi u. 6 szám alól, Békéscsaba, VI. kér. Micsurin u. 12 szám alá költözött. BÉKÉS MEGYEI ÁLLQTFORGALMI VÁLLALAT BÉKÉSCSABA 214 Műtrágya- és növényvédő-specialista a Szarvasi Kísérleti Állatni Gazdaságban — Köziben nem kímélünk sem (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents