Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

MOT. április 23. 4 Vasárnap Ellesett pillanatok s Hát igen! Ez a fiúcska valószínű azt vallja, hogy nem lehet elég korán kezdeni az udvarlást. Még nem mestere a szavaknak, de a simogatás, sőt a puszi elmondja azt ennek a bájos kislánykának, hogy sokkal többet jelent neki, mint a többi pajtás... Az „Ásító inas" Endrődön csak történelmi lecke \ agy tizenöten vágtak neki, , társadalom, a szocializmus esz- ' akik nem csodákra bízzák a je- ,hogy cipész szövetkezetét j menyei csillannak fel. És bűvöl- j lent, a jövendőt, hanem tetteikkel alakítsanak. Ennek lassan már nek, egyre több embert megbű- építik a dolgozó emberek társa- húsz éve lesz. Ma 540-en vannak, j volnék, ment gyönyörűek, mint az dalmát, s másokat is erre serken- kommunista —’ '»Hlyének ezek a felnőttek! Vajmi iii örömük van abban, hogy meg­zavarják ezt a szépen induló kis idillt? Vajon mi lesz ebből? Ez a bácsi csak ijesztgetni akart azzal a nagy villanással vagy talán le is fényképezett? Mit csináljunk, 1 ajtakaptak. Ügyesebben kellett volna udvarolni.« Leselkedett a bölcsődében: Opauszky László Akkor kilenc kommunista volt köztük, most 60. Akkor az a né­hány endrődi kisiparos csak re­ménnyel, bizalommal volt telei Csak érezték, hogy együtt talán többre mennek. Így kezdték. Ma? három lábú, fából vájt kerek székben ülő, ferde vállú „legé­nyek” helyett, fehér köpenyes férfiak, asszonyok és lányok ra­gasztanak talpait, préselnek, evik- kolnak. Meg hát, amilyen műve­letek vannak egy-egy pár női ci­pőn, hiszen van modell, amelyen ötven, és van, amelyen kilencven művelet is van. S bizony, itt. nő­uralom van, a munkások nagyobb részié asszony és lány. És valahol itt kezdenek a tizenöt úttörő re­ményei valóra válni. Ha csupán azt vesszük, a férfiakat olyan munkafolyamatokhoz „teszik”, ahol 20 kilónál több súlyt kell emelgetni. Szóval: hogy az asszo­nyok, lányok ne emeljenek húsz kilónál többet. Igen. Valami ilyesmire gondol­hattak az úttörők akkor. Olyas- mdre, hogy a talpragasztás, pré­selés, evikkodás, kalapácsolás mögül kiemelkedjen az ember, aki akkor a három lábú szék és a pangli közé préselve szívta ma­gába a talpáztató piszkosbarna vizének büdösségét. Most az end­rődi „inasok” egy része (137 van a ktsz-ben) az üzem udvari park­ját rendezgeti, tavasz van, hogy május 1-én díszeljan. Fehér köpe­nyes lányok és fiúk. Hárman a harmadévesek közül nemrégen országos versenyen voltak, jól szerepeitek és így öt hónappal hamarább kapták meg szakmun- káslbizonyitványukait, mint aho­gyan letelt volna az inasidejük. Ez persze több keresetet is jelenít. Különben a munkások havi átlag­keresete 1777 forint. És ebben az esztendőben 150 ezer pár cipővel többet csinálnak szovjet exportra, mint tervezték, ezt vállalták az októberi szocialista forradalom 50. évfordulója tiszteletére. És ehhez is mindenki leteszi a ma­ga garasét, a nyugdíj előtt álló Búza Istvántól a 14 éves inasig. Kire mi tartozik. A műszakiaktól a kikészítőkig. Az érz<>, értő „anyag”, az em­ber kis kohója ez az üzem is, mely gyúrja, formálja „az ösz­tönöket odabent”. Az úttörőkben a szikrája lobbant annak a gon­dolatnak, melyet úgy hívnak, kö­zösség. S húsz év sem telt el, már „parázslik”, fel-felizzik, s az új inasok rendezte, park is lesz j tenek. Az endrődi cipészek -ze- május 1-re. Vagy mint az a száz- j műkben, falujukban. Csak a mai páros cipős tétel is, melyet most j „inasok” alakíthatnak zenekart, dél-amerikai megrendelésre csi­nálnak. Egy-egy új modell kezdé­sénél is lehet érzékelni, hogy az úttörők szikrái nem voltak hiá­ba. Amikor is minden műveletre meg kell szabni a bérarányokat is. S három-négy nap múlva „bu­kik ki”, hogy „simítani” szüksé­ges ezeken. És ehhez nem kell különösebb „szimatolás”, maga a műveletvégző szól ériről. És leg' irodalmi csoportot, fotószakkört s egyéb mást, ami messze-messze vitte őket el az Ásító inas-tói. S a kommunisták mindenütt ott van­nak, vigyázzák, hogy minél keve­sebb törés légyen ebben a építés­ben. Németh Gyula elvtárs, a pártszervezet szervező titkára, szalagvezető, a brigádvezetők patronánsa. S nagyon vigyázzák az embereket. Olyasmire is ügyel­többször hogyan? Ügy, mint nem ' nek, ha valaki nem jól érzi ma­is olyan régen, hogy az ő egység­nyi béréből 3 fillért a kalapácso­toknak kell átadni, mert akkor lesz arányban a végzett munká­val. Ilyen volt most is a Dél- Amerikátoa készült cipőknél. Csak ennél jóval több volt a korrek­ció három fillérnél. Pedig a há­rom fillér is napi 10—15 forint keresetet jelent. De hát, ha az egész szalagnál levők munkájuk arányálban keresnek, akkor jó a közérzet, s a munka jobban ha­lad. És jobb, szebb cipőt szállíta­nak a Szovjetunióba, Dél-Ameri­kába. S így gazdagszik a szövet­kezet, tagjai, munkásai bizton­ságban dolgozhatnak. És Sárhegyi elvtárs, a szövetkezet elnöke a Választások idején a jelölőgyűlé­sen már olyasmiről érdeklődhetett a tanács vezetőitől, leihetne-e olyan telket kijelölni Endrődön, ahol emeletes ház építhető, mert vannak munkások, akik szövetke­zeti házat szeretnének építtetni. S a válasz már meg is jött, hogy van lehetőség ilyen telek kijelölé­sére a községrendezés során. A közösségi, a szocialista esz­me terjed, mélyebbre és mé­lyebbre hatolnak gyökerei. A párt- szervezet életében úgy érzékelhe­tő ez, hogy a hatvan kommunis­ta közt van, aki húsz éve és van, aki fél éve párttag. Ebben az em­beriformáló kiskohótaan olyanok­ká is válnak egyesek, akik a munkásosztály élcsapatának tag­jaiként akarnak metoigyűrkőzm, hogy a szocializmus szekere gyor­sabban menjen előbbre. Mert az ifjabb nemzedéknek már nem­csak reményei, bizodalma van, ha­nem a megvalósuló szocializmus áldásait élvezik. Most, szeptem­ber elsejéből a gyomai gimnázi­ummal karöltve megvalósítják a szakközépiskoláit. Munkácsy Mi­hály Ásító inas-a itt már csak történelmi lecke lesz. S a kom­munisták éppen ennek a nagy társadalmi változásnak katonái, gát, akkor álljon be a szalagba valaki más, az pedig menjen pi­henni... \7 alahogy így ^ alkot ez a kis közösség. Cserei Pál 11 konzervgyár nyereségrészesedése: 26,1 nap A Békéscsabai Konzervgyár az elmúlt esztendőben termelé­si rekordot ért el. összesen 4188 vagon árut dolgoztak fel, ezzel 112,5 százalékra teljesítették termelési tervüket. A napokban levél érkezett Békéscsabára a Konzervipari Országos Tröszt vezérigazgató­ságától. Kovács László vezér- igazga :ó és Kurlich Imréné, a szakszervezeti tanács titkára ír­ták alá a levelet, melyben elis­merésüket fejezik ki a konzerv­gyár kollektívájának, mivel az elmúlt évben az üzem minden tevékenységében teljesítette az iparágban rá háruló feladatokat. A kiváló munka eredménye nemcsak az erköcsi elismerés­ben nyilvánul meg Kedden fi­zetik ki a múlt év munkájából származó nyereségrészesedést, melynek összege 26,1 napi át- laigmunikabérrel azonos. A községi tanácsülés megtárgyalta * a földvédelmi törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatatokat — Tudósítás Gyulavári község tanácsának ütéséről — Pénteken délelőtt Gyulavári község tanácsülést tartott, ame­lyen többek között megtárgyalta a földvédelmi törvény végrehajtá­sának helyzetét, illetve az azzial kapcsolatos feladatokat. Novák Mátyás, a végrehajtó bizottság el­nöke írásos jelentésben számolt be a tanácsülésnek a törvény megalkotása óta eltelt időben tett intézkedésekről és arról, hogy je­lenleg mit tesz a tanács a végre­hajtás érdekében. Elöljáróban ismertette a tör­vény végrehajtására alakult bi­zottság munkáját, azt, hogy e kollektíva milyen gondosan vette nyilvántartásba azokat a terüle­téket, amelyeket nem megfelelő­en művelnek. Javasolta a bizott­ság többek között azt, hogy a na­gyobb kiterjedésű, mély fekvésű terület kellő hasznosítása érdeké­ben csatornahálózatát kell építe­ni, ami majd lehetővé teszi eze­ken a földeken is a gazdaságos termelést. Megvizsgálta a bizott­ság többek között a határban azt is, hogy szükséges-e mindenütt olyan széles út, mint amilyet használnak, valamint azt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, a táblá- sítás bevezetésével van-e olyan földút, amelyet meg lehetne szün­tetni, illetve művelés alá lehetne venni. Megállapították többek között azt is, hogy a belvízleve­zető csatornák mentén, valamint a korábban lebontott tanyahelyek területein jelentős területet le­hetne művelni. Az erdőgazdaság­nál tett vizsgálat v megállapítá­sa szerint mintegy kétszázihar- minc hold alkalmas a szántóföldi művelésre. Szó esett arról is, hogy a vízügyi igazgatóság törvénysér­tően jelentős területet vont ki a mezőgazdasági művelés alól. A bizottság vizsgálatait a ta­nács végrehajtó bizottsága meg­tárgyalta és megtette az észlelt hibák megszüntetésére a szüksé­ges intézkedéseket. Elhatározták, hogy a mezőgazdasági állandó bi­zottság feladata is legyen a tör­vény végrehajtásának állandó el­lenőrzése. A fokozott ellenőrzés során megállapították, hogy a tanács intézkedéseit a dűlőutak, valamint a lebontott tanyaterületek hasz­nosítására nem minden esetben hajtották végre. A tanácsülés határozata értel­mében az állandó bizottság újra felméri a kihasználatlan területe­ket, s mindent meglesz azok hasz­nosítása, művelése érdekében. HVMWWMMWMHWWWWWWWHWtWWWWMMWVWW Az éjszaka fekete árján... — Segítsééégü —• Jaj! Te kiáltottál?! — Á, semmi az egész — nevetett erőlködve a férfi, és titokban elmázolta az arcán a verítéket. — Semmi az egész, álmodtam. Az álom pedig az alvás vitaminja. Olvastam valahol — tette hozzá. Csönd volt egy néhány pillanatig. Az éjszaka ágy fogta körül őket, mint valami hatalmas szerves testet, amely milliárdnyi nyüzsgő, egymásba ka­paszkodó parányból állna össze. A férfi legalábbis ilyennek érezte. — Mit álmodtál? — Mondtam már, semmiség az egész. Tudod, hogy nehezen alszom el este. Ügy szoktam, hogy valamilyen kellemes képet varázsolok behunyt sze­mem mögé, azt aprólékosan, töviről hegyire elemez­getem, s mikor már a végére érnék biztosan elal­szom. Többet ér, mint a számolás, mert ahány szám, annyi alakja van, és azokról mindig még valami eszébe jut az embernek, s nem tud elaludni. Leg­jobban egy tv-ben látott futballjelenet aprólékos elemzésével tudok minden mást kikapcsolni: Albert úgy tesz, mintha rálépne a labdára, az ellenfél hátvédje megtorpan, Flórinak még arra is van ide­je, hogy kitörülje szeméből az izzadságot, s aztán szökteti... — Csupa nyirkosság a homlokod... Aki futballal álmodik, nem kiált ilyen hangon segítségért. A férfi hallgatott egy kicsit, s most már háló­ingébe alaposan megtörülte az arcát. A két kicsi egyenletesen, mélyen szuszogott. — Szerintem sokkal többet érne, hogyha alud­nánk. Olyan nehezen kelsz fel mindig reggel; meg különben is, hajlamos vagy a vérszegénységre... — Nem tudok elaludni, mert tudom, hogy te most már reggelig bámulsz a sötétbe. Tudod mit? Mondd el az álmot és azzal elaltatsz engem is. — Alig hiszem, de te akarod, majd legfeljebb máskor nem kérsz rá... — Tehát... — Egyik kedves képemet kezdtem boncolgatni. Tudod melyiket: ülünk a folyó partján, te a gyere­kekkel bolondozol a pléden, én m,orgok, hogy elri­asztjátok a halakat, és abban a pillanatban nagy kapás van, kifogjuk a süllőt, ugr,ál a parton. A fo­lyó és a part... Ez rontotta el az egészet. Hirtelen odatolakodott egy másik kép. Egy folyóiratban lát­tam: a vízből az árral küszködve egy csapzott asz- szony vergődik a part felé. Arca nagyon szép. rajta lélekbe markoló rémület, bal karján egy pici gye­rek, jobb karján egy nagyobbat vonszol maga ütán... — Abbahagyja a férfi. Olyan az éjszaka, mint egy hatalmas, lomha, mozdulásra készülő alattomos ár. — Érjem. Ez volt a kép, amelyikkel elaludtál — sürgető volt. az asszony hangja: — de mit ál­modtál? »— Tudod, hogy az álom buta dolog. Ott minden előfordulhat. Még az is, hogy az ember repül, könnyedén úszik a levegőben. Nagyon is szeretek ilyeneket álmodni. Ha az ember fel is ébred egy pillanatra, utána ráparancsol az álomra, hogy foly­tatódjék és repül tovább — hamis lelkesedéssel, hadarva mondta a férfi. — De most mit álmodtál? — Te akartad... A hal vergődött a parton, a nagyobbik meg akarta fogni, a hal belerántotta a vízbe, fogta a karját. Te rémületedben a kisebbiket kaptad fel, s úgy rohantál utána a vízbe. Azután elmerültetek, de megfogtad a nagyabbiknak a kezét és vergődtetek. Éjszaka volt, a hold fehér volt, az arcod fehér volt, a szemöldököd holdas ívű volt, a szemed nagy és egy kicsit ferde vágású volt, a fák mind meggyulladtak, a viz elkezdett forrni, és fe­kete-piros volt a vértől... És én rohanni akartam utánatok a vízbe, de lábam béna volt és csak egy helyben tudtam lépkedni nagyokat, lassúakat, mint a lassított filmben az emberek, és akkor nagyot kiáltottam... Segítsééégü — Jaj, istenem!!! — Az asszony rémülten kat­tintottá fel a villanyt. — Most is te kiáltottál? — Igen — mondta a férfi. Sápadt arcán ijesz­tő redők és hideg veríték látszott a fali lámpa fehér fényében. —Látod, nem ébredtek föl. Ök még nem álmod­nak ilyeneket. — Hagyd égve a villanyt. És gyújts meg egy ci­garettát... így, köszönöm. A kisebbik tejízűt aludt. Álmában mozgott a szája, mintha szopna. A nagyobbik, a fiú, a rezgő farkú Mikiegeret szorította a markában. Látszott, élvezi a kis fém állat a gyerekkéz melegét. Biza­lommal simult bele. — Na és, azon a képen az az asszony, partra ért a két gyerekével? — Lehet, hogy még nem. De egyszer biztosan partra érnek... Temyák Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents