Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
1967. február 5. 4 Vasárnap Előkészületek a tsz-ek megyei tanácskozására és az országos kongresszusra Zárszámadás és a következő esztendő Néhány termelőszövetkezet elnöke, párttitkára, főkönyvelője gyakori vendége ezekben a napokban a megyei tanács vezetőinek. A szövetkezetiek egy része ugyanis sérelmesnek tartja az 1966. évi zárszámadás készítésében a forgóalap és a kiosztható jövedelem arányos, együttes növelését Hozzájárulást szeretnének kérni az arány felbontásához. Arról van szó, hogy egyes tsz-ekben — arányaiban — nagyobb összegű jövedelem kiosztására törekszenek, mint ameny- nyit a közös gazdaság biztonságos működésére, a szükséges alapok gyarapítására fordítanak. A mostani zárszámadás elé követelménynek állították a forgóalap, a tsz saját eszközeinek fokozott gyarapítását az 1967. évi termeléshez szükséges anyagiak tartalékolását Az a cél, hogy a közös gazdaságok álljanak meg saját lábukon. A szövetkezeti parasztok a tsz-ben két kezük munkájából éljenek meg, sőt úgy szervezzék a gazdálkodást és a jövedelem felosztását hogy a szövetkezet különböző alapjait — gép- és épületamortizáció, részesedési, forgó és felhalmozási, továbbá szociális és kulturális — évről évre gyarapítsák. Mivel a mező- gazdaságban gyakori a termés- ingadozás, ennek következtében az évi jövedelem is váltakozó lehet. Így feltétlenül helyes és ésszerű is, ha egy-egy jól sikerült esztendő bevételeiből a következő, esetleg szűkebb időre bizonyos összeget tartalékolnak. A szövetkezeti gazdák egyetértenek és támogatják az olyan törekvéseket, melyek érdekükben, saját sorsuk megjavítására irányulnak. Bár bizonyos értelemben népszerűtlen feladat arról beszélni, hogy a megtermelt javak utáni bevétel jelentős részét, az egy átlagosan dolgozó tagra jutó jövedelem szolid növelése mellett, a jövő év megalapozására fordítsák. Viszont jogos ennek felvetése különösen egy olyan esztendő után, mint az 1966. évi is volt. A belvíz és az árvíz következtében keletkezett károsodás, továbbá az 1965 őszéről a szántás áthúzódása 1966-ra igen jelentős bevételi kieséssel járt. Ráadásul több szövetkezetben helytelenül értelmezték a párt és a kormány takarékossági felhívását. A termelés anyagi kiadásaira előirányzott összegből nem vásárolták meg a szükséges műtrágyát, növényvédőszert, tápszert, takarmányt, hizlalásra, nevelésre alkalmas haszonállatokat, mert az erre a célra tartalékolt összeget, illetve ennek egy részét meg akarták takarítana. Ugyanakkor a másik oldalon. t»bb százezer forintot veszítettek, a tervezett hozamokat, bevételeket nem érték el. Az ilyen gazdálkodási körülmények arra engednek következtetni, hogy a szövetkezetek egy részében a termelés lehetőségeinek kihasználásáról — időlegesen — a tagság jövedelmiének biztosítása miatt lemondtak. A gazdálkodás ilyen szervezése egyáltalán nem áll összhangban az országos és a ténylegesen reális helyi érdekkel. Neves közgazdászok szerint a termelés különféle alapjai — a munka folyamatának zavartalansága ' érdekében — még a bevételi hiány esetében sem csökkenthetők! Ha a különféle alapok növelése évről évre nem tart .lépést a közösből származó jövedelem fokozásával, a későbbiekben kevesebb anyagi jut az állóeszközök jobb kihasználására, fejlesztésére. így a szövetkezet bevételei csökkennek, következésképpen a jövedelem is megcsappan. Már pedig nem ez a cél, hanem ennek az ellenkezője. A közös alapok gyarapítása tehát elsőrangú szövetkezeti érdek! A felsőbb szervek következetes állásfoglalása a forgóalap növelésére politikailag, gazdaságilag jól megalapozott. Helyenként mégis gond van ennek megértésével, realizálásával, hiszen a tsz-vezetők egy része a jó hangulat és munkakedv megőrzésére hivatkozva az oszthatóság növelésére, néhány esetben a zárszámadás egyes tételeinek túlértékelésére törekszik. Helyesebb lenne a gazdálkodás körülményeit, eredményeit, az ügyet szolgáló és hátráltató tényezőket, ezek bevételi hatását megmagyarázni- az embereknek. A gond feltárásától sohasem kell tartani egyetlen szövetkezetben sem, hiszen a közös gazdaság előtt álló feladatokat a tsz-elnök és a szövetkezeti tagság csak együttesen képes megoldani! Hogy a jó munkához szükséges-e az őszinte légkör, nem szorulhat különösebb bizonyításra. Ahol őszintén szót váltanak a szövetkezet dolgairól, ott a közös ügy mellé állítják az embereket. Kellő példát szolgáltatott ehhez a békéscsabai Május 1 Tsz tavalyi vezetőségválasztó és a mostani zárszámadó közgyűlése. Az anyagi helyzet egy évvel ezelőtti feltárása meghozta az eredményt. Egy esztendő alatt megszüntettek 45 vagon takarmányhiányt és értékesebb a szövetkezet haszonáUatáUo- mánya és a mezei leltára is, mint korábban volt. Érdemes lenne a békéscsabai Május 1 Tsz gazdaságszervező módszerét a kritikus szövetkezeteknek is megismerni, hiszen itt a tervezett jövedelemnek csak 90 százalékát osztották ki. Vagyis a rájuk bízott értékekkel okosain, jól gazdálkodtak. Nem mindegy tehát, hogy a zárszámadás alkalmával milyen szemszögből vizsgálják a felhalmozást és az oszthatóságot. Dupsi Károly Pártunk XX. kongresszusa — többek között — megvizsgálta a szövetkezeti mozgalom fejlődését is. Rögzítette eddigi eredményeinket és határozatot hozóit a termelőszövetkezetek továbbfejlődését szolgáló, a működéssel,' továbbá a gazdálkodással kapcsolatos intézkedések megtételére. Röviddel a kongresszus után máris több rendelkezés látott napvilágot vagy éppen előkészítés alatt áll. Az intézkedések kedvező körülményeket teremtettek, illetve teremtenek az önállóbb gazdálkodás megvalósításához. E folyamat döntő állomása a termelőszövetkezetek országos kon gresz- szusának összehívása. Ekkor igen sok, a szövetkezeti mozgalom fejlődését hosszabb időre meghatározó kérdés kerül megvitatásra, illetve javaslatra a kormány elé. Megvitatják többek között az új termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetet, megválasztják a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsát. Az eddigi vizsgálódások és viták után valószínű konkrét feladattá teszi a kongresszus a területi termelőszövetkezeti szövetségek alakítását. Ezek a szövetkezeti parasztság demokratikusan megválasztott szervei lesznek. Az országos kongresz- szus után lehetőség nyílik arra, hogy a termelőszövetkezetek egyes gazdasági, termelési, beszerzési, értékesítési, piackutató, koordinációs és szervezési jellegű feladatok elvégzésére, érdekképviseletük, jogvédelmük hatékonyabb ellátására, valay mint egymás kölcsönös segítségére — önkéntes elihatározásból — területi szövetséget alapítsanak. A területi szövetség jogi személy, amely a saját küldöttközgyűlése által megállapított, a megyei tanács vb által jóváhagyott alapszabály értelmében, a szövetség szerveinek határozata, valamint a szövetségben részt vevő szövetkezetek megbízása alapján önállóan jár el. A termelőszövetkezeti szervek létrehozására a szervezési munkák megyénkben is elkezdődtek. A megyei termelőszövetkezeti tanács 1966. december 17-én megválasztotta a termelőszövetkezeti kongresszust előkészítő bizottságot. Ebben a járások, városok megfelelően képviselve vannak, így bekapcsolódhatnak a konkrét előkészítő, szervező munkába. Az előkészítő bizottság mellett egy szélesebb aktívahálózat is dolgozik, melyben a párt-, az állami és a társadalmi szervek képviselői tevékenykednek. A megyei előkészítő bizottság és az aktívák — a kisebb közigazgatási egységekben —- közös megbeszéléseket tartottak január 25-ig. A kongresszus előtti feladatokról, Népgazdaságunk nagy anyagi áldozatokat hoz, hogy a mezőgazdaságot minél jobban ellássa korszerű gépekkel. Egy-egy erővagy munkagép a közös gazdaságoknak is jelentős összegébe kerül és természetesen azon vannak, hogy szakszerű kezeléssel és tárolással minél jobban növeljék az üzemképes időt. Jő volna tudni, hogy egyes szövetkezetek vezetői és gazdái hogyan vélekednek, amikor a hólepte táblákon látják rozsdásodó, tönkremenő gépeiket. Sajnos, a megye különböző részein elég sok árván és elhagyottan pihenő gépet lehet találni. Például Okány felé, ahogy elhagyjuk Vésztőt, bal oldalt egy korhadó Vindrover (rendrevágó) hever, amit az aratás óta „ottfelejtettek”. Okány alatt, a köves- út szélén — veszélyeztetve a biza termelőszövetkezetek tájékoztatásának megjavításáról tanácskoztak. A termelőszövetkezetek megyei tanácskozását március második felére szervezzük. Ide minden termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti csoport, halászati szövetkezet egy-egy küldöttel képviselteti magát. A küldöttek megválasztására megyénk valamennyi termelőszövetkezetében — külön — küldőt tválasztó közgyűlést tartanak február 28-ig. A küldötteket nyílt szavazással, szótöbbséggel választják meg. A megyei tanácskozás állítja össze a termelő- szövetkeze ék országos kohgresz- szusára delegált Békés megyei küldöttséget. Minden 2200 szövetkezeti gazdát egy kongresz- szusi küldött képvisel. Dr. Szabó Lajos a megyei tsz-tanács titkára tonságos közlekedést — van egy P—5-ös jugoszláv és nem mesz- sze tőle a táblában egy Tigar eke. De lehet ilyet találni Kaszaper vagy Pusztaföldvár környékén is, ahol a „választék” még kiegészül egy Orkán típusú szártépővei. A felsorolást kár is folytatni, mert csak további kedvezőtlen kép alakulna mindazokról, akik hanyagság, nemtörődömség miatt nyugodtan szemlélik a drága értékek pusztulását. Ha már a szövetkezetek illetékesei nem veszik észre ezt a hanyagságot vagy egyszerűen elmennek mellette, jő lenne, ha a járások mezőgazdasági osztályainak dolgozói határjáró útjuk során minél előbb intézkednének, hogy a gépek biztonságos helyre kerüljenek. —tál Talán volt valami félnivalójuk az uraknak? De erről beszéljen Filipinyi János, a szociáldemokrata párt és a famunkások szakszervezetének egykori elnöke. , — A történet előzményei még 1922-re nyúlnak vissza — kezdi Filipinyi János. — Először is tudni kell, hogy a Horthy-korszak- ban csak az kapott szavazati jogot, aki valamilyen ingatlannal rendelkezett, meghatározott ösz- szegű adót fizetett, hat évig egy helyben lakott, hat elemit végzett és az isten tudja, hogy még mi minden feltételnek megfelelt. Így tehát a munkások csak ■kis számban kerültek a választók névjegyzékére, mégis Szeder Ferencet, a Földmunkások Országos Szövetségének az elnökét választották meg Békéscsabán képviselőnek. Nem kisebb jelöltek buktak ki, mint Kovács Mihály malomtulajdonos, dr. Lipták Pál békéscsabai születésű államtitkár és Urmánczi Nándor földbirtokos. a Az urak felháborodtak. 1923- ban maga Horthy is eljött a városba és ezt mondta: „Itt még a hamu alatt parázs van. Ezt a parazsat el kell taposni!” Jánossy Gyulát nevezték ki rendőrfőkapitánynak, akit alkalmas személynek tartottak arra, hogy a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket megsemmisítse. Hozzá is fogott a munkához. Először feloszlatta a szociáldemokrata pártot, mondván, hogy nincs alapszabálya. Megbüntette AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kubikosokat Tesz fel orosházi és szarvasi munkahelyekre azonnali belépéssel. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba, II. kerület, Kazinczy utca 4., és az orosházi 220 vagonos tárházépítkezés művezetőjénél. 131081 Szélben, viharban (Visszaemlékezés egy régi választásra) Viharos erejű szél süvölt Békéscsaba felett, az éjszakai sötétség rátelepszik a házakra, utcákra. Villámok hasítják a távoli eget, s a mennydörgés hangja egyre erősödik. A Szabolcs utcában mégis valami másfajta zaj veri fel a lakók nyugalmát. Az egyik ház kapuját döngetik irgalmatlanul. — Nyissátok ki! — ordítja valaki torkaszakadtából, egy másik hang meg rákontráz: — Most megvagy, az anyád istenit! Kérkedő, erejüket túlértékelő emberek, akiket ilyen időben még a kutyák is csak óvatosan mernek megugatni. Fejükön sisak, oldalukon kard. A pisztolyt minden eshetőségre készen a kezükben tartják. A házban lámpát gyújtanak. Egy idősebb asszony álmából felriadva, kétségbeesetten kiáltja: — Jaj, drága fiam, mit tettél már megint? Ősz halántékú férfi nyit kaput. A fiatalabb közben már öltözik. Nem tudja, hogy most éppen miért jöttek érte, de hát máskor sem szokták ezt megmondani. A két rendőr belép a szobába. Koppan a csizmájuk sarka a padlón, ennyi az üdvözlés. — Ne várass bennünket! — formed az egyik a fiatalemberre. — Von elővezetést parancsuk? — kérdezi ő anélkül, hogy választ is remélne. — Majd megtudod bent, csak ne pofázz annyit, te nyomorult. — Gyerünk! Az utcán szorosan a nyomában lépkednek kísérői. Megered az eső. A vihar már a város felett tombol. A rendőrségig nem hosszú az út, de bőrig ázik. Az adatait kérik, mintha még nem ismernék. De hát ez a hivatalos forma, ha valakit őrizetbe vesznek. Mert erről van szó. Hogy meddig tart, az majd eldől. Elkísérik a tűzoltólaktanyába (a mai városi tanács mögötti épületbe), ahova már sok embert ösz- szetereltek. Ott találkozik Vanta- ra Györggyel, Vantara Mátyással, Csicsely Mihállyal, Blahut Jánossal, Hankó Mihállyal, Mázán Andrással és sok más szociáldemokrata vezetővel. A választás napján egyikük sem maradhat szabadon. Ű, Farkas János, 29 éves, nőtlen, békéscsabai születésű, magyar honos, vagyontalan, politikai okok miatt többszörösen büntetett ácssegéd sem. Az m, kir. állami rendőrség békéscsabai kapitánysága az 1926. évi választásokon így akarja likvidálni a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket. Elhagyóit mezőgazdasági gépek az utak mentén
