Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

KÖRÖSTÁJ

KULTURÁLIS melléklet

Oly korban éltünk...

— Beszélgetés a négy és fél órás dráma rendezőjével —

Csaknem kétesztendős váL A dráma második ré- kivételével minden helymunka után elkészült az sze is lényegében a követ- színt megtaláltunk. így pél- „Oly korban éltünk...” cí- kezményekről szól, megirmi- dául a nézők Bajcsy-Zsi- mű kétszázlietven perces tatjuk a 2. magyar hadse- linszky Endrét abban a tv-dráma, amely Radnóti reg voronyezsi pusztulását, házban fogják viszontlátni, Miklós 1944 májusából kél- de tudósítunk a hátor- ahol abban az időben való- tezett versének kezdő sorát szágból is, bemutatva a Ma- ban élt; Tarcsay Vilmosék idézi. gyár Kommunista Párt har- egykori Andrássy úti lakáMilyen szándék vezette az cát a háború ellen. A német sába — ahol a németellenes új tv-dráma alkotóit? Erről megszállással és ezzel pár- félkelés tervét dolgozták ki, beszélgettünk Mihályfi lm- huzamosan az ellenállási — ugyancsak ellátogatunk.

révei, a rendezővel, aki ezt megelőzően olyan sikeres tv-játékokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Gábor Andor regényéből Gárdos Miklós által feldolgozott „Vacsora a Hotel Germániában” vagy a „Honfoglalás” tv-változatá- val, amelyet Illés Béla1 regényéből Thurzó Gábor írt. A most bemutatás előtt álló film szerzői Örsi Ferenc és Mészöly Tibor.

— Már a „Honfoglalás” forgatása közben felmerült bennünk a gondolat — mondja Mihályfi —, hogy a történelemnek ezt az izgalmas szakaszát is jó lenne a tv-dráma eszközeivel megközelíteni. Szándékunkat megerősítették a nézők, akik előbb a képernyőn, később a mozivásznon is feszült figyelemmel, nagy érdeklődéssel kísérték Dalnoki Miklós Bélának és > a „Honfoglalás” többi szereplőjének útját. így láttunk hozzá ehhez a mostani munkához. A Szovjetunióval történt hadba lépésitől, 1941. június 26-tól — amikor a németek provokációs bombázást intéztek Kassa éllen — 1944. december 21- ig, a Demokratikus Magyarország Ideiglenes Nemzetgyűlésének debreceni megalakulásáig terjedő közel négy esztendő történetét, illetve ennek az időszaknak legfontosabb mozzanatait emeltük ki, mutatjuk be tv-drámánkban.

— Milyen elképzelések szerint osztották négy részre a tv-drámát?

— Az első részben a „há- borúcsinálás” lélektani és politikai mechanizmusát akarjuk megmutatni. Ebben a fejezetben a kassai bombatámadást, majd - annak következményeit látjuk: hadba lépést a Szovjetuniómozgalom aktivizálódásával foglalkozik a harmadik rész. S végül a negyedik részben azt a legizgalmasabb pillanatot ragadjuk meg, amikor még lehetséges lett volna kilépésünk Hitlerek háborújából, megmenekülhetett volna Budapest is. Az uralkodó osztály félt ettől a lehetőségtől, noha Horthy személyesen is tárgyalt a Demokratikus Magyar Front vezetőivel.

— Történelmi alakok népesítik be az új tv-drámát, eszerint a dokumentumdráma típusával van dolgunk?

— Csak részben daku- mentumdráma az „Oly korban éltünk...” A már történelemnek számító közelmúlt szereplői mellett vannak olyan hősei is, leginkább kommunisták, akik itt élnek közöttünk, nem egy közülük az ország vezető- testületednek tagja, ők azonban nem saját nevükön szerepelnek. Emellett vannak elképzelt szereplőd is a történetnek. Erre a „keverésre” azért volt szükség, mert igyekeztünk mindenképpen hűek maradni a történelmi anyaghoz. Ez azonban olyan bonyolult, annyiféle rétegződésű, hogy egy négy ‘ és fél órás „sűrítésben” szükségszerűvé vált a helyszínek összevonása. Egy-egy jelenetben azt is él kellett mondanunk, ami az adott időszakban a fronton vagy a hátországban, tehát egymástól távol eső pontokon történt.

— Több mint húsz esztendővel az események után milyen nehézséggel találkoztak munka közben? Sikerült-e rekonstruálni az eredeti helyszíneket?

— Budapest és Voronyezs a dráma két legfontosabb színhelye. Pesten, a még hélyreállítatlan budai vár

Voltak persze nehezen rekonstruálható helyszínek is.

— Hány szereplője van a bemutatás előtt álló drámának?

— Több mint száz, a fővárosi színházak vezető művészei csaknem kivétel nélkül megjelennek majd a képernyőn. Néhány név előzetesen: Gábor Miklós

(Schönherz Zoltán), Sinko- vits Imre (Rózsa Ferenc), Bárány Frigyes (Ságvári Endre), Bessenyei Ferenc (Bajcsy-Zsilinszky), Várko- nyi Zoltán (Bárdossy László), Ajtai Andor (Kál- lay Miklós), Major Tamás (Bethlen István), Kovács Károly (Horthy Miklós), Ungvári László (Jány Gusztáv).

A nagyszabású történélmd dráma első részét március 4-én, szombaton este sugározza a televízió.

Bános Tibor

Gaburek Károly

Táj

Deveeseri Gábor:

Zöldfa,

Gellérihegy utca

Hajdani, kocsmai fal: téglaporos ravatal;

szemben a házkapuval, honnan a hangja rivall

ifjúkorunknak, a friss, édes őrökre ma is.

Látom, ez épület itt búcsúzik és születik.

Ám az a hajdanidő nékem a hajnalidő,

s lesz noha szebb ez a más, nékem az alkonyulás.

Zsadányi Lajos:

Fogy az otthon

Fogy az otthon, mint a Hold Valaha itt kutyagolt,

Itt koptatta a cipőt Madárcsontú kisgyerek...

Talán erre ténfereg Bejárva a hű mezőt.

Mint az otthon elfogyott kenyere, vize s lopott almája is elgurult...

Madárfészke leverve Lakóját ki keresse?

Büszke tolla porba hullt.

Fogy az otthon s hallja már Az emlék hogy muzsikál... Aranyfényű utakon Megy az ember s verdeső szívében, mint búza nő a beérett férfikor.

Oláh Éva:

ESZTCRLÁNC

— 20 fok hideg volt És vicces mikulás És holtak lógtak A fán meg ahova fértek Befagyott az ég

És belefagytak a piros szömű férgek És csak a házak égtek

Az első ilyen meghökkentő eset a piacon történt, ahol az azelőtt sosem látott zöldségeskofa így szólított meg:

— Kérem, művész úr, a jó húslevesbe ne gyenge karottát tessék kérni, hanem öreg sárgarépát, az aztán beleadja az ízét.

Körülnéztem, semmi kétség, a címzés nekem szól.

Éltem a gyanúval, s a fodrásznál kurtára nyirattam a hajam.

De alig telt el néhány hét, az utcán a nyakamba ugrott egy vaníliaillatú nő.

— Édes művészkém, hogy s mint? — kiáltott, rám vidáman és a rejtély kezdett megvilágosodni, mert így folytatta — még mindig Füreden? Még mindig ott muzsikál?

A kérdés kis horgán fönnakadt a lényeg. Nyilván

valami nagyon szeretetre méltó és nálamnál érdemesebb művésszel, egy muzsikussal, népzenésszel, sőt, ha szabad mondanom, egy cigányprímással tévesztenék össze. De annyi erőm mégsem volt, hogy visszautasítsam a meg nem érdemelt rangot. A hiúság elernyeszti az ember szívósságát.

— Még mindig Füreden.

— Akkor az Anna-bálon megint találkozunk — biztatott az asszony és a kezemen hagyott némi vaníliaillatot.

Mindezt el sem mondanám, ha nem az alábbi kedvéért. Mert ezután is találkoztam művész-önma- gammal, de most már mint gyakorlott szélhámos, jót is cselekedtem a nevében.

A hegyek között csavarogtam a nyáridény küszöbén, mikor a lombok még zsengén zöldek, a fiatal platánok keményen tartják leveleiket az ég felé, mikor a nyárfák tükrös csillogással rezegnek az üvegnél átlátszóbb, tiszta világban.

Mondom, csavarogtam és így közben betértem egy hegyi vendéglőbe. A kertben vakítóan fehér zúzott kavics, az asztalokon illedelmesen tiszta térítők és a virágok körül fiatal darazsak kicsiny motorjainak zúgása. Ünnepi hétköznap délelőtt.

Leültem és várakoztam.

A pincér nem jött. Ez amolyan gebines kiskocsma, talán nem is volt itt pincér. Rajtam kívül még egy másik asztalnál ültek. Éreztem, valaki figyel. Ketten voltak ott, egy feszülő bőrű, telt asszony, mintha most kelt volna ki valami duzzadt habfürdőből, és igen, egy művész, vagyis egy friss tarkasággal öltözködő muzsikusszerű fiatalember. Az asszony váratlanul odajött hozzam, kezet nyújtott, kedvesen a szomszéd székre telepedett és megkérdezte:

— Jól utazott?

— Jól — mondtam. A muzsikus segélyt kérőén rám pillantott.

— Sört? —kérdezte a nő. — Éppen most csapolunk. Ez egy ilyen üzlet — csattiniott a két ujjával és máris elment, csak egy kis szappanillatot hagyott maga után.

Ekkor a másik asztalnál fölállt a kolléga. Sután, kissé féloldalas nyakkal, mint akit megkínzott a huzat, közelített hozzám. Hangjában moll-ra fogott panaszossággal megszólalt