Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-07 / 56. szám
Itt?. március 7. 4 Kedd szövőnő társadalmi megbízatása valóban otthon era magát a nagy családban, dolgozótársai közölt. — Brigádunk 1962-ben alakult „November 7" néven bét taggal — folytatja, — És egy év sem telt el, máris megválasztottak vezetőnek. — Csupa asszony és lány dolgozik együtt, s mondhatom, igazán jól megértjük egymás! .-Ma sfr oh iisssesaoktunk. szervezünk, van mihez nyúlnunk. Ebből jut a névnapi köszöntésekre vagy beteg társsunk látogatá- sára is. örömet szerzünk ezzel egymásnak és önmagunknak. Az a havi 10 forint igazán nem hiányzik a pénztárcánkból. A brigád tagjai persze nemcsak önmagukra gondolnak, erről Szi- ráezktné éppen, csak említést tesz, hiszen a kezdeményező egy- egy dologban általában a brigád - vezető. — 16 evet, itoromíban álltam a szövőgép mellé, s azóta is a Me- affberényi Pamuttextiiművekben dolgozom, de ittlétem alatt talán sohasem ért olyan meglepetés, mint amikor a tanácstagjelölő gyűlésen voltam. Hallgattam a beszédet és sok minden eszembe jutott, ami az üteműnknek, községünknek kellene. Bizony elavult ez a régi epri lét és elavultak a gépek is. A községünk is fejlődhetne gyorsabban. Egy kicsit elkalandoztam * gondolatokkal, mikor egyszerre csak hallom a nevemet. Járási tanáestagnnk jelöltek. Nem akartam hinni a fülemnek. Csak álltam ott és szinte .szóhoz sem tudtam jutni. Ha nem szégyellném, sírva fakadtam volna. Még sohasem ért ilyen nagy nu-gtisz teles. Azután megijedtem .. Aránylag fiatal és tájékozatlan vagyok az ilyen dolgokban. Mit kell egyáltalán csinálni egy járási tanácstagnak? A többiek körülvettek, gratuláltak és biztattak is. ..Majd belejössz „Nagyon jó leszel te ott, legalább képviseled az üzemünket...” mondták. Hálás voltam ezért. Most éreztem igazán, mennyire együvé tartozunk. Biznak bennem — szeretnek. Száráczky Jánosodnak itt. elakad a szava, s aztán, hogy zavarát leplezze, hirtelen az üzemi életről, a szocialista brigád mun- kájáról — melynek vezetője — kezd beszélni. Szavaiból lelkesedés és szeretet csendül, mint aki Sok szép közös élményünk is volt már. A nyáron részt vettünk egy nagyobb kiránduláson, amelyet a mi brigádunk szervezett. Szegedre mentünk 42-en a szabadtéri játékokra. A szervezéssel nagy fába vágtuk a fejszénket, azt sem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá. Azután jöttek a bonyodalmak; jegyet nem kaptunk, autóbusz nem volt, és így tovább.,. Képzelheti, mennyit izgultunk. Végül pedig olyan jól sikerült, annyian jelentkeztek, hogy majdnem mi maradiunk le. Nagy élmény volt.., Máskor is szervezünk ehhez hasonló kirándulást. A héttagú asszony brigád egyébként már sokszor ‘bebizonyította, hogy a kollektív munka milyen eredményeket ha? nemcsak a teljesítményekben, hanem az emberi kapcsolatok alakításában is. — A brigádban megszerveztük a „perselyrendszert” Ez azt jelenti, hogy minden tag havonta 10 forintot tesz a közös kasszába. Ezt összegyűjtjük. Ha kirándulást vagy más rendezvényt szerénysége viszont <ts erénye. a „perselyben” összegyűjtött forintok sokszor nem maradnak a brigádnál, és nem is kirándulásra költik. Néhány éve az üzem egyik dolgozójának a házát tűz pusztította. Egy fillérig odaadták. Kirándulásra gyűjtötték akkor is.., Tavaly karácsonykor egy ötgyermekes édesanyának szereztek örömet ajándék vásárlásával. Nyugdíjast is köszöntöttek már ebből a pénzből. Kiss Ferencné, az üzem Juliska nénije 30 évet töltött itt becsületes munkával. Nyugdíjba menetelekor a brigád ajándékkal kedveskedett neki, ezzel felezte ki tiszteletét az idős munkása«;/,ony iránt. Emberséges, szép szokások ezek, s hogy így kialakultak, abban nem kis része van a brigádvezetőnek. A mozgékony, ügyes kezű szövőnő, a bajba jutottakon segíteni kész asszony ezért is kapta új társadalmi megbízatását: jelölték a járási tanácsba. Kasnyik Judit Esti félóra az eleki könyvtárban lesz. Szóval, kinőttük ezt a helyi- céget, nem is beszélve arról, hogy a művelődési háznak a szakkörök részére nagyon kellene a könyvtár által elfoglalt hely... Sajnos, egyelőre nincs pénz a megoldásra.Az ajtó háromszor nyílik egymás után, majd ismét egy ajtónyitásra négyen lépnek be a könyvek eleki birodalmába. Tényleg szűk a hely. Az újságíró máris az ajtó mögé szorul... Kép, szöveg: Opauszky László Az emberség próbatételének filmje A Békés megyei filmszínházak- j ba is megérkezett Fábri Zoltán | új filmje, az Utószezon, ez a külö- ; nos, szuggesztív alkotás. Mindkét jelző igen jól fedi a hatást, melyet az Utószezon a nézőből kivált. Különös, mert magas szinten tartalmazza az egyetemes filmművészet legfrissebb tartalmi és formai vívmányai t, a rendező sajátos, hosszú idő óta megszokott, rangos filmnyelvét mintegy tovább gazdagítva; szuggesztív pedig azért, mert a vetítés után — de alatta is — a néző mélységesen emberi érzelmeket él át, s további töprengésre kényszerül emberi viszonyokat meghatározó filozófiai kategóriák pró és kontra érvei közölt keresve az általánosan és emberien igazat. Lehetne úgy is mondani, hogy az emberség próbatétele ez a film, és nemcsak a téma belső áramlásait, formálódását értve, hanem úgy is, hogy a néző állásfoglalás nélkül nem mehet el mellette. Értékét, helyét keresve a mai magyar filmművészet mindjobb, korszerűbb alkotásai között, másból kiindulni nem is lehet Az Utószezon azért nagy film, mert a rendező — aki régebbi filmjeiben is az erőszak elembertelenítő labirintusait kutatta — most is azt elemzi: hogyan juthattak emberek tömegei az antihuman itás útjára, hogyan vetkőzhették le emberségüket sokszor nem is tudatosan, mintegy vakon sodródva a szennyes hullámokkal. Fábri szenvedélyesen tiltakozik az ember szuverenitását fojtogató erőszak ellen, a korrupció ellen, a becsület sárba tiprása ellen, a kor ellen, amelynek éveiben ember- bőrt feszítettek a lámpaernyők keretére, és emberhúsból főzték a szappant — valahol Európában... A film cselekménye egyszerű, világosan áttekinthető, látszik, hogy a rendező a szerkesztés dolgában nem hajlandó engedni a hagyományos követelményekből és ezt nagyon helyesen teszi. Főhőse egy öregúr, nyugdíjas vidéki gyógyszerész. Csendben és a már szinte hagyományos kisvárosi konvenciók lassú folyamatában éli életét. Barátaival találkozik, beszélget, újságot olvas. Elolvassa az Eichmann-per- ről szóló tudósításokat, majd egy kegyetlen tréfa nyergébe ültetik: öreg barátai telefonon hívják és elváltoztatott hangon közlik veile, hogy jelenjen meg a megyei ! kapitányságon. Itt kezdődik Kerekes, az öregúr iszonyú kálváriája, melyet egyetlen napba sűrít a filmtörténet. Felkeresi a kisvárost, ahol a háború alatt egy gyógyszertárban dolgozott és a zsidó patikust feleségével együtt a nyilasok kezére játszotta. Igaz, az eseményeknek ez a kegyetlen fordulópontja nem ilyen egyszerűen zajlott le, Kerekest nem vezette rossz szándék, de tény az is, hogy nem tett semmit azért, hogy a tragédia ne következzen be. Az Eichmann- perről szóló hírek és a barátok ostoba tréfája felszakítja Kerekesben a bűntudatot, lelkiismereti válságba kerül, mert emberségben megerősödött, régi volt-önmagát elítéli, és két évtizede cipeli a vélt (vagy talán el is követett?) bűn súlyát. Ezen a ponton adódik a következtetés: Fábri kimondatlan szándéka, hogy Kerekes önmarcangoló válságával segítse a ma emberének emberségét, segítse gazdagodni, kiteljesedni, elmélyülni. Ugyanakkor elborzaszt a kortól, melyben az embernek — ahogy azt egy régebbi filmjének hőse megfogalmazta — „szentnek, mártírnak vagy hősnek kell lennie ahhoz, hogy ember maradhasson”. Ez a rendezői, művészi szándék, gondolat Fábri új filmjének buzgó forrása. Megformálásában, mint arra fentebb is utaltunk, rengeteg új felfedezés, modem stílusirányzat villan fel, képi ábrázolása izgalmasan mai. Bár — és ez nem valami kötelező- nék tűnő hibakeresés — e sok formai ötlet, képszerkesztési bravúr néhol terhessé, hellyel- közzel modorossá is válik, nem éppen a film előnyére. Persze, a filmnyelv bővítése, a képi ábrázolás új útjainak keresése olyan nagy művészekre vár, mint Fábri Zoltán, ami sok, amit egyszerűbb eszközökkel is kifejezhetett volna hasonló hőfokon, az kitűnő ötleteivel, bravúrjaival együtt adja az Utószezon mégis feltétlen sikerét. S ebben a sikerben ott van Páger Antal lenyűgöző játéka, ott a többieké: Apor Noémié, Bástí Lajosé, Kőműves Sándoré és Illés György operatőr munkája is. Az emberség próbatételének filmje — írtuk címként a cikk élére, zárómondatnak sem találhatnánk jobbat. Sass Emin (Mai szemmel a házasságról q Angyalok és ördögök Oiyan elmerülte«, válogat a hatalmas, mennyezetig érő könyvespolc tartalmúban, hogy alig merem zavarni. Fekete fejkendős, szemüveges falusi asszony. Mellette általános iskolás korú (kislánya tartogatja a hatalmas Kzatyort, abba kerülnek a kiszemelt könyvek. — Már végeztem a válogatástól — mondja kissé zavartan, amikor arról érdeklődöm, hogy az neután következő estéket milyen ítónyvokkel teszi kellemesebbé. Victor Hugo : Nyomorultak, Berkes:: Sellő a pecsétgyűrűn; baromfitenyésztő szakkönyvek, ifjúsági művek kerülnek ismét kézbe. — Nagyon szeretek olvasni — mondja tovább Hegedűs Gyu- íáné, aki az eleki Lenin Termelőszövetkezet tagja. — Két éve „szoktam ide” — húzódik egy mosoly a szája sarkába —azelőtt ritkán olvastam, Hegedűsné a kiválogatott könyveket odaviszi a könyvtárosnőhöz. Előkerül a karton és pár perc múlva anya és lánya hazafelé indulnak. A terem nem marad üresen, a kényelmes fotelekben itt is, ott is általános iskolások, gimnazisták vagy más diákok bújják a különböző könyveket. Tessék segíteni, Erzsi néni — lép oda egy nyolcadikos lányka Kalász Erzsébet könyvtárosholnap magyarból dolgozatot írunk és nem találom... Tíz pere sem telik el és a kislány már ott üldögél az egyik fotel mélyén a dolgozatíráshoz szükséges forrásmunkával. —- De sok diáknak segítettem már a tíz év alatt, amióta itt dolgozom — mondja a könyvtárosnő — a különböző vizsgákra vagy érettségire való felkészülésben. Nagyon érdekes, szép munka ez. Különösen az új olvasóknak örülök, azoknak; akik itt ismerik meg, itt szeretik meg az olvasást. Nemegyszer előfordul az, hogy valaki ismerősét kíséri ide s mint beiratkozott olvasó távozik. Tavaly ezemyolcvanegy beiratkozott olvasónk volt, az idén, bár még csali a második hónap vége felé járunk, már nyolcszáznegy- venhárom olvasójegyet állítottam ki. Kilencezer különböző könyv között válogathatnak olvasóink. Természetesen ezeken kívül nagyon sok újság, folyóirat segíti őket a világ eseményeinek a megismerésében. — Szóval, nincs probléma? Erre már kissé elborul a könyvtárosnő homloka. — Nézzen csak körül, most csak egy szürke hétköznap este van s mégis vagyunk itt vagy tizenöten. Van elég hely? Lehet, hogy tíz perc níjúlva már nem Magyarországon minden ezer emberre két válás esik. Nehéz ilyen bonyolult érzelmi kapcsolatnál feszegetni, ki tehet inkább a kötés felbomlásáról, a férj-e, vagy a feleség, de — érdemes. Érdekes adatokkal találkozunk dr. Klinger András „A válások okai” című tanulmányában. A házasságok felbontásának elsődleges oka az esetek 69 százalékában a férfiaknál jelentkezik. Ez annyit jelent, hogy — legalábbis a perek anyagának tanúsága szerint — az ügyek több mint kétharmadában elsősorban a férj tehet a házasság felbontásáróL Ázt hiszem, ez a magasabb arány megint csak szorosan ösz- szefügg az asszony megnövekedett gazdasági, társadalmi önállóságával. Ma már egyre inkább föl mer bontani tűrhetetlenné váló kapcsolatokat. Nagyon sokáig fékezőleg hatott és némiképp még ma is fékezőleg hat az évszázadok során kijegece- sedett hagyomány is, az asszony tűrő, szenvedő, áldozatvállaló mártír szerepéről, amelyet az irodalom, a művészet is glorifi- kált. Ha az asszony szenvedett is, úgy fogadta a másik fél iszá- kosságát, durvaságát, mint időtlen idők óta érvényes törvényt. Bizonyos létalap, majd az ezek nyomán éledő tágabb látás, szabadabb lélegzetvétel kellett hozzá, hogy az érzelmi igények sorsdöntő módon felszínre kerüljenek. Természetesen az érzelmi igények mindkét partnernél, férjnél, feleségnél egyformán jelentkeznek. De tekintettel arra, hogy az elmúlt történelmi idők során a házasságban a nő volt a többet tűrő, többet elviselő fél, az új, megváltozott időben ő az, aki gyakrabban lép fel az új igénnyel, többször lázad az olyan magatartás ellen, amelyet azelőtt szó nélkül elviselt. Milyen magatartás ellen lázad, ma a nő? Megint csak dr. Kiinger András „A válások okai” című tanulmányából: a férfiak hibájából felbontott házasságoknál 32 százalékkal jelentkezik az iszá- kosság mint válóok és 16 százalékkal a durva bánásmód. A kettő különben elválaszthatatlan. A legtöbb férfi alkoholos állapotban bántalmazza feleségét, egész családját, gyermekeit veszélyezteti. Az állami gondozott gyermekek 50 százalékánál a szülők — elsősorban az apa — alkoholizmusa tette szükségessé a beavatkozást Tehát az érzelmi igények tudatosabb jelentkezése nyomán Jókai regénysémáját vázolhatnánk fel fehér és fekete színekkel, angyalokkal és ördögökkel? A hősök: a férfiak durvasága, garázdasága ellen lázadó fehér angyalok, mártírnők, másrészt á régi privilégiumokhoz ragaszkodó ördögök, vagyis az önző férfiak? A képlet bonyolultabb: a nők újsütetű egyenjogúságának megvannak a maga gyermekbetegségei. Akad nem egy nő, aki olyan előjogokat kíván magának, olyan szenvedélyeknek hódol, amelyeket férjénél méltán kárhoztat. Viszonylag új jelenség az alkoholista asszony. Minden 100 alkoholistából 8 a nő. Nem sok. Ezt még nem olvastam — mondja Hegedűsné. nőhöz
