Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

1M7. március 4 Péntek Egy különös művész érdekes otthonában Alkotás közben ... itóükebb hazájában, itt. Békés megyében még nem figyeltek fel munkásságára. E sorok írója is oly módon fedezte fel, hogy látta a képernyőn ót és néhány alko­tását, a gondolta, ha már a tele­vízió nem sajnálta a 160 kilomé­teres utat Gyoiriáig, még illen­dőbb megtenni Csabától odáig a negyvenei Ilyen előzmény után kerültem Honfi Antal Városi lov úti „bagolyvárába”, melynek ér­dekessége egyrészt, hogy család­jával közösen építgették, más­részt, hogy ami belül lakberen­dezés és szobadísz, azt mind­mind főiskolás fiával barká­csolta. Bizarr formájú asztali lampácskák, virágtartók, ülőalkal­matosságok. Saját készítésű kerá­miák s a falakon, a földszinttől az emeleti műteremig festmé­nyek, fémplasztikák, fémdombo- rí fással kombinált festmények. — Gyilkosok: Klu-Klux-Klan alakok s fölöttük egy néger lábszárai lógnak a képbe. Döbbenetes. Fel­korbácsoló hatású. — Akvárium: halak, moszatok szinjátéka. Ez is színes fémplasztika vagy ahogy ő nevezi, képarchitektúra. A hát­tér rendszerint festett, mint például Város című képe eseté­ben az égbolt és a tetők tv-anteh- nái. Kucsmán parasztfejek, ha­sonló technikával. De a szobákat járva, találni a falakon olajjal, ökvareUel, szénnel, egyéb festő­anyaggal és eszközzel készült edkotásokaí te — Negyvenhat éves vagyok — kapcsolja végre önmagát is a be­szélgetésbe. Már gyermekkorom­ban sokat rajzolgattem, de volt egy rajztanárom, aki, miközben az én rajzlapjaimmal voltak tele az iskolai kiállítások, állandóan buktatott. Ez a kettős értékelés hosszan tartó gátlást okozott. Rajzoltam, festettem, mert belső igény, jóleső kényszer volt, de a nyilvánosságtól tartózkodtam Már túljutottam. 23. évemen, amikor néhány munkámra felfi­gyeltek egyszerre ketten is: j Meilinger Dezső miskolci és Ho- í mókái József budapesti festőmű- \ vészek. Az utóbbi mint iparrajz- iskolai tanár, szaknvailag is erősen segített. Mindegyikük biztatott, hogy tegyem túl magam gátlásai­mon, alkossak bátran... Közben valamiből élni is kellett,, A fel- szabadulás után vállalatok, üze­mek, szövetkezetek részére készítettem ünnepi dekorációkat, politikai plakátokat. Mint grafi­kus, 1953-ban kerültem a föld- míivesBzövelkezetek megyei köz­pontjának csabai műtermébe. Ma is ugyanezt csinálom, de már Endrődön, az jóval közelebb van. Ó! Csak egyszer adódna olyan fél esztendő vagy akárcsak három hónap s. amikor oswk festhetnék és festhetnék, semmi más!.,. — Eddig három önálló kiállí­tásom volt. többek közt Gyomán is, azonkívül számtalan kollektív tárlaton vettem részt. Felfedsz- tek-e vagy csak úgy magamtól sodródom?... Alkotókedvem ólyah stádiumban van, amikor kiváncsi az ember, hogy mivé szélesítheti tudását. A fémplasztikában ren­geteg ötletem van, jó lenne való­ra váltani.-f- Hogyan „fedezte fel’' ezt a fémplasztikát? — Nem hirtelen ötlettől vezet­ve, nem hobbyként. Húsz évvel ezelőtt kartonpapírból dombor­művű figurákat készítettem. Na­gyon tetsaettek a már említett két biztatómnak, a két festőmű­vésznek. Most, hogy divat lett az ilyesmi. bizonyítani kívain. önmagam előtt, hogy bennem ez nem futó hatás, alkalmi képesség, hanem annak a régi próbálkozás­nak a továbbfejlesztése. A kép fémből készített „alkatrészeit” eloxálom, színezem, innen az ér­dekes hatás. Tudomásom szerint mások még nemigen csinálják... — Hogyan és mikor is volt az a bizonyos látogatás? — A rádióra gondol? — Hát az is volt? — Múlt év szeptemberében jár­lak itt. Interjút készítettek. Mű­vészi hitvallásom felől faggattak. Főként a fémplasztikáim érde­kelték őket. A televíziótól ugyancsak a múlt esztendőben, éppen alkotmányunk ünnepén kopogtattak be — Honnan tudtak létezésemről, ki tudja? Valami olyasfélét mondtak, hogy egy, a Balaton mellett élő magángyűj­tőnél pillantották meg egyik ké­pemet. Hatására felkerestek.. Jól­esett mindhárom látogatás. — Hogyhogy három? — Hát most a Népújságé is. Az ember úgy érzi; valami olyat