Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-18 / 66. szám

196T„ március 18. 2 Szombat Újabb felvonás a kínai politikában? Mi a jellemző a kínai esemé­nyek legújabb felvonására? Igaz-e, hogy február végén a for­dulat bizonyos fajtája vette kez­detét? A nemzetközi sajtó széles körben, nagy terjedelemben vi­tatja ezeket a kérdéseket. Azok a megfigyelők és helyzetelemzők, akik „fordulatról” írnak, beszél­nek, elsősorban két eseményre hivatkoznak. Az egyik: az az in­tézkedés-sorozat, amellyel a Pe- - king kormányzására létrehozott „katonai-közigazgatási ellenőrző bizottság” kezdte meg tevékeny­ségét február 25-én. A másik ese­mény: Csou En-laj miniszterel­nöknek a kereskedelmi és pénz­ügyi dolgozók „forradalmi láza­dói” előtt tartott — és a korábbi hivatalos állásfoglalásoktól való­ban elütő hangvételű — beszéde. kos induljunk ki mi is ebből a két eseményből. A Peking élé­re kirendelt katonai-közigazgatási ellenőrző bizottság betiltott szá­mos „forradalmi” és „felkelő” szervezetet, amelyek a „kulturá­lis forradalom viharában” bontot­tak zászlót — telepítették köz­pontjaikat a fővárosba. Betiltot­ták például a „kapitalizmus meg­semmisítésére alakult felkelő hadseregek országos parancsnok­ságát”, a „vörösdolgozók orszá­gos lázadó egyesületét” — össze­sen mintegy 10—12 szervezetet —, mondván: tagjaik fegyveres ösz- szetűzéseket provokáltak, az ál­lamirányítás fontos központi szerveit támadták meg. Mit mon­dott ugyanakkor Csou En-laj mi­niszterelnök? Azt, hogy a „vörös­gárdisták súlyos hibákat követtek el a minisztériumokban és a köz­ponti hivatalokban, amikor az elmúlt hetekben hatalomátvételt hajtottak végre”. Csou En-laj vé­delmezte az államgépezetet, amely az utóbbi 17 évben „min­den területen nagy eredményeket ért el”, s követelte: állítsák hely­re az államvezetés és ügyintézés „normális feltételeit”, „tegyenek erőfeszítéseket a pártbizottságok és a pártszervezetek tekintélyé­nek növelésére...” Mit mutatnak a tények: ezek az események valóban összefüg­gésbe hozhatók bármiféle fordu­lattal? A lényeget illetően sem­miféle pozitív Irányú fordulatról nem lehet beszélni, bár megálla­pítható a Mao-esoport kísérlete bizonyos taktikai „újjárendezés- re”. Kísérlet történik arra, hogy az országos nyugtalanságot le­csillapítsák, bűnbakot vessenek oda-a „kilengésekért”, hogy bizto­sítsák a legfontosabbat: a „forra­dalmi anarchia” lehető legna­gyobb mértékű kézben tartását, irányíthatóságát. Az események napnál világosabban mutatják, hogy a Mao-csoport egy Ideig teljesen megbízható eszköznek tartotta a „vörösgárdista” tömeg- mozgalmat a kalandorpolitiká­jukkal szembeforduló pártbizott­ságok, munkástömegek megfé­lemlítésére. Csakhogy ez a folya­mat végül is elmoshatja a talajt azok lába alól is, akik éppen en­nek az áradatnak a segítségével akarták eltüntetni hatalmi törek­véseik ellenfeleit. Hűen'érzékel- tette a kialakult helyzetet a Vörös Zászlónak, a KKP elméleti folyó­iratának március eleji nyugtalan megjegyzése: „Sokan arra a té­ves hiedelemre jutottak, hogy a hivatalban levő funkcionáriusok­ban nem lehet megbízni, vala­mennyit el kell távolítani. Ezek a helytelen és anarchisztikus irány­zatok az ellenforradalmárok mal­mára hajtják a vizet, Az ellen­forradalmárok a néptömegek vá­gyát rossz csatornákba vezetik. Ez az irányzat megfosztja a nemze­tet a vezetők politikai érettségé­ben és szervező képességében rej­lő előnyöktől...** A moszkvai Izvesztyija elemzé­se arra a következtetésre jutott: Mao Ce-tung csoportja most igyekszik úgy beállítani a dolgot, mintha ellenezné az állami és pártkáderekkel szemben folyta­tott féktelen kampányt, sőt, ma­nőverezni is igyekszik e káderek irányában. Manőverezni, mert a „maoi forradalmi roham” túlsá­gosan nagy ellenállásba ütközött, taktikai „módosítás” vált szük­ségessé. A „maoista hadjáratot” nem sikerült a tél vége előtt győ­zelmesen befejezni, a tavasz pe­dig drámai módon jelzi a legna­gyobb kérdést: mi lesz a földek­kel, lesz-e, aki irányítsa és aki végrehajtsa a mezőgazdasági munkákat? Következésképpen: meg lehet-e akadályozni, hogy a jelenlegi események történelmé­nek legszörnyűbb éhínségéibe ker­gessék a 700 milliós kínai népet? De még ebben a helyzetben sem csökken a kínai propaganda szovjetellenes dühöngése. Sőt, bizqnyos jelek arra vallanak, hogy a Mao-féle vezetők a had­seregre támaszkodva képesek volnának egy, a végsőkig szított nacionalista érzelmekre építő, szovjetellenes katonai kalandra is. A látszat szerint a hatalmi harc által összekevert erővonalak között a hadsereg az egyetlen „biztos pillér”. S bár Lin Piao hadügyminiszterről, Mao Ce-tung gondolatainak első számú tolrr.á- csolójáról mostanában mintha alig esnék szó, maga a hadsereg rendületlenül nyomul előre a hatalom útján. „Mao Ce-tung csoportja — írja erről az Izvesz­tyija —, amely nem mondott le a „kulturális forradalom” végre­hajtásáról, mindinkább a hadse­regre teszi a tétet. Nemcsak a po­litikai élet, hanem a népgazda­ság is katonai ellenőrzés alá ke­rül". Feltűnő, hogy a Vietnam ellen hadat viselő amerikai imperia­listákat egyáltalán nem aggasztja az események legújabb irányzata. Amerikai lapokban szaporodnak a dicsőítő cikkek a kínai katonai vezetőkről, az elmélkedések arról, hogy „Ián Piao gárdája bebizo­nyította, távol akarja tartani ma­gát az Egyesült Államokkal való minden szembekerüléstől”. E megállapítás tükrében könnyebb megérteni, miért merészkednek az amerikaiak egyre messzebb a Vietnam elleni agresszióban... G. Gy. A BÉKÉS MEGYEI VENDÉGLÁTÓIÉ AKI VÁLLALAT FELVESZ EGY férfi munkaerőt műszaki raktáros munkakörbe. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezés: Békéscsaba, IV., Gutenberg utca 3. 131760 A román párt­ós kormányküidöttség megérkezett Moszkvába í Pénteken hajnalban román I párt- és kormányküldöttség uta­• zott repülőgépen Moszkvába. A küldöttség vezetője Nicolae Ceau- sescu, a RKP Központi Bizottsá­gának főtitkára; tagjai: Ion Ghe- j orghe Maurer, az RKP Végrehajtó | Bizottságának és állandó elnöksé- j gének tagja, a Minisztertanács | elnöke és Paul Niculeseu -Mizil, az RKP Végrehajtó Bizottságának és állandó elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. A román vendégeket pénteken a vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Dmitrij Poljanszkij, Jurij Andropov, Andrej Gromiko és más szovjet vezetők fogadták. . . Klaus kancellár Leningrádban Leningrád Klaus osztrák szövetségi kan­cellár március 17-én reggel Moszkvából Leningrádba érkezett. A pályaudvaron Vaszilij Tolsz- tyikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökségi tagja és Alekszandr Szizov, Leningrád polgármestere üdvözölte a vendé- i get. (MTI) A vietnami háború összköltségei az US1 számára eddig már meghaladták az 50 milliárd dollárt Washington Washingtonban hivatalosan be­jelentették, hogy az Egyesült Ál­lamok a két Vietnam elleni légi­támadások során februárban hat­vannyolcezer tonna bombát hasz­nált fel. Ez a szám négyszerese a koreai háború havi átlagának és alig 12 ezer tonnával marad el attól a mennyiségtől, amelyet az amerikaiak a második világhá­ború csúcsidejében dobtak le ha­vonta Európára. Bombákra, üzemanyagra és re­pülőgépekre az elmúlt kéit évben az Egyesült Államok 3,5 milliárd dollárt költött — állapítja meg a Krasznaja Zvezda legújabb szá­mának nemzetközi szemléje. A vietnamd háború összköltségei az Egyesült Államok számára eddig már meghaladták az ötvenmiUi- árd dollárt. Az amerikai képviselőház csü­törtökön újabb 12,2 milliárd dol­láros hitelt szavazott meg pótló­lagosan a vietnami háború céljai­ra. A képviselőház ugyanakkor j elvetette a törvénynek azt a mó- [ dosító indítványát, amelynek ér­telmében a megszavazott 12,2 mil­liárd dollárt nem szabad a VDK elleni szárazföldi invázió költsé- i geinek fedezésére fordítani. (MTI) Szerencsétlenséget okozott a nyugatnémet léggömb Csehszlovákiában Csehszlovákiában hét iskolás gyerek égési sérüléseket szenve­dett annak a léggömbnek a fel­robbanása miatt, amelyet az NSZK-ból irányítottak a Német Demokratikus Köztársaságba „Sozial demokrat” aláírásé pro- paganda-röpiratokkaL Az Obrana Lidu című lap köz­li, hogy az észak-csehországi Prie- j secnice mellett zuhant le a lég­gömb, amelyet körülvettek isko­lás gyerekek. Az egyik közülük meggyújtotta a léggömbből ki- óradó gázt, mire bekövetkezett a robbanás. Hét gyerek súlyos égési sérüléseket szenvedett. (MTI) Legújabb hírek Sukarnóról Djakarta Az elnöki hatalomtól megfosz­tott Sukamo csütörtökön késő es­te a nyilvánosság megkerülésével visszatért bogori palotájából Dja- kartába. Neon az elnöki helikop­tert használta, hanem egy kato­nai terepjáró gépkocsin tette meg a 64 kilométeres utat. Sukarno kitért a rá váró újság­írók útjából. Hivatalos állítás sze­rint Sukarno beteg; nem közölték, hogy mi baja. A Reuter értesülése szerint Su­karno változatlanul a djakartai Merdoka (Szabadság)-palota la­kója. A sárga elnöki lobogó, amely rendesen azt szokta jelezni, hogy az elnök rezidenciájában tartóz­kodik, néhány napja eltűnt a zászlórúdról. Mint a Reuter írja, Suikamo vol­taképpen félig-meddig rabságban van — annak ellenére, hogy Digh tájékoztatásügyi miniszter csü­törtöki nyilatkozata szerint nincs háziőrizetben, és mehet, ahová csak egészségi állapota engedi. A Reuter szerint az a legvaló­színűbb vagy visszatér a főváros környéki Bogorba, ahol palotája és villája is van, vagy külföldre megy, ahonnan csak a kedélyek lecsillapodása után tér vissza. (MTI) Pintér István: Felbocsátották a Kozmosz—148-at A Szovjetunióban újabb mes­terséges holdat juttattak föld kö­rüli pályára, a Kozmosz—148-at, A tudományos műszereken kí­vül a szputnyikot ellátták a pálya­elemek pontos mérésére szolgáló rádiórendszerrel, továbbá olyan rádiótávmérő rendszerrel, amely adatokat sugároz a földre a mű­szerek és tudományos berendezé­sek munkájáról. A mesterséges hold felszerelése zavartalanul mű­ködik. A beérkező adatok feldol­gozása folyik. (MTI) vezér. Már többször személyesen is találkoztak. A gróf fekete Egérfogó QQ Mm módra _ Dokumentum regény 7. Ismét Hona asszonynak tá­madt mentőötlete. ban is, hiszen felesége igája mel­lett most már szemmel látható­lag menye jármát is nyögnie volt, igazi vonzóerő egy szőke német lánynak. S mindössze hu­szonnégy éves. S milyen nagy jövő állhat előtte. Doris ismerte Höttl jelentéseinek tartalmát, hi­szen ő gépelte őket. Ha Szálasa kormányt alakít egyszer, ame­lyen Doris főnöke olyannyira fá­radozott, Kemény Gábor lesz majd a külügyminiszter. Hu­szonnégy éves korában! Jöjjön, Pista, majd kvarco­lunk! Istvánokénak használ, ma­gának sem fog ártani. A kormányzói unoka gyermek- szobájában aztán némi kvarc­kúrának vetették alá az egykori férfidísz helyét. A bőr ugyan nem lett olyan barna, mint az arc többi része, viszont kivörö­södött. Bethlen már nehezen tür­tőztette magát, de azért nyugal­mat erőltetett magára. És most már hiába tartóztatták, hogy ta­lán töltse mégis ott az éjszakét. Soha nem volt nagy vélemény­nyel a kormányzó észbeli képes­ségeiről, s ő — bizalmi ember, a beavatott — mindig tisztában volt vele, hogy az országot tu­lajdoniképpen talán nem is a kormányzó, hanem a családja kormányozza, de azt nem sejtet­te, hogy ennyire nem változott semmi. Sőt, ha lehet, Horthy még kisebb fiú lett odahaza, s így a kormányzói dolgozószobá­kén. Tost közben feljött a pincéből, s egy alezredesi egyenruhát szer­zett Bethlen István számára. A volt miniszterelnök így hagyta el — katonai gépkocsin — min­den baj nélkül a királyi várat. Sőt, a bejárainál álló német őr­ség még feszesen tisztelgett is neki. Talán mégis sikerült ész­revétlennek maradnia... Csakhogy úgy látszik, a „tit­kos tanácsosok” ülése mégsem maradt titkos. Bethlen még fá­radalmait pihente Inkepusztán, hiszen az autózás után elég ké­sőn került ágyba, amikor már csengett a telefon Höttl Dísz tér 7. szám alatti irodájában. — Halló, itt báró Kemény Gá­bor! Höttl Sturmbannführer úr­ral szeretnék beszélni... — Sajnos uram, ez lehetetlen — mondta a tőle telhető legna­gyobb kedvességgel Doris. A lánynak tetszett a jóképű nyilas — De okvetlenül beszélnem kell vele! — erőszakoskodott Kemény. — Életbevágóan fon­tos közlésem van! — Uram, mondtam már, hogy ez lehetetlen. A Sturmbannfüh­rer úr nem tartózkodik az iro­dájában... — Elérhetném valahol má­sutt? — Nem. Sajnos, nem. De hol­nap már minden bizonnyal itt lesz. Szíveskedjék akkor pró­bálkozni, Majd jelentem, hogy kereste őt A titkárnő letette a kagylót. Nem mondhatta meg Kemény­nek, hogy Höttl nemcsak az iro­dájában nincs, de még Budapes­ten, Magyarországon sem. Becs­be utazott, Schellenberg ottani hivatalába. Az Unternehmen Maus aktáját vitte magával. Ak­kor adta tó a parancsot, hogy a gépkocsivezetője és a segédtiszt­je készüljön fel, amikor szómba-

Next

/
Thumbnails
Contents