Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

1967. április 23. 7 Vasárnap Megalakult a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Befejeződött a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa Véget ért a termelőszövetkeze­tek I. országos kongresszusa. A megyék 515 szavazati jogú kül­dötte szombaton zárt ülést tartott a parlamentben. Sümegi János, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Ter­melőszövetkezet elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Győré Sándor, az abonyi Kossuth Tsz elnöke, a jelölőbizottság elnöke terjesztette elő a jelölő bizottság javaslatát a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tagjaira. A javaslat megvitatása után a kong­resszus küldöttei titkos szavazás­sal megválasztották a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsá­nak 101 tagját. Az országos tanács­ban Békés megyét Báli István, a medgyesbodzási Egyetértés Tsz el­nöke, Balogh Sándor, a kamuti Béke Tsz elnöke, Csík Péter Pál, az újkígyósi Aranykalász Tsz el­nöke, Hegedűs Sándorné, a gádo- rosi Petőfi Tsz könyvelője, Kiss Ferenc, a dévaványai Lenin Tsz üzemgazdásza és Szöllösi Gábor, a bucsai Üj Barázda Tsz elnöke képviselik. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnökévé Szabó Istvánt, a nádudvari Vörös Csil­láig Tsz elnökét, elnökhelyettesei­vé Berki Sándort, a mezőszilasi Mezőföld Tsz elnökét és Sümegi Jánost, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnökét, főtitkárává dr. Nagy Sándort, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­rium főosztályvezetőjét, az elnök­ség többi tagjává: Ág Istvánt, a budapesti Sasad Tsz elnökét, Fe­kete Győr Endrét, a verpeléti Dó­zsa Tsz elnökét, Győré Sándort, az abonyi Kossuth Tsz elnökét, Horváth Istvánnét, a völcseji Má­jus 1 Tsz főkönyvelőnőjét, Soós Vincét, a tiszakócskei Szabadság Tsz elnökét, Suba Istvánt, a me­zőtúri Vörös Október Tsz elnökét és Sziveri Kálmánt, a magócsi Béke Tsz elnökét választották. Erdei Ferenc ezután sikeres munkát, jó egészséget kívánt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjainak, tisztségviselői­nek, majd Szabó István, a nád­udvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsénak elnöke emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: a testület tagjai és tisztségviselői felelős­ségteljes munkával és a szövetke­zeti mozgalom egyetemes érdekei­nek szolgálatával akarják kiér­demelni a megválasztásukkal elő­legezett bizalmat. Ezután Erdei Ferenc mondott zárószót. Kongresszusunk élő bizonysága annak a szinte mérhetetlenül nagy fejlődésnek — hangsúlyozta töb­bek között Erdei Ferenc —, ame­lyet a magyar parasztság a nép­hatalom kivívása óta elért. Ilyen egységben és szervezetten még soha nem vett részt parasztsá­gunk történelme, élete alakításá­ban. A munkásosztály, az értel­miség és az egyéb rétegek előtt még sohasem rajzolódott ki ilyen paraszti szorgalomban és lelemé­nyességben rejlő nagy erőforrá­sokat. Szövetkezeti demokrácia, kol­lektív vezetés, a tagok tulajdo­nosi érdekeltsége, a közös gazda­ságok és a tagok háztáji gazdasá­gai közötti okos munkamegosztás, a kezdeményezőkészség megany- nyi lendítője lehet a gyorsabb ! ütemű előrehaladásnak. Rámutatott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez nélkü­lözhetetlen a tudomány munkásai­nak hathatós támogatása. Külö­nösen vonatkozik ez az új gaz­daságirányítási rendszer beveze­tésének időszakára, amikor foko­zottan