tud, amire még fel is figyelnek egyszer. Ez önbizalmat ad. hogy mégis érdemes. Üj Rezső Kérdések és feleletek a tsz-nyugdíjtörvényről Hány évi jövedelem-átlag alapján állapítják meg a nyug­díjat? \ nyugdijat arra a nyugdíjosz- ,yra meghatározott jövedelem havi átlaga alapján állapítják meg, amelyben az igénylő a nyug­díjazás évében a nyugdíj megálla­pítását megelőző hónap utolsó napjáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt be volt sorolva. Ha például va­laki a nyugdíj megállapítását megelőzően két hónapot dolgozott abban az esztendőiben és akkor a III. nyugdíjosztályba tartozott, ebben az esetben erre a két hó­napra az 1100 forintos átlagkere­setet veszik figyelembe. Tegyük fel, hogy az illető a nyugdíjazás előtti két esztendőben az V. nyug- díjosztályba tartozott, az ezt meg­előző két esztendőben pedig a VII.-be. Ebben az esetben 24 hó­napra 1500 forintos, a másik 24 hónapra pedig 1300 forintos átlag- keresetet számítanak, összesen te­hát figyelembe vesznek neki 24x 1500+24x1300 +2x1100 forintot, amelynek végösszegét elosztják ót vermel, vagyis az összes hóna­pok számával. Az így kiszámított havi átlagjövedelem — ebben az esetben 1380 forint — lesz a nyug­díj megállapításának alapja. Az 1967. évet megelőző esztendőre a figyelembe vehető havi átlagos jö­vedelem 900 forint. A fentiektől eltérő, kedvezőbb szabályokat is tartalmaz a rendel­kezés azok számára, akik már nem tölthetnek négy-öt évet mun­kában és 1967—70. évben kérik nyugdíjazásukat. Ez a szabály ki­mondja: annak a tsz-tagnak, aki egy, két vagy esetleg három év múlva megy nyugdíjba, az egy, két, illetve három naptári év alatti nyugriíjosztály szerinti átlagjöve­delem alapján kell a nyugdíját megállapítani. Ez a szabály azért kedvező, mert ha az utolsó négy, illetve öt évet vennék figyelembe, akkor az 1967 előttre visszanyúló időket nem a tényleges jövedelem szerint, hanem csak havi 900 fo­rintos átlaggal lehetne számításba venni. (Folytatjuk) Félév után, év vége előtt a békéscsabai szakmunkásképző intézetben TSZ-EKi ÁLfeÁBfl GAZDASÁGOK, FIGYELEM) NÁLLALATOK, A BÉKÉSCSABAI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS i»vid átfutási idővel vállalja villanymotorok és transzformátorok tekercselését TSZ-EKNEK 90 SZÁZALÉKOS KEDVEZMÉNY. 131834 AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT azonnali belépéssel víz-, villany-, gáz-, fűtésszerelő, vízszigetelő és kő­műves szakmunkásokat, valamint kubikosokat és se­gédmunkásokat vesz fel Békéscsaba, Gyula és Orosháza környéki imtókehdyeire. Mun­kásszállás és üzemi étkezés biztosítva, valamint a jogosultaknak Milönélési póüék. Jelentkező a vállalat központjában, Békéscsaba, Kazinczy utca 4., személyesen vagy íráriban. 131902 A tanulmányi átlag 3fo2, a ma­gatartási átlag 4,08, az egy tanuló­ra eső igazolt mulasztás 14,57 óra, az igazolatlan mulasztás pedig 0.95 óra. Egyszerű«! ennyit lehet szá­mokban elmondani a békéscsabai Cll-es számú szakmunkásképző intézet 1500 tanulójának első fél­évéről. Ha a számokat nézzük, ta­lán nem mondanak sokat, de ha külön-külön elemezzük azokat, akkor igen komoly munkát fedez­hetünk felL Nézzünk tehát mö­géjük úgy, ahogyan a szakmun­kás tanul ó-intézet félévi értekezle­tén értékelték azokat. Közismert, hogy a szakmunkás­képzés jelentősége az u tóbbi évek­ben megnövekedett. A technika gyors fejlődése sokoldalúbb szak­embereket igényel, s ezt a peda­gógusoknak és a gyakorlati szak­embereknek kell biztosítaniuk. A legfőbb gondot talán ma is a ta­nulmányi színvonal emelése je­lenti, mivel a tanulók tanulmányi szorgalma sok kívánnivalót hagy maga után. Szinte nincsen olyan osztály az 50 közül, amelyben két- hérostn, sőt néha ennél is több bu­kott tanuló ne volna. Sajnos, olyan is van közöttük, aki három- négy tantárgyból bukott meg. Igen kbmoly erőfeszítést igé­nyel a pedagógusokból a tanulmá­nyi munka megszerettetése. Külö­nösen akkor, ha ebben sok eset­ben nélkülözik a szülői támoga­tást. Ha a szülök nem kísérik fi­gyelemmel gyermekük tanulmá­nyi helyzetét, akkor bizony az eredmény gyakran igen gyenge. Ugyanez mondható el a gyakor­latra és a magatartásra is. A tanulóképzés szakemberei­nek félévi értekezletén jelentős helyet kapott az erkölcsi, politikai nevelőmunka helyzete is. A ne­velőmunkában elsősorban a KISZ szerepével kellene többet foglal­kozni — állapította meg a beszá­moló. A KISZ-munkában jelentő­sen megnövekedett a pedagógu­sok és a szakoktatók szerepe. Az igaz, hogy az intézeti KlSZ-bizott- ság tartalmas programot állított össze a fiataloknak, s a tanév kezdete óta a különböző rendez­vények látogatottsága fejlődött, de az is tapasztalható, hogy a pe­dagógusoknak még odaadóbb, még nagyobb lelkesedése szükséges az eredményes munkához. A prog­ramban szereplő kulturális, sport- és szakköri tevékenység irányítá­sának eredményessége attól függ, hogy a felnőtt dolgozók mennyire vállalják az áldozatot. Ha van is eredmény, amely reménykeltő, mégis sokat lehet tenni a KISZ- rounka kiszélesítésére. A beszámoló nagy teret szentelt a fiatalok önkormányzatának fej­lesztésére. Az intézet igazgatója megállapította, hogy az önkor­mányzat ma még elég kezdeti fo­kon van. Az osztály-csoportfcözős- ségek életében pedig igen jelentős szerepe lenne. Sokat tehetne az önkormányzat a tanulmányi szint, a jobb gyakorlati munka és a KISZ-tevékenység fejlesztésében. Éppen ezért mondotta Tóth elv­társ, hogy a jövőben nagyobb gon­dot kellene fordítani az önkor­mányzat fejlesztésére. A_ nevelőmunka hiányosságá­ról szólva említették a tanácsko­zásom, hogy az iskola és a szülői ház kapcsolata továbbra sem ki­elégítő. A szülők nagy többsége megelégszik azzal, ha néha egy- egy szülői értekezleten megjele­nik, de előfordul az is, hogy egyik- másik a három év alatt egyszer sem, holott a gyakoribb érdeklő­dés sok kellemetlenségtől megkí­mélné a pedagógusit is, a szülőt is. Szó esett arról is, hogy az üze­mek KISZ-szervezetei a tapaszta­latok szerint még nem érzik elég­gé inasukénak a fiatalokkal való törődést. Szükséges lenne pedig, mivel a tanulók szakvizsgájuk után többnyire az üzem kollektí­vájához tartoznak majd. Éppen ezért már a tanulóévek alatt úgy kellene nekik segíteni, hogy köny- nyebben beilleszkedjenek az üze­mi .légkörbe. A félévi tanácskozáson összege­zésként megállapították: az első félév nem volt ugyan eredmény­telen, de a tapasztalatok azt is mutatják, hogy sok még a tenni­való. Ezt igazolták a vitában hoz­zászólók is. Nagy Dániel otthonvezető el­mondta, hogy a tanév kezdete óta az előző esztendőkhöz képest je­lentős fejlődés van az otthon munkájában. Az általános neve­lési célkitűzésként az önkormány­zat fejlesztését jelölték meg fő feladatul. Ennek ma már konkrét jeleit is tapasztalják. Minden év­folyamnál létrejöttek az önkor­mányzati szervek, s ennek nyo­mán hasznos kezdeményezések in­dultak el a közelgő nagy ünnep­ségek, évfordulók alkalmából. Ezek a kezdeményezések kiterjed­nek a tanulmányi, a gyakorlati’, az erkölcsi és a politikai nevelőmun­kára. Az intézet igazgatója záróbe­szédében elmondta, hogy a hátra­levő időben különös figyelmet kell fordítani a tanulmányi versenyek­re, a KISZ-munkára és a harmad­éves tanulók szakmunkásvizsgára való felkészítésére. Ez azért is fontos, mivel csak így lehet ered­ményes a pedagógusok és a szak­oktatók munkája. Természetesen a szülőknek is többet kellene tö­rődni gyermekeikkel. A munka­adók pedig jobban kísérjék figye­lemmel a tanulók munkáját. Ne engedjék meg a felelőtlenséget, a könnyelmű mulasztásokat, a ta­nulmányi munka lebecsülését. Következetes számonkéréssel kö­veteljék meg a becsületes munkát, mert ezzel tudnak legtöbbet segí­teni az iskolának és az ott dolgoaó szakembereknek. Ha ez meglesz, akkor az eredmények is minden bizonnyal jobbak lesznek. Háló Ferenc Értesítjük a város lakosságát, hogy a csemetekerti és törökzugi árvizes házak­nál készült kisfeszültségű villanyhálózatot a DÁV 1967. III. 28-án feszült­ség alá helyezi. II vezeték érintése életveszélyes és tiles! GYULAI VÁROSI TANÁCS 131925

Next

/
Thumbnails
Contents