Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 3. szám
mi. január 4. 4 Szerda A PUSZTÁN Tapossuk a sarat. Hajtanaim Pál, a Mezőhegyes! Állami Gazdaság ómezőhegyesi kerületéneit ■a vezetője megy elöl, én utána. Egy darabon a gazdasági vasút mentén haladunk, gondosan ügyelve, hogy a talpfákra lépjünk. Aztán balra fordulva keskeny betonjárdán folytatjuk az utunkat Jobbra tőlünk hosszú, alacsony házak sorakoznak, mindegyikben nyolc család számára van hely. Régen cselédlakások voltak ezek, amelyeket a felszabadulás óta kétszer is átalakítottak. A négyes konyhából kettes, aztán egyes lett és bővítették, tatarozták mindegyiket. De az évszázados alapokra rakott vályogházakkal bírókra kelt az idő, s az egyik közülük már nem tudott ellenállni. Egy ideig gerendákkal támasztották meg a falait, de az sem segített. Amikor bontani kezdték, senki sem sajnálta. Volt lakói ideiglenesen kis házikókba költöztek, vagy az időszakos szálláson kaptak egy-egy szobát. Bútoraikat úgy, ahogy tudták, elhelyezték a rokonoknál, vagy a gazdaság valamelyik raktárában Lebontás után megkezdődött, az új ház építése a régi helyén, de már nem vályogból, hanem téglából. Más az alapja, a fala és a formája is. Belül tágas helyisé- ; gefcet alakítottak ki, melyekbe széles ablakokon juthat be a napfény. Minden lakáshoz üvegezett veranda is tartozik. A puszta lakói szívesen fogadrak a vendégeket Talán nincs már lakás, ahol ne lenne rádió, sőt — ahogy ezt a háztetőn látható antennák elárulják — itt- ott a tv is megjelent, de azért szeretnek eszmecserét folytatni a tőlük egy kissé mégis távolabb eső világ dolgairól. Csortó József is megörül, amikor megmondjuk, hogy mi járatban vagyunk. Ö most a feleségével egyelőre abban az inkább portásfülkéhez hasonló apró házikóban húzódik meg, amelyet valamikor ez egykori cselédház mellé kamrának építettek. Beköltözés előtt szépen renctoe hozták^ kknesael- íéfe. Gsortó József, aKS nyugdíj eKttc nil, a régi és a mai időkről is (szívesen beszél. Büszke arra, hogy olyan juh ászdinasztiából szárma- Kik, amelynek messze főidőn híre volt. — Már a nagyapám Ss itt saoi- jgáit Apám tavalyelőtt halt meg, dl éves korában. Én w juhász lettem, mint a 12 testvérem kö- aül a legtöbben, amióta azonban demokrácia van, sertésgondozó vagyok. Negyvenhárom évet dolgoztam a gazdaságban — mondja el mintegy bemutatkozásképpen Csak ezutáa téi- át a jelenre, amelynek legnagyobb szomorúsága, hogy tavaly augusztusban szélütés érte. A bal karja megbénult, ezért többé már nem tud dolgozni. S ez fáj neki a legjobban. Mert szereti a gazdaságot, ide köti a sorsa, életének minden emléke. A negyvenhárom év alatt sokat tapasztalt és az a véleménye, hogy soha nem gondoskodtak így a* emberekről, mint manapság, — Ha csak a nyugdíjat vesz- szük... — kezdi. — Apám annak idején hat mázsa búzát kapott évente, amikor kiöregedett a munkából. Mi az egy embernek? Nekem most — ha pénzben átszámítjuk — egy hónapra majdnem annyi jár. Aztán itt van ez a ház... Nagyon régen rossz már. Tavaly szóltunk Oláh János elvtársnak, aki kijött, megnézte és mindjárt utasítást adott az építőrészlegnek. Ősszel hozzá is fogtak a munkához és nemsokára beköltözhetünk. Ilyen ember az igazgató elvtárs Nála amiért megdolgozik valaki, megkapja. De a lopási nem tűri. Voltak, akiknek ez először nem tetszett, de már azok is kezdik belátni, hogy csak így fejlődhetünk, építhetünk még több új házat. A munkakedv is jobb azóta. És ha beköltöznek majd, akkor jöhetnek hozzájuk a gyerekek: a