Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
Vágási Imre: Tested nyomához vissza Elveszett társain vagy te most arc nélküli ■idegeiden nem vágtat a vágy És hogy szóljak hozzád Ki vagy farostok közt szoruló szememben Homokba nyúló gyökérként kereslek megmaradt kevéske víz Ideges álmom visz tested nyomához vissza OLVAS ÓNAPL ÓMB ÓL Szentiványi Kálmán: Hajnali madarak Takács Dezső Lépcsős utca Szentiványi Kálmán azok közé a szerencsés kezű írók közé tartozik, akik krónikaírói hitelüket bővérű mesemondótehetséggel párosítják. Egymást követő regényei hű képét adják az elmúlt évtizedek hazai történelmének, és ebben a sűrített levegőjű kortörténeti miliőben játszódik le újabb regényének, a Hajnali madaraknak cselekménye is, színhelye szerint Pét, Fűzfő, Peremarton és Berhida környékei A Vörös Hadsereg elől fejvesztve visszavonuló német megszállók a nyilasok közreműködésével minden megmozdítható értéket Nyugatra igyekeznek „kimenekíteni”. A gyári munkásság öntudatos elemei, a kommunisták azonban saját biztonságuk, sőt életük kockáztatásával is ellenállnak a leszerelési és kiürítési parancsnak. Itt kapcsolódik a történelem és az előző kötetek (A völgy emberei, A sárga kezű lányok, A földalatti folyam) cselekményfonalába az új nagy regény, a Hajnali madarak, amely, bár tárgyánál és hangvételénél fogva szervesen hozzátartozik az előzőkhöz, mégis önmagában ugyancsak kerek egész. Szentiványi szereplői közt nincs kimondottan központi hős, a cselekmény a régi és az új erők összeütközéséből kialakuló új társadalom erőviszonyait demonstrálja. (Kossuth Könyvkiadó) K. L. Fantasztikus történetek A Sikerkönyvek-soTOzat- ban megjelent antológia vonzó és rangos névsort vonultat fel. Világirodalmi klasszikusok (Balzac, Maupassant, Zola, Turgenyev), kitűnő romantikusok (E. A. Poe, Hoffmann, Jókai, ,Mc- rimée), jeles krimi-szerzők (Le Fanu, Conan Doyle) s még Pausztovszkij is szerepelnek benne. Nem meg'.é- vesztő-e ezúttal a névso<r? Mert a könyvből arra is rádöbbenhetünk, hogy Balzac, a francia nagyrealizmus óriása írt gyöngécske rémtörténeteket is (hogy mellékesen tette, arra nem gondol mindenki) s hogy a finom tollú, oly élesszemű Turgenyev élete egy szakaszában bizony hitt a lélekvándorlásban, vagy Zola, az igazságnak és a társadalmi valóságnak ez a rendíthetetlen kutatója, nevetséges és érzelgős volt, ha beletévedt a román tikusságba, és hogy Jókai írt olyan novellákat is, melyeken ma már nemcsak a fizdológus, hanem a biológiát tanuló iskolás is a fejét csóválja. Bizonyára lesznek, akik érdeklődéssel veszik kezükbe ezt a kötetet, melyet inkább úgy tekinthetünk, mint adalékot a fantasztikus irodalom fejlődésének történetéhez. (N.) Kiss Atilla Kamaszlány WUMHmHtWMVHVHMMHmMHHHMVHHMUmWWMHHMMMMMMt ^VWWWWWWWWWWWWWW A/V\e^WVNA/VWVWWSA^ kellemetlen és nem kívánatos elem, a ház bizonyítéka annak is, /hogy az ember nincs mindenki számára otthon. Ebben igaza van Mónikának... Ha most itt így velem lenne, ebben a házikóban, itt olyan kellemes... Mit tud erről egy kő — egyáltalán mit tud ő...? A napfény zengett a köveken. Nem azért történt meg, mert ...-i Mihály felkúszott a kőre, nem azért. Ha nehezebb lett volna, oda, a többi apró kavics közé, a földbe taposta volna, bizonyára erősítette volna a hegyoldalt és az omlást Miért történt, ami történt? ...-i Mihály már nem tudhatta meg, csak azt érezte, hogy alatta megmozdult az egész lejtő, behúzódott spirális házába, nem vagyok itthon, nem vagyok itthon, de még annyi ideje volt, hogy megfigyelje, hogyan zuborog le rá az egész hegyoldal fentről és oldalt. Nem vesztette el a lélekjelenlétét, ...-i Mihály ebben a földmozgásban is jól érezte magát, ráért arra is, hogy bent dicsérje a házát, hogy jó, hogy szép és spirális, hogy azért ilyen az alakja, hogy jól tudjon gurulni a lejtőn, az omló kő- rengetegben; a spirál, mint a légcsavar, kihúzza a tömegből, még ha a kő tömeg akárhogy is zúdul lefele. És igaza volt, a házikó kivált a kőtörmelékből, és a szép zöld pázsitra gurult. Megállt, érezte a csendet, néhány pillanat múlva kibújt a házból, és a szarvai hegyén levő szemével nyugodtan megnézte az agyag- és a kőnyelvet mely mélyein elárasztotta a rétet, kidöntötte az acélpóznát és összegubancolta a vezetéket. És neki, vélte, hála a házikónak, semmi baja sem történt, egészen jól átvészelte ezt is, az egész természeti csapást Ugyan a nyomából semmi sem maradt meg, de nem is kell, hogy egész életén át nyomokat hagyjon maga után. Néha jó, ha felégetjük magunk mögött a hidakat az ember ugyan nem térhet oda vissza, ahol volt, de olyan könnyennem is érheti el senki sem. Megelégedetten nyugtázta szerencséjét ebben a szerencsétlenségben, s nyomban elhatározta, hogy útnak indul. Ház... ház... igaza van Mónikának, hogy házat akar... A föld hirtelen lépésektől kezdett dübörögni. ...-i Mihály behúzódott a házába. Nem vagyok itthon! Nem vagyok itthon! A föld remegett, rengett a lépésektől és a zengő napfény is egészen elhalkult. — Fuj! — Mi az? — Nézd, csiga...’ — Hol? — Itt, nézd, fuj! — Milyen fuj, kérlek? ...-i Mihály kikukkantott a házából. Eleget látott: két fiú nedves melegítőben, habjuk a fejükhöz ragadt, biztosan fürödni voltak, a víztől jöttek. — Dobd el! — Miért? — Fuj, nekem nem kell! — Mit csinálsz vele? — Tűzbe dobjuk... ...-i Mihály megijedt, érezte, hogyan rakják le, hogyan kezdi valami alulról melegíteni. Ez nem napfény, a nap és zengő fénye nem így éget, és ha égett, felülről éget, nem alulról, a föld mindig kellemesen nedves, hideg, ez nem az, az istenért, ez szárítja a földet, száraz lesz, be kell falazni az ajtót is, betonnal kell beönteni.,. Kezdte kiválasztani az anyagot, hogy befalazhassa az ajtót, de a ház megrepedt, és a repedés ...-i Mihálynak éles fájdalmat okozott. És a nagy fájdalomtól azzal a gondolattal ájult el, hogy nem jó végtelenségig behúzva tartani a szarvakat... Izzadton ébredt tel, felugrott a heverőről, a rovatolt statisztikai lapok a földre hulltak, az ablakhoz ment, s egy darabig a semmibe bámult. Mónika lépett be a szobába. Az ablakot nézte, nem fordult az asszony felé, csak úgy, a válla fölött mondta neki, de nagyon megfontoltan és nyugodtan: — Kérlek, lelkem... Te azt hiszed, hogy van értelme? Időt és eszközöket pazarolni mások apró egyéni boldogsága, s vele tulajdonképpen a sajátja érdekében? Ügy vélem, ez nem ésszerű. Nem kedvez ma ennek az idő — de annak a háznak sem. Mónika nem felelt neki, de a háta mögött vékony mutatóujjával a homlokára mutogatott. A férfi megfordult. Mónika még mindig mutogatott. Fordította: Krupa András K öznapi Lajos utókalkulátor a Felhőgomolyitó Ktsz-nél, többszörös villamosutas és példás családapa. Ez utóbbi minőségben két serdülőkorú leányka papája. A lakása a Külső-Lótáp utca 823/c III. emeletén húzódik, közvetlenül a lépcsőház mellett, déli ablakokkal. Húsvét második napján reggel háromnegyed hat órakor vészes csengetésre ébredt barátunk családja. A szomszédos ház segédházfelügyelőjének két ifjú fia állt az ajtóban holmi locsolóalkalmatossággal. Illedelmesen beléptek, előbb megtörölték a lábukat, majd az orrukat és elkezdték a verset a kis kertészlegényről, meg a hervadó rózsáról. Közben a kislánykák is előbújtak és megadóan tartották fejüket a locsolóüvegek alá A gyerekeknek a kupica még korai lett volna, feketekávéra nem is tartottak igényt, legkézenfekvőbb megoldásnak a készpénz kínálkozott, mert a kevés számú hamis tojást tartalékolni kellett A tízforintost az egyik gyerek zsebre vágta és utána a másik tartotta a markát. Húsz forint Így kezdődött a nap. Aztán a csengő szólt megállás nélkül. A fiatal fiúcskák hamar neszét vették a környéken, hogy itt érdemes locsol- kodni, más gyerekek meg holmi részesedésért adták tovább a jó címet. Tekintettel arra, hogy a környéken igen sok a fiatal fiú, a forgalom minden várakozást felülmúlt Még fél tízet sem mutatott az óra, a családfő kénytelen volt előszedni a kis eldugott pénzét is, tíz órakor pedig már a hónap hátralevő napjaira szánt háztartási pénzecskét osztogatták. Tíz óra tízkor már nem nyitottak ajtót, fél tizenegykor pedig a bolondító csengetés elől elmenekült az egész család. Az alkony leszálltakor lopakodtak haza. Másnap a szövetkezet elnöke előadást tartott Köznapi Lajosnak a szocialista együttélésről, amelyhez az is hozzátartozik, hogy az utókalkulátor ne szökjön el családostól, ha az elnöknek a szomszéd házban van locsolkodnivalója, és hozzájuk is becsenget. A másik hősünk precíz, alapos ember. Főfejes János főizé a főhivatalban. Már hetekkel korábban haditervet készített, különböző listákat írt össze a meglocsolandó asszonytársakról a férjek, ritkább esetekben az asszonyok társadalmi állása szerint csoportosítva. Piros tintával húzta alá a feltétlenül felkeresendőket, zölddel azokat, akiket csak akkor, ha jut rá idő és kékkel azokat jelölte meg, akiket csak akkor fog felkeresni, ha Nagyfejű kartárs, aki csúcsizé a csúcshivatalban, szintén locsolásra érdemesnek tartja. Jó mindig egy kicsit körültekintőnek lenni. Végül az asszonytársaknak az a csoportja következett, akikre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ő férjeik is megtisztelik Főfejesnét. Jó, ha az ember nem hamarkodik el semmit. Nagyjából tervszerűen ment minden. Főfejes kartárs rohant egyik helyről a másikra. Még a torkán volt az egyik ház sonkája, amikor már a másik lakásban koccintott. Közben többször hazatelefonált, egyeztette a locsolkodókat- a névjegyzékkel. Már délutánba hajlott az idő, amikor összetalálkozott Nagyfejű kartárssal, aki mint már mondtam, csúcsizé volt a csúcshivatalban és így Főfejes kartársnak főnöke is egyben. Nagyfejű éppen hozzájuk tartott. Hazakísérte és a továbbiakban jó házigazdához illően lábatlankodott körülötte. Nagyfejű már fáradt volt meg túl szíves is volt a vendéglátás, s némi mámor is körüllengedezte, sokáig elidőzött Fejeséknél. Csaknem késő estig. A házigazda addig nem mozdulhatott otthonról. Másnap kiderült, hogy Nagyfejű neheztel Főfejesre, mert az nem öntözte meg a feleségét. Nem tudott jönni, mert éppen ő volt náluk. ! Köznapi Lajos is, Főfejes kartárs is azon töpreng, most miként engesztelhetné ki a főnökét — különös tekintettel a várható jutalmazásokra.
