Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

1967. április 22. 4 Szombat Negyvennyolc év távlatából Azok előtt, akik valamilyen j szinten foglalkoznak politikai | kérdésekkel nem lehet vitás, ! hogy a most ülésező termelő­szövetkezeti kongresszus mi­lyen jelentős eseménynek szá­mít népünk életében. A munkásmozgalom egész története azt bizonyítja, hogy az agrárkérdés mindig igen je­lentős helyet foglalt el a forra­dalmak előkészítése, a hatalom kivívása, megtartása, megszi­lárdítása, az új társadalom megteremtésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések sorában. Ez nem véletlen, hi­szen a tőkés társadalom meg­döntése, az új társadalom fel­építése csak alapvető dolgozó osztályok — a proletariátus és a parasztság — testvéri össze­fogásával valósítható meg. A sok-sok elméleti és gyakor- | lati kérdés között 48 évvel ez- 1 előtt, a Tanácsköztársaság ide­jén is nagyon fontos helyet fog­lalt el az agrárkérdés. Mi volt ' ebben az időben a párt agrár- politikájának lényege? „A szocialista forradalomban a kommunistáknak legelső fel­adata szervezni a parasztságot arra, hogy elfoglalja haladék­talanul a földet. Minden /papi földet, latifundiumot (holtkézi birtok), urasági birtokot az élő és holt leltárral, épületekkel, munkaszerszámokkal, gépekkel, állatállománnyal és vetőmag- | gal együtt haladéktalanul el: kell foglalják a parasztság, földmunkásság szervezetei. A ; föld rendelkezésére bocsátandó minden tartozékával együtt a helyi, járási vagy megyei pa­raszt- és földmunkáskövetek tanácsainak. dasági szempontból is alapvető- 1 nek tartotta. ,,Az agrárkérdés megoldása ... az egész társadal­mat érinti, hogyan növelik meg a földet, mert ettől függ az, hogyan, milyen mértékben le­het ellátni valamennyi embert táplálékkal.” A párt agrárprogramja lé- i nyegében abban az időben is helyesen jelölte meg a célt. A végrehajtás alapos előkészítésé­re és kidolgozására azonban 133 nap nem volt elegendő, hiszen e rövid idő nagyobb ré­sze a forradalom megvédésével telt el. Ha tehát ma a Tanácsköztár­saság agrárpolitikáját áttekint­jük azt mondhatjuk, hogy a j rövid négy és fél hónap alatt e kérdésben sok probléma ke­rült felszínre. Ez a négy hónap népünk történelmének legdi­csőbb hősi korszaka volt. Ter­mészetesen történtek hibák is, de ezek nem homályos!thatják el a történelmi periódus nagy- i ságát. A hibákat főleg a tapaszta­latlanság, az ideológiai és poli­tikai kérdések tisztázatlansága okozta. A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának a lényege és célja azonban világos volt: Me­zőgazdasági vonalon is felszá­molni az embernek ember által j való kizsákmányolását. E prog- ! ramnak is az volt a fő jelszava: j legyen a föld azoké, akik azt | megművelik. Erről Kun Béla ebben az időben az alábbiakat mondotta: „A föld a tőkésektől j elkobzandó termelőeszközök so- I rába tartozik. Tehát amikor a munkások' és szegényparasztok közös erővel harcba indulnak a gyárak és földek kisajátításá­Az agrárkérdés az utóbbi év­tizedekben is sok vitának állt a középpontjában. Előfordultak elméleti hibák és ebből fakadó téves gyakorlatok is. 1957 óta azonban pártunk következetes politikájára épült agrárpolitikánk meghozta gyü­mölcsét. A korábbi években elkövetett hibák felszámolásá­val új helyzet teremtődött fa­lun is. A parasztság minden rétegének megszilárdult terme­lési biztonsága, kialakult a jö­vőbe vetett hite. Olyan légkör teremtődött meg falvainkban, hogy az ötvenes évek végén és 1960-ban győzelemre jutott fa­lun is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ügye. Az azóta el­telt 5—6 esztendőben a közös gazdaságok minden vonatko­zásban megalapozódtak, meg­szilárdultak. Napjainkban a kérdések kö­zéppontjában a „hogyan