előtérbe kerül az erőfor­rások maximális kiaknázása A politikai és gazdaságpolitikai feltételek a jövőre nézve kedve­zőbbnek ígérkeznek, mint eddig voltak — folytatta —, a jövőre néz­ve a magam nevében, de azt hi­szem, a tudományt művelő vala­tisztán parasztságunk arculata: elpusztíthatatlan alkotó ereje, ér­tékes hagyományainak megúju­lása és a modern fejlődésben, a szocialista építésben betöltött sze­repe. A továbbiakban hangsúlyozta: a korábbi tapasztalatok figyelem­bevételével kerül most sor a föld tulajdonjogának olyan rendezésé­re, amely megfelel a közös gazda­ságok és a korábbi tulajdonosok érdekeinek és amely a szövetkeze­ti földtulajdoni törvénybe iktatásá­val elvileg is elismeri a termelő- szövetkezetek társadalmi rangját. A gyakorlat vezetett rá ben­nünket arra, hogy a szövetkezet belső életében a szövetkezeti de­mokrácia törvényei, gazdálkodá­sában pedig a korszerű vállalati üzemszervezés szabályai érvénye­sek. Erdei Ferenc a továbbiakban nyomatékosan aláhúzta, hogy szövetkezeteink eddigi és továb­bi fejlődésének nélkülözhetetlen politikai feltétele a munkás-pa- I mennyi kollégám nevében ígér­Lenin-iinnepség Békéscsabán A Férfifehémeműgyár békéscsabai üzemének pártbizottsága április 21-én a gyár kultúrtermében meleg hangulatú emlékünnep­séget rendezett Lenin elvtárs születésének évfordulója alkalmá­ból, Az ünnepségen Kolarovszki György, az üzemi pártbizottság tagja üdvözölte a résztvevőket, majd Gyurkő Pál, a városi párt- bizottság tagja tartott beszédet. Igen hangulatos volt az ipari ta­nulók műsora, akik mozgalmi dalokat és szavalatot adtak elő. Az ünnepségen részt vettek a szomszédos üzemek képviselői is, többek között az AKÖV, a HERBARIA és a Hajtómű- és Felvonógyár dol­gozói. Barátsági gyűlés a Jókai Színházban (Folytatás az 1. oldalról) munkra a feltételét országunk j hogy minden eredményeink for- ! rása a Magyar Szocialista Mun­előrehaladásának. A Szovjetunió i káspárt helyes, az élet által ki- önzetlen és szüntelen internacio- i próbált és bevált politikája. De nalista népünk háttá és segítségének köszönheti! azt is tudja, hogy további sikere- hogy véglegesen kivív- ] inknek, újabb meg újabb előre­megtarthatta a mun- haladásunknak pedig záloga, az kásosztály hatalmát, s hogy ma örök és megbonthatatlan magyar raszt szövetség. A munkáshata­lom kezdeményezte, támogatta a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését, s a létrehozott szocialista nagyüzemekben ösztönzi és segíti a parasztság saját tapasztalatai­nak, szándékainak érvényesülését, alkotóerejének kibontakozását. A mi termelőszövetkezeti kong­resszusunk természetesen pa­rasztkongresszus, de már olyan parasztoké, akik levetették ma­gukról a paraszti múlt béklyóit és éppen ezért erről az oldalról is nagyon jól kell értenünk, tud­nunk a munkás-paraszt szövetség történelmi leckéjét, mint aho­gyan azt a munkásmozgalom is megtanulta küzdelmes, áldozatos és végül is győzelmes harcaiban. Iparfejlesztés, szocialista ipa­rosítás nélkül nincs korszerű szocialista mezőgazdaság; s fej­lett mezőgazdasági termelés nél­kül nincs életszínvonal emelke­dés sem városban, sem falun. A termelőszövetkezetek most meg­alakuló önálló társadalmi szer­veinek ezt a felelősséget kell vállalniuk a parasztságért is, a munkás-paraszt szövetségért is, nemzetünk jövőjéért is. Ezzel a kongresszussal új, ma­gasabb lépcsőfokra érkezik ter­melőszövetkezeti mozgalmunk. Visszatekintve a megtett