Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

KÖRÖSTÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Peter Weiss drámát ír Vietnamról

Hatvanéves

a tótkomlósiszlovák nyelvű

műkedvelő színjátszás

Csoportkép az 1930 as évckb ők

Peter Weiss, a Svédországban élő német író dekadens kisregények, szürrealista kísérletek — ahogy ő maga fogalmazta meg, „az élettől való menekülés kísérletei” — után jutott a történelemmel való szembenézésig, a nálunk már másfél éve oly nagy sikerrel játszott „Marat Sade’Mg, majd a nemrégiben bemutatott „A vizsgálaf’-ig. De a Nagy Francia Forradalom problémái után a XI. világháború időszakának kérdéseivel foglalkozó író nem állt meg Auschwitznál és annál a frankfurti pernél, amelynek tükrében ott látható a fasizmus minden embertelen galádsága és az is, hogy még ma is vannak erők, amelyek védeni próbálják azt, ami Hitler Németországában — a legjobb német hagyományokat megcsúfolva — történt. Hiszen most mutatták be Stockholmban — Etienne Glaser rendezésében — Weiss- nek azt a sajátos „musical”- jét, amely egyszerre szód az afrikai portugál gyarmatotező kedvét, de a kísérletezést, az újszerű és egyéni hangvételt százezrek és milliókat érdeklő — érintő ügyek szolgálatába állítja

— új művében felidézi az 1961-es angolai felkelést is és azt a „külföldi finánc- hatalmasság”-ot is, aki erre fel 170 millió D-márkát kölcsönöz Salazamak, az „elegáns luzitán szörny”- nek...

Az író azonban nem pihent meg a korral való találkozásnak ezen a magaslatán sem. Svéd és más lapok tudósításai szerint már javában készül Vietnamról szóló új színpadi alkotása, „A vizsgálat” napjainkban játszódó párja. — Megint csak egy tárgyalóteremben zajlik le készülő drámám

— nyilatkozik az ötven esztendős író —, és ez a mű, ha lehet, még zártabb lesz, mint az, amit a frankfurti per anyagából írtam. Azt a sok borzalmat és szörnyűséget ugyanis, amelyet az állig felfegyverzett amerikaiak hazájukat védelmező parasztokkal szemben elkönamban többször járt újságíró társaságában — most éjjel-nappal dolgozik. Igen érdekes azonban, hogy Peter Weiss, a felelősség, az emberség, a népek, élete iránti elkötelezettség írója ebben a formában vesz részt annak a társadalmi bíróságnak a munkájában, amelyet az elmúlt év végén Bertrand Russell, az idős angol filozófus és békeharcos hívott össze. Emlékszünk rá; Peter Weiss is vállalkozott rá, hogy — mint több más kiváló író és publicista — ő is ott legyen az agresszió tényeinek ösz- szegyűjtői között, és hogy az áprilisban összeülő bíróságon? is hallassa szavát. Ügy látszik azonban, fontosnak tartotta, hogy — az emberiség jobbik énjét képviselő bíróság munkájával párhuzamosan — a művészet eszközeivel, hiteles dokumentumokra támaszkodva megteremtse a maga saját „bíróság”-át is. A Peter Weiss megfogalmazta „vietnami vizsgálatot.

A nemzetiségi műkedvelő kásotthon, gazdakör) bérel- leneteket, alkalmi műveket színjátszó csoportok közül ték ki, így gyakran 3—400- tűztek műsorukra.

an is megtekinthettek egy- Az eltelt hat évtized ese- egy előadást. Mivel az ér- ményei bizonyították, hogy deklődők közül sokan így ez a lelkes kis csoport misem jutottak be, két-három lyen sokat tett a szórakoz- alkalommal is előadták a tatás mellett a tanítás, a

országos viszonylatban nagy múltra tekinthet visz- sza a tótkomlósi szlovák együttes. Hatvan évvel ezelőtt, 1907 februárjában mutatkoztak be először

Tótkomlóson önálló előadás darabokat. A bevételt árvák népművelés terén is - érkeretében.

Az alapító tagok közül még ma is él Tomka Judit néni, aki így meséli el a műkedvelő csoport megalakulását: 1904 nyarán Tótkomlósról mintegy ötvenen Enyingre szerződtek el summásnak. Az ottani tartózkodás hat hónapja alatt vasárnaponként összejöttek főként a fiatalok és szlovák népviseleti ruhába öltözve közösen énekeltek, táncoltak. Az ottani lakosság mind nagyobb számban érjavára vagy egyéb jótékony célra fordították, a szereplők részére előadás után társasvacsorát rendeztek, illetőleg az előadás közreműködőiről készült— leginkább jelmezes — képet kaptak emlékül.

A csoportban való szereplés komoly elfoglaltsággal járt, ugyanis 25—30 próbát is tartottak az egyes darabokból, mielőtt a nyilvános bemutatóra sor került.

A csoport tagjai főként a

demes lenne felújítani a csoport régi hagyományait.

Dr. Papp János

sitás félezer esztendős történetéről és arról a Salazar- ról, aki „megállította az időt, megállította a középkort és akinek ősz haja meg finom homloka alatt csillogó tekintetéből új Auschwitzek néznek szembe a világgal”. A legújabb idők kiváló drámaírója — aki megőrizte ifjúkora kísérlevetnek, nem is lehet másképp megjeleníteni, mint egyetlen színtér, és a rémtetteket már elvonttá tevő kérdések és feleletek formájában. .

Nem tudhatjuk természetesen, hogyan sikerül majd művészileg a készülő mű, amelyen Peter Weiss — Jürgen Horlemann VietPeter Weiss sokáig csak az „izolált Én” belvilágában tapogatózott, hogy aztán szembenézzen — a Ma- rat-drámában — a XVIII. század végének történelmi kérdéseivel. Fokról fokra haladt előre egészen napjainkig.

Antal Gábor

Alfonz Bednár:

CSIGAEMBER

(Részlet)

övetelek Parasztság soraiból kerültek

deklődött az összej iránt, s így született meg az ötlet teljes előadás megtartására. Az akkor 17 éves Tomka Judit vállalkozott a rendezésre, sőt a szüKséges díszletek megfestésére is.

Egy nagy nyitott színben — melynek oldalait ponyvával fedték be — játszót-, tak. A „Guba” című darabot mutatták be olyan nagy sikerrel, hogy a következő vasárnap meg kellett ismételniük az előadást. A Tótkomlósra történt hazajövetel után nem oszlott föl a ideje, hogy a

csoport, hanem tovább „utánpótlásáról” folytatta a próbákat, és 1907-től kezdve rendszereden játszottak.

Az előadások szinte kivétel nélkül szlovák nyelvűek voltak, csak ritkán adtak elő darabokat magyar nyelven.

Minthogy az előadások néhány darabot a csoport iránt igen nagy volt az ér- részére. Műfaji vonatkozás- deklődés, a legnagyobb ter- ban leginkább népszínmű- rneket (ipartestület, mun- veket, népi életképeket, jeki, azonban nemegyszer a községi tanítók is szerepeltek egyes darabokban. Sokan annyira ragaszkodtak a csoporthoz, hogy házasság- kötés esetén továbbra is tagjai maradtak, sőt akadt olyan szereplő, aki még nagyanya korában is fellépett.

A csoport szervezője, rendezője, díszleteinek tervezője, sőt gyakran kivitelezője: Tomka Judit volt, akinek ezen felül még arra is jutott darabok gondoskodjék.

A bemutatásra kerülő művek egy részét Szlovákiából kapták postán az ipartestület közvetítésével, más részét Magyarországon szerezték be, sőt házi szerzőként Tomka Judit is irt

...-i Mihály hallotta

a szobában, hogy susog az orkán az előszobában, és hogyan suhog el Mónika a lakásból. Még a lépcsőházból is felfogta néhány lépése zaját, a postára igyekvő lábak kopogását, az utcáról felhallatszott az autó indulása, azután úrrá lett rajta a kimerültség. Leült a he- verőre, magához vette a statisztikai lapokat, melyek a lakosságot a szemek színe szerint osztályozták (az élet és a munka szervezettségének kutatásával foglalkozott), s fekete szemével mechanikusan futott végig a sorokon és az oszlopokon. Fájni kezdett a feje, vastag huzatú párnával tá- maszotta alá, a Közel-Keletről hozta, Byblosból, de a fájdalom nem akart elmúlni, tompa súly nehezedett rá, a feje egyre nehezebb lett, és a statisztikai anyag, a szemek rovatolt adatai hatalmas mellére hullottak és teljesen befedték. A fülében még visszhangzottak Mónika utolsó szavai, iróniájuk szúrt: — Te, lelkem — egoista vagy, s azután a meleg, a csaknem forró szobában, a meleg heverőn elaludt.

Ez nem az, vélte ...-i Mihály. Szép, spirális házikóban kúszott a köveken, nagyon gondosan, szarvait kidugta, rajtuk a két szem.

Messzebb van az, ott van

az a me^ő, ahol zöldséget, salátát termesztenek, ott van az, nagyon messze van még.

— Vigyázz! \

— Micsoda? — rántott egyet a fejével és a szarvaival ...-i Mihály.

— Itt vigyázz, hiába mondom, nem hallod?

— Mi az? — ...-i Mihály messzire maga elé tolta ki szarvait, kerek szeme felélénkült.

— Már régen figyellek — mondta a kő ...-i Mihálynak —, már régen, de te csak jössz felém, semmivel sem törődsz, mintha nem is veszedelmes hegyomlásban lennél.

— Miben?

— Hegyomlásban!

— Hegyomlásban? Ez nem hegy omlás, ez erdő!

— Volt — felelte a kő —, már nem az. Felettünk kőbányát nyitottak, utat építettek, ott lesz a cementgyár, ha tudod, mi az. Hol van már az erdő? Lehet, hogy ott lesz az atomerőmű is.

...-i Mihály nem törődött vele, jól haladt a nedves földön, s nedves köveken, kavicsokon, a meleg tavaszi esők átitatták, a nap felmelegítette őket, itt-ott még brilliánsként ragyogtak a párolgó vízcseppek, csillogtak az aprócska csillámdarabkák, jól haladt, könnyedén vi.te erős, spirális házát, ezért — csak úgy — odavetette: — Hagyjál nekem végre békét, kérlek! Én) békében élek mindenkivel, és veled is úgy akarok. Mi függ attól, hogy alattad, melletted vagy feletted megyek-e el? Még ha rajtad kérész.ülmennék is, legalább nyállal ékesítenélek. Nézd csak, milyen szép mögöttem az út, nézd, mit tettem a világ szépítéséért és javításáért! Nézd csak meg jól, és a helyedben hagynám, hogy ugyanígy feldíszítsenek.

...-i Mihály megállt a kő előtt, lassan hátrafordult és gyönyörködött a gyöngyöző útban. Tetszett neki. — Látod, te, ostoba kő, milyen nyom marad utánam?

A kő nem hallotta,

néhány pillanatig csendben volt, de aztán hirtelen fel- nyögölt és jajongan’ kezdett: — Ó, minden szorít, nyom, sebez, nagy súly van rajtam, én tartom az egész hegyoldalt, az egész omlást, és ha csak egy kicsit is meg tudnék moccanni, legurulnék, elszöknék, csináljon, amit akar a hegyomlás! Ömöljék le, hadd fedjen be mindent! Minden fáj, szúr, éget, rajtam fekszik az egész hegy. — A kő hosszan nyögdécselt, meg akart mozdulni, de nem bírt, nem sikerült neki, noha annyira erőlködött, hogy oldalait rettenetesen összeszurkálta, összeégette.

— Rosszul vagyok, rosz- szul vagyok, elájulok.

...-i Mihály nem hallgatta meg, soha nem volt szokása, hogy egy követ meghallgasson. Ala.ta állt, nézte az omladékot, a gyöngyöző nyomást, és így elmélkedett: — Van értelme így siránkozni? Mi ez a fájdalom az én örömömhöz képest? Valóban, van értelme ennek a jajongás- nak? Semmi. Elmúlik... Lassan a kő felé fordult: Mi van veled, hogy úgy elhallgattál? — A kő nem felelt.

— Miről is beszéltem neked? — A kő csendes volt, beékelődött az apró kövek közé.

— Értelme lenne, ha te is, mint a többiek, tudatosan dolgoznál a munkahelyeden, s nem terjesztenél destruktív szavakat. Örülnöd kellene, hogy ennek a nagy és eléggé meredek hegyoldalnak a része vagy.

Minden elmúlik, csak a szép nyom marad meg, gondolta ...-i Mihály a kő alatt és elhatározta, hogy hosszabb útra indul a saláta és a szél reményében. Ügy vélte, hogy a hegyen túl nasyobb lesz a szél és nem akarja majd levetni a házát. Itt szeretné, mert itt forróság van, ott a terebélyes salátafejek alatt, ott, kellemesen nedves lesz. No de levetni a házat, miféle ötlet ez? A házat nem, ez adja a biztonságot, vár és erőd, ide senki sem hatol be, itt biztonságban van az ember, becsülni kell, úgy óvni, mint a szemünk világát, magunkból kitermelni a meszet, az énítőanya- got, testünket kell rá áldozni, de legalább egy részét. darabiát. mée ha jelentőse1 is. Mindentől megvéd, a házba nem hatolhat