to­vább” került. A népgazdaság fejlődését meghatározó harma- I dik ötéves terv és a gazdasági irányítás új rendszerének irányelvei ezt meghatározzák. A végrehajtás módozatainak ki­dolgozása azonban a mezőgaz­daságra, illetve ezen belül a termelőszövetkezetekre vonat­kozóan a most ülésező terme­lőszövetkezeti kongresszus kül­döttei a hivatottak. Nem kétséges, hogy a párt útmutatásainak segítségével ezt ! a nagy felelősséget igénylő fel- I adatot a falusi szocialista nagy- I üzemek küldöttei becsülettel | teljesíteni fogják. Dr. Náfrádi Sándor | Ariadna Salar: Tehetség és Kovács István negyedikes gimnazista az országos tanulmá­nyi versenyen ötödik lett. Ez a fennálló törvények szerint azt is jelenti, hogy Kovács István felvételi vizsga nélkül lehet egyetemi hallgató, sőt még az a tanuló is, aki a tizedik helyet szerezte meg. — Pista nem csupán tehetsé­gének, hanem főleg határtalan szorgalmának köszönheti ezt az örömet, amelyet tulajdonképpen ő szerzett magának álhatatossá- gával, kitartásával — véleke­dett tanára... Tehetség és szorgalom. Lát­szatra két különböző fogalom. Hiszen gyakran hallani: „X. Y. szorgalmas, de a tehetségnek hí­jával van”, vagy „tehetséges, de hiányzik belőle a szorgalom”. Ha alaposan elgondolkodunk a két megállapításon, rájöhetünk, hogy a tehetség és a szorgalom bár különböző fogalomnak lát­szik, szorosan összetartozik, éles cezúrát nem lehet kettőjük közé húzni. Szorgalommal fejleszthe­tő még az ici-pici tehetség is, amely valami iránt minden em­berben megixm. Az agy is. való anyag, amely állandó edzéssel, munkáltatással fejleszthető. Ha kezdetben döcögő is ez a gépe­zet, . később már egyre olajozot- tabban működik. Ha viszont tét­lenségre kárhoztatják — idővel berozsdásodvk. Humorbsan hang­zik ez így, pedig komolyan igaz. Az az ember, aki tehetséges, de ez a tehetsége nem párosul szor­galommal — s az a tudata, hogy ő valamilyen született zse­ni, s ez kényelmessé, önteltté teszi — szükségszerűen megre­ked, zsákutcába kerül. Számta­lan sajnálatos példát sorolhat­nánk az életből, amikor a cso­dagyereknek kikiáltott, szülők által reklámozott valóban te­hetséges gyermek a „kisfiam, te vagy a legokosabb a világon” áldozata lett. Míg mások, sze­rény tehetségüket állandó, ösz- szeszorított fogú makacs szór­Ez az átmeneti intézkedés a földkérdés dolgában. A kérdés egyöntetű, országos méretek­ben való rendezése későbbi fel­adat, de hogy ez megtörténhes­sék, hogy a nagybirtokosok, pa­pok és' a földnek egyéb urai ne gördíthessenek akadályokat a mezőgazdaság szocialista szervezése élé, haladéktalanul elfoglalandó „a dolgozó falusi szegénység által a föld,” Tehát *=» mint látható « a szocialista mezőgazdasági rend­szer kialakítását is a forrada­lom közvetlen célkitűzései közé sorolta, Ennek kialakítását gaz­ért. akkor lényegében a szoci­alista forradalom feladatát hajtják végre. Ma, 48 év után tanulmányoz- í va a Tanácsköztársaság agrár- politikáját és felszabadulásunk 22 éve alatt, az agrárkérdés vo­natkozásában sokat tanultunk ; és tapasztaltunk. Mindenekelőtt megtanultuk, ! hogy a marxizmus-leninizmus tanításait következetesen alkal­mazva e fontos kérdést is — melynek célkitűzései ma sem mások, mint a Tanácsköztársa­ság idején voltak — eredmé­nyesen valósíthatók meg. Csak a szabadföldbe ültetett paradicsomot tizedelte meg a szerdára virradóra érkezett hideg A Békés megyei Növényvédő Állomáson Tarhoson szerdára virradóra a talaj mentén mínusz 1, másfél méter magasságban pe­dig mínusz 1,5—2 fokos hideget mértek. Megyénk valamennyi já­rásában, városában hasonlóan alakult szerda reggelre a hőmér­séklet. Ennek ellenére a fagy csak kisebb kárt okozott A £ondorosi Dolgozók Tsz-ben napokkal ez­előtt 9 holdon kiültették a para­dicsompalántákat A hűvös, hi­deg idő eredés közben érte a növényeket. Kisebb foltokban — Bajki János főkertész szerint — mindössze 1 batasztrális holdra tehető az a terület, amelyet a fagy megtépázott. A 160 holdas kertészetben ennél több kár nem keletkezett noha 18 holdon a kö­jál káposzta olyan szép, hogy május 20-án már piacra szállít­ják. Ugyanekkor szedik a karfiolt is négy holdról. Az újkígyóst Aranykalász Tsz- j ben 100 holdon már sorol a ko- j rai burgonya. A fagy elöl meg- ] mentették — mert miután érte- j sültek a Meteorológiai Intézet jelentéséről — gyors, intézkedéssel letakarták a vetést A tarhosi Űj Élet Tsz-ben hasonlóan jártak eL Itt is megmentették a korai j burgonyát. A békéscsabai Lenin j Tsz-ben öntözéssel és füstöléssel' védekeztek a fagy pusztítása el- j len. így a korai, szabad földbe ül- j tetett palántáikat sikeresen meg- védték. A fagy legnagyobb kárt Gyorna környékén okozott. A gyomai Győzelem Tsz-ben a ke­sely üsi határrészbe ültetett 10 hold paradicsom elfagyott Hol volt, hol Mikor megláttam, ahogy ez a görbe lábú, dinnyényi fejű, torz­szülött fiúcska fürdött a porban, mint a tyúkok a forró napon, megremegett a szívem és meg­kérdeztem egy terjedelmes asz- szonyságot, aki akkor jött ki a ka­pun: — Kié ez a gyerek? — Olyan istenverte ez... — vála­szolt. Majd nekiesett. — Taka­rodj innen, te ilyen, olyan átko­zott! Eleget csúfoskodtál a há­zam előtt! A gyerek vagy nem hallotta a szitkozódást, vagy nem értette meg a szavak tartalmát, a füle botját sem mozgatta. Bárgyú mo­sollyal turkálta ujjával az orrát. Nem álltam meg, mégiscsak gyerek. Odamentem hozzá és megsimogattam napszítta, kuszáit üstökét. Érintésemtől megriadva vállai közé rántotta fejét és körülnézett, mint aki fél valamitől. Majd tele torokból ordítani kezdett. A kapuban álló asszonyok me­gint nekifogtak a nyelvüket kö­szörülni. Az egyik zavaromon szó­rakozott, a másik a fiúcskát át­kozta. A figyelem középpontjában érezve magam, zavartan gondol­kodtam, hogy lehetne jószerivel odébb állni. Néhány lejes pénzda­rabot nyújtottam a kis satnyaság- nak. Azt hittem megnyugszik. Azonban úgy látszik, a pénzről fogalma sem volt. Adományom semmilyen hatást nem tett rá. Nem tudtam, hogyan csendesít­sem le, így bután rámosolyogtam a sövénykerítés mellett pletykázó asszonyokra és gyors léptekkel Ionuc atya háza felé siettem, hol már két napja éltem. A nap már nyugodni készült, mikor kinyitottam a fonott kis­kaput. Az öreg Podgorján gazdasága 1 néhány ágyás zöldségből és vi­nem volt... ragból, tucatnyi tyúkból, egy sán­ta gebéből, kocából és három ma­lacból állt. Ionuc atya a küszöbön ült, pi­páját szortyogtatta. — Jó estét, atya — üdvözöl­tem. — Legyen jó a te szíved, le­gény. Hol jártál ilyen sokáig? — Mászkáltam a faluban, meg akartam nézni, hogy élnek az em­berek. Nem tudom, mi az ördög­nek kellett hozzányúlnom egy fiúcskához. Én megsimogattam, ő meg úgy elkezdett ordítani, mint akit leforráztak. Sehogy se lehe­tett megbékíteni, se kedveskedés­sel, se ajándékkal, se kiabálás­sal. így aztán nekem kellett meg­lépnem. Azért mégis kellemetlen. Igaz, hogy torzszülött is, vad is, de mégis gyerek... — Ez igaz. Ha nem sietsz, ak­kor elmondom neked ennek a szerencsétlen gyereknek a törté­netét. Falucskánk, ahogy látod, nem nagy, dombok közé van szo­rítva. Kicsinyek a házak. Egy nagy asztalt nem tudsz hova ten­ni a házban. Igaz, van itt nálunk szépség is elég. Gyönyörű az aranyló mező, mikor hullámzik a szélben, meg a gabona a zsákban, az is gyönyörű. Kitűnő a fürt a vesszőn, de annál is jobb a mus­kotály. No, most már hozzá is lehet kezdeni a történethez. Történt ez sok évvel ezelőtt. Betévedt a fa­lunkba egy legény, olyasforma mint te. Nem volt magas, de bar­na, kemény kötésű. Elszegődött cselédnek Mosoju Oprinhoz. Ügy hívták azt a fiút, hogy Jerentij, de az emberek Betévedtnek nevez­ték el. És volt Mosojunak egy tizenhat év körüli lánya. Szép és pajkos, mint Éva. Szmarandica forgatta a szemeit a legényre, zsarnokoskodott fö­lötte, ahogy akart. Előfordult, szorgalom galommal az átlagos fölé fej­lesztették. A mennyiségi munka jó minőséggé változik — így va- lahogy mondjuk a filozófia nyelvén, és így is H/uz. Szomorú dolog az, ha valaki éppen azért, mert a tehetsége átlagon felüli és könnyedén megszerezte szakmáját — utána babérain ül, s bár fél kézzel el­végzi a rábízott feladatot, vem fűti semmi, hogy többet és job­bat tegyen. Az ilyenek fölött, főleg tudásuk fölött, eljár az idő. Cikkünk elején diákot hoz­tunk fel példának. Az országos tanulmányi versenyek idejét él­jük, s a különféle szellemi ve­télkedőkét, amelyek évről évre több és több nemcsak tehetsé­ges, hanem művelt fiatalt forr­nak a felszínre. Tudásukat, mű­veltségüket nem a másvilágból hoztak magukkal, itt szerezték meg, mert tehetségükhöz szor­galom is kapcsolódott. Ma már az a diák, aki szigorúan csak azt sajátítja el, amit az órán hall vagy iskolai tankönyvében talál, 'nem veheti fel a versenyt azokkal a hasonló képességű di­ákokkal, akik — bár azonos ké­pességűek — de könyvtárakat bújnak szakirodalomért; híres professzorok ismeretterjesztő előadásait látogatják jegyzetfü­zettel a kezükben; otthon való­ságás kis tudományos sarkokat alakítanak ki, s kísérletezések­kel mélyítik el tudásukat. Egy­szóval — szorgalmasak. Különféle szellemi tornákon, tanulmányi versenyeken köszö­rülik élesebbre agyukat; s ezért nekik vau helyük elsősorban egyetemeinken, főiskoláinkon, s nekik nincs szükségük arra, hogy a felvételi vizsgákra a ro­konok serege kísérje őket el­szántan, kivont szablyákkal. Ki­tárul előttük az ajtó, mert tu­dásukat nem csupán tehetségük­nek, hanem főleg szorgalmuk­nak köszönhetik. Ternyák Ferenc hogy ökölbe szorultak a legény kezei, de mégis engedelmeske­dett minden pillantásának. Szmarandica, érthető dolog, ka­pát soha nem fogott a kezébe. Naphosszat hancúrozott a mezőn, réten. Nem volt olyan fa a kert­ben, melyet meg nem mászott. Csupa karcolás és horzsolás volt mindig. Néha ilyeneket csinált: csengőt kötött egy bakkecske nyakára, zablát, kantárt csinált neki, fel­ült rá és rohangászott, az udvari népség meg majd megszakadt a röhögéstől. Apja pedig szégyené­ben majd elsüllyedt. Mondogatták a faluban, hogy a lány nincs ki négy sarokra. Ö pe­dig mit sem törődött a száz­nyelvű pletykával. Megunta az egyik játékot — másikba kezdett. Arany kezei voltak. Olyan vász­nakat szőtt, hogy elámult az em­ber. Nagy mestere volt a hímzés­nek. Egyszer megajándékozta Jeren- tijt egy inggel, melyet telehímzett erdei virágokkal. Egy kék virág mellé odahímzett egy fekete var­jút is. Az asszonyok elkezdték sustorogni, hogy bolond egy jel, de Jerentij nem törődött velük. Öröme határtalan volt. Vagy két év telt azóta, hogy cselédnek szegődött Mosojuhoz. Szmarandica lecsillapodott. Lát­szott, megértette a lány, hogy nem áll jól neki a szilajkodás. Annál is inkább ideje volt ennek, mert anyja sem volt. Mosoju korán megözvegyült. A ház körül is szor­goskodni kellett. Olyan szépség lett Szmarandicából. hogy a le­gények, ha elmentek mellette, csak lökdösték egymást könyö­kükkel és majd el olvadtak, úgy mosolyogtak. Arca kikerekedett. Világos haj- fonatai kiemelték magas homlo­kát. Mit mondjak? Olyan volt, mint a mesebeli királylány. Kü­lönösen, ha még a hajába is tű­zött egy szál piros virágot. Jerentij, érthetően, még jobban felhevült. Hol a hideg rázta, hol a forróság öntötte el, ha látta, hogy egy másik legénnyel beszél-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents