Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

1867. március 24. 5 Péntek Elmosódó határok Első lépések az új mechanizmus útján Alapos ismerője a szakmának Varga József, a Szegedi Rostki­készítő Vállalat Sarkadi Ken­dergyárának a vezetője, s szinte gondolkodás nélkül válaszol ak­kor, amikor arról érdeklődünk, hogyan dolgoztak a múlt évben s náluk miben kezd jelentkezni az új gazdasági mechanizmus. — Az első lépéseket már megtettük, s mondhatom, az eredményekben sem csalódtunk — mondja. A gyár vezetősége a különböző gazdasági intézkedé­sek mellett azt tartja az egyik legfontosabb feladatnak, hogy a dolgozókkal ezeket széles kör­ben ismertesse, mindenki tisztá­ban legyen az egyes intézkedé­sek céljával s azzal, hogy sze­mély szerint kinek mi a felada­ta a végrehajtásban. Igen sokat jelent az, hogy nagyobb önálló­ságot kaptunk. Gyárunk „bér­tömeget” kap az éves tervhez viszonyítva s ezzel kell azután gazdálkodnunk. Sokkal jobban Iá tudjuk majd ezzel és a más lehetőségekkel használni az anyagi ösztönzésben rejlő lehe­tőségeket. Január elején példá­ul már bevezettünk egy új pre­mizálási rendszert negyven fő részére. A szálhozam minőségi és mennyiségi növelése érdeké­ben nyolc és fél ezer forintot tűztünk ki az első negyedévre. — Megkapták ezt a dolgozók? — Sajnos, nem az egészet — vallja be kissé reslellkedve a gyárvezető —, pár nap múlva vége a negyedévnek, de már látjuk, hogy a nyolc és fél ezer forint egy része a kasszában marad, mert nem érték el tel­jes egészében a kitűzött célt. Itt meg 'kell jegyeznem azt, hogy az új rendszer állandó is­mertetése mellett is akad meg nem értés, de természetesen ob­jektív akadály is. Azt hiszem, mire életbe lép az új gazdasági mechanizmus, nem lesz olyan, aki nem érti... Március elsején egy másik komoly lépést tettünk az új felé. Tízszázalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre nor­marendezés nélkül. Hírre eddig nem volt lehetőség, de nagyon hasznos. Máris tapasztaljuk, hogy a fizetésemelés ösztönzőleg hat a minőségi munkára. — Országszerte most fizetik a nyereségrészesedése két... — Nálunk is sokan várják már ezt a pénzt — mondja el­mosolyodva Varga József —, nem is lesz hiábavaló a várako­zás, hamarosan tizenkét napi fi­zetésnek megfelelő összeget kap­nak gyárunk dolgozói. Mi kü­lönben az ilyen „pluszpénz” fi­zetést már januárban megkezd­tük... _ ? ? » z ója fejenként átlag 850 forintot kapott — Csökkentették a létszámot? — Szó sincs erről, a megtaka­rításnak más okai vannak. El­sősorban sokat segített eredmé­nyeinkben az, hogy gépeink a múlt évben nagyszabású felújí­tást kaptak, növekedett a hatás­fokuk, és ezzel természetesen a termelékenység is növekedett. Nagyon sokat léptünk előre a szervezésben, mondhatnánk azt is, hogy a múlt évben szinte tel­jesen megszűnt az „üresjárat”. A szakmai vezetők gondosan ügyeltek a dolgozóik időbeni át­csoportosítására s általában igen jól szervezték a munkát. Az ön­költséget például tonnánként mintegy 400 forinttal csökken­tettük. Sokat segített a jól szer­vezett szocialista munkaverseny, amelynek eredményeként a vál­lalt egymillió forintos túltelje­sítést 200 ezer forinttal megtold- tuk. A minőségre jellemző, hogy termékeink tíz százalékát ex­portra szállították. A kezdet ez az új felé vezető úton, de bí­zunk abban, hogy a most még bátortalan lépések hamar szi­lárdakká válnak. Opauszky László A megye minden részéből ösz- szesereglett fiatalok adtak egy­másnak találkozót az egyik va­sár-nap Békéscsabán. Szépen in- tonált versek, szimpla fekete meg bambi mellett szórakoztak, beszélgettek, táncoltak; vagy éppen elméláztak valahová messzire. Sajátja a mai fiatal­nak a szép vers, a tánc s néha a hallgatás is. Nem erről akarok most elmélkedni, hanem más egyébről... A mintegy kétszáz fiatal lány és fiú ízléses öltözéke, ápolt kül­seje után találgatni kezdtem, mi lehet „civilben” a foglalkozásuk. Diákok, ipari tanulók? — Nem tudhattam. S az sem látszott raj­tuk, illetőleg külsejükön, hogy melyik az ipari tanuló, melyik a diák. Egyformán intelligensen viselkedtek, egyforma figyelem­mel és fegyelemmel hallgatták a verseket, méláztak el. Később aztán kiderült, van köztük gim­nazista, technikumista, szakkö­zépiskolás és jócskán ipari ta­nuló is... Nem is olyan régen, 15—20 esztendővel ezelőtt éles határok, sőt szakadékok választották el egymástól a különböző foglalko­zású fiatalokat. Az egyensapkát viselő diák magasabb osztály­ban képzelte magát, s az az igazság: magasabb osztályban is volt. Eleve lenézte azt a ha­sonló korú fiatalt, aki nem az iskola padjaiban, hanem való milyen műhelyben egy szakma elsajátításával készült az életre, s nem az ipari tanuló elnevezés került foglalkozási rovatába, ha­nem az „inas” szó. Élénken él emlékezetemben, hiszen részese, szenvedő alanya, de gyakran hő­se is voltam spontán „osztály - harcunknak”. No nem szerelmi ügyek vagy hasonlók miatt. Ezek csak pillanatnyi alkalmak voltak, hogy az egymás iránt érzett ellenszenvünket „realizál­hassuk”. Meg mi, az „inasok”, az akkori divat szerint minél csirízesebbek, festékesebbek, olajosabbak voltunk, annál job­ban imponáltunk — egymásnak. Ruházatunk volt mesterségünk címere, mint ahogy a diákoknak az ápolt külső, s az annyira iri­gyelt-megbámult, de ellenszen­vet ébresztő diáícsapka.„ Ilyesmiken gondolkodtam ezen a délutánon jómagam is elmé­lázva. Megjegyeztem az egyik mellettem ülő fiatalnak, milyen jól mutat a táncolők közt az a keskeny arcú, feketébe öltözött fiatal fiú, meg az a kis szőke, pulóverei, szoknyás lány. — A srácot jól ismerem — szólt —, traktorszerelő... A lány a Rózsa Ferenc Gimnáziumba, jár, azt mondják, igen jól ta­nul... T. F. — Igen — feleli csodálkozá­somat látva—, januárban a múlt évi bérmegtakarítás eredménye­ként gyárunk százötven dolgo­Tisztaságban, rendben,fegyelemben tanulnak Kiszcs fiatalok közös ünnepsége Endrödön A cipész ktsz klubtermében jöttek össze Endrőd község kiszis- tái, hogy a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében közösen ünne­peljék meg a KISZ fennállásának tizedik évfordulóját. Varga András KISZ-titkár kö­szöntése után Vaskor Pál, a já­rási KISZ-bizottság munkatársa beszélt az ifjúságnak a Tanács- köztársaság ideje alatt kifejtett tevékenységéről, forradalmi har­cáról, majd a Kommunista Ifjú­sági Szövetségbe tömörült fiata­lok tízéves eredményeit méltatta. — Csakis úgy válhatunk az 1919-es forradalmi ifjúsághoz mél­tóvá, ha bátor kitartással hala­dunk tovább a megkezdett úton; ha továbbra is részt vállalunk szo­cialista hazánk építéséből, s ki-ki saját munkaterületén igyekszik képességéhez mérten a legtöbbet nyújtani ehhez a munkához — fe­jezte be beszédét Vaskor elvtárs. Ezután Fabulya Balázs, a me­gyei KISZ-bizottság munkatársa kitüntetéseket adott át a tíz év során legaktívabban tevékenyke­dő kiszistáknak. A KISZ Közpon­ti Bizottságának dicsérő oklevelét kapták Uhrin Imre, a cipész ktsz fiatal szakmunkása és Vaszkó Im­re, a földművesszövetkezet KISZ- titkára. Fülöp Ilona tanácsi dolgozó és Bukva Imre, a cipész ktsz dolgo­zója pedig a Tízéves a KISZ em­lékjelvényt és oklevelet kapták. Ezt követően az úttörők eszpe­rantó szakkörének tagjai szóra­koztatták a jelenlevőket. Ricset Balázs vezetésével először a ve­gyeskar énekelt dalokat eszperan­tóul, majd az ősemberek táncát, a lovas-, postakocsi-, vonat-, autóstop- és rakétajátékokat mutatták be, melyek különben az április 1—3 között Dunakeszin tartandó ifjúsági eszperantó fesz­tiválon is szerepelnek majd. ' Nagyon szép volt a gyomai gim­nazista lányok egy csoportjának műsora is, akik rímekbe öntve zengték el a múlt fájdalmait és jelenünk dolgozóinak békés al­kotó munkáját. Sz. K. Közületek munkaerőigénye A Budapesti Lakásépítő Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre kőműveseket, ácsokat, kőny- nyúgépkezelőket. villanyszerelőket, kubikosokat és férfi segédmunkáso­kat. Különélés! dijat rendelet szerint fizetünk. Munkásszállást és nap! két­szeri étkezést biztosítunk. Tanácsiga­zolás és munkaruha, szakmunkások­nak szerszám szükséges. Jelentkezés! Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—13, földszint. S® Az EM Budapesti Lakásépítő Válla­lat Ipari tanulók tsfel szeptemberi beiskolázására felvételt hirdet az alábbi szakmákban: L villanyszerei®, víz-gázszerelő, központifűtés-szerelő, festő-mázoló, melegpadló-műanyag- burkoló, bádogos, asztalos, lakatos: 2. kőműves, ács, ált. épületgépész, hl- degpadló. Az l> csoporthoz tartozó szakmákban kintlakásos, a 2) csoportba tartozó szakmákban bentlakásos elhe­lyezéssel. Korhatár a be nem töltött lá- év. Jelentkezés módja: 1. A tanulók Iskolai jelentkező lapját az Iskola vál­lalatunknak megküldi. Z. Az Iskolába mm Járóit Iskolai bizonyítványt, or­vnál Igazolást, anyakönyvi kivonatot és szülőt beleegyező nyilatkozatot kö­telesek az írásbeli vagy személyes je­lentkezés alkalmával csatolni. 3. Ösz­töndíj a tanulmányi előmeneteltói függően. Jelentkezni lehet az CM Bu­dapesti Lakásépítő Vállalat, Budapest, V„ Kossuth L. tér 13-15, V. emelet, szakoktatási előadójánál. M A Bábolnai Állami Gazdaság vizs­gázott és több éves gyakorlattal ren­delkező férfi üzemlkonyha-vezető fő- szakácsot és férfi szakácsot alkalmaz a gazdaság központi üzemi konyhá­ján. A jelentkezést 1961. április l-ig Írásban kérjük benyújtani a szakmai működés rövid ismertetésével. 2362 Gyakorlattal rendelkező építész­technikust azonnal felveszünk. Fize­tés megegyezés szerint. Jelentkezés a 8. sz. AKÖV munkaügyi csoportjá­nál, Békéscsaba, Szarvasi út 81. 131839 A Gyulai Cementipari Vállalat se­gédmunkásokat vesz fel azonnali be­lépéssel betonipari munkák végzé­sére. Jelentkezni lehet: Gyula, Szent István u. 15, 135998 Az intézet hatalmas udvarán sé-! tálunk, tereferélünk Banadiics! Márton igazgatóval, mert hirtelen , nem is tudom eltalálni, hogy mit nézzek meg ebben a szinte szak­munkást gyártó nagyüzemiben, ahol 1200 iparí tanuló, s szakkö­zépiskolás készül az életre. Az időjárás azonban „segít”. Hirte­len nagy szemekben vagdosni kezd az eső, hűvös szél száguld kereszt tül a gyulai ipari tanuló-intézet udvarán, s md a legközelebbi mű­helybe menekülünk be. — Javaslom — mondja nevetve —, tekintsünk meg mindent. Bele­egyezzen bólintok... Sepregelii fiatalok Szatmári Lajos kezében úgy áll a seprű, hogy akármelyik ügyes háziasszonynak dicsőségére válna. Pedig Lajos csak 15 éves, fiatal, vékony fiú. — Műszakváltás van és termé­szetes, hogy a műhelyt ugyan­olyan tisztán kell;-átadni a követ­kező tanulóknak, mint ahogyan ők megkapták — kommentál az igazgató —, s nekem nagyon tet­szik, hogy a többi tanuló szépen sorbaáll addig, amíg az ügyeletes takarítók elvégzik munkájukat. Valamennyi műhelyben most, a déli ófákban seprűvel, lapáttal nyüzsgő fiúkat találunk. Az is na­gyon tetszik, hogy szerszám-lét­szám ellenőrzést végeznek, s min­dent a helyére tesznek. — Mivel foglalkoztatok ma, kis­fiam? — lép egy magasra nőtt fiú­hoz az igazgató. — Kormányszerkezetet szed­tünk szét, igazgató elvtárs — je­lent Bogár Géza elsőéves mező- gazdasági gépszerelő tanuló. Ez lep meg mindenütt, ez a ke­mény, férfias, fegyelmezett maga­tartás, s a gépeknek, a szerszá­moknak a tiszteletben tartása. Tissta külsővel as utcán Az ablakon keresztül látszik, hogy az alacsonyan szálló, s ve- í szettül nyargaiászó fekete felhők j között kikukkant a nap, s végig- I locsolja a folyékony arannyal az udvart. Szinte egyszerre lépünk ki. csak lehet, társadalmi munkában mi is építjük. Aztán egy másik érdekességre hívja fel a figyelmemet: — Ez pedig egy korszerű torna­terem lesz. Félmillió forintos ala­kítással, felújítással a-megyénk­ben egyedüli magasságú, labdajá­tékokra alkalmas tornatermet ve­hetnek birtokukba gyerekeink még ebben az évben. Rend és tisztaság, meg fegye­lem. Lépten-nyomon ezzel talál­kozik az ember. — Hát pajtikám — szólít meg egy kerékpáros, diáksapkás fiút Kollárik János igazgatóhelyettes —, először öltözzél át, aztán menj ki az utcára, még ha olyannyira sietsz is. — És Tóth László har­madikos szakközépiskolás, bár először nyel kettőt, ennyit szól csupán: — Értettem... Otthonlnkók — ápolónővel Az emeleten, végtelenbe vesző folyosókon most már Kelló István, a bent lakó ipari tanulók igazga­tója a kalauzom. — Melyik szobába nyithatok be? — kérdezem. — Tessék, bármelyikbe lehet... Találomra benyitunk az egyik­be. Igazán katonás rend, szanató­riumi tisztaság. Az ágyak szab­vány szerint, „elvágólag” bevetve, a takarók gyönyörűen összegöm- gyölve, s a fejhez téve. Két-három tanuló áll rögtön fél, ahogy meg­lát bennünket. — Letelt a műszakunk. Mos­dottunk, átöltöztünk, megyünk ebédelni — szól az egyik, mint­egy jelentéstételként. Valamennyi szobáiban ugyanez a rend, látszik, hogy hagyománya van már, s ezért szokássá vált. Benyitunk az orvoei rendelőbe is, éppen ott ta­láljuk dr. Fejérváry Lajos orvost és Ambrus Sándomét, aki az egész intézet tisztaságára ügyel, s rendiben tartja a bármelyik híres klinikának is díszére váló, patyo­lat tiszta betegszobát. Most mind­össze egy betege van a hatalmas ipari tanuló-intézetnek. Futólag pillantunk be az ebéd­lőbe, gulyáslevest és túróscsuszát fogyasztanak a tízegynéhány évesek farkaséi vágyával a tanulók. A szép, csöndes klubteremben né- hányan már a napi sajtót lapoz­gatják, kissé elpilledve a bőséges ebédtől. Lent a műhelyekben pedig a második műszak tanulói veszik kezükbe a még ki sem hűlt szer­számokat, hogy minél jobban el­sajátítsák a gépszerelés művésze­tét pedagógusaik, saját maguk és egész társadalmunk örömére. Ternyik Ferenc Utazzon­SliU-Svájcba! A Békés megyei Népújság nagy tavaszi rejtvénypályázata Első díj: 10 napos üdülés Szász-Svájcban — További dijai Sokol zsebrádió, infravörös hősugárzó és még számos értékes nyereménytárgy 5. rejtvényünk: s Bor jj dorgál fele g 6 régi $ — Odaépítjük a fürdőt — mu­tat az udvar közepére Banadics elvtárs. — Mennyibe kerül majd, s md korára lesz kész? — nézem ren­dületlenül egyelőre a helyét. van rá, de természetesen, Beküldendő a két betűrejtvény helyes megfejtése. M Rejtvényszelvény 1967. március U. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents