Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

IMI. Január 4. 5 Szerda MIT TUD a LUiVA—13 ■ ? Poros ösvényeken. feezete a Luna—13 környezeti­ben nem mutat lényeges eltérést attól, amilyen a radiációs beren­dezés által hozzáférhető részé. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Luna—13 környezetének anyagi összetétele, keménysége — ezen keresztül pedig szilárdsága, te- herbíróképessége is — ismerete­sekké váltak. Ezek az adatok pedig igen fontosak a Viharok Óceánja — a Luna—9. és —13 Holdat érési körzetének — meg­ismerése szempontjából. A LUNA—13 SEGÍTSÉGÉVEL nyert új adatok először tették lehetővé, hogy egy idegen égi­test felszíni anyagának összeté­teléről, szilárdságáról közvetlen mérési adatokat nyerjünk. Mindezek az adatok alapvető fontosságúak a később Holdra induló űrhajók leszállási bizton­sága, a Holdon való járásra al­kalmas űrruhák és űrjárművek tervezése és szerkesztése szem­pontjából. De nemcsak amiatt: hatalmas tudományos jelentő­ségűik legalább ilyen mértékben abban rejlik, hogy közvetlenül hozzáférhetővé, mérhetővé tet­ték egy idegen égitest érdekes, egyben sajátos adatait. Sinka József — A 1957. akt. 4-étől, az első szovjet szputnyik fellövésétől számítjuk a kozmikus korszakot. Az eltelt esztendők során tanúi lehettünk több száz automatikus szputnyik, ember által vezérelt űrhajó, auto- I matikus vezérlésű Holdkutató és bolygóközi űrállomás fellövésé­nek. Mit várhatunk a kozmikus kor­szak második évtizedétől? Erre a kérdésre pontosan válaszolni ter­mészetesen lehetetlen. Mégis nagy a valószínűsége annak, hogy az új évtized egyik legfőbb vívmá­nya az első expedíciók leszállása lesz a Holdon. Képletesen azt mondhatjuk, hogy ezt az utat fé­lig már meg is tettük, bár az em­ber a kozmikus repülések során a Földtől még mindössze néhány száz kilométerre távolodott el, márpedig a Holdig az utat több százezer kilométerrel mérhetjük. Mi történt eddig? És mit kell tenni, mielőtt a Hold „poros ösvényeire” kerül az első ember? Az eddigiek során bebizonyosodott, hogy a világűr­ben a meteorhelyzet a Föld és a Hold között nem akadályozza a repüléseket. A meteortestek elég­gé nagyok ahhoz, hogy kárt okoz­zanak az űrhajónak, de oly rit- j kán fordulnak elő, hogy az űr­hajóval való összeütközésük gya­korlatilag lehetetlen. A Földet |körülvevő sugárzási övezet, sem tveszélyezteti az űrhajósokat, akik fa Hold felé repülnek. Ezt próbál­Megjelennek a Nagy Honvédő Háború története befejező kötetei tervei között szerepel „A Hor­A LUNA—13, amely 1966 ka­rácsonyának űrkutatási esemé­nye volt, amellett, hogy olyan programot is lebonyolít, amely az 1966. február 3-án Holdat ért Luna—9 feladatai közt is szere­pelt, új, nem ellenőrző jellegű méréseket is végez. Ezek érde­kessége abban áll, hogy e mé­rések lebonyolítása, jellege első ízben hatolt be olyan területre, amd a földi kutatási gyakorlati­ban megszokott, de az űrkuta­tás szempontjából is fontos kér­déseket érint. Ez azzal függ össze, hogy a Luna—13 nem egyszerű „szem­lélője” a Holdfelszínnek, tele­víziós kamerái nemcsak képeket továbbítanak hűséges kísérőnk arculatáról. Műszerei közt olyan berendezés is szerepel, amely megméri anyagának keménysé­gét, hagyományos, a földi ke­ménységmérő eljárásokhoz ha­sonló módon: a Holdfelszínhez először hozzáérint egy meghatá­rozott átmérőjű és kialakítású tűt, majd azt egyre fokozódó erővel nyomja bele a felszínbe. A nyomóerő és a tű behatolási mélységének értéke rádióada­tok útján jut el a Földre. Az adatokból kiszámítható a Hold- íélszín keménysége. MÁSIK ÉRDEKES MÉRŐBE­RENDEZÉSE a radiációs anyag- szerkezetvizsgáló. Ez a mérőmű­szer a környezetében levő felszíni anyag összetételéről szolgál fel­világosítással. A berendezés elő­ször gyenge radioaktív sugara­kat bocsát ki. Ezek enyhén su­gárzóvá, radioaktívvá teszik a Holdfelszín anyagát egy parányi területen. Az így radioaktívvá lett felszíni anyag maga is ki­bocsát radioaktív sugárzást, amelynek összetételét és erőssé­gét különleges mérőműszer ha­tározza meg. A mért sugárzási erősség és összetétel egyértel­műen jellemzi az anyagot — je­len esetben a Holdfelszín egy kis darabkáját —, amely a su­gárzást kibocsátja. A mérőmű­szer által szolgáltatott adatok lehetővé teszik, hogy távolfel­derítés útján megismerjük a Holdfelszín anyagi összetételét, legalábbis azon a klis területré­szen, amely a Luna—13 műsze­rei számára hozzáférhető. Valószínű, hogy a felszín szer­A NAGY HONVÉDŐ HÁBO­RÚ TÖRTÉNETE című sorozat befejező 5. és 6. kötete 1967-ben jelenik meg a Zrínyi Könyvki­adó gondozásában. Az 5. kötet a második világháború utolsó évének eseményeit tárgyalja. A legnagyobb érdeklődésre bizo­nyára az utolsó kötet tarthat igényt, melyben a szovjet szer­zőkből álló munkaközösség a Szovjetunió katonai, politikai és társadalmi viszonyait elemzi a Nagy Honvédő Háború idősza­kában. A második világháború­ról szóló különböző történelmi értékeléseket adó jelentősebb művekről is találunk megjegy­zéseket ebben a munkában: a kritikai ismertetés a tájékozó­dást segíti a világháború irodal- í mában ! A ZRÍNYI KIADÓ 1967. évi thy-hadsereg erkölcsi arculata” c. könyv, mélynek írói, Tóth Sándor és Morva Tamás, doku­mentumok sorával mutatják be a Horthy-rendszer hadserege tisztikarának erkölcsi és politi­kai magatartását. A napi sajtó­ból ismeretesek a Német Szövet­ségi Köztársaság újrafélíegyver- zési törekvései. De milyen a nyugatnémet hadsereg? NDK- beli had történészek vizsgálják annak igazi arcát, fejlődését, szellemét a „Bundeswehr — a revams hadserege” c. kötetben. A HADITECHNIKA ÜJ EREDMÉNYEIT mutatja be egy magyar szerzői csoport munká­ja. Egy másik érdekes technikai könyv A gépkocsi regénye, mely számos fényképpel is il­lusztrálja érdekes témáját. Kül­földön már sikeresen mutatko­zott be az olvasók előtt Syman Pilecki „Ikarusnál bölcsebben” című könyve, mely a levegőben utazó ember biztonságával és védelmével összefüggő tényező­ket ismerteti. EGY KÜLÖNÖS NYOMOZÁS keretében mutatja be Marcéllo Venturi „Fehér Zászlók Kefaló- niában” című regényében hal­latlanul izgalmasan, ugyanakkor magas művészi színvonalon a sziget nácikkal szembeforduló tragédiáját; a nácikkal szembe­forduló olasz egységek pusztu­Holdutazás lehetősége ta ki Vetyerok és Ugoljok (Szel- lőcske és Szenecske), a két űrha­jóskutya. Az ember egészségének ártalma és munkaképességének csökkenése nélkül hosszabb időn át tartóz­kodhat a súlytalanság állapotá­ban. Ezt bizonyította ötnapos út- jával Valerij Bikovszkij, nyolc­napos repülésével Gordon Cooper és Charles Conrad (a Ge­mini—5 űrhajón), és 14 napos re­pülésével Borman és Lowell (a Gemini—7 űrhajón). A Holdra való repülés pedig, amely körül­belül egynapos ott-tartózkodást kívánna meg, a Földre történő visszatéréssel együtt csupán hét napot venne igénybe. Jobb lesz-e vagy rosszabb ? Az ember kijuthat a világűrbe. Ezt először Alekszej Leonov, utá­na pedig Edward White, Eugen Ceman, M.Collins és Richard Gordon bizonyították be. Amikor az űrhajóból kilép majd a Hold felületén, nem lesz a súlytalanság állapotában. Jobb lesz-e ez vagy rosszabb? Sok szakember véle­ménye szerint a Hold vonzóereje (a földi vonzóerő egyhatoda) sok­kal könnyebben elviselhető lesz az űrhajósok számára, mint a tel­jes súlytalanság. A súlytalanság állapotában egyes űrhajósok (pél­dául Cérnán és Gordon) bizonyos nehézségekkel találkoztak: egvesi műveletek végrehajtásához sok­kal nagvobb erőfeszítésre volt szükségük, mint amu az életbiz­tosító berendezéseknél számításba vettek. Az űrhajósok hamar el­fáradtak, verítékük bepárásította sisakjuk üvegét. így hát a nyílt világűrben való műveletek vég­rehajtásának problémája további kutatásokat kíván. Az űrhajó vezérlése Bebizonyosodott, hogy az űrha­jósok eredményesen vezérelhetik űrhajójukat, márpedig a Hold­repülés enólkül nem lehetséges. A Hold-repülésben fontos szere­pet kell játszania a hajó vezérlé­sében magának az űrhajósnak, itt a földi eszközök csupán segítelek és „biztosítanak”. Világossá vált az is, hogy a Földtől nagy távol­ságra levő berendezésekkel állan­dó kapcsolat tartható. Bármilyen „önálló” legyen is az űrhajós, a kétoldalú kapcsolat a Földdel el­engedhetetlen feltétele a sikeres repülésnek. Az olyan tájékoztató objeiktu- mok felhasználásával, amilyen a Föld, a Nap, a Hold, nagy pontos­sággal lehet vezérelni az űrhajót, és a megadott körzetbe lehet irá­nyítani. A rádiólokátorok, az iner- ciális célzó rendszer és a fékező motorok biztosítják az űrhajó „puha” leszállását. A Hbld talaja elbírja az űrhajó terhét Végül bebizonyosodott az is, hogy a Hold talaja elbírja a ve­zérelt űrhajó terhét, miként el­bírta a Luna—9, a Luna—13 szov­jet automatikus űrállomást, és az amerikai Surveyor—1 állomást is. A Hold „ösvényei” valóban poro­sak, legalábbis ilyennek látszanak , a felvételeken. Igaz, a por erősen ! „összeragadt”, és nincs veszélye annak, hogy benne az űrhajós j mélyre süllyed. Az ember Holdra repülése te­hát elvileg lehetséges. Egyes meg­oldatlan problémák maradtak még, amelyek a Hold-expedíció­nak a Földre visszatérésével kap­csolatosak. E problémák közül legfontosabb a Holdról való el­indulás és a Föld légkörébe tör ténő beérkezés. Hegycsúcs, amelyet meg kell mászni... A Holdról elindulás élvben nem különbözik a Földről történő indulástól. A kisebb vonzóerő le­hetővé teszi, hogy gyengébb haj­tóműveket használjanak, a terhe­lés aligha lesz nagyobb, mint a Földről való elinduláskor, a haj­tóműnek vákuumba való bekap­csolását már régen sikeresen megoldották. A hegymászók azt mondják, hogy egy hegy csúcsára feljutni sokkal könnyebb, mint onnan le­ereszkedni. A Holdra való repülés — bizonyos mértékig — sokkal kevésbé nehéz, mint a visszatérés a Földre. A Hold az a hegycsúcs, amelyet meg kell mászni a világ űrkorszak második évtizedében. Jurij Marinyin Mit viselnek a külföldi nők? Ezúttal fényképeket kaptunk arról, milyen kalapok, sapkák divatosak ebben a szezonban — Párizsban. Kettős jerseyböl készült kendősapka. Az anyaga vilá­goskék alapon, bordó török mintás, két centiméter széles | bordó gyapjúrojt díszíti a ken- | dő alját. Nemcsak csinos hanem meleg is. Világszerte divatos a fej­re simuló kalapforma. A leg­érdekesebb Jean Patou divat- tervező modellje. A halvány­rózsaszín kalapot széles fekete bársonyszalaggal díszítették, amelynek vége rojtos. MTI Külföldi Képszolgálat' Ráköltöttem egy százast, de megérte. Gyönyörű, színezett lapok voltak, fotó- művészetünk reme­kei a zöld gallyal, az égő gyertyával és az arany csengetyűve l. Megírtam negyven- nyolc lapot, teleírtarp őket sók-sok szere­tettel, csókkal és egyébbel, és elindítot­tam őket az ország minden tájára, Ae korántsem voltam még kész. Hátra volt a java, mert felesé­gem képeslcártyát du­gott az orrom alá. Ennek egyik olda­lán valami várrom volt, a másik olda­lán két tucat aláírás. — Emlékszel? — imdolt feleségem —, ez arról a szüretről jött, ahoixi nem tud­tunk elmenni... Itt uz alkalom, viszonoz­Üdvözlet zuk az őszi jókíván­ságokat. — No persze. — Karácsonyi la­pokat küldünk. — No per sze — Most azonnal fogj neki. — No persze. Aztán csak ültem, mert szivemben ha­ragot éreztem, hogy a tisztelt rokonság nem tud olvashatóan írni. Ki lehet például az o Pé? — Márhogy a Pé — mélázott el fele­ségem. — Van a csa­ládban kilenc Pál. ugyanannyi Péter, öt Panni és egy Pau­la... — És mindezeknek írjak most? — Illenék ... — Aztán ki az a Bé? — Vám hat Béla, két Bódog, egy Ba­lázs, három Blanka... — írni kell nekik — adta ki az utasí­tást a feleségem. — Csak nem akarsz ha­ragot a szeretet ün­nepén? Köztük lesz az igazi aláíró is, a többi meg örülm fog! Mindjárt hozom a családi címjegyzé­ket ... És Így is lett. Vet­tem és írtam még négyszázhat újabb la­pot. Így ugyan el­ment még egy ezres, nem lett semmi aján­dék, ebédet egy jó barátunk adott, vi­szont elmon-hatja ki­terjedt rokonságom, hogy a feleségem és én, mindketten rend­kívül tiszteljük őket. —D— Ne járjon gyalog! A LEGÚJABB TÍPUSÚ SZEMÉLYAUTÓKAT — MOSZKVICS 408-AST, SKODA 1000-EST NYERHETI A SZERENCSE-SOBSJÁTÉ1KON. HÜZÄS A JÖVŐ HÓNAPBAN! VEGYEN SZERENCSE SORSJEGYET, SZERENCSÉJE LESZ! I

Next

/
Thumbnails
Contents