Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-07 / 56. szám
Itt?, március l. 3 Kedd Hétfőn CELKA -szerviz Békésen Akik hazaialáltak... Régi. kérése a békésieknek, hogy az illetékesek kíméljék meg őket rádiók, televíziók és háztartási gépek sok kilométeres ci- pélésétől azok meghibásodása esetén. Eddig ugyanis — bér ván- dorműszerész el-ellátogatott Békésre — Békéscsabára- kellett hozniuk az elromlott gépeket. Hétfőn, március 6-án hivatalosan is megnyílt az új javítóállomás, amely most már helyben gondoskodik e nagy községben levő több száz tv, nyolcezer rádió és öt-hatezer különböző háztartási gép karbantartásáról. De hozzájuk tartozik Békés-Tarhos, Rosszerdő, Vizesfás hasonló igényeinek rendezése is. — Tessék már megjavítani.» Nem akarja szívni a port. — Rendben van. Holnap lehel jönni érte — mondja Mike Géza műszerész. Csabai Katalin hozzákezd az elsőnek behozott rádió javításához. Cfj kapcsolót tesz bele, ellenőrzi a skálameghajtást, elvégzi a szükséges tisztítást és utánhangolást, s néhány nap múlva „újjászületett” Orion Á/117-est vihet haza dr. Jantyik János ügyvéd. Fotó: Opauszky íés színvonalán, ütemén, a gyáron belüli szervezettségen és más hasonló szakproblémák jó megoldásán. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy általában szónokoljanak a jobb, olcsóbb, gazdaságosabb munkáról, mert az falra hányt borsó csupán, ha nem párosul a kellő szakértelemmel végzett elemző munkával. Részben már ma is megvannak ehhez a feltételek, viszont ahol hiányzik, csakugyan itt az ideje, hogy előteremtsék. A vezető szakszervezeti testületek mellett létrehozott vagy létrehozásra váró gazdasági, műszaki bizottságok kellő tapasztalat és szakismeret birtokában képesek közös nevezőre hozni a gazdasági vezetés és a dolgozó kollektíva között időnként támadt nézet- és érdekkülönbségeket. Csupán hatalmi szóval egyre nehezebb már ma is tartósan elrendezni ilyesmit, a jövőben pedig ez — a vállalati egység veszélyeztetése nélkül — egyenesen lehetetlen lesz. Szorosan a dolgozók érdekvédelméhez sorolható az említett társadalmi bizottságok olyanfajta tevékenysége is, amikor — az erre hivatott gazdasági irányító szervekkel vitatkozva — konstruktív megoldásokat ajánló tanulmányokkal bizonyítják be, mondjuk, a foglalkoztatottság fenntartásának vagy növelésének lehetőségeit, a személyi jövedelmekre, vagy a szociális célokra fordítható összegek előteremtésének forrásait. Éppen ez a fajta tevékenység lehet az, amellyel legközérthetőbben bizonyítható, hogy a munkások és alkalmazottá valódi érdekvédelme egyben a vállalati és népgazdasági érdekek szolgálatát is jelenti. A vállalati — és a vállalati vezetői — önállóság növekedése nincs ellentmondásban azzal, hogy egyúttal nagyobb szerepet kapjon a társadalmi ellenőrzés, hogy a szakszervezetek tevékeny kezdeményező szerepet vállaljanak a gyári, helyi gazdaságpolitika kialakításában. Ez nem csorbítja a helyi vezetők önállóságát. A megalapozott, ésszerű vélemény, javaslat — különösen, ha azt társadalmi, politikai testület teszi — semmiképpen nem zavarja a felelős gazdasági vezető tevékenységét Szó sincs tehát arról, hogy a szakszervezeteknek a jövőben el kell fordulniuk a gazdasági, termelési kérdésektől. A különbség az eddigi és a jövőbeni munkájukban ott lelhető fel, hogy a szakszervezeteknek elsősorban „alulról”, az emberek szemszögéből kell nézniük a gazdasági, műszaki, termelési problémákat, feladatokat. Elemzés, vita, közös nevezőre jutás — ez az általános képlet, amelyet a jövő rajzol elénk. Vagy éppen lehetséges a vita után a vétó is, ha egy-egy rendelkezés ártalmasán érinti a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Mindenható receptre, minden helyzetre egyformán alkalmazható módszerre senki nem tud tanácsot adni. Mert most pontosan olyan időszak következik, amikor a bevált sablonok helyett az önálló tetteknek, a gondolkozási és cselekvési képességnek nyílnak szabad utak. K. S. „Ide hallgas, öregem: egy hely van Magyarországon, ahol élni érdemes — meg lehet is —, az Pest." Riport az újságban két fiatal lányról, akik tíz forinttal a zsebükben felruccantak a fővárosba — szerencsét próbálni. Az erkölcsrendészeten kötöttek ki. Felvételi vizsga az egyetemen: „természetesen vidékre szeretnék menni tanítani (gyógyítani)...” A jelölt elég bizonytalan hangon igyekszik meggyőzni a bizottság tagjait. A tét óriási. Most dől el, lehet-e diplomás dolgozója társadalmunknak vagy sem. — Nézze, főmérnök elvtárs! őszinte leszek: ha adnak egy szolgálati lakást, elvállalom a munkát a vidéki gyáregységnél O Ez az érem egyik oldala. És a másik? Hideg, füstös munkásvonat hétfői hajnalon. Borostás arcú, álmos emberek kóka- doznak a fapadon. Egy térdre fektetett, f oszló szélű vulkán fiber tetején zsíros lapok csattannak. Snapszer. — Megint csak elkezdődött egy hét... A kupé túlsó felében valaki kacskaringósat káromkodik. Az ablak keretében hátrafelé rohanó földek peremén most ködlik fel a hajnialpír. o Sok évtizeden át iparilag gyengén fejlett ország voltunk Európa közepén. A termelés egyetlen pontra koncentrált. „Budapest csillogó ékszer a Duna mentén.” S a többi város? Egy gyenge gazdasági szerkezetű, agrárius ország történelmi öröksége. Mindez már a múlté. Egy ország tájait átformálni azonban nem megy egyik napról a másikra. Aki járt Békéscsabán 10 éve, és most látja viszont újból, alig ismeri ki magát a városban. Mindenesetre csodálkozik. Ugyanezt — vagy még többet — elmondhatni az ország egyéb városairól is. „Az iparban dolgozók száma 5 év alatt az Alföldön 38 százalékkal, Dél-Dunántúlon 29 százalékkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növekedett. Ennek ellenére a budapesti ipar 1965-ben még az ország összes ipari dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy folytassuk a vidéki iparosítást.” A fenti megállapítás a párt IX. kongresszusán hangzott el. Jól jellemzi a fejlődését annak a hallatlan jelentőségű törekvésnek, melyet úgy hívunk: vidéki ipartelepítés. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy még koránt sincs minden rendben. Van tennivaló bőven. Tegyük hozzá: Békés megyében csak az utóbbi öt esztendőben több mint nyolcezerrel gyarapodott az ipari dolgozók száma. Nagy szám. De nézzünk a számok mögé és ismerkedjünk meg az emberekkel. Q Nem véletlenül választottuk érdeklődésünk színhelyéül az Orosházi Üveggyárat és a békési gépgyárat. Az egyik hatalmas létesítmény, a másik kicsi üzem. Egy dologban mégis hasonlatosak. Nagyszerű munkaalkalmat teremKeresünk a vasútállomás közeléből BÉRBE KISEBB SZOBÁT, amelyhez olyan udvar tartozik, ahol esetenként két tehergépkocsi beállhat. Ajánlatokat a Kohászati Alapanyagénál» Vállalat beruházási osztályára, Budapest, V., Beloiannisz u. 11. kérünk. 2007 tettek, új mesterségeket honosítottak meg egy iparban szegény vidéken. Kovács Ferenc lakatos: — Tudja az elvtárs, mit jelent 13 évig a családtól távol dolgozni? — Én ezt csináltam. — No, Pest, az mégiscsak Pest... — Egy munkásszálláson? Amikor az asszonyt csak hetente egyszer láthatom? A lakatos kipöcköl néhány cigarettát a csomagból, nyújtja felém is, aztán rágyújt. — Ügy nőtt fel a fiam, mintha valami idegen gyerek lenne. Horgászott már az elvtárs a saját fiával? Körülbelül így foglalta össze mondanivalóját Kovács Ferenc, amikor azután érdeklődtem, miért választotta a pesti munka helyett — ahol megbecsülték — a hazajövetelt. Itt valamivel szerényebbek a kereseti lehetőségek, de most már emiatt sem panaszkodhat. Vári Imre szintén Pesten dolgozott. Nagy tekintélyű munkásnak számított. Nem köny- nyű a szakmája: szerszámkészítő. Éppen egy porvédőlyukasztó présszerszáma fényesedik a keze alatt. A finom reszelők éppen- hogy simogatják az acélt. Nem lehet tévedni egy tizedmillimétert sem. Legalábbis nem illik. Cseke Gábor művezető: — Hat évet töltöttem Pesten. Jó helyem volt, de albérletre nem lehet nősülni. Én pedig szerettem volna. — És most? — Mindketten jól jártunk. Ügy értem, az üzem is meg én is. Szükségünk volt egymásra — teszi hozzá mosolyogva. — Őszintén: nem hiányzik a nagyváros? — Hazudnék, ha azt állítanám; teljesen kielégít a tv. Pesten még egy hétköznap délután is sokkal mozgalmasabb. Mégsem bántam meg a választást. Az utóbbi években létesült három Békés megyei üzem — kettő közülük a második ötéves terv beruházása — mintegy 3 ezer embernek ad kenyeret. Az Orosházi Üveggyárra, a Békéscsabai Konzervgyárra és a Békési Gépgyárra gondolok. Hogy megyénk városai évről évre szépülnek, mind kulturáltabbá válnak, abban nagyon nagy része van az iparnak. Talán a Békési Gépgyár is egyik láncszeme annak a folyamatnak, mely elvezet majd az ország második legnagyobb községének — várossá válásához. Ez a közösség ügye. Az viszont kinek-kinek egyéni boldogsága, hogy nem kell hetente több száz, esetleg naponta 30— 40 kilométert a munkahelyére utazni. Hogy biztosítottak a normális családi élet lehetőségei. Hogy figyelemmel kísérhet miként nyúlik, emberesedik a fia. e Azokról írtam, akik hazataláltak. Olvastam a múltkor egy kis eszmefuttatást, milyen egészségtelen a sok-sok gyár miatt agyonfüstölt pesti levegő. Néha úgy mondják: smog van. Arról is hallottam viszont, hogy bizonyos nagyobb beruházásokat, ipari üzemek bővítését, amit Békés megye szeretne, mégis inkább a fővárosban, vagy az északi iparvidéken kívánnak megvalósítani. Értik már miért írtam ezt a riportot? Vajda János Új exportcikk a Békéscsabai Hűtőházban A Békéscsabai Hűtőház az idén új exportcikkel örvendeztette meg régi külföldi vásárlóit. Vegyes salátája, mélyet főként az NDK-ban találtak finomnak, a hagyományos elemeken kívül kockára vágott sárgarépát, paradicsompaprikát és zöldbabcrt is tartalmaz. A piros színnel tarkított tartósított savanyúság osztatlan sikert aratott. A zellerkrémleves-sűrítmény, mely fagyasztva kerül majd forgalomba, a legújabb Itísérlet eredménye. A kereskedelem csak ezután kap majd belőle. A csontlével dúsított, fűszerezett készítmény úgynevezett presz- szósdobozban vagy pohárban kerül forgalomba. Egy-egy adagból — megfelelő mennyiségű víz hozzáadása után — kitelik a család ebédjének egyik fogása. Az előreláthatóan olcsó áru új cikk. Az üzemi konyhák és a vendéglátóipar számára nagyobb csomagokban is kapható lesz. •Iárcius 31-ig a 120 Íjteres Lehel 500,— Ft előleggel OTPhitelre! 1664
