Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
1967. január 8. 7 Vasárnap Télvíz idején Szinte közhely mór az újságírói berkekben nemegyszer hallott bölcselkedés, miszerint a téma az utcán hever. Terem, amikor terem, de ha csak abból kellene megélni, amit ott találunk, akkor hamarosan felkopna az állun k. Ezúttal azonban mégis az utca szolgáltatta a témát, amelyet a játékosan szálló hópelyhek régmúlt idők emlékeivel kerekítettek tovább. Két legényke ment előttem. Élénken beszélgettek. S bár nem vagyok annyira kíváncsi, hogy az utcán hallgatózzam mások szavára, annyit akaratlanul mégis hallottam: — Elmennék valahová dolgozni — így az egyik —, persze csak akkor, ha valami jó munkát találnék. Könnyűt és jól fizetőt. Bizonyára vannak, akik rögtön úgy adnák meg rá a választ: Hát még mi nem kéne! Én, s lehet, hogy mások is, nem egészen értenék egyet az így vélekedőkkel. Nem, mert éppen a pajkos hópelyhek juttatták az eszembe a múltat, amikor ilyentájt nemegyszer még. diplomás emberek is maguk indították volna meg a havazást, csakhogy munkához jussanak. Ma meg — és én ezt nagy dolognak tartom — még válogatni is lehet a munkában, mert van. Nem kétlem, akadnak olyanok, akik nagyon is válogatósak. Előbb-utóbb azonban az élet és mi magunk is megtanítjuk őket arra, hogy a végtelenségig azért mégsem lehet válogatni A jó szándékú, a testhez álló munka keresőit azonban nem ítélem el. Sőt, örülök annak, hogy már nem a hólapát az egyetlen választék, mint hajdanában volt télvíz idején. P. P. MtnilMtWtlMHtHMHHtlUMMtHIMIHtMHItMt* Furcsa egy helyzet Két kfló samottlisztet szerettem volna vásárolni a TUZÉP 1305-ös, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 22. sz. alatti telepén. (Ez a TÜZÉP-üzlet a megyei igazgatósággal csaknem szemközt van.) A telepvezető azt kérdezte, hoztam-e valamit, amibe belemérhetné. A kucsmám utón nyúltam, mint egyetlen nálam levő, erre a célra alkalmas valamire. Nevetett, mert ő kucsmába még sohasem mért samottlisztet. Látszott rajta, hogy az ajánlat meglepte, mire azt javasolta, menjek a háztartási boltba, kérjek kétfcilós papírzsá- kwt, hozzam el, mert ő abba szívesebben méri a samottlisztet, mint a kucsmámba. A háztartási boltban azt mondották, hogy ők papír árusításával nem foglalkoznak, menjek a papírboltba. Ezután még húsz percig gyalogoltam, mire végre visszaértem a TÜZÉP-telepre. S mit láttam? Az ajtón egy ököl nagyságú lakat díszelgett. Nekünk, vevőknek érthetetlen — hiszen samottlisztet 2—5 kilós csomagolásban nemcsak én keresek, hanem sokan mások —, hogy a kilós áruhoz miért nem ad ez a TÜZÉP-telep papírzsákot, mint teszem fel az V. kerületi testvérüzlet? Valószínű, hogy a Tanácsköztársaság úti telep vezetője nem alkalmas a 20 filléres papírzsáknak, mint göngyölegnek a kezelésére. De hát akkor miért bízzák rá a telep több tízezer forintnyi értékét? Furcsa egy helyzet, annyi bizonyos. —sík. ELFOGLALTSÁG Csélcsap gondolkodású, ám a könnyű műfaj múzsájának könnyed babéraira áhítozó toliforgatók kedvenc ■ területe a vendéglátóipar. Nem arra gondolok, hogy a sajtó vagy a kabaréirodalom egyes szerzői sűrűn látogatják a vendéglőket, presszókat és egyéb olyan intézményeket, ahol féldecinként adagolják az alkotómunkához nélkülözhetetlen ihletet. Nem ilyesmire célzok. Inkább arra, hogy a gunyorosan hangszerelt glosszák, humorral terhelt karcolatok, szatirikus színpadi tréfák gyakori céltáblája a vendéglátóipar. Kérdem, hol itt az igazság? Miért nem hegyezik pennájukat a vendéglátóipar helyett, teszem azt, a kenderés jutaipar, a háziipar vagy a kohó- és gépipara számlájára? Hogy némiképp helyreüssem ezt a fatális aránytalanságot — élcek helyett —, hadd mondjak dicséretet egy nemes gondolkodású vendéglátóipari dolgozóról. A békéscsabai vasúti restiben, vagyis az Utasellátó Vállalat II. osztályú éttermében találkoztunk. Ö szolgálat- kész volt, én pedig éhes. Az esti vacsoraidő ellenére (9 óra körül) vendégek alig htmngtek, az étlapon viszont vagy harmincfajta finomabbnál finomabb ennivaló kellette magát. Választottam, de kiderült, hogy rosszul. A készételek közül kizárólag marhapörkölt volt (amit nem kedvelek), a frissen sültekről pedig a felszolgáló kedvesen, de határozottan lebeszélt. „Uram, én jót akarok önnek. Itt fog ülni még egy órát, amíg elkészül.” Gyorsan döntöttem. „Hát akkor — üsse kő —, hozzon egy tajásrán- tottát” — böktem rá az étlapon szereplő szerény étekre. „Nem tudok hozni" — felelte őszinte sajnálkozással. Érdeklődésemre, hogy miért nem, pontos magyarázattal szolgált: „Nem ér rá a szakács. Mással van elfoglalva.” Bevallom, ez a közvetlen őszinteség azonnal szíven talált. Jó szüleim már zsenge gyermekkoromban belémplántálták a hazugság, a képmutatás gyűlöletét. Itt van ez a derék vendéglátóipari felszolgáló. Mondhatta volna, hogy kifogyott a tojás, esetleg: van ugyan, de kissé záp, rokonszenvesebb vendégeknek nem ajánlja. Hivatkozhatott volna arra. hogy a konyhai dolgozók még kezdők, nincs kellő gyakorlatuk rántottasütésben, hogy nem tudják hol felverni a tojásokat, mert a mosogatólány kisöccse éppen dominózik a konyhaasztalon, hogy az imént volt itt Belphegor és megfojtotta a szakácsot. Mondhatta volna egyszerűen azt is, hogy nincs hangulata holmi rántottás tányérokkal ugrálni csak azért, mert a kedves vendégnek éppen ilyesmi jutott az eszébe. Mindezeket azonban nem mondta. Ragaszkodott a szín igazsághoz. Hogy a szakács el van foglalva. Ez egészen más. Érthető. Van úgy, hogy én is el vagyok foglalva. Cikket írok, faggatom a riportalanyokat, javítom a kéziratokat. Mit szólnék hozzá, ha valaki bekopogna közben és szépen megkérne, hogy legyek szíves süssek három tojásból rántottat? Természetesen közölném: most nem érek rá. Ezt tette a szakács is. Ja, hogy mivel volt elfoglalva, miért is nem ért rá főzni? Ezt nem tartottam illendőnek megkérdezni. Nem azért mondom, de előfordulhat, hogy én se örülnék neki, ha abba ütnék az orrukat illetéktelen egyének: mi az ördögöt műveltem ekkor és ekkor — munkaidő alatt... —ajda— Megtartotta első ülését a megyei Népművelési Tanács Helytörténeti Bizottsága Lapunk néhány héttel ezelőtt már megemlékezett arról, hogy a Békés megyei Népművelési Tanács a megyében folyó helytörténeti kutató- és ismeretterjesztő munka összefogásával, valamint a honismereti mozgalommal kapcsolatos feladatok ellátásával Helytörténeti Bizottságot hozott létre. A bizottság — amely a különböző társadalmi szervek és kulturális intézmények képviselőiből, valamint a honismereti mozgalomban és a tudományos kutatásiban tevékenykedő pedagógusokból áll — január 6-án délelőtt 9 órakor tartotta első ülését. Püski Gábor, a megyei tanács vb művelődésügyi osztály csoportvezetője bevezető szavai után dr. Virágh Ferenc, a bizottság elnöke ismertette a feladatokat, lehetőségeket és az előzetesen kidolgozott munkatervet. Az ezt követően kialakult élénk vita során a bizottság felkérte dr. Szabó Ferencet, a Gyulai Állami Levéltár igazgatóját a megyében folyó helytörténeti kutatómunka számbavételével; Horváth Lászlót, a megyei Népművelési Tanácsadó vezetőjét pedig a honismereti mozgalom pillanatnyi helyzetének felmérésével. A bizottság megvitatta és kisebb módosításokkal jóváhagyta az 1967. évi helytörténeti pályázat kiírására vonatkozó javaslatot, hangsúlyozva, hogy a pályatételek kiírásával a megye legfontosabb problémáira kell irányítani a kutatók figyelmét A bizottság elhatározta, hogy Körösmenti Honismereti Híradó címen kiadványt indít, melynek célja a honismereti mozgalom elvi irányítása és szakmai tanácsokkal való ellátása mellett publikációs lehetőséget biztosítani a mozgalom „közkatonái” számára. Ugyancsak a mozgalom fellendítését és buzdítását szolgálja, hogy a múzeum most meginduló ro'.aprintes füzetsorozata lehetőséget nyújt a legjobb pályamunkák kiadására. A tartalmas, háromórás vita arról tanúskodott, hogy rengeteg a megoldásra váró feladat, s ha a bizottság megkapja a szükséges támogatást, minden bizonnyal előbbre viszi a helytörténeti-honismereti munka ügyét megyénkben. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer TTöztudomású, hogy a termelőszövetkezeti átszervezés óta mezőgazdaságunk is a szocialista fejlődés útján halad. A termelőszövetkezetek — a tulajdonformák különbözősége ellenére — ugyanúgy szocialista üzemek, mint az állami vállalatok. A szövetkezeti parasztság egységes, új szocialista osztállyá kovácsolódik, s egyre közelebb kerül a munkásosztályhoz. Pártunk mai politikáiéban mindez kifejezésre jut, a [X. kongresszus pedig állást foglalt amellett is, hogy a két alapvető osztály helyzetében még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. Ezért foglalta határozatba a kongresszus egyebek között azt a javaslatot, hogy 1967-ben új termélőszövetkezeti nyugdíjtörvény lépjen életbe. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1966. december 22-én törvényerejű rendeletet alkotott a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerérői. Ez a rendelet megvalósította azt az elvet, hogy a tsz-tagok nyugdíjrendszere megközelítse a munkaviszonyban álló dolgozókét. Kiküszöböli azt az eddigi hibát, hogy a tsz- tagok nyugdíja független volt a közös munkában való részvétel alapján kapott jövedelemtől. A régi szabályozás nem vette kellőképpen figyelembe a hosszabb nyugdíjidőt sem. Az említett fogyatékosságokon kívül szükségessé tette az új törvény megalkotását az is, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíja alacsony összegénél fogva jelentősen elmaradt a más népgazdasági ágakban dolgozók nyugdíjellátásától A nyugdíjak kedveződen színvonala nemcsak szociális szempontból jelentett feszültséget, hanem egyre nagyobb mértékben éreztetne hatását a termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetében, különösen a fiatal, szakképzett munkaerők utánpótlása terén. A termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerének lényeges alapelved a következők: a nyugdíj a lehető legnagyobb mértékben igazodik a személyes jövedelemhez; a hosszabb nyugdíjidővel rendelkezők arányosan magasabb nyugdíjat kapnak; O a nyugdíj összegében kifejezésre jut a nyugdíjas tartási kötelezettsége (házastársi pótlék), rokkantság esetén pedig rokkantáságnak mértéke; O a nyugdíj nem lehet alacsonyabb a törvényes minimumnál és növelni kell a korábbi termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugellátásokat. Az ipari nyugdíjrendszerrel szemben egyetlen lényeges különbség a korhatárnál mutatkozik. Ettől az egy körülménytől eltekintve az új törvény a termelőszövetkezeti tagokra is hiánytalanul érvényesíti az ipari nyugdíj elveit, és az 1967. január 1 után nyugdíjazásra kerülő szövetkezeti tagok nyugdíját érdemileg az ipari dolgozók nyugdíjával azonos értékűvé teszi. Tartalmaz néhány olyan megoldást is, amely a nyugdíj megállapítása területén a jelenlegi ipari szabályozásnál is fejlettebb megoldást vezet be, egyszerűbbé, érthetőbbé teszi a nyugdíj kiszámításának módját. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíj korhatára férfiaknál változatlanul a 65., nőknél pedig a 60. életév. Továbbra is érvényes szabály, hogy aki rokkant (munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette), az életkorától függetlenül jogosult nyugdíjra, ha megrokkanásáig az előírt nyugdíjidőt megszerezte. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjidő kevesebb, mint amennyi az öregségi nyugdíjhoz szükséges. térvényben maradt a baleseti ■*“* nyugellátás intézménye és az a szabály, hogy üzemi baleset esetén a nyugellátások megállapításához előzetes biztosítási idő igazolása nem szükséges. Nyugdíjra mindenki jogosult, aki 10 évi, a nyugdíjba beszámítható tagsági idővel rendelkezik. Az a megkülönbözte és, hogy az 1961. december 31. előtt belépők 10, az ezt követően beA Békés megyei tanács munkaügyi osztálya 1967. első fél évében megvizsgálja a lakosság foglalkozta tottságá nak helyzetét, arányait Először az iié.oyjetlegű üzemekben veszi számba a mun- kaerőellá ottságot Célia a mező- gazdaság munkaerőhelyzetével való arányosítás. Ugyancsak megvizsgálja a munkaügyi osztály a nők foglalkoztatottságát. Az a törekvés, hogy a lányok nagyobb arányban jelentkezzenek szakmunkástanuló-képzésre és kapcsolódjanak a bedolgozói tevékenységbe is. Ide tartozik a lakossági szollépők 20 év alapján kaphatnak nyugdíjat, megszűnt. Az említett 10 évi nyugdíjidőre minden olyan naptári évet be kell számítani, amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság folyamatos volt, a tag legalább 150 (nő 100), tízórás munkanapon át dolgozott és járulékfizetési kötelezettsége fennállott. A nyugdíjidőbe való beszámítás feltétele 150 tízórás munkanap ledolgozása. Ilyen munkateljesítmény elérése esetén az év teljes nyugdíjévnek számít. Egy naptári évnél hosszabb időt azonban akkor sem lehet figyelembe venni, ha a munkateljesítmény a 150 napot meghaladja. A jövőben be lehet sízámitani a nyugdíjidőbe az úgynevezett töredékéveket is. Ha valaki az év folyamán 150 napnál kevesebb időn át dolgozott, ebből az évből annyi nyugdíjhónapot vesznek javára figyelembe, ahányszor 13 (nő 8) napi munkát végzett (feltéve természetesen, hogy tagsági viszonya fennállott és nem nyugdíjas vagy járadékos tagról van szó). Az így adódó nyugdíjhónapokat nyilvántartják, és ha a tagnak több töredékéve van, 12 nyilvántartott nyugdíjhónapot egy nyygdíjév- ként vesznek figyelembe. TTgyanezeknek a szabályók^ nak az értelemszerű alkalmazásával veszik figyelembe azokat a töredékéveket is, amelyekben tagsági viszony nem állt fenn a naptári év egész tartama alatt. Kivétel továbbra is az első belépés éve, amely a munkateljesítménytől függetlenül teljes nyugdíjévnek számít. G. P. (Folytatása következik) | gáltatási igények jobb lrielégíté- I sere (a második műszak megkönnyítésére) való törekvés, valamint az új munkalehe őségek keresése. Végül a csökkent munkaképességűek és a társadalomnak gondot okozó emberek (szabadság- vesztésből szabadultak, stb.) foglalkoztatottságának megvizsgálása kerül sorra. A féléves vizsgálat értékelése után intézkedés történik majd a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésére a munkaerőgazdálkodás vonatkozásában. Megvizsgálják a lakosság foglalkoztatottságának helyzetét
