Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-28 / 99. szám
-1967. április 28. 3 Péntek Éljem a szocializmust építő magyar nép! A társadalmi ellenőrök legfontosabb feladata a fogyasztók érdekvédelme A múlt évi munkát értékelték a vevők „szószólói" Kereskedelmi, társadalmi ellenőrök tanácskoztak tegnap délelőtt Békéscsabán, az SZMT- székház nagytermében. Értékelték az elmúlt évi tapasztalatokat és megbeszélték az ez évi feladatokat. Kolozsi Gyula, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője tartott beszámolót. Hangsúlyozta többek között, hogy a társadalmi ellenőröknek legfontosabb feladatuk a vásárlók, fogyasztók érdekeinek védelme. — A megye 400 kereskedelmi társadalmi ellenőre a múlt évben 1292 ellenőrzést tartott az állami és szövetkezeti boltokban — mondotta az előadó. — Próbavásárlásokkal évente rendkívül sok tapasztalatot szereznek, és észrevételeikkel segítik a kereskedelmet, hogy a fogyasztók kritikája eljusson az illetékes helyre. A járásokban és városokban működő társadalmi csoportokat értékelve közölte, hogy az orosháziak nyerték el — most már véglegesen — a vándorzászlót, melyet egymás után három éven keresztül megszereztek. Beszámolójának a végén a feladatokról beszélt, majd a társadalmi ellenőrök mondták el tapasztalataikat. Molnár József, a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozója arról beszélt, hogy ha jó a kapcsolat az ellenőr és a kereskedelmi dolgozó között, akkor a fogyasztókat sértő hibák is csökkennek. Viszont kifejezést adott annak a gondolatnak, hogy ahol több az ellenőrzés, ott kevesebb a rendellenesség. A nyugdíjas Malier Dezső a kisebb fmsz-boltok- ba követelte, hogy oda is adjanak előrecsomagolt lisztet, ne pedig zsákból mérjék azt. Mert így nagy az elszóródás is és higiéniai szempontból sem felel meg a követelményeknek. Munkaruhát sürgetett a szövetkezeti boltosok részére, majd megemlítette, hogy Mezőhegyesen, a cukrászdában még csak hiteles mércével sem rendelkeznek! Az italt pohárral mérik. Major Mihály elmondotta, hogy egyes helyeken a marhahúskonzerveket az árleszállítás után is az eredeti (majdnem 10 forinttal több) áron adják el. Seres Mihály a vásárlók türelmetlenségéről beszélt, és indokolta a kereskedők sokszori ingerültségét azzal, hogy a vevő néhányszor alaptalan igényeket támaszt az eladó felé. Felszólalt a tanácskozáson több kereskedelmi, vállalat vezetője is. Kassai Béla, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat igazgatója az új mechanizmusból adódó kereskedelmi és ellenőrzési feladatokról beszélt Javasolta v feltétlenül meg kell szervezni egy előadássorozatot a társadalmi ellenőrök részére, ahol megismerkedhetnek a kereskedelem módszereiben történt változásokkal, ugyanis ez lényegében az ellenőrök munka- módszerében is változást hoz. Purcsi János, a megyei vendéglátóipari vállalat igazgatója részben tanácsokat adott az ellenőröknek: a vendéglátóegységeknél ne csak a kimért italáru mennyiségét nézzék, hanem segítsék — éppen a fogyasztók érdekében — azt, hogy kapjon a vendég mindig hűtött italt, legyen gyümölcs, sütemény, desszert az éttermekben; másrészt kifejezést adott annak a véleményének is, hogy a társadalmi ellenőrök ne csak a vendéglátó egységek ellenőrzéséhez értsenek... A vitazáró után többen kaptak különböző jutalmakat. V. t. Erka néni a Parlamentben Nevezetes dátum marad 1967. április 19 Gregor Andrásné emlékeiben. Míg él, nem felejti el. Nem is lehet elfelejteni azt az élményt, amit átélt, amikor Budapesten a Parlament kupolacsarnokában átvette a Munkaérdemrend bronz fokozata kitüntetést. — Hogy én, egyszerű parasztasszony létemre ilyesmit megérhettem, ilyen megbecsülést kaphattam, sohasem hittem volna. Azt sem, hogy a párt és a kormány vezetőivel személyesen ta- I lakkozom. Ha a lányom nincs velem, talán j be sem mertem volna lépni abba j a gyönyörűséges épületbe. Amióta megkaptam a meghívót, jóformán el sem tudtam aludni. irat alapján Faraghó aláírhatja a fegyverszüneti szerződést. Ez meg is történt. Rádión jelentette a várba, hogy megtette. Miután ifjú Horthy Miklós megfejtette ezt a táviratot, s átnyújtotta apjának, ledőlt egy kicsit pihenni. Alaposain kimerítette az éjszakázás. Az utóbbi napokban még az ivásról is megfeledkezett, annyira lekötötték az államügyek. Még aludt, de nem sokáig. Az inasa ébresztette fel. — Bornemissza Félix úr káván méltóságoddal beszélni! — ébresztette fel az inas. — Hagyjatok aludni! — mordult rá félálomban a kormányzó fia. — Igenis, móltóságos úr! — mondta engedelmesen az inas. — De Bornemissza úr a lelkemre kötötte, hogy keltsem fél méltóságodat. Azt mondja, nagyon fontos dologról van szó... Most már félig felébredt az ifjú Horthy. De nem akarózott kibújni a takaró alól. — Kérdezd meg tőle, mit akar — utasította az inast. — Igenis. Fél perc múlva jött vissza: Bornemissza azért akar beszélni % kormányzó fiával, mert ismét itt van az a horvát, az az intéző. Nagyon fontos közlendője van. Most már kiment az álom a »cinéből a fiatal ,Horthynak. Gyorsain lerúgta maigáról a takarót, felugrott a pamlagról, amelyre csak úgy ruhástól ledőlt. Ment a telefonhoz. — Szervusz, Félix bátyám! — Servusz, kedves öcsém. Ha nincs ellenedre, a szokott időben, szokott helyen találkozhatnánk. — .Rendben van, este kilenckor az Eskü téren. Csak azt mondd meg még, széna vagy szalma? A kormányzó fia azt hitte, ezzel a virágnyelvvel lehetetlenné teszi a Gestapo számára, hogy megtudja a beszélgetés tartalmát, még ha hallgatják is a vonalat. — Én azt hiszem, széna, kedves öcsém. Gondold csak el, ők maguk jelentkeztek! Ez jó jel, nem? — Feltétlenül, kedves bátyám. Szervusz. — Szervusz. A kormányzó fia visszafeküdt aludni. Eszébe sem jutott, hogy beszóljon az apjához; az az ember, aki összehozta őket annak idején a partizánok küldöttével, ismét Budapestre érkezett. Ügy gondolta, hogy a papának elég dolga van. Majd ő tárgyal, aztán az eredményről tájékoztatja az apját. Az Eskü téri Bornemissza irodában találkozott Petriccsel. (Folytatjuk) Amikor pedig felutaztam Pestre, a lányom bátorított. De minden hiábavaló volt. A lányom még az orvoshoz is elment, hogy adjon valami nyugtatót Be is vettem ám én, de még akkor is remegett a kezem. Ne nevessen ki, de hál az ilyen idős asszonynak ez igazán nagy dolog. Nagy, persze, hogy az. Nemcsak Erka néninek — így becézik a falubeliek —, hanem mindenkinek, aki egyszer eljut oda, hogy munkája elismeréséül kitüntetést kap. Gregor Andrásné a nagybánhe- gyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet tagja már 16 éve. Nála szorgalmasabb - asszonyt aligha találnánk, pedig a tsz-ben soksok igyekvő asszony dolgozik — hiszen a tagság 75 százaléka nő. Hírnevet is szereztek a termelő- szövetkezetnek, amely a legjobbak közé tartozik megyénkben. — Dolgoztam én is, ahogyan tőlem tellett — folytatja Erka néni. — Nem válogattam. Ami jött sorjába, mind elvégeztem. Ha kukoricát kellett kapálni vagy tömi, ott voltam. De, ha a kom- bánjhoz hívtak embert, oda is elmentem. Férjével együtt lépett be a termelőszövetkezetbe, azó+a csak akkor maradt le tőle, amikor be- | teg volt. Átlagosan 200—240 munkaegységet teljesít. Persze Gregor Andrásné nemcsak ezzel érdemelte ki a magas kitüntetést. A példamutatás mellett nem hagyta nyugton azokat sem, akik lazsáltak vagy hanyagul végezték munkájukat. — Meg is róttak érte, hogy minek beszélek, nem az enyém, a tsz-é. Erre én azt mondtam — teszi hozzá ültében is csípőre tett kézzel —, hogy hát a tsz kicsoda? Nem te, én, és a többiek? Egyéni korodban is így dolgoztál? Ugye nem? Hát most se csináld másképp... Persze, most már én is lassab- | ban haladok a munkával. Hatvan- [ éves múltam — mondja csende- j sen. — Nem megy úgy, mint ré- j gén. Már nyugdíjas vagyok, de azért kimegyek dolgozni még, ha j sokszor fájnak is a lábaim. Erka néni munkaszeretetével a I fiataloknak mutat példát. Jó, hagy sok ilyen Erka nénink van... K. J. Szociális, kulturális alap {elhasználása a isz-ekben Dolgozó parasztságunkról társadalmunk a mezőgazdaság nagyüzemi kialakításával együtt tette lehetővé a szociális, kulturális gondoskodást. Ezt megelőzően senki sem foglalkozott, nem törődött a parasztság ilyen irányú problémájával. Régen a dolgozó paraszt — az alacsony jövedelem, illetve a magas költség miatt — meggondolta, hogy betegsége esetén elmenjen-e orvoshoz. Az idős vagy beteg emiber nehéz helyzetében, közvetlen családja segítségén kívül, más támogatásra nem számíthatott. Ma a termelőszövetkezet — a gazdasági megalapozottságtól függűen —, de az egész társadalom is segíti a szociális gondoskodásra szoruló termelőszövetkezeti tagokat. A tsz-ek szociális, kulturális alapja lehetővé teszi az idős termelőszövetkezeti tagok támogatásét. Lehetőséget biztosít a fokozott kulturális igények mind nagyabb kielégítésére. A tsz-ek alapszabálya előírja, hogy a szociális, kulturális célkitűzések megvalósítására évente a tagok között kiosztásra kerülő természetbeni és pénzben! részesedésnek a közgyűlés által megállapított hányadát, de legalább 2 százalékát kell tartalékolni! A részesedés két százaléka a gyengén gazdálkodó tsz-eknél arányosan kisebb összeg, a jól gazdálkodó termelőszövetkezeteknél pedig nagyobb. A gazdálkodás szúlárdulásával növekszik a tsz-ek jövedelme, részesedése, így növekszik a szociális alapba helyezett összeg is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az alapszabály szerinti két százalék kevés a szociális, kulturális szükségletek, célkitűzések megvalósításához. Ezért több szövetkezetben évek óta nem két százalékot, hanem ennél többet tartalékolnak. Szükséges ez az alap, mert a termelőszövetkezetek — megnyugtatóan — csak így tudják az igényeket kielégíteni. A szociális' juttatás azonban nemcsak anyagi segítséget jelent az arra rászorulóknak, hanem alakítja a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos véleményt is. A szociális alap tehát az anyagi juttatáson túl jelentős politikai tényező is, mert a reája szoruló tsz-tag ennek alapján ítéli meg a termelőszövetkezetet, de sokszor eszerint vélekedik társadalmunkról is. Ezért fontos, hogy minden tsz anyagi erejéhez mérten a maximális szociális juttatással segítse az arra érdemeseket. A termelőszövetkezetek a korábbi évekhez a szociális, kulturális alapot kizárólag vagy túlnyomórészt szociális juttatásokra használták fel. Nem helyes az alapnak ilyen egyoldalú igénybevétele. Ma már a legtöbb tsz-ben szociális, kulturális bizottság gondoskodik az alap felhasználásáról. A bizottság előzetes vizsgálat, alapos mérlegelés után dönt, illetve tesz javaslatot a segélyek, juttatások odaítélésére. A szociális és a kulturális célú felhasználás aránya szinte termelőszövetkezetenként változik. Az egyik tsz-nél 70 százalékot szociális, 30 százalékot kulturális célra fordítanak, a másiknál pedig 50— 50 százalékos az arány. Kétségtelen, hogy az igények szövetkezetenként mások. Ezekhez alkalmazkodni kell az alap megosztásánál is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy szociális célokra még nagyobb hányadot kellene biztosítani. : A termelőszövetkezetek az alapot különböző segélyek (rendszeres, rendkívüli, szülési, temetkezési, betegségi stb.) kifizetésére, valamint kulturális célokra (klubok felszerelése, könyvek beszerzése, kirándulás, sportfelszerelés, rendezvények kiadásai) használják fel. Helyes az a gyakorlat, amit több tsz-ben követnek — a béikésszentandrás'i Rákóczi és Zalka Máté, a kondoros! Dolgozók —, hogy a rászorulókat az évenkénti egy-két alkalommal történő segélyezés helyett rendszeres segélyben részesítik. A 26C forint járadékot 80—100 forinttal havonta kiegészítik. Akik járadékban nem részesülnek, de rászorultak a közösségre, rendszeresen segélyben részesítik. Ezenkívül fenntartják az esetenkénti szülési, házassági segélyezést is. Az idős tagok részére biztosítják az évi búzaszükségletet és a tűz- revalót. A kulturális igények kielégítésére az lenne a helyes megoldás, ha a tsz az egész község kulturális tevékenységét segítené a kultúrotthon támogatásával. Mind több községben (Kamut, Elek, Kétsoprony, Füzesgyarmat) járul hozzá a tsz rendszeresen, évenként előre megállapított ösz- szeggel a helyi kultúrotthon működéséhez. Helyes ez a módszer, mert a községen belül nem forgácsolódnak él az anyagi erők. 1^ a kultúrotthon keretében, jó szakmai irányítás mellett tudják szervezni a könyvtár munkáját, a műkedvelő csoportokat, a politikai, a kulturális és a szakmai előadásokat, a különböző szaktanfolyamokat. Ilyen esetekben jobban érvényesülnek az egységes művelődéspolitikai elvek, és a tsz- ek a tanácsi, társadalmi szervezetekké! összhangban végezhetik munkájukat. Népi államunk intézményesen is gondoskodik a tsz-ek tagjairól. A párt és az állam kiterjesztette a tsz-ek tagjaira a betegellátást, bevezette az öregségi és munkaképtelenségi járadékrendszert. rendezte a tsz-nyugdíjakat A tsz- ben a szociális alap az eredménytől és részesedéstől függ. Viszont az állam által biztosított szociális juttatások állandóak, nem ingadoznak. Pártunk mind nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy javítsa a szövetkezeti parasztság szociális helyzetét. Ezért tűzte célul a IX. kongresszus, hogy: a gyermekgondozási segély igény- betvételének lehetősége terjedjen ki azokra a tsz-tagokra is, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. 1970 végéig a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésiből élőkét. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíja — a szövetkezeti sajátosságokat megtartva — emelkedjék a bérből és fizetésből élők színvonalára. Főáré Lajos a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának revizora /
