Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

1967. február 5.

3

Vasárnap

ORSZÁGGYŰLÉSI

Klaukó Mátyás

Pénteken este negyed hétkor

intett csendet a zsúfolásig telt nagyszénás! kultúrotthonbanj Kaczkó Mihály, a községi tanácsi elnöke. A Hazafias Népfront meg. bízásából ő ajánlott országgyűlési képviselőt és megyei tanácstagot a nagyszénási embereknek. Régi ismerőst, régi harcostársat: Klaukó Mátyás elvtársat, a párt Központi Bizottságának tagját, a

I

megyei tanács elnökét, aki az orosházi járás szülötte. A tanácselnök tette az ajánlást, ő ismertette a jelölt életútját, amely azonos a nagyszénási emberek és számtalan földmunkás életével. A felszólalók pedig személyes ismeretség alápján mondták el véleményüket, idézve küzdelmes, borús időket és a napfényes jelent. Idézték a sajtóban megjelent országgyűlési felszólalásait, melyekben Békés megye gyorsabb ütemű iparfejlesztését, a gyenge termelőszövetkezetek hatékonyabb segítését, a mezőgazdaság jobb gépellátását, a mezőgazdasági szakember-képzés fokozását, a tudományos munka nagyobb hatékonyságát sürgette, melyek életünkben már a gyakorlatban öltenek testet

Hajdani nyolcados lisztből dagasztott kenyér és a jelenlegi paraszti nyugdíj között vontak párhuzamot ezen az estén a szénási emberek és arra kérték az egyhangúlag bizalmat szavazott jelöltet, hogy továbbra is úgy képviselje a nép érdekeit mint eddig

A bizalmat pecsételő taps után a jelölt szólt választóihoz, köszönve azt a bizalmat, melyet az egybegyűltek számára újra megelőlegeztek. A programról így nyilatkozott: — Az én programom a párt programja, a IX. kongresszus. határozata. S ebben, «uni egyéni, lehet, csak egy: minden igyekezettel azon lenni, hogy a dolgozó emberek szíve szándéka, óhaja valóra váljon; felépüljön a szocialis,- ta társadalom. Pártunk a nép elé tárta jövőnk távlatait. A célok emberségtől áthatottak és nemesek. Egy részük már a gyakorlatban öltött testet. A paraszti nyugdíj tavaly még óhaj volt, s ma kézzelfogható valóság lett. Most azon kell ügyködnünk — szólt befejezésül —, hogy pártunk e nagy programját kéz a kézben egységes akarattal valóra váltsuk.

j D. Gjr.

Frank Ferenc

Idős asszony áll fél péntek este a vésztői művelődési otthon nagytermének széksoraiban.

— Amikor hozzánk jött Frank elvtárs párttitkámak, akkor még nagyon fiatal volt és mennyire meglepte az egész községet komolyságával, és nagy-nagy em- berszeretetével... Azóta ismerjük, a megyei pártbizottság első titkára lett, és ő ugyanolyan lelkiismeretes, becsületes maradt, mint akkor volt. Javaslom, hogy őt jelöljük képviselőnek és megyei tanácstagnak.

A nyugdíjas Séllei Jánosnét n)ég heten követték elismerő szavaikkal. Egyikük, hogy érzékeltesse a vésztői emberek szeretedét Frank Ferenc iránt, ezt mondta:

— Frank elvtársnak Vészbőn mindig „telt háza” van...

A szó igaz, hiszen most ezen a jelölőgyűlésen is több mint ötve- nen kiszorultak a nagyteremből, s az előcsarnokban figyelték a felszólalókat,, majd utána a képviselőjelölt szavait.

Igazuk van a vósztöieknek, amikor egyik elismerő jelzőként Frank Ferencet úgy emlegetik, mint aki nem az ígérgetés, hanem a tettek embere.

Múltat és jelent körvonalazott a művelődési ház nagytermében. Csend és nagy figyelem kísérte szavait.

— Mi nem csinálunk választási komédiákat. A mi pártunk és a Hazafias Népfront nem híve ennek. Emlékszem, az idősebb elvtársak mesélték, hogy azelőtt a képviselőjelölt a cselédek előtt beszédgyakorlásokat végzett, hogy minél hatásosabban csapja be a választópolgárokat. Mi ezt nem tesszük. Megmondjuk, hogy mit akarunk, mit szeretnénk építeni, mit szeretnénk megvalósítani. Nem ígérgetünk, de annál többet verekszünk azért, hogy a nép boldogan éljen. Vésztőn is és másutt is.

És amikor azt mondta, hogy az ő munkájában éppen olyan kedves a megye valamennyi termelőszövetkezete, mint a vésztői- eké, akkor tapsra emelte a vésztői ember a kezét

Igen, mert így jó. Mindenkinek egyformán, igazságosan.

Erre kapott bizalmat Vésztőn Frank Ferenc elvtárs képviselő-, illetve megyei tanácstagjelölt.

V. T.

Darvas József

Az orosházi tanácsháza üveg falú dísztermében pénteken délután három órakor alig lehetett helyet találni, és három óra öt perckor, amikor Darvas József Kossuth-díjas író a város vezetőivel együtt megérkezett a jelölőgyűlésre, már több százan várták. Az író régi ismerősei, gyermekkori orosházi barátai és a fiatalabbak, akik az orosházi agrár- proletárság életét igazságosan és hűségesen festő regényeiből, majd újabb alkotásaiból ismerik és tisztelik őt.

Dr. Sülé József tanácselnök beszélt Bemutatta a jelölőgyűlés elnökségében ülőket, majd a Békés megyei 8. számú választókerület képviselőjelöltjének Darvas Józsefet javasolta. Elmondotta, hogy Darvas József a város szülötte, az 1930-as években kezdte írói pályáját, 1936—37-ben egyik szerkesztője volt a Gondolat című folyóiratnak. Műveiben a parasztság helyzetét, főként az agrárproletárok harcát tükröztette, a fel- szabadulás után írt regényeiben,

drámáiban pedig az új társadalom építésének küzdelmeit, problémáit mutatja be meggyőző erővel. Dr. Sülé József szavait taps fogadta, majd a jelölt emelkedett szólásra

— Mindig orosházinak éreztem magam — mondotta a hazaéreke- zettek meghatottságával —, a legnagyobb magyar falutól: e várostól kaptam életem tartalmát, írásaim alapvető élményeit. Ha jelölnek, és ha majd megválasztanak, mint képviselő igyekszem visszaadni valamit Orosházának mindazért, amit kaptam.

— Az elmúlt négy esztendő nem volt könnyű időszak, mégis e négy év alatt Orosháza fejlett iparral rendelkező várossá lépett elő, est ha azt a lemaradást

,1 melyet a kul-1 túra itteni fejlődésében, lehetőségeinek megteremtésében tapasztatok, megszüntetjük, örömünk még teljesebb lesz. Pezsgőbb szellemi életet, egységes szocialista nemzeti öntudatot kell kialakítanunk. Minden erőmmel, tudásommal azt kívánom majd elősegíteni, hogy Orosháza méltó legyen harcos múltjához, a célokhoz, melyekért apáink és mi magunk is küzdöttünk.

Darvas József szavait hosszan tartó tapssal fogadta a jelölőgyűlés, több felszólalás is elhangzott, melyek jelölését örömmel és őszinte helyesléssel támogatták, majd a gyűlés résztvevői egyhangúan jelölték országgyűlési képviselőjelöltnek.

S. E.

Kovács István

Január 3-án a Sarkadi Gépjavító Állomás dolgozói nagy eseményre készültek. A gépjavító állomás életében először országgyűlési képviselőt jelölhettek. A fiatalok fel is díszítették a gépcsarnokot, várva a délután 4 órát, amikor is megbízhatnak egy embert: képviselje életük sorsát a Parlamentben.

Nagy esemény ez egy olyan községben, ahol az egyszerű dolgozó emberek szava a múltban

egy emberéleten át semmit sem ért Huszonegy év óta azonban egyre jobban hallatták hangjukat úgy is, hogy saját maguk által választott emberek kerültek a tanácsba, az országgyűlésbe. Hallatták hangjukat munkájukkal, országosan is elismert jó eredményeikkel, a nagyszerű kollektív munkával.

Délután 4 óra néhány perckor elhangzott: „Kovács Istvánt javaslom országgyűlési képviselő- jelöltnek”. Olyan ember tette ezt a javaslatot, akiben megbíznak, akivel szívesen dolgoznak. Nem volt ez kortesbeszéd, egyszerű szavakkal ismertette, miért éppen Kovács Istvánra esett a választás?

— Szakmabeli — így mondta Bagi élvtárs, és így indokolta. — Kovács István jelenleg a MEDOSZ főtitkára. 1924-ben született Mezőhegyesen. Agrárproletár családból származik. 1949-ig a mezőhegyesi gépműhelyben mint kazánkovács dolgozott. Attól kezdve a f)ÉFOSZ-ban, majd a MEDOSZ-ban különböző beosztásban dolgozott. Tehát úgy gondoljuk, ismeri a munkások gondját, baját és segíthet a legmagasabb fórumon az egész község fejlődésében.

A felemelt kezek és a felzúgó taps jelezte, hogy a gépjavító állomás dolgozói megtalálták a maguk képviselőjét, a maguk ügyének hordozóját. Ezt erősítette beszédében Kovács István elvtárs is, amikor arra tett ígéretet, hogy megbízatását úgy kívánja ellátni, ahogyan őt megbízták; mint munkás él a munkásokért. Végül kérte, ha megválasztanák ország- gyűlési képviselőnek, ellenőrizzék munkáját olyan bizalommal, amilyen bizalommal most jelölték.

R. J.

Uhljár Mihály

A Békéscsabai Kötöttárugyár asszonyainak, lányainak tarka tömege előtt ecsetelte pénteken délután a város múltját, jelenét, jövőjét Uhljár Mihály, a városi tanács elnöke azután, hogy elhangzott a Hazafias Népfront javaslata: jelöljék őt a munkások országgyűlési képviselőnek és megyei tanácstagnak. Házsorok, üzletek, csatornák elevenedtek fel a hallgatóság előtt, kibomlott az a kép, amely bemutatta, hogy a csabaiak szeretett városa hogyan épül, szépül. A gondolatok, melyeket Uhljár Mihály pergetett a kötöttárugyár falai közt, összetalálkoztak a szorgos kezű munkásnők, munkások gondolataival, amit az üzem szakszervezeti titkárának a szavai is tükröztek, amikor arról szólt, hogy a gyár szervezett munkásai egyetértenek és támogatják a Hazafias Népfront javaslatát és kérik Uhljár Mihály elvtársat, hogy majd mint országgyűlési képviselő még többet tegyen a városért, olyan ajtókon is kopogjon be, melyek néha nehezen nyílnak. Ne sajnálja a fáradságot, a munkások az ilyen embereket megőrzik szívükben és azzal fizetnek, hogy kezükből szebb, jobb munkát adnak ki.

Amikor a négyszáz munkásnő igenlése képviselőjelöltté tette Uhljár Mihályt, egy kiszista lány kivált az asszonyok, lányok gyűrűjéből és az üzem ifjúmunkásai nevében köszöntötte Békéscsaba egyik képviselőjelöltjét és megyei tanácstagjelöltjét.

A kilenc éve Békéscsabán dolgozó Uhljár Mihályt eddig is megbecsülték a lakosok, mert ő is becsüli őket. Az üzem dolgozói nevében Knyihár Jánosné elvtársnő, a városi tanács tagja beszélt erről. S ott bujkált Uhljár elvtárs arcán a nagy megtiszteltetés érzése, amikor mellette kígyóztak el a munkásnők a jelölőgyűlés után, hogy újra munkához lássanak, ö pedig újult erővel lát neki ügyük gondos intézéséhez, hogy e nagy-nagy bizalomra még inkább rászoruljon.

Ca. P,