Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

r tS67. április 23, s Vasárnap Méltóan képviselték intézetüket a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen Zatykó András szakoktató (balról) megelégedéssel nézi tanít­ványának, Oláh Gábornak a kitűnő bizonyítványát. A közelmúltban ünnepélyes ke­retek között adta át a békéscsa­bai szakmunkástanuló-intézetben senyző képviselte az intézet 1512 tanulóját. Valamennyien szak­munkásként tértek vissza. Közü­akkof, ha figyelembe vesszük, j hogy az ország valamennyi vá­rosából a legjobbak kerülhettek az j országos versenyre. Az ünnepélyes bizonyítványosz- tás után az ifjú szakmunkások el­sőként szakoktatóiknak és taná­raiknak mondtak köszönetét a versenyre való felkészítésért, ! majd arról beszéltek, hogy az el- következendő időben munkájukat szeretnék ott folytatni, ahol a fel­készítést nyerték a versenyre. A kőművestnnulók nagy örömmel számoltak be arról, hogy az épí­tőipari vállalat igazgatója azokat a kézi szerszámokat, amelyekkel j eddig mint .tanulók dolgoztak, ju- j talomként nekik ajándékozta. Az ünnepélyes bizonyítványosz- tás után most a fiatalok szabad­ságukat töltik, utána pedig vala- ! mennyien mint szakmunkások j vesznek részt a termelésben. Háló Ferenc Fotó: Halász László Kinek van igaza? Több hónapos tervezés és bel­ső átépítés után a régi „Dübögő” helyén Végre kialakult Békésen, a megye egyik legszebb földmű­vesszövetkezeti étterme, a „Kö­rös Gyöngye”. Mielőtt bárki is belépne az ét­terem ajtaján, egy szerény táb­la figyelmezteti, „Belépés, csak rendes öltözetben”. Már az első pillantásra az ember természe­tesnek veszi ezt. Hiszen a szép műbőr bevonatú laticeles szé­kek, modern asztalok, az ízléses, falba süllyesztett színes Körös­táji fotók, a fa burkolatú oszlo­pok és a moderp, sablontól elté­rő világítótestek, mind egyön­tetűen a helyiség kulturáltságát mutatják. Ezek után már ter­mészetes a figyelmes kiszolgá­lás és az, hogy a zenekar nem­régiben a földművesszövetkeze­tek megyei versenyén, a rangos első helyezést érte el. Mindez sajnálatosan, a szóra­kozni vágyó közönség — főleg az „ivósok” egy kis részét nem érdekli. Van hát munkája, illet­ve magyarázkodási „lehetősége”, nemcsak a felszolgálóknak, ha­nem a szövetkezet vezetőinek is. Napközben, vagy esténként, né­ha olyan kijelentések is elhang­zanak az ajtóban, melyek nem­igen tűrik a nyomdafestéket. Egyes községi vezető emberek azonosulnak az okvetetlenkedők- kel és valami olyasmit hangoz­tatnak, hogy a „dolgozókat ki­zárták” a fényes étteremből. De hát tulajdonképpen kinek, ha nem a dolgozóknak épült a* étterem? Világos, hogy ha akad is néhány nagyobb jövedelmű ember Békésen, de az szépkeves lenne a gazdaságos működéshez. Az igazság az, hogy hétközna­pokon, de főleg szombat és va­sárnap este az egyszerű dolgo­zók százai népesítik be elegáns és ízléses ruhákban a „Körös Gyöngyét”. Talán közülük is akad egynéhány, aki napközben malteros, poros, vagy olajos ru­hában akarna helyet foglalni, néha csak egy pohár sör erejé­ig... No, de erre rendelkezésére áll a szomszédos bisztró, és este rendes öltözékben várja őket a tiszta és hangulatos étterem. Ügy gondolom, ezek után már nyilvánvaló, hogy kinek van iga?! —tai. Baukó Mihály igazgatóhelyettes a szakmunkás-bizonyítványokat és okleveleket azoknak a fiatalok­nak, akik részt vettek a Szakma Kiváló Tanulója országos verse­nyen. Tizenkét szakmáiban 21 ver­Finn könyvtárvezető látogatása megyénkben A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Országos Köz­pontjának és a Művelődésügyi Minisztériumnak finn vendége, Kaarina Huttunen április 20-án Békés megyébe látogatott. A dél­előtti órákban a TIT megyei szervezeténél fogadták, majd a megyei könyvtár munkájával ismerkedett. Este a gyulai könyvtárban nagy sikerű elő­adást tartott a finn kultúráról. Megyénk kulturális életével való rövid ismerkedésének ta­pasztalatairól a kuopiod könyv­tár vezetője elismeréssel nyi­latkozott. lük hárman kitűnően, nyolcán jól, hatan közepesen megfelelt, míg négyen megfelelt minősítést nyertek. Szőke Gábor és Oláh Gá­bor kőművesek 150 versenyzőtár­suk között lettek kitűnő minősíté­sűek. Nem volt könnyű dolga Dé- zsi Lajos rádió- és televíziószere­lőnek sem a hetedik hely meg­szerzésében. A fiatalok elmond­ták, hogy igen magas színvonalú versenyeken vettek részt, s ezért csak alapos felkészülés hozhatta meg a kívánt eredményt. Baukó Mihály üdvözlő szavai­ban megelégedését fejezte ki a fiataloknak, s mint mondotta: — Mindenki azt nyújtotta, amit tőle vártunk. — Tudjuk — hangoztatta —, hogy egy ilyen verseny nem köny- nyű, de valamennyien átérezték a felelősség nagyságát, s ez külön elismerést érdemel. Intézetünket ilyen sokan még nem képviselték az országos versenyen. Ez pedig fényes bizonyítéka oktatásunk eredményességének. Különösen Hova tovább, a jól­neveltség egyik krité­riuma. Amiképp ele­gáns hölgy miniszok­nya, jól öltözött férfi slicceit zakó nélkül alig elképzelhető, magára valamit adó rangos egyéniség nem lehet meg hobby nél­kül. Ilyenje van a neves filmrendező­nek, a tekintélyes író­nak, az autóbuszve­zetőnek, a diáknak, a vállalati igazgatónak, az imádott színész­nőnek nem is egy, sőt a köztiszteletben álló politikus is bevallja, hogy mikor, nem ter­helik éppen súlyos közügyek — két ér­tekezlet közti szünet­ben — szívesen áldoz kedvenc passziójá­nak. Öreg Jani bácsi, nyugdíjas állatgondo­zó sem lehet meg hobby nélkül: szíjjá a makrapipát. A tv-nek külön ro­vata van, amelyik népszerűsíti ezeket a manapság divatos, szívet-lelket vidító dicséretes hóbortokat. Kétségtelen, hogy minden állampolgár­nak tt becsületesen úégzett napi munka után joga van azzal űzni a lomha időt, amivel csak jólesik. Kinek az ebtenyész­tés, kinek a díszha­lacskák fickándozása okoz örömet, vannak, akik modelleznek, barkácsolnak, vasút­vonalak szövevényé­vel hálózzák be a há­lószobájukat, mások megelégednek azzal, ha, a pecabot végét foghatják, némelyek ritka könyvekre spe­cializálják magukat, vagy bélyeget gyűjte­nek. Nos, mindezekkel a derék polgárokkal nem is volna semmi baj. Akadnak azon­ban másfajta hó­bortosak is. A Gyulai Hírlap hírül adja, hogy 40 ezer tulipánt ültettek ki a városba, de „a lakosság gyö­nyörködés helyett in­kább tetemes károkat okoz a szép tulipán­ágyakban”. A Népúj­ságban arról olvas­tam: Békésen a temp­lom műemlék keríté­sét hgjlítgatják, tör­delik világcsúfjára, bőrükbe nem férő egyének. Annak a honpolgárnak a „mű­vét” pedig a Jókai Színház kirakatüve­gén voltam kénytelen észrevenni, aki kitö­rölhetetlenül karcol­ta a táblaüvegbe a színház műsorpoliti­kájáról alkotott „vé­leményét”. Letör t vaskerítés, összekar­molt üveg. A primi­tív bárgyúság mara­dandó „emlékműve”. A köztereken megté­pázott, összetaposott virágágyak... erre hirtelenében nem is találok megfelelő jelzőt. A tényeket kár vol­na tagadni, egyben mégis vitába szállók a gyulai újsághírrel. Nem hiszem, hogy a lakosság okoz te­temes károkat. Ügy gondolom, a lakosság inkább örül és kedv­telve nézegeti a szín­pompás virágokat. Mindenütt akad azonban egy-két személy, éretlen, fe­lelőtlen, zavaros fejű fickó, aki szívesen elrontja a többiek örömét. Mással kitűn­ni ugyanis nem képe­sek. Az efféle akciókat legtöbbször nem tel­jesen egyedül, tanú nélkül művelik. Bár­ki, arra menő járó­kelőnek nem „polgári kötelessége” fiilön csípni a rakoncátlan- kodókat? Meggyőző­désem, hogy néhány alposan kiszabott rendbírság feltétlenül a köz hasznára válna. Mert nem minden hobby ártalmatlan hóbort.... —ajda— Szalmazsákról — most már a műtőasztalra A kisebb szülőotthonok megszüntetéséről nyilatkozik a szülészfőorvosi hivatal vezetője Megyénkben 234 kórházi szülő- , ágy és 147 szulőotthoni ágy áll a szülő anyák rendelkezésére. Be­szélnek ma arról az egészségügyi szakemberek, hogy az ötön aluli ággyal rendelkező Szülőotthono­kat fokozatosan megszüntetik, ugyanis a jelenlegi igények kielé­gítésére, felszerelésük bővítésére lényegében nincs lehetőség. Né­hány községben ez az intézkedés nem talált megértésre, ennek elle­nére a már eddig is megszüntetett kisebb szülőotthonok mellett még továbbiakra mondták ki a „halá­los ítéletet”. Megkerestük ezzel kapcsolatosan a megyei szülészfő­orvosi hivatal vezetőjét, dr. Laka­tos Istvánt, s néhány kérdést tet­tünk fel. — Milyen meggondolás vezet­te az egészségügyi szakembe­reket a szülőotthonok meg­szüntetésére? — Magunk is tudjuk, hogy a községekben a szülőotthon meg­szüntetése bizonyos fokig ellenál­lásba ütközik. Ugyanis arról van szó, hogy amíg a felszabadulás előtt a szülő anyák többsége szalmán, szalmazsákon szült, ad­dig a szülőotthonok létrehozá­sával a szülést a szalmazsákról a lepedőre vittük. Ez egy óriási szociális vívmány volt 20 évvel ezelőtt. A legtermészetesebb, hogy ezeknek az intézményeknek a megszüntetése nem talált min­denkinél egyetértésre. — Miért van mégis szükség a megszüntetésükre? — Még egyszer mondom, a szü­lőotthonok létrehozása nagyon nagy eredmény volt — de 20 év­vel ezelőtt! Azóta a szülő anyák igénye is nőtt, és hazánkban is, külön Békés megyében is óriási mértékben fejlődött az orvosi munka, korszerűbbé váltak a szülés levezetéséhez szükséges eszközök. Ez az alapja az öt­ágyason aluli szülőotthonok meg­szüntetésének. Ezekre a helyekre szülő szakorvost biztosítani kép­telenség, felszerelését moderneb­bé, korszerűbbé tenni ugyancsak lehetetlen. Az viszont világos, hogy egy-egy komplikáció esetén végzetes lehet a csecsemő vagy az anya részére a szülés. Ha adatot mondok, az is bizonyítja, hogy az ágykihaszná­lás is indokolja ezt az intézke­dést. 1960. és 1966 között a megye három kórházában (nem számít­juk most ide a mezőhegyesi kór­házat) az ágykihasználás 96,7 szá­zalékos volt. A szülőotthonokban 52,3 százalékos. De vegyük részle- I tesebben a szülőotthonokat. A na- j gyobbakban, vagyis a 16—22 ágya- I sokban 71,2 az öt-tíz ágyasokban ; 61,3, az 1—5 ágyasakban 24,6 szá- j zalékos volt az ágykihasználás! Lényegében tehát — általánosít- J va — a kisebb szülőotthonokban a szülőágyak 75 százaléka egész évben üresen áll! És egyébként is, ezekben az in­tézményekben a szülés lényegé­ben házi szülés, higiéniku.sabb kö­rülmények között. Arról nincs szó, hogy a megszüntetett szülőottho­nokkal megrövidül az egészség­ügy. Ugyanis a megyei tanács egészségügyi osztályának az a célja, hogy ezekben a helyiségek­ben különféle — amire a köz­ségnek legnagyobb szüksége van — egészségügyi intézményeket alakítanak ki. — Beszélt a főorvos úr a komplikációs esetek veszélyé­ről. Ennek ellenére, ha cent­ralizálják majd a szülésle­vezetéseket, a távolság miatt nem fordulhat-e elő veszély? — Erre is gondolunk. Jelenleg megyénkben a közlekedés színvo­nala már elérte azt a fokot, hogy a szülő anyát egy óra alatt kór­házba vagy szakorvossal ellátott szülőotthonba tudjuk szállítani. A megyei egészségügyi osztály már eddig is tett intézkedést, hogy ott, ahol eddig a közlekedés nehézkes volt, megfelelő buszjá­ratot indítsanak. A mentőszol­gálat pedig biztosítani tudja, hogy a szülő anyát időben szállítsák a műtőasztalra. Mert hiszen most már ez a lényeges. Negyvenöt után szalmazsákról a lepedőre vittük a szülést, ma pedig már az a célunk, hogy lepedőről a műtő­asztalra fektessük a szülő anyát. Kórházban nyilvánvalóan, hogy nem okoz problémát egy esetle­ges koraszülés vagy más kompli­káció. — Tehát mindez lényegében társadalmi probléma? — Igen, az. Éppen ezért, azt szeretnénk, ha a szociális intéz­mények, tanácsi állandó bizottsá­gok, nőtanácsok, KlSZ-szerveze- tek többet foglalkoznának az egészségügyi neveléssel. Merjük kimondani, hogy a szülés nem a szülési fájdalmakkal kezdődik, hanem jóval előbb. Ha az egész­ségügyi felvilágosító munka jó, akkor a szülő anya megfelelő élet­módjával, rendszeres orvosi fel­ügyelettel egészséges gyermeket szül. Nem beszélve arról, hogy az orvos így már előre tudja, hogy milyen komplikáció adódhat majd a műtőasztalon. Még egyszer hangsúlyozom, nem a kivívott szociális eredmény csonkításáról van szó, hanem a magasabb igényeknek megfelelő magasabb szintű kielégítéséről, ami lényegében az anya- és csecsemő­védelmet jelenti. Varga Tibor-Svájcba A Békés megyei Népújság nágy tavaszi rejtvénypályázata — Első dij: 10 napos üdülés Szász-Svájcban — További dijak Sokol zsebrádió, infravörös hősugárzó és még számos értékes nyereménytárgy 29. rejtvényünk: Április 16-, 18- vagy 19-i számunkban közöltük azt a szatirikus írást, melyből néhány sort idézünk: „Nem azért mondom, de ha hiányoznának az üres fal élénkí­tésére való ötletek, ide jegyeznénk néhányat — saját kútfejünkből merítve.” Beküldendő a cikk címe, és az. hogy a lappéldány hányadik oldalán jelent meg? £ Rejtvényszelvény 1967. április 23. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents