Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
Szeberényi Lehel: A HALÓ (Révész Napsugár rajza) kJ ápold g járkált a pók a fejem fölött, mint valami holdbéli lépegető. A fehér falon járkált, mely ferdén hajol az ágyam fölé. Kékesen dereng a ferde fal fölöttem, az én égboltom. A pók köröz rajta. Idegesítő, szorongató, mint egy hidegháború: ki tudja, mikor válik meleggé. Mikor eloltom a lámpám, nem látom a pókot. Várom feszengő, készenléti állapotban, míg éberségem. elernyed, s elnyom az álom. Ki bírja tartósan a feszült idegállapotot? S a pók bizonnyal erre vár, erre az elernyedésre, erre a figyelem-kihagyásra. Az éj leple alatt majd aláereszkedik ejtőernyőjén a paplandombok közé, a paplanvölgyekbe. Köröz a pók fölöttem, kiszemeli a mélyben arcom városát. Arcom épületei: orrom, szemem, szám a kiszolgáltatottságtól borzong- mak. Kerek a pók, tányérakna, hosszú pálcalábai kosarason tapogatják az égboltot, kémiholdak antennád. A pók veszede’mes dologgal játszik: hálót készít. Ügy gondolja, e veszélyes hol mii egyedül reá ártal matlan. a titok birtokosára. D iztos a dolgában, hogy ® büntetlenül élhet vele. Teljesen nyugodt afelől, hogy senki és semmi meg nem zavarhatja játékait. A hálóba vetett bizitos tudat az övé. A'hálóba, melyet akár a világ fölé teríthet. S annyi áldozatbogár vergődik a láthatatlanságig álcázott szövevényben, amennyit akar, győzze vérüket csapolni. Csapdája nincs? De igen. A kör önmagába tér. Eay reggel kifogtam. A pók kalandját zsákmányával. A parányi áldozat hosszú lábainak kosarában vergődött. Akkora volt az áldozat, mint egy gombostűfej. A pók számos lába: iszonytató toronydaruk, melyek útra készülő ballisztikus gömböt tartanak: a pók feneketlen bendöjét Figyeltem az áldozat kitörési kísérleteit Szurkoltam neki. Makacsul ragaszkodott az életéhez. El-eljutott a pók lábaihoz, melyek körbefogták, miként egy fogolytábor kerítésoszlopai. Sose jutott túl a lábakon. Azok nyugodtan, biztosan álltak a helyükön, némi söprögető mozdulatot téve mindig visszaterelték a halálra ítéltet. És az még mindig nem adta fel. Nem fogadta él a reménytelent. Magam röstellkedtem a nagy és hatalmas pók helyett, együttéreztem áldozatával, a parányival. P ók volt az is, pókocs“ ka, a pókok nagy családjából. Egy másik rasszhoz tartozott: a kistestűek- hez, mélyeknek hasa nem nagyabb egy sovány pontnál, s végtagjaik fölöttébb kurták és cingárak, majdnem jelentéktelenek és színezetükben is mutatnak eltérést. Hanem odanézzetek! Sikerült? A pókocska kitört a lábak zord oszlopai közül. Gomibostűfejnyi fekete pont nyargal tova a fehér faiion. A nagy pók ezt engedné? Hogy nem mozdul utána, egy lábát se mozdítja. Hagyja futni? A nagv pók biztos a dolgában, fölösleges mozdulnia. Öröm ünk korai volt. A kiért pók visszafordul. Ara^miyi utat. ha tett. Visszatér végzete kosarába. Visszahúzta a nagy pók. a hatalmas. Zsinóron tartja ahomr mi a csirkét és en- gwti KAVt a erzni kicsit A körön belül — melynek a zsinór a sugara—Járfíat-keíhet. A zsinór rándulása figyelmezteti, meddig ér a szabadsága. Üjra meg újra engedi arasznyi utakra. Ejnye, de sűrűk lettek ezek az utak. Jobban odafigyeltem, s nem mindennapi élményben volt részem, mely fonákjára fordította kommentárjaim építményét Ocsudásom azzal kezdődött hogy a pókocska gyanúsan sokat szaladgált kosárból ki, kosárba be. Mi több, körbejárta sorra a darulábakat, elmatatott velük. Majd tovafutott, s megint vissza, a következő lábhoz. Nem hittem a szememnek. Megmozdult és kifeszült az első torn-'^daru- láb. Mint amit a /Idiőho* szegeztek. Aztán vele szemben a másik — a fáihoz tapasztva. Aztán sorba behajtott a többi térdben — láthatatlan gúzsba. Aztán azok is behajoltak, amelyek előbb kifeszíttettek — a rögzítés végett. Aztán nem volt tovább. A gomibostűfejnyi pó" kócska felült a ballisztikus gömb tetejébe, s az zsugorodott, zsugorodott, leengedett, mint egy kiszúrt hólyag. A nagy pó'o t télhetetlen- sége messzire vitte a maga há Tatájától. önhittsége félrerúgott minden óvatosságot. Ugyanolyan hálóba lépett, amilyeneket ő készít, s amire — úgy hitte — csak ő képes. De mégsem egészen olyan volt e háló. Szövevényében eltért attól, amit ő ismert M aga volt a dzsungel, kenyérfákkal és kókuszpálmákkal, melyeket befutnak a kusza és erős liánok, és más alattomos kúszónövények. Beléjük gabalyodik a pókláb és nincs menekvés. A pókocska, a gombostű- fejnyi, kinek itt a hazája, s a pálmafák tetejében lakik, ördöngősen bánik a liánnal A nagy pók nem olvasta Gullivert, hogyan járt Láli- putbah. KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET tenete János „ Házak A/WWWWVWWWS/WVWVWW>WWWWWWWWWWWWWW Filadelfi Mihály: Míg őrzöm fészkét... Kék volt a lába, s a szárnyain kösöntyűk zenéje szólt- Tegnap volt vagy már ezer éve? Én láttam azt a madarat.. Sarlós holdakat hordott szemében és csőrében egy nyíló csillagot.. Tegnap volt vagy már ezer éve? Én láttam, s várom, mint új jelenést Olykor hitvesem szemében rebben, máskor a dolgok mélyébe ásva bontja szép szárnyalt, vagy kelő hajnalok harmatjában fürdik, s fészkét elhagyva az egekbe száll— S míg őrzöm fészkét megmotoznak józan hétköznapok: hűljek le végre képlékeny anyaggá. S én forrón, bolondul és hittel teli csak várom, várom, hogy egy estén borzas szívemre száll. 1967. Brackó István: Invokáció Iker-arcom gyönyörűm te fájdalmasan szép. \ Szelídített tigrisem vagy, a szememben égsz. Csak felettem múlik idő — naponta változó. jg Ha meghalok a eltűnők, meghal velem a szó. Te öröktől fogva vagy. Átsütsz az éveken — Adj fegyelmet végre már; ne égjek szertelen. Szen'tó Pél >r nyugdíjas- tizenhat évig „főnökösköAntaifi István: Hiába fúj a szél Azok a pontok: házak fényei. Azok az árnyak: erdők, és hegyek. Amott egy pont fut messzi: gépkocsi. * Az égről halvány csillagfény pereg. Egy rádió szól: Pestről tánczene. A mélyből hangos libagágogás. Hiába fúj a Beszkidek szele, otthoni hangok, otthoni szokás. E különös muzsikát hallgatom, az asztalon pár margaréta-szál, s nem messze, emeletes vonaton fut az éjbe az alkonyi homály. Asszonya is észrevette az csak az ő járásukban, de utóbbi időben idegességét, még a szomszédos megyék- — Felszaladhatna már a ben is. gyerekekhez! — mondta — Majd megmutatnám egyik este vacsora után az én ezeknek* — villogott a urának. szeme haragosan olykorAz ám* — villant át olykor, mikor olyan helyen Szenkó Péteren. Hányszor haladt velük a vonat, ahol ,. , , _ , , . , ...... . , , . megígérte a fiának, hogy még a múlt őszről kint maeletenek első hónapjaiban dott , nem szívesen néz in. meglátogatjaj de m(g a radt a kukorica. nem lelte helyét se otthon, em i v° na meg ez- gépállomást „kormányozta”, fl K9] eiíÍ1S érié messe máshol a községben, előtt fel evvel sem, hogy Q.lQ„ ,..lt me® Megpróbálta reggelenként hiába húzza ki a szive, van, Taián meg is neheztelt ** ott boron^ev®1 klke*r' ágyba Kiiys»rlten, magát, mégse megy A nyugdija^. r4 (la w párttltkát Tot ah°S„S‘datbb,éTem sí “ ®‘Y““ . .... , , . . .. ° u , ° er ese ^ a sok meg nem tartott s nem várt buszra, hanem került mert a korán keles- volt noha látszólag szive- ,géret miatt. Azért néz le ő gyalogosan kapaszkodott hez szokott szervezet otkor, sen fogadtak, mintha feles- i$ ritk4bban az utóbbi felfelé a dombon> ahol fia de legkésőbb hatkor mar leges lenne már ott. Ked- években hozzájuk. Így a villája van. Közben megjelezte, hogy vége az éjsza- vesen elbeszélgettek vele, a két csaJád kfet a kápcso. megállt Nem a fáradtság kai' pihenőnek, kezdődik a regi szakik különösen, jat0t csak felesége ápolja, miatt, inkább csak szemnap. Fel is kelt mindig, de nem panaszkodhat Halmá- aki a nagy ünnepekre min_ lélődni. Mikor is járt ő ezen amikor megreggelizett, nem gyira, az új igazgatóra sem, dig felutazikj visz egy kis a részen utoljára? ötven- nagyon tudott, mit csinálni, aki a megyétől került a he- hazait> júniusban meg azért, ben? Csudát! ötvenháromőszre kapta meg az „obsi- lyére, mégis úgy vélte, ki- h lehozza nyaralni az ban> mikor Bandi esküvőtől”, s ekkor már a kert- vénhedt bútordarabnak né- un®k4kat Bandi is ekkor Je volt ben is alig volt tennivaló, zik ot már ott kint Minek veszi ki a tóa]badság4tj s - A keservit! Ez igen! A gyümölcsfákat, melyek- menjen? Láb alatt van már feleségével, Piroskával hol motyogta, mikor a fehéren re éveken át szinte rá se ő ott, ahol sürögni-forogni itthon, hol külföldön töltik csillogó Erzsébet-hidat nézett, most kínos apróié- kell, különösen ilyenkor, azt a két-három hetet gusztálgatta. kossággal ápolta. Mire --be- ősszel. Tudja ő, mit jelent köszöntött az igazi ősz, már ,;a nyakig munkában” levő a kertet is felásta. napokban a „kedves látoMindjobban rádöbbent, gató’t hogy alig akad munkája a baj azonban az, hogy Nem ellenkezett. Már nem messze járt a Másnap felkészült az út- villától, amikor eszébe jura, s a hajnali vonattal el- tott, hogy meg se írta jö- indult vételét. Vajon itthon lesz-e Mennyivel másképpen fi- valaki? Bosszankodva csenodakint. Mikor elérkezett a az otthon se tudja leköt- gyelte a tájat a vonatab- getett be. Legalább egy táv- vénasszonyok nyara, magá- ni. lakból most mint akkor iratot feladhatott volna, ra erőltette, hogy a csere- Hiába ül esténként is a amikor még „dolognak élő” Szerencséje volt. Piros- peket meg kell igazítani a tévé elé, vagy hallgatja a ember volt. Eddig évről év- ka, a menye délutános, s tetőn, noha a múlt nyáron, rádiót. Kevés. Klub vagy re felélénkülő ellenségének így-nem volt lélek nélkül a mikor a nagy vihar után hasonló valami a maga ko- tekintette a felszántatlan ház. _ több helyen is beszakadt a rabeliek számára nincs a táblákat, melyeket le kell — Ki az? — nézett ki a mennyezet, rendbe hozatta, faluban. A kultúrházba el- győzni, akár tavasszal, akár konyhaablakból az utcára a s most semmi szükség nem nézhetne esetleg egy-két ősszel. Mert ők mindig le- menye. — Jaj, maga az, volt a forgatásra. De t$nni biliárdpartira, de oda in- győzték! Most meg minden- tata! — kiáltott fel megle- kellett valamit, mert úgy kább a fialalok járnak. Mit felé a sok szántanivaló! Be- pődésében, annyira hihetet- érezte, megöli az unalom, zavarja őket’ Nem közéjük hordatlan szárkupacok ék- lennek tartotta apósa láto- A gépjavító állomásra, ahol való. telenítik a vidéket, nem- gatását. Gyorsan bevezette
