Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
1961. március 12. A geszti kastély környékén Az utcai árokra döntött fatörzsben vinnyog a keresztfűrész, két geszti paraszt húzza kifogyhatatlan erővel. Arrébb a már lenyisszant koronáról a gallyakat vagdossa kisfűrésszel a harmadik. A másik oldalon, belül a kerítésen, a ház végében már kész virágágy köré drótot húz a negyedik. A presszó melletti kútnál asz- szonyok vizet merítenek. Amíg forr a leves, visznek haza két kannával, legyen mosogatásra is. Az egyik a kút mellett levő hirdetőtáblára szegezett, ragasztott hirdetményeket is megnézi. Valaki hírül adja, van eladó rózsakrumplija, ötven kiló ennivaló, ötven kiló vetnivaló. Kismezőgyánból meg azt adják tudtül, hogy az egyik háznál Dnnuvia motorkerékpár van eladó... A friss fűrészpor között méhecskék tántorognak, keresik az újuló élet nedvét. S meg-megcsillan szárnyuk a korai márciusi napfényben. Az egyik udvar hátulján, a szalmacsomó tövében anyakoca szöszmötöl malacaival, a pocsolya szélén meg öt-hat liba löfötyöl. Az iskola kapujában apró gyerekek sorakoznak, a tanító néni indítja őket útnak. — András, te Sanyikéval mész; vigyázzatok mindenütt az úton, ha elfordultok is. Nagyokat kacagva lóbálják kezüket, hol szaladnak, hol megállnak. Kacagásukba belevegyül a gerlék búgása, a madarak csivitelése. Fél óra, ha hiányzik a déltől, amikor közelemben felvillan egy fiatalasszony tarka ruhája. Szalvétába kötve az ebédet viszi férje urának. Az egyik utcasarokról a geszti kastélyt nézem s mire észre- veszem, hogy jön és odafordítom a fejem, rámköszön. Nem tudom megelőzni. Restellem magam és egy ideig ott lődörgölc, hátha majd jön visz- szafelé. Nem várhatok sokáig, menni kell. Es nem is tudom, találkozom-e valaha vele, megelőzhetem-e köszönésben. Az bizonyos, hogy a kastély grófi szelleme itt kísért még a tavaszi zsongásban... * Cserei Pál Jó sikerült a jubileumi orosz nyelv verseny megyénkben Péntek délután Békéscsabán, az út-, híd- és vízműépítési technikumiban rendezték meg a megyei középiskolás diákok orosz nyelvi versenyét. Korábban hatvanam versenyezték írásban, s most a legjobbak .— összesen 17- en — mérték össze szóbelin a tudásukat. Mivel a verseny a jubileumi év keretében nyert megrendezést, a szövegben a hagyományos társalgáson kívül: Ki mát tud a Szov jetunióról, hazánkról, a KISZ tízéves munkájáról? címmel adtak fel érdekes kérdéseket. Tövisfalvi Bálint orosz nyelvszakos tanár, a zsűri elnöke úgy értékelte: az orosz nyelvet tanuló diákok kifejezése szabatos, gondolkodásuk pedig igen logikus. Bátran feleltek, meglátszik, hogy a mozgalmi kérdésekben is jártasak. Egyébként az orosz tagozatú Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment. Pejacsevich széles, barátságos mosoly- lyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátortalanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kínálta hellyel, megállt két-há- rom lépésnyi távolságban az ajtótól, mintegy öt méternyire a Sturmbannführer íróasztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a kezét. — Na, jöjjön csak. Pejacsevidh közelebb lépett, s Höttl kezet fogott vele. Aztán egy kézmozdulattal helyet mutatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer,! Szenzációs hírem.! — Mondja, hallgatom... Hát arról van szó, hogy Hor- thyék különbékén spekulálnak... A németek magyarországi kémfőnöke, ha lehet, még unot- tabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült. — ...Az a tervük, hogy különbekét kötnék az angolokkal és az amerikaiakkal — folytatta Fejacsevich. — Ifjú Horthy Miklós kifejtette nekem... osztályokból a verseny győztese Kemenes Mihály, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója, második helyezést Szabados Gabriella, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium hallgatója, a harmadik helyezést pedig Kottái Klára orosházi diáklány nyerte. A normál tagozatú osztályokból a verseny győztese Koszorús Márta gyulai diáklány, második lett Návai Anikó békéscsabai, harmadik pedig Tóth Éva hattonyai gimnazista. A középiskolások versenyén az MSZBT Békés megyei elnökségének nevében Vichnál Pál titkár ajándékkönyveket adott át, a legjobbak pedig az országos versenyre mennek annak idején. A. R. — Jól ismerjük azt a hülyét — jegyezte me: Hőt.' lará:jogtalanul. — Nem hiszem, hogy valami újat tudna róla mondani. Egyébként mikőr utazik? — Szeptember 10-én, va'sárnap indulok — válaszolta Pejacse- vich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen teljesítem. Valamilyen szép képre, vagy ilyesmire gondolok... — Oh, nem — intette le Höttl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Miklóssal való beszélgetésemet illeti... — készségeskedett Peja- csevich —, egy lokálban találkoztunk és... — Ne folytassa — mosolyodéit el gúnyosan Höttl. — Természetesen tökrészeg volt. Megint tökxészeg. — Ivott valamit, az biztos. Elmondta, hogy apja Lakatossal, Csatayval, Hennyeyvel és másokkal tárgyalt és elhatározták, hogy fegyverszünetet kémek... — Ezt már reggel jelentették nekünk! — közölte kurtán Pe- jacsevichcsel. — Az ilyesfajta fecsegésnek sok értéke nincs. Különben is megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk ennek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok is fegyverszünetet kérték. A románok, a finnek abbahagyták... (Folytatjuk) Vasárnap „Nagyméltóságú Királyi Közigazgatási Bírósági A magyar közvélemény a titkos választójogi törvény megalkotásával azt remélte, bogy egyszer és mindenkorra eltűnik a választásoknak az a törvénytelen módja, mely a nyílt szavazásnak volt velejárója, s melynek kirívó eseteit különösen az 1935. évi nyílt szavazás produkálta. Ezt a reményt nemcsak a józan ész táplálta, hanem a kormányzat felelős tényezőinek olyan tartalmú kijelentései, mely szerint a titkos választás alkotmányos, férfias és tiszta küzdelmeit kívánják biztosítani. Természetesnek is tartottuk ezt, de ... reményünk sajnos, nem vált valóra .. 1939, mezőkovácsházi járás. A választások napja közeledik. Már» elkezdődött a „néma hét”, az utcákon mégis kivezényelt bandériumok, leventeszakaszok éltetik Sármezey Endre nagybirtokost, a kormánypárt jelöltjét A kormánypárti berkekben a győzelem biztos tudatában előre isznak a medve bőrére... A gazdák portáin, a nincstelenek kvártélyain is összejönnek az ismerősök. Ök nem latolgatják az esélyeket, nekik mindegy. Az „állampolgári kötelesség” érzéseit rég kiverte belőlük a mindennapok gondja, a bizonytalanság rettegése a családért, a megélhetésért. Mégis ilyenkor a parádésan felfokozott választási küzdelem rájuk is hat. — Mondják, hogy Sár- mezey tíz pengőt ad agy voksórt, Görög meg csak ötöt... Könnyű volna kita lálni, hogy melyikre szavazlak, ha lenne jogom... De joga nincs a nincstelennek. Akinek van, sem a maga szabad akaratának az ura. Gondoskodik erről a rend, a ,jogállam” titkos parancsra működő karhatalma. „Cicáznak a szép csemdőrtol- lak” — írta a költő. Különösen a választások előestéjén lepik el a falvakat, községeket. Szinte minden szavazóhelyi ségnél ketten állnak, hogy jól megfigyeljék: milyen a szemállása annak, a'xi oda belép. Ha gyanúsan hunyorog, mint Végegyházán ez a Sámson, rátörnek a durva kérdéssel— Maga kire szavaz, Sámson? Sámson Béla nem meri megmondani, hogy az ellenzékre, hisz — úgy gondolja — a szavazás titkos és bent majd úgyt intézi, ahogy akarja. Hát ravaszul ezt feleli: — Akit a többség akar... — Na jó, akkor el is mehet. A többit bízza ránk... Be sem léphet a szavazóhelyiségbe a gyanús Sámson. Szavaznak helyette — a „többségre” a csendőrök. Sámsonnak szerencséje van, mert a küszöbig eljuthatott. Más még addig sem. A nyíltan baloldali elemeket még a „néma hét” előtt „begyűjtik” s koholt vádakkal vizsgálati fogságban tartják a választások megtörténtéig. Az ellenzéki pártok jóhiszemű korteseit minden eszközzel igyekeznek megvesztegetni. Ha ez nem megy, megfélemlíteni vagy teljesen kikapcsolni a választási munkából. Nem válogatnak az eszközökben. „Dombováry a fenyegető levélben közölt felhívás ellenére sem lépett vissza dr. Görög László kisgazda- párti jelölt támogatásától. Erre két napra a 48 éves Dombováry megkapta a katonai behívót a kevermesl 19. határvadász zász'óaljhoz. Minthogy ez a tény köztudomásúvá vált, sőt mivel a MÉP-kortesek azt hirdették, hogy még 200 ellenzéki szavazópolgárt katonai szolgálatra behívnak, ez a híresztelés és a behívás nagymértékben megfélemlítette az ellenzéki polgárokat, mert még két kisgazda- párti választás vezetőt behívtak, éspedig Tóth Pál és Bélák Péter me- zökovácsházi lakosokat.” A nagybirtok g a klerikális reakció érdekei mindig azonosak voltak. És mi sem természetesebb annál, hogy a kormánypárt hatalmon maradásáért a lelki terror brutális eszközeit is igénybe vette. A mezőkovácsházi választó- polgárokat Maricz Győző rk. plébános pünkösd vasárnapján (1939. május 28.) délelőtt tartott prédikációja alkalmával a szószékről félemlítette meg, mondván: „...Aki az ellenzékre szavaz, „előre ittak a medve bőrére. A csendőrök garázdálkodása az urak cinkos biztatására nem ismert határt. Battonyán és másutt betörtek a házakba, a zárt. baloldali párthelyiségekbe s minden jogos ok, házkutatási parancs nélkül elkobozták a szavazásira vonatkozó tájékoztató felhívásokat, röpcédulákat, újságpéldányokat. Mezőhegyesről, mely akkor is állami birtok volt, letartóztatással fenyegetve utasították ki az ellenzék korteseit. A gazdaság dolgozóit nem engedték el a képviselőjelölt programbeszédének meghallgatására, Ugyanakkor még a „néma hét”-en is járta a majorokat Sármezey Endre nagy- birtokos. Az ő számára szabad volt az út. „Nem múlhatott el nyom nékül, hogy a MÉP és Sármezey Endre hordószámra itatta a bort embereivel, hogy suttogó propagandájával az ellenzéki jelölt és párt becsületét rabolta el és hogy a főispántól lefelé a legkisebb községi funkcionáriusig mindenki nyíltan és brutálisan, megsértve a választójogi törvény rendelkezéseit, a MÉP-jelölt érdekében agitált” — írja petíciójában dr. Görög László ügyvéd, aki Sármezeyvel szemben ezúttal is megbukott a választáson mint képviselőjelölt. Am az egész múlt rendszer belső kor- hadtságából következik, hogy a választás érvénytelenítésének mcgálla- ^gására á királyi bírósághoz folyamodó petíció süket fülekre talált. * Mindez már történelem. De a régi képviselőjelölt szemében — aki a felszabadulás után az FKGP jobboldalához, Pfeiffer Zoltánék szárnyához csatlakozott, melyet az új sodrú történelem állított félre — a régi láz csillog, amikor ezekről a dolgokról beszél. Ugyanakkor — meghökkentő ellentmondás! — örül is, hogy többszöri nróbálkozás után mégSármezey a „néma héten” is járta a majorokat... a pokolba jut, aki a kormánypártra, sem sikerült akkoron bejutnia a a mennyországba kerül..." A me- Parlamentbe. ... Mondják a me- zőkovácsházi hívők sorában olyan zőkovácsháziak: az éltes ügyvéd megbotránkozást váltott ki ez a e lelki konfliktusok után megha- prédikáció, hogy többségük eltá- sonlott önmagával. . vozott a templomból. Varga Dezső AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT vízszigetelő szakmunkásokat és kubikosokat, valamint segédmunkásokat vesz fel azonnali belépéssel. Üzemi étkezés és munkásszállás biztosítva, továbbá a jogosultaknak különélési pótlék. 131587
