Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-25 / 72. szám
1967. március 23. 3 Szombat Tízmillióról talonban Szegedi ankét az állóeszközök hasznosításáról Minden vállalati vezető, szövetkezeti elnök, minden üzem vagy gazdaság számviteli szakembere jól ismeri, mekkora gondot okoz a felesleges berendezési tárgyak, gépek tehertétele. Alapos becslések szerint a különböző vállalatoknál azoknak az állóeszközöknek az értéke, melyet nem használnak— szerte az országban —, 8—10 milliárd forint között van. Az állóeszközök azért terhelik feleslegesen — sok helyen — az üzemek eredményes gazdálkodását, mert eddig a beruházások ingyenessége és az állóeszközök viszonylag alacsony használati díja miatt nem volt kellő érdekeltség kiselejtítésükre vagy értékesítésükre. Emiatt sokáig elmaradt az állóeszközfelhasználás alapos közgazdasági vizsgálata, nem volt módszeresen elemezve a tartalékok feltárása és kiaknázása. Közismert, hogy az új gazdaságirányítási rendszer egy csapásra megváltoztatja ezt a helytelen gyakorlatot. Elég csak arra utalnunk, hogy a vállalatok tekintélyes járulékot kötelesek majd fizetni eszközlekötés címén, s így nagyon is érdekeltek lesznek a haszontalan, felesleges készletek értékesítésében. Az elmúlt évben rendelkezésekkel szabályozták a felesleges Egymillió forln'tal járni hozzá a gáz bevezetéséhez a községi tanács Pusztaföldváron a tanács arra törekszik, hogy mielőbb bevezessék a gázt a községbe. A vezeték kiépítéséhez községfejlesztési alapból 1 millió forinttal járul hozzá. Megbízatást adott a Hajdúszoboszlói Gázszerelő Vállalatnak a terv elkészítéséhez és előreláthatólag még az idén megkezdődik a kivitelezés is. A bekapcsolás abba a fővezetékbe történik majd, amely Békéscsabára juttatja el a gázt. A házakba való bevezetés egy- egy családnak, mintegy 1500 forintjába kerül és természetesen meg kell vásárolni a tűzhelyet is. anyag- és termékkészletek értékesítését és selejtezését. Az idei évre új utasítás született, melynek legfőbb elve a célszerű hasznosítás. A feleslegessé vált gépeket, berendezéseket minél gyorsabban és egyszerűbben olyan helyre irányítani, ahol újból termelnek majd. A használaton kívüli állóeszközök tekintélyes része ugyanis jó állapotban van, technikailag is megfelelő színvonalú, csupán a beszerzésük után végrehajtott műszaki vagy gazdasági változások miatt váltak eredeti működési helyükön feleslegessé. Olykor egyes iparágaknak — vegyipar, műszeripar — az átlagosnál gyorsabb fejlődése miatt szükséges bizonyos gépeket más üzemekben hasznosítani. Hiszen a technikailag alacsonyabb színvonalú ágazatokban ezek még mindig korszerűbbek az ott használatos felszereléseknél. Közismert például, hogy ha egy-egy üzem nagyobb teljesítményű, a szériamunkákhoz alkalmasabb szerszámgépeket kap, ugyanakkor feleslegessé válnak olyan berendezések, melyek sokkal modernebbek, mint amivel mondjuk, a környező gépjavító állomásokon, kisebb üzemekben stb. dolgoznak. Ebben a kérdésben kíván segítséget nyújtani a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat azáltal is, hogy tájegységenként ankétokat szervez, ahol — kölcsönös tájékozódás után — az érdekelt vállalatok és szövetkezetek szakembereivel rögtön intézkednek a használaton kívüli eszközök sorsáról. Megyénk vállalatai számára március 29-én, szerdán 9 órai kezdettel tartanak megbeszélést Szegeden a ruhagyár kultúrtermében. A megbeszélésen részt vesznek a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Beruházási Bank képviselői. Valószínű, hogy ha megyénk üzemei, gazdaságai az állóeszközhasznosítással foglalkozó szakemberükkel képviseltetik magukat ezen az ankéton, sok hasznos ötletet, jó kezdeményezést tudnak majd megvalósítani. V. J. képviselői, a tengerészet és a Luftwaffe tisztjei. Jodl tábornagyra, a főparancsnokság vezérkarának főnökére csak a keleti front volt bízva. Az összes többi front, beleértve a Balkánt is, a Wehrmacht vezérkarától, az' OKW-tól kapta a parancsokat. Valamennyiük felett ott állt Hitler, aki 1941-ben, miután a Szovjetunió elleni viliámháború csődöt mondott, tábornokai iránti bizalmatlansága jeléül magát tette meg az egész haderő fejének. — Vigyázz! Skorzeny katonásan összekapta magát, mint a szoba valamennyi vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Führer érkezését jelzi. Hitler Jodl — aki Skorzeny bemutatása után elhagyta a helyiséget — és Keitel tábornagy, az OKW főparancsnoka kíséretében lépett be. Skorzeny csaknem felkiáltott, annyira meglepte a vezér. Amikor esztendeje látta, életerős, energiától duzzadó férfivel találkozott. És most? Meggörnyedt, hetvenévesnek látszó, reszkető öregember lépett a térképekkel zsúfolt asztalhoz. Bal kezével rögtön meg kellett támaszkodnia, nehogy megroggyanjon a lába Skorzenynak most támadtak először kétségei: vajon valóban képes lesz-e Hitler kivívni a győzelmet, kiterjeszteni uralnál a fél világra? A Führer először kezet fogott néhány jelenlevő tiszttel — a legmagasabb rangú akat üdvözölte, s aztán Skorzenynek nyújtotta reszkető jobbját. — Örülök, hogy látom, Sturmbannführer! — mondta. — Parancsom: vegyen részt minden konferencián, amelyet a délkeleti helyzetről tartunk. Feladata hamarosan oda szólítja önt... Hitler visszalépett a térképhez, s intett, hogy a gyorsírók elfoglalhatják helyüket. A többiek, az idős tábornokok is, állva maradtak. A gyorsírókon kívül csak a Führer számára volt egy támlátlan szék a tanácskozóteremben. Azonban ő is csak nagy ritkán ült le, legtöbbször állt vagy inkább sétált a tanácskozóasztalra kiterített térképek mellett. Szemüvegét és két tucatnyi színes ceruzát már előre odakészítették a keze ügyébe. A Führer jobbján álló Jodl nyitotta meg a tanácskozást Ismertette az általános helyze- \et. Tűhegyesre kihegyezett ceruzát tartott a kezében, azzal kísérte szavait a térképen. Hitler feszülten figyelt, s amikor Jodl kénytelen volt jelenteni, hogy a szovjet csapatok ismé. több helyen mélyen behatoltak a német vonalakba, csaknem eszelősen kiáltott fel: (Folytatjuk) Négy új brigád élre tör — Hát az biztos, hogy mióta a négy brigád megalakult, sokkal jobbak az eredményeink — mondja Fekete László, az Erdő- gazdaság- Fűz-, Nád- és Kosáripara békéscsabai üzemének vezetője. Nagyszabású szocialista munkaverseny kezdődött nálunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója, valamint hazánk felszabadulásának 22. évfordulója tiszteletére. Hamarosan elkészült a négy pontból álló vállalás, amelynek végrehajtása igen sokat jelent majd terveink teljesítése érdekében. A második negyedév első két hónapjában lemaradásunk volt, hogy ezt behozzuk, „fel- szabadulási” műszakot tartunk — ez volt a vállalás egyik fő pontja. — Még csak márciusban vagyunk, hogyan beszélhetünk a második negyedévről? — Ügy — mondja a telepvezető —, hogy nálunk októberben kezdődik a gazdasági év, s ezek szerint mi most a második negyedév utolsó napjait éljük. — Mi okozta a lemaradást? — Nem utolsósorban az, hogy hatvanan eltávoztak az üzemből, hazamentek egy új telepre dolgozni, Békésre. Helyettüf negyven átképzőst vettünk fel, s bizony ezek teljesítménye a tanulás alatt nem sokat számit a tervteljesítésben. A vállalás még nem beszél különösebben a második negyedévről, az éves terv egyszázalékos túlteljesítéséről van benne szó. Sokat jelent majd az önköltség csökkentésére tett javaslat, amely szántén benne van a vállalásban. Számításokat végeztünk, az anyag teljes előkészítésével és a visszavételezésre kerülő hegyes vesszőnek a brigádban történő osztályozásával évente legalább százezer forintot takarítunk meg. Az energia és más anyagok felhasználásánál évente szeretnénk legkevesebb, harmincötezer forintot megtakarítani. A két évforduló tiszteletére indított munkaverseny talán legnagyobb eredményének azt tartom — folytatja a telepvezető —, hogy négy brigád határozta el a szocialista cím megszerzését. Bebizonyosodott már eddig is, hogy milyen komoly eredmények elérését teszi lehetővé a jól szervezett munkaverseny, hogy ebben a mozgalomban nemcsak az üzem, hanem a dolgozók is sokat nyernek. A közös munka, egymás segítése közelebb hozza egymáshoz az embereket, javul a kollektív szellem, s a brigádok tagjai úgy a politikai, mint az általános műveltség területén sokat lépnek előre. A Béke, Dózsa, Előre és a Viharsarok brigádok vállalásai igen szépek, bizonyítják azt, hogy mindnyájan haladni, fejlődni akarnak. Bizonyítja azt, hogy egyre jobban magukénak érzik az üzemet. A Dózsa brigád például harminc óra társadalmi munkát vállalt a műhely kimeszelésére. Az Előre brigád vállalásának egyik pontja azzal foglalkozik, hogy a tapasztaltabb szakmunkások hogyan segítik a gyengébbeket. A Béke brigád egy virágoskert rendbe hozását és állandó ápolását vállalta. A Viharsarok brigád ötpontos vállalása is foglalkozik úgy a szakmai, mint a politikai célkitűzések magasabb szintű elérésével. Nagyon bízunk abban— mondotta befejezésül az üzem vezetője —, hogy egy év múlva már arról beszélhetünk, arról számolhatok be, hogy az egyéb eredmények mellett a négy új brigád elnyerte a szocialista címet. O, L. Ííjabb példát mutattak a szarvasi járás tsz-ei Négyre növelték a legelőtársulások számát Joggal neveztük a korszerű legelőgazdálkodás úttörőjének a szarvasi járást már tavaly tavasz- szal is, amikor az akkori határain belüli termelőszövetkezetek az addig többnyire kevés fűtermést, rövid ideig tartó legeltetési lehetőséget biztosító 1769 hold legelőn önálló közös vállalkozást hoztak létre. E példa, már az első évben elért jó eredmények hatására ez év elején a szeghalmi járásban, pontosabban Körösladányban is megalakult egy társulás. Most pedig arról adhatunk számot a Szarvasi Járási Tanács V. B. ülése nyomán, hogy a tavaly odacsatolt Gyoma, Endréd és Hunya határában szinte egyszerre Az elsőt a gyomai Oj Élet és a Dózsa Tsz alakította 813 hold, a másikat az endrődii Űj Barázda és Szabad Föld 760 hold, a harmadikat a gyomai Győzelem és a hunyai Hunyadi Tsz 1293 hold legelőn és réten. Ezek a társulások a csabacsűdi- nél jóval egyszerűbb és szervezetlenebb formában működnek még. Kezdetben azonban ez is jó. Annál is inkább, mert már az idei tervből is több törekvés mutatkozik az eddigieknél a legelőben rejlő lehetőségeik jobb kiaknázására. Amint az idő engedi, hozzálátnak a vakondtúrások, a gyalogos csapások, és az engedély nélkül keletkezett szekérutak eltüntetéséhez, a vegyszeres gyomirtáshoz, nagyobb területen az öntözési lehetőség kialakításához. A behajtás utáni terv az, hogy holdanként 50 mázsa szerves és 2,5 mázsa vegyes műtrágyát szórnak ki. Kezdeti, de dicséretes tettek ezek ahhoz, hogy a csabacsűdi önálló vállalkozás példájára évente 150 napi legelési lehetőséget biztosítsanak a növendék állatoknak, s emellett még nagyobb mennyiségű szénát is be tudjanak takarítani. Eddig — Gajdács György elvtársnak, a járási tanács vb elnökhelyettesének szavaival élve — tázedrangú kérdés volt a legelő ezekben a szövetkezeteikben is. Összefogás híján mindegyik tsz- ben elvonta róla a figyelmet, s a gépi és az emberi erőt a sok egymást követő más, sürgős munka. Az állam által felkínált dotációt sem vették teljes egészében igénybe a legelőhöz. Tavaly a 2782 hold endrődi és gyomai legelőkből határ Nagyszénás felőli részén is van egy 300 holdas szikes, amin alig terem valami. Öntözött műrétnek berendezve ez a terület is sokkal jobban szolgálná az állattenyésztés fejlesztését. alig 500 holdra jutott intenzív ápolás és táperőufánpótlás. Az lóén már másként lesz ez, hiszen a társulások legelőgazdálkodását független szakemberek irányítják s az eddigi öntözési lehetőséget tovább növeli az, hogy Gyoma térségében húzódik majd a Tisza II. vízlépcsője. A kezdet nem lesz könnyű. Éppen ezért jogosan kért többek között Hajdú Lajos, az endrődi Űj Barázda Tsz főagronómusa szakmai útmutatást is a három új társulásnak a számukra előirányzott csaknem 800 ezer forint állami támogatás mellé. A szakmai útmutatásban sem lesz hiány. A járási tanács mezőgazdasági osztálya rövidesen tapasztalatcserére hívja Csabacsűdre a járás legelővel rendelkező termelőszövetkezeteinek vezetőit, szakembereit. A csabacsűdi önálló társulás már beszerezte a szükséges gépek és felszerelések jó részét, az állatokat is a helyszínen mérik le a ki- és a behajtáskor, hogy a tavalyinál pontosabb képeket kapjanak azok súlygyarapodásáról. A társulás önálló üzemággá szervezte az apaállatgondozást, s példát mutat a fedett karámok kialakításában, a legelő öntözésében és fásításában is. A vb-ülésen szóba került az is, hogy a földvédelmi törvény kötöttsége művelés alatt tartat olyan területeket is, amelyek korábban legelők voltak és csak arra alkalmasak. Ilyenek többek között a folyók hullámterén szántónak használt földek is, amelyek a gyakori elöntés következtében negyedét, harmadát termik meg abrakban annak, amit szénaértékben betakaríthatnának vagy lelegeltethetnének róla. A kondoros! A régi és az új társulások kutatják a lehetőségek jobb kihasználásának módját, éppen ezért példájukat megszívlelhetné a megye valamennyi legelővel rendelkező termelőszövetkezete. Azt is, amit Hegedűs Pál elvtárs, a já- tási tanács vb-élnöke mondott összefoglalójában: „Kövessenek el mindent a tsz-ek, hogy ne zárt helyen, hanem, amikor csak lehet, a szabadban s a lehető legjobb legeltetési feltételek között tartsák a növendék állatokat, minőségük, tenyészképességük, hozamképességük és egyéb élettani előnyeik növelése miatt.’’ K. I. Házgyári épületek szereléséhez állandó budapesti munkára felveszünk kubikosokat, kőműves, ács, fűtés-, víz-, gázszerelő, villanyszerelő, könnyűgépkezelő, burkoló, asztalos szakmunkásokat, cső- állvány-szerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Vidékiek részére különélést fizetünk, szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen: ÉM 43. ÁÉV, Bp., XI., Dombóvári út 19. (4-, 47-es villamossal.). 1350
