Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-22 / 94. szám
1967, április 22. 3 Szombat X határozat termelőszövetkezeteink helyzetének és fejlesztésének minden lényeges kérdésében állást foglalt. A termelőszövetkezeti mozgalom társadalmi hivatásáról és fejlődési irányairól szólva többek közöitt rámutat, hogy a párt javaslatára, a munkásosztály aktív támogatásával kialakult nagyüzemi gazdaságokban a magyar parasztság azit a gazdálkodási formát és azt az életmódot választotta, amely szerves része kibontakozó szocialista társadalmunknak, épülő szocialista hazánknak és biztos záloga saját boldogulásának. A termelőszövetkezetek alkalmasnak bizonyultak arra, hogy növeljék a mezőgazdasági termelést, emeljék a gazdálkodás színvonalát és a szociálizmus elveit követve javítsák a parasztság élet- és munkakörülményeit, formálják a falu társadalmi és emberi viszonyait. A szövetkezeti mozgalom eredményei a termelőszövetkezeti parasztság milliós táborában közvetlenül táplálják a hűséget a munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetségéhez, elmélyítik a tiszteletet és a megbecsülést társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt A mai magyar falvak gazdasági Viszonyaiban, a parasztság gondolkodásában még fölleihető bizonyos ellentmondások nem kifejezetten osztályjellegűek, s éppen azért gyengíthetők, illetve leküzdhetők. Az egyéb hibák, nehézségek és ellentmondások se a szocialista nagyüzemi gazidálkodásból fakadtak, hanem nagyrészt a gazdaságirányítás korábban kialakult rendszerével kapcsolatosak. Az utóbbiakat elsősorban a vállalati gazdálkodás és az önálló gazdasági elszámolás elemeinek erősítésével lehet és kell leküzdeni. Eljött az ideje, hogy a termelő- szövetkezetek a vállatszerű gazdálkodásihoz szükséges gazdasági önállóság mind több feltételével rendelkezzenek. Ezek megoldása országos feladat, társadalmi ügy. A kongresszus éppen ezért — a termelőszövetkezetek milliós tagságának és az egész népnek az érdekeitől vezérelve — helyesli a gazdaságirányítási reform céljait és alapelveit, amelyek az MSZMP IX kongresszusának határozatában kifejeződnek. A kongresszus — hangoztatja a továbbiakban a határozat — nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a munka növekvő termelékenysége alapján lehetővé váljék a termelőszövetkezetek nagy többségében az elhasznált álló- és forgóeszközök pótlása saját bevételből, a szövetkezeti tagoknak a munkásokéhoz közelítő, azzal arányos személyi jövedelem elérése, továbbá a termel« bővítéséhez szükséges felhalmozás, illetve a hitelek saját erőből történő visszafizetése. Az önálló vállalatszerű gazdálkodás erősödése és a termelőszövetkezeteken belüli viszonyok demokratikus jellegének, szocialista, közösségi természetének fejlesztése kölcsönösen feltételezik egymást. A termelőszövetkezetek úgy emelkedhetnek a kívánt magasabb szintre, ha korszerű és jövedelmező vállalati gazdálkodást folytatnak, s ezt tagjaik demokrtikus közösségére alapozzák. A kongresszus történelmileg lehetségesnek, társadalmi és gazdasági szempontból pedig indokoltnak tartja a közösen használt, de ma még személyi tulajdonban levő földek fokozatos átkerülését szövetkezeti tulajdonba. A termelőszövetkezetekben ugyanis már nem a földmagántulajdon a biztos megélhetés és a társadalmi tekintély alapja, hanem sokkal inkább a korszerű,, szocialista elvek szerint elismert munka. A kongresszus rendkívül fontosnak tekinti, hogy az egymással szövetséges munkásosztály és a parasztság egymás iránti bizalma, őszinte barátsága a jövőben még hatékonyabb legyen. A munkásság és a parasztság szövetsége gazdasági tekintetben végeredményben az ipar és a mezőgazdaság kölcsönös viszonyára, arányos fejlődésére támaszkodik. A termslőszövetkezetek I. országos kongresszusának határozata Az iparfejlesztés sikerei & a szövetkezeti termelés előrehaladása szilárdítja a munkásság és a parasztság gazdasági összefogását, egyre reálisabbá teszi a város és a falu közötti különbségek fokozatos felszámolását. A termelőszövetkezeték szocialista jellegének erősítésével és a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítésével kapcsolatban a határozat rámutat, hogy a termelőszövetkezetek működését szabályozó 1959. évi 7. sz. törvény- erejű rendelet és az ide vonatkozó egyéb jogszabályok több tekintetben' elavultak s jelenleg már észrevehetően gátolják a szövetkezetek fejlődését. A kongresszus ezért szükségesnek tartja, hogy a termelőszövetkezetek működését a megváltozott viszonyok mérlegelésével újból szabályozzák, s ezért fölkéri az ország- gyűlést, hogy még ebben az évben új szövetkezeti törvényt hagyjon jóvá. Az új szövetkezeti törvény — javasolja a határozat — mondja ki világosan, hogy termelőszövetkezeti tag az lehet, akit felvételi kérelme alapján a közgyűlés a szövetkezetbe felvett és aki a tagsággal járó kötelezettségeit teljesíti. Olyan gyakorlatért kell sókraszáUni, hogy a tagsággal járó jogokat csak az élvezhesse, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. A közös munkában való részvétel kötelezettségének mértékét — munkaidőben, munkateljesítményben, de természetesen az általános jogszabályi előírások figyelembevételével — a szövetkezeti közgyűlés állapítsa meg. Javasolja a kongresszus, hogy a pártoló tagság rendszerét szüntessék meg, és a tagok sorából töröljék azokat, akik ismételt felszólításra sem dolgoznak rendszeresen a termelőszövetkezetben. A tenmelőstziövetkezetefc az új törvények alapján módosítsák, korszerűsítsék alapszabályukat. A tagok — a jogszabályok keretei között, a szövetkezeti demokrácia elveinek megfelelően — maguk határozzák meg termelőszövetkezetük szervezeti, felépítését, működési rendjét, s válasszák meg vezető szervüket. . Egyértelműen állást foglal a határozat amellett, hogy a következőkben is a közgyűlés legyen a termelőszövetkezet legfőbb szerve. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe kell utalni a szövetkezet létét érintő kérdéseket, a működés alapvető kérdéseit, továbbá a gazdálkodás olyan fontos kérdéseit, mint például a tervek főbb mutatóinak s a zárszámadásoknak a jóváhagyása. A termelőszövetkezet általános hatáskörű vezető testületé a vezetőség. E testület legyen jogosult és köteles minden olyan ügyben határozni és intézkedni, amiben a döntés joga nincs fenntartva a közgyűlésnek. A vezetőség a közgyűlésnek tartozzék felelősséggel. A termelőszövetkezet elnöke' egy személyben a tagok összességének választott képviselője és a termelőszövetkezet ügyeinek közvetlen intézője. Felelős a köz- ■ gyűlés és a vezetőség határozatainak végrehajtásáért, egyben a szükséges javaslatok megtételéért. A termelőszövetkezet szakvezetőit a vezetőség bízza meg. Feladataikat, jogaikat és kötelességeiket az alapszabály határozza meg, s azokat az elnök irányításával és felügyelete alatt lássák el. Állást foglalt a kongresszus a háztáji földek juttatásával kapcsolatban is. A háztáji föld juttatását eszerint a jövőben nem a közös háztartáshoz, hanem a tagsági viszonyhoz, a szövetkezetben végzett munkához, valamint a tagok családi körülményeihez kell igazítani. A háztáji föld minimumát — 800 négyszögölt — a termelőszövetkezetek minden tagja kapja meg, amennyiben a közgyűlésen előírt évi munkakötelezettségét teljesíti. A háztáji föld nagysága a végzett munka, a helyi adottságok, valamint a tag családi körülményei szerint 1600 négyszögölig terjedhet A háztáji szőlő, illetve gyümölcsös területe 600 négyszögölnél ne legyen nagyobb. Az öreg, rokkant, tartósan munkaképtelen, nyugdíjas vagy járadékos szövetkezeti tagot a korábban juttatott, de legalább 800 négyszögöl nagyságú háztáji föld illesse meg, mégpedig mun- kateliesítménvétől függetlenül. A háztáji állatállománnyal kapcsolatban a kongresszus úgy foglalt állást, hogy e tekintetben a jövőben is az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendeletben meghatározott keretek maradjanak érvényben. Hangsúlyozottan mutat rá a határozat arra, hogy a közös és a háztáji gazdaságokat a következőkben is szerves egységként kell kezelni. A szövetkezeti tagok soha se tévesszék szemük elöl a közös gazdaság előremutató és egyre növekvő szerepét, de ugyanakkor — s elsősorban a vezetők — viseljék szívükön a háztáji gazdaságok sorsát, a háztáji lehetőségek minél teljesebb kihasználását is. Kövessenek el mindent az össztársadalmi, a szövetkezeti és az egyéni érdek jól egybehangolt érvényesüléséért A termelőszövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodásának kérdéseivel kapcsolatban a határozat rámutat: a kongresszus meg van győződve arról, hogy a szövetkezeti termelést az önálló vállalati gazdálkodás elemeinek erősítésével — döntően gazdasági eszközök alkalmazásával — lehet és célszerű fejleszteni, tervszerűen befolyásolni. A tervszerűség pótolhatatlan előnyei megkívánják a termelőszövetkezetektől, hogy éves termelési és pénzügyi terveket, sőt — ha ennek feltételei adottak — középtávú üzemfejlesztési tervet is készítsenek. A tervek és a zárszámadás készítésének módját és tartalmát a gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszere sok tekintetben módosítja. így például termelési költségeiket bevételeikből kell fedezniük, költségként kell elszámolniuk az amortizációt, a termelésben felhasznált forgóeszközök értékét, valamint a munkadíjat Az utóbbival kapcsolatban a határozat külön rámutat hogy a megfelelő színvonalú munkadíjazás és jövedelemrészesedés rendszerét, formáit a termelőszövetkezetek maguk alakítsák ki, s ezt terveikben rögzítsék. A gar- rantált és rendszeresen fizetett munkadíj összege — ha ez>t a formát választják — általában ne haladja meg a tervezett évi részesedés 80 százalékát. A munkadíjat természetben és pénzben egyaránt fizethetik. Állást foglal a határozat amellett, hogy a termelőszövetkezetek termékeik túlnyomó többségét a továbbiakban is a felvásárló és feldolgozó vállalatoknak — szerződéses alapon — adják el. A szerződések — mind a jogok, mind pedig a kötelezettségek tekintetében — egyenjogúságon alapuljanak és legyenek kölcsönösen előnyösek mind a szövetkezeteknek, < mind a vállalatoknak. A termelőszövetkezetek a közös és a háztáji gazdaságok termékeit — a monopolcikkek kivételével s a hatósági szabályok betartásával — más módon is értékesíthetik. Az utóbbi sikeres megoldása végett, ahol ez gazdaságos, működjenek együtt egymással, illetve a földművesszövetkezetekkel, a kisipari szövetkezetekkel és az állami szervekkel. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó feldolgozó és értékesítő tevékenységük szélesítésével is mozdítsák elő tagjaiknak és azok családtagjainak folyamatos, elsősorban lakóhelyükön történő foglalkoztatását. Főfőképpen saját szükségletük gazdaságos kielégítésére, de ameny- nyiben igény van rá, a lakosság és más szervek részére is végezhetnek a termelőszövetkezetek szolgáltató tevékenységet. A kongresszus — hangoztatja a határozat — lényegesnek tekinti annak a törvényes elvnek a tiszteletben tartását, amely szerint a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban álló vállalatok és intézmények a szövetkezetek tekintetében hatósági feladatot nem láthatnak el, ilyen jogkör csak az állam- igazgatási szerveket illeti meg. A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehetővé teszik, a gazdaságirányítás reformja és a szövetkezeti gazdálkodás biztonsága pedig kifejezetten megkívánja a földhasználat rendezését. A kongresszus ezért helyesnek és kívánatosnak tartja a földhasználat és a földtulajdon egységének fokozatos megteremtését, a szövetkezeti földtulajdon kialakítását. A szövetkezeti földtulajdonra legyen joga valamennyi mezőgazdasági jellegű szövetkezetnek, tehát az alcsonyabb fokú szövetkezeteknek is. Elvi és törvényes lehetőséget kell teremteni arra, hogy a termelőszövetkezetek a használatukban levő földeket, megfelelő megváltási ár ellenében — tulajdonukba vehessék. E folyamatban érvényesülnie kell az anyagi érdekeltségnek és a szövetkezeti tagok, illetve a földtulajdonosok önkéntes elhatározásának. A kongresszus felkéri az országgyűlést, hogy az új szövetkezeti törvénnyel egyidőben hozzon olyan új földjogi törvényt is, amely rögzíti a földtulajdon új rendszerének elveit Az új földjogi törvényben, illetve a szövetkezeti földtulajdon fokozatos megvalósításában a kongresszus határozata az alábbi elvek érvényesítését javasolja: A gazdaságilag és szervezetileg szilárd termelőszövetkezetek használatában levő állami földek — a szövetkezetek kérésére — megváltási ár ellenében kerülhessenek a szövetkezetek tulajdonába. A nem szövetkezeti tagok tulajdonában, de a szövetkezet használatában levő föld —■ amennyiben a tulajdonos a törvény kihirdetésétől számított egy éven belül nem lép be a szövetkezetbe — megváltási ár ellenében váljék a szövetkezet tulajdonává. A szövetkezeti tag a szövetkezet által használt földje után a továbbiakban is évezze az eddigiekben meghatáfrozofct mértékű földjáradékot, de ha akarja, s természetesen megváltási ár ellenében, ő is a szövetkezet tulajdonába adhassa bevitt földjét. A szövetkezet használatéiban levő földeket csak szövetkezeti tagok örökölhessék. A nem szövetkezeti tag örökösök földje ugyancsak megfelelő megváltási ár fejében kerüljön a termelőszövetkezetek tulajdonába. A termőföld az ország semmivel sem pótolható gazdasági erőforrása. A kongresszus éppen ezért úgy véli. hogy az új földjogi törvényben célszerű lesz kellő részletességgel és pontossággal rendezni valamennyi termőföld tulajdoni és használati kérdéseit, tehát a zártkertek, az illetmény- földek és a nagyüzemekben hasznosítható földek használatát is. A szövetkezeti demokrácia erősítése és a szövetkezeti gazdálkodás eredményességének javítása céljából a kongresszus állást foglalt a termelőszövetkezetek társadalmi képviseletei szerveinek megalakítása mellett. Annak az elvnek az érvényesítéséért szállt síkra, hogy a termelőszövetkezetekre kötelezettség csak jogszabályokból megkötött szerződésekből, valamint a közgyűlés és a választott szervek határozataiból származhat. A termelőszövetkezetek demokratikusan választott képviselete szervei: a termelőszövetkezetek kongresszusa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a termelőszövetkezetek területi szövetségei. A társadalmi képviseleti szervek fő célja a szövetkezetek demokratikus működésének és eredményes vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítása, a szövetkezetek jogvédelmének szervezése. E szervek egyben a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei is. A négy évenként összeülő termelőszövetkezeti kongresszus nemcsak a termelőszövetkezetek helyzetének és fejlesztésének közvetlen problémáival foglalkozik, de egyben politikai fórum is. Lehetőséget ad a . parasztságnak saját helyzete és jövője országos szintű megtárgyalására, a párt és az állam agrárpolitikájának kialakításában való aktív részvételre. A Termelőszövetkezetek Ország gos Tanácsa a termelőszövetkezetek központi képviseleti szerve. A kongresszus kívánatosnak tartja, hogy az állami szervek a termelőszövetkezetek összességét érintő legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedéseket és jogszabályokat egyeztessék a tanáccsal. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei a megyéken belül gazdasági körzetenként, illetve — indokolt esetekben — megyénként alakuljanak meg. Helyesli, hogy a szövetségek maguk készítsék el — a kongresz- szuson jóváhagyott minta felhasználásával — alapszabályukat. E szövetségek tevékenysége elsősorban a következőkre terjedjen ki: Vitassák meg a termelőszövetkezetek üzemi terveiből, a népgazdaság igényeiből adódó feladatokat. Ezek megoldására dolgozzanak ki javaslatokat a szövetkezetek számára. Értékeljék a gazdasági ösztönzők hatását. A közös gazdálkodás erősítése érdekében tegyenek javaslatokat a munkaszervezésre, a munkadíjazásra, valamint a termelési specializáció lehetőségeire, szükség szerint e célból fejtsenek ki koordináló tevékenységet. Tájékoztassák a termelőszövetkezeteket az értékesítés és beszerzés lehetőségeiről, feltételeiről. Kezdeményezzék áru- kapcsolatok létrehozását, működjenek közre az áruk átadásánál, átvételénél, minősítésénél. Szervezzenek szakmai tanfolyamokat, tapasztalatcseréket, tájékoztatókat, működjenek közre a szaktanácsadás, a szakmunkásképzés szervezésében. Fogják össze a szövetkezetek által kialakított egyéb szerveket — kereskedelmi irodákat, feldolgozó, építő, gépjavító, értékesítő és ellátó közös vállalatokat. A termelőszövetkezetek megbízása alapján végezzenek revíziós vizsgálatokat. Szervezzék meg a termelőszövetkezetek jogvédelmét, lássák el a termelőszövetkezeteik „önsegélyező csoportjával” kapcsolatos feladatokat. Szervezzék és támogassák — a társadalmi szervek segítségével — a szocialista munkaversenyt és brigádmozgalmat a termelőszövetkezetekben. Létesítsenek közös üzemi alapot a termelőszövetkezetek befizetéseiből és egyéb bevételeiből. A kongresszus a magyar parasztság termelőszövetkezeti mozgalmát a dolgozók társadalmi haladásáért és új, kizsákmányolásmentes életéért vívott világméretű harca részének vallja. A magyar szövetkezeti fejlődés kiapadhatatlan forrása — a változó helyzetet és sajátos viszonyainkat szem előtt tartva — a Szovjetunió kolhozainak és a többi testvéri szocialista ország terme- ■ lőszövetkezeteimek gazdag tapasztalata. Ebben az esztendőben a világ dolgozói, soraikban a magyar termelőszövetkezeti parasztság milliós' tábora, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados évfordulóját ünnepük. A kongresszus felhívja a termelőszövetkezeti tagokat, hogy a soron levő munkák és teendők példás elvégzésével vegyenek tevékenyen részt a világméretű történelmi megemlékezésben: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának felemelő megünneplésében. (MTI)
