Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1967. április 16. Vasárnap A rákóczitelepiek példát mutattak Évek óta önálló véradónapot szerveznek az Orosházához tar­tozó Rákóczi telep lakód. -Az áp­rilis 14-én megtartott véradó- napon is példát mutattak, össze­sen 52-en 18 liter vért adtak, méllyel bebizonyították ember­társaik iránti szereitetüket. A vöröskeresztes aktívák lelkes és odaadó felvilágosító munkáját dicséri az az eredmény, hogy az aránylag kevés lakosú települé­sén szép számmal jelentkeztek az emberek. Hasonlóképpen mutattak példát a magyarbón- hegyesdek is az április 13-án megtartott véradónapon. Interpellál Nagykopáncs E téma úgy adódott: „kérünk egy megyei tanácstagot, akit mi választottunk és egy új­ságírót”. — Ezt a kérést az oros­házi járás eldugott csücskéből, Nagykopáncsról a makópusztai rész lakód juttatták el a Hazafias Népfront megyei tátkársáigénak. Kérésük teljesült, mert Káplár Károly, az Orosházi Járási Tanács V. B. elnöke egyben megyei ta­nácstag és személyem, megjelen­tünk április 14-én Nagykopáncson a népfrontkörben. (Hivatalosan 2-es számú kultúrotthon.) E baráti beszélgetésen a tanács­tag és választói között sok kérdés várt tisztázásra. Értsük egységesen! Az utóbbi időben termelőszö­vetkezeteinkben is megsokasod­tak a vitatkozó emberek. Ez örvendetes. A hajdani kevés be­szédű parasztból a közösség ügyéért vitatkozó és szíwel-lé- lekkel dolgozó ember formáló­dik. Szövetkezeti gazdáink közül mind többen élnek a tsz-demok­rácia adta lehetőséggel és a szö­vetkezet választott szerveinek — igazgatóság, brigád-, küldött- és közgyűlés — rendezvényein, de személyesen a tsz vezetőinek is elmondják a közössel kapcsola­tos nézetüket, véleményüket. A szövetkezetek vállalatszerű működése, a tsz választott veze­tőinek a termelésszervezésben eddig biztosított és a jövőben bővülő nagyobb önállósága, fe­lelőssége nem zárja ki, sőt a jo­gok növekedésével, az önálló féladatok kiterjesztésével felté­telezi a tsz-demokrácia hason­ló módon való továbbfejleszté­sét. Szó volt erről a tsz-ek me­gyei küldött-tanácskozásán is. Néhány felszólaló azt fejtegette, hogy a szövetkezeti ügyeket ál­talában is és részleteiben is a vezetőség intézi. Ahol a vezetés jól látja el feladatát, vagyis jól gazdálkodnak, jelentős jöve­delmet érnek el, melyből évről évre gyarapítják a közöst és a tagság jövedelmét. Ha a fejlődés ilyen pozitív irányú, nem lehet különösebb probléma a tsz- demökráciával. Ha viszont a tagság jövedelme és a tsz erősö­dése csökkenő tendenciát mutat, akkor gyakran elhangzik; baj van a tsz-demokráciával! Az üzemi demokrácia értel­mezése, a gyakorlati életben va­ló alkalmazása távolról sem ilyen egyszerű, sőt egyáltalán nem az. A tsz-demokrácia nem szűkíthető le az üzem és a dol­gozó közötti kizárólagos anyagi kapcsolatra! A demokrácia ér­téke több ennél, értelmezése, gyakorlati megvalósítása ember- szeretetet, a közösség dolgaiért Este hét órakor legalább 70-en jöttek össze a fűszerbolttal és kocsmával szomszédos helyiség­ben, ami egyben mozi helyi ség is. A gázlámpa sárgás fénye alig világította meg az arcokat. Azért meg lehetett állapítani, hogy e terület öregei jöttek el, hogy „ki­verekedjék” maguknak és a fia­taloknak a vélt dolgokat. Az amúgy is Isten háta mögötti köz­ség központjától mintegy öt ki­lométerre élő lakosok „kérdés— felelet”-estet hoztak létre. Talán a lámpa gyér fénye hozta ki az első kérdést: — Mikor lesz villany? — és utána röpködtek a kérdések, közbeszólások. Németh János a busz vissza­állításának szószólója volt Papp Károlyné: A földműves- szövetkezet máért nem veszi át a tojást? Hova vigyük? Mindig át­vették, csak most nem. Tuskáné azt mondja, előfordul, hogy háromezer tojás is van el­adó. Ha ez a boltós nem vállalja, van itt, aki elvállalja. Kiss Imre, a földszöv igazga­tósági tagja: Most vcűt a leltár, beszéltünk a boltossal. — Mi abból nem élünk meg! — kiáltott valaki. Szabados Antal: Még kenyér­ről sem gondoskodnak ezen az istenverte helyen. Élesztő sincs! Valaki más megint arról szól, hogy régebben tíz tojást is átvett a boltos. Jó volt ez, mert ha ma­mókának nem volt pénze, azt j mondta: „Itt van tíz tojás, vegyél | rajta dohányt, még egy féldecit is megihatsz.” És most egy boltos szeszélye miatt megszűnt minden. És csak úgy röpködtek a szavak. Hogy mi fái a negyko- póncsdaknak, az, hogy amit a de­mokrácia adott, azt is elvették valakik.­Volt telefon is ezen a környé­ken. Vita erre, vita arra, sem a földművesszövetkezet, sem a ta­hogy az életnek ezt a részét va- ^cs nem Qaett? a ^tartási lahogy nehezebb csinálni, mint költséget, elengedték vinni (?!) a tsz-demokráciát mellőző, a; Most, ha telefonálni akarnak, öt tisztán utasítgatásokon alapuló j kilométerre mehetnek a község termelésszervezést. A párt- és az központjába, addig meg is halhat állami szervek mégis az előző módszert ajánlják, egyrészt a magas fokon izzó felelősségérze­tet követel. Mit is értünk tsz-demokrá- cián? Az emberek véleményé­nek kikérését, meghallgatását a termelésszervezés előkészítésé­nek időszakában, vagy szemé­lyes gondok orvoslásában, egyé­ni, csoportos beszélgetéseken, az üzem termelését általában és részleteiben érintő dolgokban a határozatok, az utasítások meg­fogalmazása előtt Igen, a terme­lést szolgáló határozatok szöve­gezésénél helye van a tsz-de­mokráciának, mert a határozati javaslat elfogadása után, a va­lóra váltás időszakában nem lehet vita, magyarázkodás! A tsz-demokrácia tehát a szövet­kezet gazdáinak legszélesebb ér­telemben véve lehetőséget, he­lyet biztosit az üzem előtt ál­ló feladatok megismeréséhez, az ezzel kapcsolatos vélemények kifejtéséhez, a termelési felada­tok megoldásának kimunkálá­sában, a javaslatok határozat­tá emelésében, a határozatok megvalósításában és a jövede­lem elosztásában. A szövetkezet anyagi javai­nak elosztása és felosztása előtt tehát bőven akad munka. Csak­sajátos tulajdonjogi helyzet ki­fejezésére ez felel meg a leg­jobban, másrészt a gyakorlati élet a tsz-ekben is igazolta a tu­datos munka magas fokú ter­melékenységét. Az üzemi demokrácia tehát nem szűkíthető le — még a ter­melőszövetkezetben sem — a dolgozó ember és a tsz anyagi kapcsolatára. Több annál. Ki- teljesedése eszköz. Jó eszköze le­het az anyagi javak fokozott ütemű és értékű előállításának. Dupsi Károly A BÉKÉS MEGYEI SZOLGÁLTATÓ KTSZ Békéscsaba, Lenin út 26. szám alatti rak­tára kiárusítást rendez közületek és a lakosság számára 1967. ÁPRILIS 18-ÁN, KEDDEN 10 ÓRÁ­TÓL 15 ÓRÁIG. VÁSÁROLHATÓ: fodrászfoerende zések, székek, szekrények, padok és még számtalan berendezési tárgy. Vásárolt tárgyak fizetése a helyszínen. VEZETŐSÉG 240 valaki. A buszjáratot azért szüntették meg, mert nem kifizetődő. Arra Viszont nem gondoltak az illeté­kesek, hogy a busz megszokása is türelem kérdése. A jelenlevők is most jöttek rá, hogy most mér tudnák használni, legalábbis az ötórás buszt. Még sok-sok kérdés hangzott él, mintegy interpéllálás a tanács­taghoz, ami kifejezte azt is, hogy nemcsak városban élnek embe­rek. A falusi emberek igényei is nőnek. Ha nem nőnének az igé­nyek, nem kérték volna a nagy­kopáncsnak is a gáztűzhelyet, gáz­palackot. Kissé furcsa: tanyán gáz. De mégis örvendetes, hogy kukoricatuskó helyett gáz az igény._ Aligha volt könnyű dol­ga Káplár élvtársnak a válasz­adással. Nem ígérgetett, csupán a lehetőséget említette eképpen: — Latolgattuk, hogy miként le­het ide villanyt hozni. A Viharsa­rok Tsz úgy gondolja, nem fize- tődik ki, a fogyasztás is kevés. Mindenesetre ehhez állami támo­gatásra van szükség, és kérni fo­gom, hogy ide is villanyt vezes­sünk. Eljövök majd beszámolni, hogy mit intéztem. És sorolta to­vább azokat a lehetőségeket, ame­lyek helyből is megoldhatók. Így: egyszerű azt a régi szokást vissza­hozni, hogy a boltos tojásért is adjon árut, és ne reggél nyolckor nyisson, hanem hét órakor. Ez az időpont felelne meg a munkába járóknak. Nem kell hozzá, csak emberség. Hát ez lett a vége az akkori beszélgetésnek, és azóta már ismét átveszik a tojást, élesz­tőt is rendeltek, kenyér is kap­ható az üzletben. Ami a buszjá­ratot illeti, a lakosság kérését tol­mácsolom, hogy a napi járat igen is szükséges abban a községben, ahol még vasútvonal sincs. Rocskár János Tojástartó Tömören így lehetne jelle­mezni: végre egy hasznos gön­gyöleg. A háziasszonyok igen jól ismerik. Vastag, préselt pa­pírból készült, s ha az ember vesz hat tojást darabonként 1,50-ért a boltban, akkor kap hozzá ilyen tojástartót is. Mert igen jó találmány ám ez! Óvja a bolti tojások amúgy is hadi­lábon álló épségét. Azonban az igazi háziasszony ott kezdődik, aki minél olcsóbbra sikeríti a bevásárlást. Az a nagyon * jó húsleves főző feleségem is kisé­tált a piacra szatyrában két üres göngyöleggel, s vásárolt 12, azaz tizenkét tojást, dara­bonként 1,10-ért. S aztán szépen behelyezte a tojástartóba őket, s finom, de határozott mozdu­lattal rájuk csukta a fedelet. S a tojások egy része összetörött. Egy pillanatig ámuldozott, az­tán rájött a titkok nyitjára. Va­lószínűnek tartotta, hogy eme hasznos göngyöleg tervezője a szabványméretet nem az 1,10-es piaci tojásokról, hanem az 1,50- es bolti tojásokról vette. Otthon asztalhoz ült a szent család, s miután kikapargatta az immár csak rántottává érde­mesült néhai tojásmaradványo­kat a tojástartóból, roppant ér­telmes arccal azon töprengett, hogyan lehetne hasznosítani ezek után a göngyöleget. El­dobni nem érdemes, hiszen olyan célszerű. Viszont a kapa­citását kihasználandó, valami brilliáns ötletre lenne szükség. S ekkor megszólalt a családfői — Javaslom, inkább vegyünk a boltban 1,50-ért tojást ... — Ügy néztek rám, mint Kolom- busra. Azért tesszük ezt így közzé, mert reméljük, ezt a hallatlanul okos ötletet valamennyi házi­asszony a magáévá teszi. Vagy ha nem, hát.., ; (fér—ó) Kulturpark épül Gádoroson Alig egy fél év telt el azóta, I döntött, hogy egy központi kul- hogy Gádoros község új kultúr- \ túrparkot létesít az épület előtt, házat avathatott. "Az épület igen jól érvényesül, hiszen térre épült. Mögötte szép zöld füves sportpálya, előtte azon­ban még gidres-gödrös a tér. A napokban a községi tanács úgy „Konzerv vagyok 99 A dm — előrebo­csátom — nem rám vonatkozik, s ha így lenne, akkor se kér­kednék vele. De lás­suk a történetet: A telefont feltalál­ták, nem törődve az egészségvédelemmel, s így a napokban már az idegösszeroppanás határán álltam, ami­kor végre-valahára „bejött” a külső vo­nal. (Előtte többször az ujjam és a készü­lék épségét kockára téve nullát tárcsáz­tam. Az eredmény: néma csend, eseten­ként halk kattogás.) — Mégis van isten — mondtam, ellensú­lyozva a magamba zárt dfra szólásokat, és felhívtam a 12— 96-ot. Elégedetten vártam a biztató „ki­csengéstt” a vonal má­sik végén, hogy lám, a türelem rózsát te­rem. — Terem ...terem... terem... teremtette! — A legkisebb zaj sem hallatszik a kagyló­ban. Várok, semmi. Kezdem elölről a sziszifuszi munkát. Külső vonalat kapni, tárcsázni, és... — Mással beszél — jelzi a fájdalmas, idegtépő vi jjongás. Az egész elölről Más már a plafomn ugrálna, de én csak a hamutartó cserepe­it rugdosom a sarok­ba, miközben a hall­gatót bal fülemre szo­rítom úgy, hogy szin­te fáj. — Fáj, fáj, fáj! Egek ura! Kicsen­gett! Mit tesz isten! Fel­veszik. — Konzerv vagyok — mondják. Kezem remegése megszűnik, s hebeg­ve mondom: mit aka­rok. Ezután már megy minden, mint a kari­kacsapás. A konzerv­gyárban kapcsolják a kért „melléket”. Kapcsolják, kap­csolják, kapcsolják... — Halló! — kiál­tok. — Háló — dörmögi egy mély férfihang. Ismét megmondom, hogy kivel akarok beszélni. — De hisz! ez a porta — válaszol a basszus, és leteszi a hallgatót. Esteledik. Végzem soraimat. 1967 április. v. z. amely egyrészt vonzóbbá teszi a művelődési otthon épületét, másrészt pedig emeli a község rendjét. A munkálatokhoz hoz­zá is fogtak, s ezekben a napok­ban már földgyalu csiszolja si­mára a teret, s a község vezetői azt szeretnék, hogy május 1-re a nagyja munkát befejezzék. Tervük az, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója napján ünnepélyes keretek között megnyissák, s akkorára virággal népesítsék be a teret. A park kellős köze­pén pedig egy, a kultúrház épü­letéhez vezető, mintegy 50 mé­ter hosszú és három méter szé­les betonjárdát építsenek, A park mintegy jelképes köz­pontja kíván lenni a községnek: padokat helyeznek el a sétá­nyokon, s a tervben az is sze­repel, hogy a jelentősebb nem­zeti ünnepeket jó idő esetén itt, egy alkalmilag felállított sza­badtéri színpadon rendezzék meg. A községi tanács úgy dön­tött, hogy a felmerülő költsé­geket a községfejlesztési alap­ból fedezi. A park esztétikailag szeren­csés kölcsönhatásba kerül a ha­táros épületekkel: a szolgálta­tóház, a községi tanács, s ter­mészetesen a művelődési ott­hon modern színdinamikus fa­lai, s a zöld park színhatása a tervezők jó ízlését dicséri. r

Next

/
Thumbnails
Contents