lányuk, a fiúk és az öt unoka. Itt élnek a gazdaságban. Ifjabb Csotrtó József már nem juhász, hímem munkás a keverőüzemben. Egyúttal párttitkár Slefaník Sándor fogatos a gazdaságban. Most éppen ő is „hontalan”, hasonló kis házikóban lakik a feleségével, mint Csortóék, csak ők ezt maguk építették és majd le is bontják, ha már nem lesz rá szükség. A 12 éves fiuk a nagymamánál lakik, amíg az új lakás el nem készül. — Ide szorultunk —- mutat körül az alig 3-szor 3 méteres helyiségben, amelyben csak a legszükségesebbek láthatók. — A bútort elküldtük az asztaloshoz rendbe hozatni, hogy a szép lakásba szép bútor kerüljön. Más lesz majd az ember közérzete és mind járt szívesebben is dolgozik. — Mikor tartják a lakásavató ünnepséget? — Talán egy-két hónap még eltelik a költözésig. Meghívjuk a rokonainkat, barátainkat. Eljön a néném a három fiával, akik közül az egyik Pesten mérnök, a másik buszvezető, a harmadik pedig Debrecenben mérnök. Meg sem ismerik majd az új lakásunkat. Persze, lesz ital és egy kis harapnivaló is. Nem fiatal ember Stefamk Sándor sem. 1920-ban született, s 1935 óta dolgozik a gazdaságban. De hogy ritkán élt ilyen reményteljes várakozásban, az bizonyos. Pásztor Péter tehenész, aki egyelőre az időszaki szálláson lakik, ugyancsak az új lakásra vár. Evek óta szakszervezeti vezetőségi tag, közvetlenül is figyelemmel kíséri a gazdaság helyzetét, a dolgozók sorsának alakulását. — őszinte légkör alakult ki a dolgozók és a vezetők között. Talán leginkább ennek tulajdonítható, hogy javult a munkafegyelem. Az emberek tudják, hogy a munkájuk titán mennyi jár és j azt meg is kapják. Az idén — '■ a tavalyi eredmény alapján — már nyereségrészesedést is fizet a gazdaság. Mindenki kezdi megérteni, hogy minél több kerül a közösbe, annál többet lehet kivenni belőle. Így teremtődött meg a feltétele annak is, hogy ! ez a ház megépüljön — mondja | Pásztor Péter, ÉS tudják, hogy az 1966. évi eredmény alapján több százezer forinttal nő a szociális és kommunális célokra fordítható összeg, amelyből újabb házak épülnek majd és szebbé, derűsebbé válik t ía' pusztai emberek élete. Pásztor Béla Pintér István—Szabó Zsigmond: Vendégség a csizmaszárban Olaszországi útijegyzet Két és lél millió lóriul értékű társadalmi mooka a megyeszékhelye* [Az elmúlt évben 18 ezer négyrét méternyi területet parkosítottak Békéscsabán. Emellett több mint 8 ezer sorfát ültettek eL A Sakosság 125 ezer forint értékű társadalmi munkája is hozzájárult a város parkosításához. Ösz- szesen pedig az egész évben a megyeszékhely lakói két és föl millió forintot érő társadalmi munkát végeztek-, i ■ -^ VI. Északon járunk, ahol jóval magasabb az emberek életszínvonala. iránt délen vagy Szicíliában. A magas életnívó azonban még így is relatív, hiszen a rendkívül alacsony, második világháború előtti reálbér csupán egyharmaddal emelkedett. A lakbérek — különösen az új bérházakban — magasak. a kereset 20—30 százalékát elviszik, az élelmiszerek is lényegesen többe kerülnek, mint nálunk. A hentes azért kényszerül unatkozni üzletében, mert a szép marha- vagy disznóhús kilója 80 —100 forintba kerül! Az olasz ember úgy védekezik, hogy kevesebb húst fogyaszt. A tésztafélék eldorádójával vigasztalódik — a tésztát számunkra szokatlan módon, előételként eszik —; különböző gombás, paradicsomos, ízletes szószokkal ön- tik le, vagy kagylófélék, polipok, tintahalak egyvelegével ízesítik. Első látásra nem sok bizalmat szavaz a magyar gyomor ezeknek az ételeknek, de ha egyszer már rászánta magát az ember, megkóstolta valamelyik olasz specialitást, rendkívül kellemesen csalódik. Az étkezéshez csupán egy velünk történt epizódot még. Küldöttségünk vezetője a vacsorát beszélte meg a szálló íöpi-ncére- vel. Amikor a húshoz ért, a meny- nyiséget 15—20 dekában jelölte meg. Álmodni sem mertük volna, hogy ez problémát okoz a főúrnak. — Az egész küldöttségnek, uram? — kérdezte a világ legtermészetesebb hangján. — Dehogy — tiltakozott buzgón vezetőnk —, fejenként! Bolognában kevesebb a zegzugos, szűk utca. A régmúltra, az akkor élt emberek szemléletére azonban a házak is utalnak. A középkorból fennmaradt épületek inkább erődítmények. Akkor a biztonság volt az elsődleges, nem az ember kényelmét szolgáló, életét szebbé tevő tágas, napfényes, puha lakás. Később a feltörekvő polgárság — mintegy fricskaként — fitogtatta gazdagságát. Pompás palotákat emelt, s a régiek helyett is élvezte az életet. A versengés ez időszakának meghökkentő jelei is vannak. Ilyenek a város egyik központi terén, a Piazza Porta Ra- vegnán álló nevezetes bolognai ferde tornyok. A pisai ferde torony hírben egy kicsit háttérbe szorítja őket. Pedig érdekes a történetük. Pisában egyenesre akarták építeni a tornyot, ferdére sikerült, ez a város Javul az építőanyagellátás Két év alatt egymilliárd forint értékű anyag és épületszerkezet terven felül Az Építésügyi Minisztérium építőanyag- és szerkezetgyártó iparának üzemei, vállalatai az előzetes számítások szerint mintegy 5 százalékkal teljesítették túl 1966. évi tervüket, az 1967. évre pedig további 5 százalékkal nagyobb termelést irányoztak elő. Ez a fejlődés jóval gyorsabb a korábban számítottnál: az 1966. és az 1967. évi termelés együttvéve 1 milliárd forint értékű építőanyaggal és szerkezettel haladja meg a III. ötéves terv első két évének előirányzatát. Az Építésügyi Minisztérium intézkedésére a hazai építőanyag- és szerkezetellátás további javítása érdekében csökkentik, sőt egyes termékekből megszüntetik az exportszállítást, A cementter-' melés volumene 1967-ben úgyszólván változatlan, de az export- szállítás csökkentése és némi behozatal réyén mégis mintegy 170 ezer tonnával több jut az építőknek, mint 1966-ban. Égetett mész- ből az egész év átlagában elegendő a termés, de a mészfelhasz- nálás legnagyobb idényében számítani kell átmeneti szállítási és ellátási nehézségekre. Az új Alföldi Porcelángyár élső termelőegységének üzembe helyezésével törölhetik a hiánycikklistáról az egészségügyi kerámiát is, mert termelése több mint 40 százalékkal nő. Importszállításokkal is segítik a hazai építőanyagellátást. Külföldről hozatnak mintegy másfél millió négyzet- méter azbesztcement hullámlemezt és 300 000 négyzetméter falburkoló csempét. A lakosság építkezéseihez az ipar 1967-ben a tavalyinál csaknem 150 millió forint értékű építőanyaggal többet szállít a belkereskedelemnek. Szakmai előadások, műszakiak 9 r találkozója, vitadélután Békéscsaba közvilágításáról A HTESZ tudományos szervezeteinek januári programjából A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés megyei tudományos csoportjai az új esztendő első hónapjára gazdag munkaprogramot állítottak össze. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület folytatja a művezetői tanfolyamot. A tanfolyam harmadik előadását, melynek keretében Mey- lenner Anna a műhelytervről és műhelygazdálkodásról tart előadást, január 5-én délután rendezik meg Békéscsabán, a Technika Házában. Január 9-én a Gyulai Harisnyagyárban a Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület szervezésében Braun Ferenc a háromszisztémás harisnyagépekre való mintázás lehetőségeiről tájékoztatja az előadás résztvevőit. A Gépipari Tudomászerencséje most. Bolognában viszont már a kezdettől fogva ferdére építették a tornyokat. Az Aniselli-család emeltette a magasabb, 98 méteres Torra Anisellit, amelynek 120 centiméter az elhajlása. Egy évvel később a Ga- risenda-család „megkontrázta” e tornyot: megépítette a csak fele olyan magas, vaskos Torre Gari- sendát, de az elhajlás mértéke majdnem pisai mértékű, 322 centiméter! Az olasz kisember szerényen, beosztással él. Ha régi házban lakik, könnyebben lehet ma divatos, mint az, aki modern bérházban akar ugyanilyen környezetet teremteni. A régi mozsár, vasaló, különböző konyhafelszerelések, vagy az idejétmúlt tűzhely felkapott díszítőeleme mostanában a modernségre törekvők lakásának. Szállásadóink ötletesen használták ki lakásuk régiségeit: térítők, művirágok, ízléssel elrendezett használati tárgyak díszítettek a tűzhelyet. Főzni — természetesen — gázzal szoktak, csupa csillogás, üveges gáztűzhelyen. A tv-készülék is a konyhában van, így kímélik a szobát, no meg a háziasszony erejét. Jó utat kívánva búcsúznak tőlünk, s útravalóul — csak a szomjúság ellen — szőlőt adnak. Mézédes, illatos, nagy fürtöket. Nem az érték a fontos — négy forint körüli összeg kilója ősz elején —, hanem a kedves figyelmesség, a* invitálás, ha legközelebb Bolognában járunk, ne kerüljük el őket. (Folytatjuk) nyos Egyesület január 10-én délelőtt 9 órai kezdettel rendezi meg Békéscsabán, a Technika Házában a mezőgépészmérnöki továbbképző előadását. E nap délutánján a Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület szervezésében az üzemi minőségi problémákról Békéscsabán, a Patyolatnál Vandlik János tart szakmai előadást. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület rendezésében délután 3 órakor Békéscsabán, a Technika Házában Matuz Mihály a földnyilvántartás földmérési vonatkozásairól mond ismertetőt. A Szilikátipari Tudományos Egyesület január 12-én délután 3 órakor Békéscsabán, a Technika Házában élménybeszámolót szervez. Ennek keretében Kiss Gábor számol be a tokod—neszmélyi tanulmányút tapasztalatairól Délután 5 órakor viszont a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület rendezésében kerül sor a „Szakma Ifjú Mestere" versenyzőinek részére a korszerű, színes autotí- piai nyomásról elhangzó előadás- sorozat. Január 17-én délután a Férfifehémeműgyár békéscsabai üzemében Kolarovszky György az új gazdasági mechanizmus alapfogalmairól tájékoztatja az előadás résztvevőit. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület január 19-én délután 3 órai kezdettel rendezi meg Békéscsabán, a Technika Házában a konzervgyár, a kenyérgyár és a hűtőház műszakiainak találkozóját. A találkozón Kardos Ernő, a Békéscsabai Konzervgyár főmérnöke tart vitaindító előadást. Érdekesnek ígérkezik a Magyar Elektrotechnikai Egyesület ' rendezésében a január 24- én délután tartandó vitadélután, aráikor is a résztvevők a Technika Házában Békéscsaba közvilágítását vitatják meg. A Magyar Agrártudományi Egyesület ebben a hónapban négy szakmai előadás rendezését tervezi. Így többek között előadás hangzik majd el az állattenyésztés férőhelyeinek korszerűsítéséről; a kenyérgabona fejtrágyázásának kérdéseiről; a lucemamag- termesztés problémáiról és lehetőségeiről Békés megyében; valamint a lucerna mint takarmánynövény felhasználásának új módjairól.