útra, tisztelettel, elismeréssel és kö. szonettel emlékezett meg a kong­resszus mindazokról, akik min­den nehézséget leküzdve, előre­vitték a termelőszövetkezetek ügyét. Erdei Ferenc ezután kiemelte, hogy a kongresszus nemcsak az eddigi tapasztalatokat összegezte, hanem megfogalmazta a gondo­kat, a tennivalókat, megszabta a feladatokat is. Közös gazdasága­inknak növekvő követelmények­nek kell megfelelniük, s ehhez az szükséges, hogy jól éljenek az üzemszervezés minden eszközé-1 vei, sikerrel kamatoztassák a hetem: készek és képesek va­gyunk az eddiginél többet tenni. Az egyesített minisztérium és az új szövetkezeti szervek éppúgy, mint maguk a termelőszövetkeze­tek, számíthatnak ránk. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának és a területi szö­vetségének a feladatairól szólt ez­után Erdei Ferenc. Aláhúzta, hogy e szövetkezeti társadalmi szervek összefogják az eddig már működő erőket, de egyszersmind újakat is teremtenek. Az orszá­gos tanács megválasztott tisztség­viselőinek és tagjainak figyelmét arra hívta fel: felelősséggel tar­toznak megbízóiknak, a termelő- szövetkezetek egymilliós tagságá­nak, s egész népünknek. Kongresszusunk nevében kívá­nom, hogy eredményes, jó mun­kát végezzenek — mondta befeje­zésül a küldöttek nagy tapsa köz­ben Erdei Ferenc, majd a ter­melőszövetkezetek I. országos kongresszusát bezárta. (MTI) célkitűzésén, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodhatunk. Népünk tudatában van annak, | E gondolatok jegyében nyitom [ meg barátsági estünket. Az üdvözlésre baráti szavakkal Kirill Iljasenko a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a küldött­ség vezetője válaszolt. Kedves Barátaim, Kedves Elv- társak! Különös jelentősége van mai találkozásunknak, egyrészt azért, mert a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom jubileumi évé­ben vagyunk, másrészt azért, mert ma ünnepeljük Vlagyimir Iljics Lenin születésnapját is — kezd­te felszólalását, majd a továb­biakban így folytatta: Láttunk az Önök szép országában nagy- múltú és virágba borult városo­kat; megyéjükben és Békéscsa­bán virágzó állami gazdaságokat és a modern konzervgyárat sezek láttán végtelen öröm töltött el bennünket. — Ezután beszélt azok­ról az eredményekről, amelyeket a Moldavai Köztársaság a Nagy Honvédő Háború befejezése után elért. — Az, hogy ipari és mező- gazdasági termelési eredményeink megsokszorozódtak, s hogy kul­turális vonatkozásban európai színvonalra jutott népünk, a pro­letárinternacionalizmus segítsé­gével, így az önök segítségével is valósulhatott meg. — Meggyőződésem, hogy a ma­gyar és szovjet nép barátsága igazi, harcos proletárbarátság, s olyan bensőséges, mint amilyen volt Lenin és Kun Béla barátsá­ga. — Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! —• fe­jezte be felszólalását magyarul Kirill Iljasenko elvtárs, a közön­ség nagy tapsa közepette. A nagy tetszéssel fogadott üd­vözlő beszéd után a Moldavai SZSZK művészcsoportja szóra­koztatta a jelenlévőket. Pintér István: Egérfogó ss- Dokumentumregény — 34. Kitüntetett üzemek, földművesszevetkezetek és takarékszövetkezetek Az MSZMP Központi Bizottsá­gának döntése alapján a IX. párt­kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben lGS6-ban elért kiemelkedő ered­ményeikért több üzemnek kong­resszusi zászlót, illetvé oklevelet ítéltek oda. Megyénkből kong­resszusi oklevelet kapott az Oros­házi Mezőgazdasági Gépjavító