Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
MOT. április 23. 4 Vasárnap Ellesett pillanatok s Hát igen! Ez a fiúcska valószínű azt vallja, hogy nem lehet elég korán kezdeni az udvarlást. Még nem mestere a szavaknak, de a simogatás, sőt a puszi elmondja azt ennek a bájos kislánykának, hogy sokkal többet jelent neki, mint a többi pajtás... Az „Ásító inas" Endrődön csak történelmi lecke \ agy tizenöten vágtak neki, , társadalom, a szocializmus esz- ' akik nem csodákra bízzák a je- ,hogy cipész szövetkezetét j menyei csillannak fel. És bűvöl- j lent, a jövendőt, hanem tetteikkel alakítsanak. Ennek lassan már nek, egyre több embert megbű- építik a dolgozó emberek társa- húsz éve lesz. Ma 540-en vannak, j volnék, ment gyönyörűek, mint az dalmát, s másokat is erre serken- kommunista —’ '»Hlyének ezek a felnőttek! Vajmi iii örömük van abban, hogy megzavarják ezt a szépen induló kis idillt? Vajon mi lesz ebből? Ez a bácsi csak ijesztgetni akart azzal a nagy villanással vagy talán le is fényképezett? Mit csináljunk, 1 ajtakaptak. Ügyesebben kellett volna udvarolni.« Leselkedett a bölcsődében: Opauszky László Akkor kilenc kommunista volt köztük, most 60. Akkor az a néhány endrődi kisiparos csak reménnyel, bizalommal volt telei Csak érezték, hogy együtt talán többre mennek. Így kezdték. Ma? három lábú, fából vájt kerek székben ülő, ferde vállú „legények” helyett, fehér köpenyes férfiak, asszonyok és lányok ragasztanak talpait, préselnek, evik- kolnak. Meg hát, amilyen műveletek vannak egy-egy pár női cipőn, hiszen van modell, amelyen ötven, és van, amelyen kilencven művelet is van. S bizony, itt. nőuralom van, a munkások nagyobb részié asszony és lány. És valahol itt kezdenek a tizenöt úttörő reményei valóra válni. Ha csupán azt vesszük, a férfiakat olyan munkafolyamatokhoz „teszik”, ahol 20 kilónál több súlyt kell emelgetni. Szóval: hogy az asszonyok, lányok ne emeljenek húsz kilónál többet. Igen. Valami ilyesmire gondolhattak az úttörők akkor. Olyas- mdre, hogy a talpragasztás, préselés, evikkodás, kalapácsolás mögül kiemelkedjen az ember, aki akkor a három lábú szék és a pangli közé préselve szívta magába a talpáztató piszkosbarna vizének büdösségét. Most az endrődi „inasok” egy része (137 van a ktsz-ben) az üzem udvari parkját rendezgeti, tavasz van, hogy május 1-én díszeljan. Fehér köpenyes lányok és fiúk. Hárman a harmadévesek közül nemrégen országos versenyen voltak, jól szerepeitek és így öt hónappal hamarább kapták meg szakmun- káslbizonyitványukait, mint ahogyan letelt volna az inasidejük. Ez persze több keresetet is jelenít. Különben a munkások havi átlagkeresete 1777 forint. És ebben az esztendőben 150 ezer pár cipővel többet csinálnak szovjet exportra, mint tervezték, ezt vállalták az októberi szocialista forradalom 50. évfordulója tiszteletére. És ehhez is mindenki leteszi a maga garasét, a nyugdíj előtt álló Búza Istvántól a 14 éves inasig. Kire mi tartozik. A műszakiaktól a kikészítőkig. Az érz<>, értő „anyag”, az ember kis kohója ez az üzem is, mely gyúrja, formálja „az ösztönöket odabent”. Az úttörőkben a szikrája lobbant annak a gondolatnak, melyet úgy hívnak, közösség. S húsz év sem telt el, már „parázslik”, fel-felizzik, s az új inasok rendezte, park is lesz j tenek. Az endrődi cipészek -ze- május 1-re. Vagy mint az a száz- j műkben, falujukban. Csak a mai páros cipős tétel is, melyet most j „inasok” alakíthatnak zenekart, dél-amerikai megrendelésre csinálnak. Egy-egy új modell kezdésénél is lehet érzékelni, hogy az úttörők szikrái nem voltak hiába. Amikor is minden műveletre meg kell szabni a bérarányokat is. S három-négy nap múlva „bukik ki”, hogy „simítani” szükséges ezeken. És ehhez nem kell különösebb „szimatolás”, maga a műveletvégző szól ériről. És leg' irodalmi csoportot, fotószakkört s egyéb mást, ami messze-messze vitte őket el az Ásító inas-tói. S a kommunisták mindenütt ott vannak, vigyázzák, hogy minél kevesebb törés légyen ebben a építésben. Németh Gyula elvtárs, a pártszervezet szervező titkára, szalagvezető, a brigádvezetők patronánsa. S nagyon vigyázzák az embereket. Olyasmire is ügyeltöbbször hogyan? Ügy, mint nem ' nek, ha valaki nem jól érzi mais olyan régen, hogy az ő egységnyi béréből 3 fillért a kalapácsotoknak kell átadni, mert akkor lesz arányban a végzett munkával. Ilyen volt most is a Dél- Amerikátoa készült cipőknél. Csak ennél jóval több volt a korrekció három fillérnél. Pedig a három fillér is napi 10—15 forint keresetet jelent. De hát, ha az egész szalagnál levők munkájuk arányálban keresnek, akkor jó a közérzet, s a munka jobban halad. És jobb, szebb cipőt szállítanak a Szovjetunióba, Dél-Amerikába. S így gazdagszik a szövetkezet, tagjai, munkásai biztonságban dolgozhatnak. És Sárhegyi elvtárs, a szövetkezet elnöke a Választások idején a jelölőgyűlésen már olyasmiről érdeklődhetett a tanács vezetőitől, leihetne-e olyan telket kijelölni Endrődön, ahol emeletes ház építhető, mert vannak munkások, akik szövetkezeti házat szeretnének építtetni. S a válasz már meg is jött, hogy van lehetőség ilyen telek kijelölésére a községrendezés során. A közösségi, a szocialista eszme terjed, mélyebbre és mélyebbre hatolnak gyökerei. A párt- szervezet életében úgy érzékelhető ez, hogy a hatvan kommunista közt van, aki húsz éve és van, aki fél éve párttag. Ebben az emberiformáló kiskohótaan olyanokká is válnak egyesek, akik a munkásosztály élcsapatának tagjaiként akarnak metoigyűrkőzm, hogy a szocializmus szekere gyorsabban menjen előbbre. Mert az ifjabb nemzedéknek már nemcsak reményei, bizodalma van, hanem a megvalósuló szocializmus áldásait élvezik. Most, szeptember elsejéből a gyomai gimnáziummal karöltve megvalósítják a szakközépiskoláit. Munkácsy Mihály Ásító inas-a itt már csak történelmi lecke lesz. S a kommunisták éppen ennek a nagy társadalmi változásnak katonái, gát, akkor álljon be a szalagba valaki más, az pedig menjen pihenni... \7 alahogy így ^ alkot ez a kis közösség. Cserei Pál 11 konzervgyár nyereségrészesedése: 26,1 nap A Békéscsabai Konzervgyár az elmúlt esztendőben termelési rekordot ért el. összesen 4188 vagon árut dolgoztak fel, ezzel 112,5 százalékra teljesítették termelési tervüket. A napokban levél érkezett Békéscsabára a Konzervipari Országos Tröszt vezérigazgatóságától. Kovács László vezér- igazga :ó és Kurlich Imréné, a szakszervezeti tanács titkára írták alá a levelet, melyben elismerésüket fejezik ki a konzervgyár kollektívájának, mivel az elmúlt évben az üzem minden tevékenységében teljesítette az iparágban rá háruló feladatokat. A kiváló munka eredménye nemcsak az erköcsi elismerésben nyilvánul meg Kedden fizetik ki a múlt év munkájából származó nyereségrészesedést, melynek összege 26,1 napi át- laigmunikabérrel azonos. A községi tanácsülés megtárgyalta * a földvédelmi törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatatokat — Tudósítás Gyulavári község tanácsának ütéséről — Pénteken délelőtt Gyulavári község tanácsülést tartott, amelyen többek között megtárgyalta a földvédelmi törvény végrehajtásának helyzetét, illetve az azzial kapcsolatos feladatokat. Novák Mátyás, a végrehajtó bizottság elnöke írásos jelentésben számolt be a tanácsülésnek a törvény megalkotása óta eltelt időben tett intézkedésekről és arról, hogy jelenleg mit tesz a tanács a végrehajtás érdekében. Elöljáróban ismertette a törvény végrehajtására alakult bizottság munkáját, azt, hogy e kollektíva milyen gondosan vette nyilvántartásba azokat a területéket, amelyeket nem megfelelően művelnek. Javasolta a bizottság többek között azt, hogy a nagyobb kiterjedésű, mély fekvésű terület kellő hasznosítása érdekében csatornahálózatát kell építeni, ami majd lehetővé teszi ezeken a földeken is a gazdaságos termelést. Megvizsgálta a bizottság többek között a határban azt is, hogy szükséges-e mindenütt olyan széles út, mint amilyet használnak, valamint azt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, a táblá- sítás bevezetésével van-e olyan földút, amelyet meg lehetne szüntetni, illetve művelés alá lehetne venni. Megállapították többek között azt is, hogy a belvízlevezető csatornák mentén, valamint a korábban lebontott tanyahelyek területein jelentős területet lehetne művelni. Az erdőgazdaságnál tett vizsgálat v megállapítása szerint mintegy kétszázihar- minc hold alkalmas a szántóföldi művelésre. Szó esett arról is, hogy a vízügyi igazgatóság törvénysértően jelentős területet vont ki a mezőgazdasági művelés alól. A bizottság vizsgálatait a tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta és megtette az észlelt hibák megszüntetésére a szükséges intézkedéseket. Elhatározták, hogy a mezőgazdasági állandó bizottság feladata is legyen a törvény végrehajtásának állandó ellenőrzése. A fokozott ellenőrzés során megállapították, hogy a tanács intézkedéseit a dűlőutak, valamint a lebontott tanyaterületek hasznosítására nem minden esetben hajtották végre. A tanácsülés határozata értelmében az állandó bizottság újra felméri a kihasználatlan területeket, s mindent meglesz azok hasznosítása, művelése érdekében. HVMWWMMWMHWWWWWWWHWtWWWWMMWVWW Az éjszaka fekete árján... — Segítsééégü —• Jaj! Te kiáltottál?! — Á, semmi az egész — nevetett erőlködve a férfi, és titokban elmázolta az arcán a verítéket. — Semmi az egész, álmodtam. Az álom pedig az alvás vitaminja. Olvastam valahol — tette hozzá. Csönd volt egy néhány pillanatig. Az éjszaka ágy fogta körül őket, mint valami hatalmas szerves testet, amely milliárdnyi nyüzsgő, egymásba kapaszkodó parányból állna össze. A férfi legalábbis ilyennek érezte. — Mit álmodtál? — Mondtam már, semmiség az egész. Tudod, hogy nehezen alszom el este. Ügy szoktam, hogy valamilyen kellemes képet varázsolok behunyt szemem mögé, azt aprólékosan, töviről hegyire elemezgetem, s mikor már a végére érnék biztosan elalszom. Többet ér, mint a számolás, mert ahány szám, annyi alakja van, és azokról mindig még valami eszébe jut az embernek, s nem tud elaludni. Legjobban egy tv-ben látott futballjelenet aprólékos elemzésével tudok minden mást kikapcsolni: Albert úgy tesz, mintha rálépne a labdára, az ellenfél hátvédje megtorpan, Flórinak még arra is van ideje, hogy kitörülje szeméből az izzadságot, s aztán szökteti... — Csupa nyirkosság a homlokod... Aki futballal álmodik, nem kiált ilyen hangon segítségért. A férfi hallgatott egy kicsit, s most már hálóingébe alaposan megtörülte az arcát. A két kicsi egyenletesen, mélyen szuszogott. — Szerintem sokkal többet érne, hogyha aludnánk. Olyan nehezen kelsz fel mindig reggel; meg különben is, hajlamos vagy a vérszegénységre... — Nem tudok elaludni, mert tudom, hogy te most már reggelig bámulsz a sötétbe. Tudod mit? Mondd el az álmot és azzal elaltatsz engem is. — Alig hiszem, de te akarod, majd legfeljebb máskor nem kérsz rá... — Tehát... — Egyik kedves képemet kezdtem boncolgatni. Tudod melyiket: ülünk a folyó partján, te a gyerekekkel bolondozol a pléden, én m,orgok, hogy elriasztjátok a halakat, és abban a pillanatban nagy kapás van, kifogjuk a süllőt, ugr,ál a parton. A folyó és a part... Ez rontotta el az egészet. Hirtelen odatolakodott egy másik kép. Egy folyóiratban láttam: a vízből az árral küszködve egy csapzott asz- szony vergődik a part felé. Arca nagyon szép. rajta lélekbe markoló rémület, bal karján egy pici gyerek, jobb karján egy nagyobbat vonszol maga ütán... — Abbahagyja a férfi. Olyan az éjszaka, mint egy hatalmas, lomha, mozdulásra készülő alattomos ár. — Érjem. Ez volt a kép, amelyikkel elaludtál — sürgető volt. az asszony hangja: — de mit álmodtál? »— Tudod, hogy az álom buta dolog. Ott minden előfordulhat. Még az is, hogy az ember repül, könnyedén úszik a levegőben. Nagyon is szeretek ilyeneket álmodni. Ha az ember fel is ébred egy pillanatra, utána ráparancsol az álomra, hogy folytatódjék és repül tovább — hamis lelkesedéssel, hadarva mondta a férfi. — De most mit álmodtál? — Te akartad... A hal vergődött a parton, a nagyobbik meg akarta fogni, a hal belerántotta a vízbe, fogta a karját. Te rémületedben a kisebbiket kaptad fel, s úgy rohantál utána a vízbe. Azután elmerültetek, de megfogtad a nagyabbiknak a kezét és vergődtetek. Éjszaka volt, a hold fehér volt, az arcod fehér volt, a szemöldököd holdas ívű volt, a szemed nagy és egy kicsit ferde vágású volt, a fák mind meggyulladtak, a viz elkezdett forrni, és fekete-piros volt a vértől... És én rohanni akartam utánatok a vízbe, de lábam béna volt és csak egy helyben tudtam lépkedni nagyokat, lassúakat, mint a lassított filmben az emberek, és akkor nagyot kiáltottam... Segítsééégü — Jaj, istenem!!! — Az asszony rémülten kattintottá fel a villanyt. — Most is te kiáltottál? — Igen — mondta a férfi. Sápadt arcán ijesztő redők és hideg veríték látszott a fali lámpa fehér fényében. —Látod, nem ébredtek föl. Ök még nem álmodnak ilyeneket. — Hagyd égve a villanyt. És gyújts meg egy cigarettát... így, köszönöm. A kisebbik tejízűt aludt. Álmában mozgott a szája, mintha szopna. A nagyobbik, a fiú, a rezgő farkú Mikiegeret szorította a markában. Látszott, élvezi a kis fém állat a gyerekkéz melegét. Bizalommal simult bele. — Na és, azon a képen az az asszony, partra ért a két gyerekével? — Lehet, hogy még nem. De egyszer biztosan partra érnek... Temyák Ferenc