Ál­lomás. A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége az 1966. évi — és a korábbi években folyama­tosan elért — eredmények alap­ján „Kiváló Földművesszövetke­zet” címmel és vándorzászlóval tüntette ki megyénkből a Gyulai Földművesszövetkezetet. „Kiváló Földművesszövetkezet” címet ka­pott a Békéscsaba és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet. Az „1966. év legjobb takarékszövet­kezete” címmel tüntették ki a szarvasi takarékszövetkezetet. Winkelmann azt szerette vol­na, ha őt is négyszemközt fogad­ja, Himmler is támogatta ezt a kérést, de a Führer nem szakí­tott időt Winkelmann számára. Teljes bizalmáról biztosította Veesenmayert, amikor aláírta kinevezését teljhatalmú megbí­zottá és ez a megbízás mind­addig érvényben marad a biza­lommal együtt, amíg nem vonja vissza. Winkelmann végezze a maga dolgát, derítse és számolja fel Hitler ellenségeit, s ne fe­csérelje idejét a Führer teljha­talmú megbízottjára. Annál is inkább, mert az ilyesmit intri­kának is lehet nevezni, s ő, Hit­ler Adolf soha nem tűrte az int­rikát, de ilyen nehéz időkben különösen nem tűrheti. És a Führer a későbbi beszél­getés folyamán Is számos tanú­jelét adta Veesenmayer iránti bizalmának. Nyugodtan végig­hallgatta beszámolóját és elkép­zeléseit. S helyeselte magyaror­szági megbízottjának azt az ál­lásfoglalását, hogy amíg Horthy­val lehet biztosítani a dolgot, ad­dig Horthyval kell. Veesenmayer kifejtette: már nem sókéig le­het a kormányzót a helyén tar­tani, Szálasi személye és pártja most már jogosan került előtér­be, , de Horthy felváltását Szála- sivál lejhetőleg szintén az alkot­mányos formák betartásával kell biztosítani. Veesenmayer azt magyarázta, hogy a háború folyamán Horthy már többször megpróbálta, hogy a saját érde­keit érvényesítse a német biro­dalom, a Führer y érdekeivel szemben, de ahányszor emiatt komolyan figyelmeztették, hatá­rozottan felléptek ellene, azon­nal visszakozott. Javasolta: Hor- thynak és Lakatosnak erőtelje­sen tudtükra kell adni, hogy maradhatnak, s még egy utolsó lehetőséget kapnak, de csak ak­kor, ha felhagynak különbébe- kísérleteikkel. Végül is Hitler beleegyezett abba, amit Weesenmayer java­solt: amíg megy a dolog Hor­thyval, addig legyen, s aztán jöjjön Szálasi, de lehetőleg úgy, hogy alkotmányos látszata le­gyen a dolognak. A főhadiszállás! látogatás ese­ményeihez tartozott még az is, hogy Himmler és Ribbentrop ki­békítette Veesenmayert és Win- kelmannt egymással. Kissé kény­szeredetten nyújtottak egymás­nak kezet, s egykük sem gon­dolta komolyan, hogy elássák a harci bárdot. Most mindeneset­re barátságosan viselkedtek egy­mással, Szálasi nagy meglepeté­sére. A Führer remek egészségi ál­lapotáról és sugárzó energiájáról szóló beszámolók addig tartot­tak, amíg meg nem érkezett Ko- varcz Emil, Krumholznak, Winkélmann segédtisztjének kí­séretében. ök is elhelyezkedtek Pfeffer-Wildenbruch tárgyaló- asztala körül — az SS-tábornok dolgozószobáját bocsátotta az urak rendelkezésére, mivel nem akarták, hogy Szálasi elhagyja a Verbőczy utcai épületet, s ki­csiny szobácskája alkalmatlan lett volna arra, hogy abban egy­szerre ennyi fontos emberrel tárgyaljon. Veesenmayer végre a tárgyra tért. — A főhadiszálláson Hitler vezér és kancellár döntött és közölte velem legmagasabb dön­tését... Veesenmayer hangja ünnepé­lyesen csengett. Szálasi kihúzta magát a karosszékben. — Döntésének lényege a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents