Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

1*67. január 4. 3 Szerda Jó eredménnyel záriák 20 eves távlati tervük első szakaszát a békéscsabai szövetkezetek kai bázis egymagában csak holt Dombról a hegyre, ez a tö­rekvés jut kifejezésre abban a 20 éves távlati tervben, amit a helyi termelőszövetkezetekkel közösen dolgozott ki 1959-ben a békéscsa­bai városi tanács mezőgazdasági osztálya. Akkor még túl merész­nek látszott a célkitűzések jó né­hány pontja. A parasztság jó ré­sze ugyanis még egyénileg gaz­dálkodott, s akik lassanként sza­kítottak a megszokottal, inkább a kisebb, a rokonok, ismerősök ál­tal alakított szövetkezetek hívei voltak. Éppen ezért túl merésznek látszott az, hogy fokozatosan négy nagy szövetkezet alakuljon tó a város határában. Mint ismeretes, ez a terv már évekkel ezelőtt valóra vált. Másik nagy merészségnek a termésátlagok és az állatállomány számának nagyarányú növelése látszott. Azonban az 1960. évi terméseredmények, a 12,8 mázsás búza, a 17,4 mázsás árpa, a 19,4 mázsás morzsolt kukorica, a 163 mázsás cukorrépa városi átlag azt a meggyőződést hintette el, hogy sok lehetőség rejlik a szövetkeze­tek határában, csak jól tó kell használni azokat. Az azóta nem túlságosan kedvező időjárás el­lenére évről évre növekedett, s a múlt évre 17,4 mázsára emelke­dett a búza, 18,4 mázsára az árpa, 23,6 mázsára a kukorica, 217,2 mázsára a cukorrépa, 49,3 má­zsára a kender holdankéntá hoza­ma. flz eddig elért eredményekről az új esztendő első munkanap­ján tartottak számvetést a városi tanács mezőgazdasági osztályán. A számvetésből kitűnt az is, hogy a számok mögött sok erőfeszítés rejlik. Érdemes volt küzdeni, mert Békéscsaba termelőszövet­kezetei szervezettségben, jól ki­alakított vezetésben és termésát­lagaikban öt-hat éyvel előzték meg a megye járásainak, városainak termelőszövetkezeteit. Az eddig ti ka összehangolása a tervekbe foglalt célokkal. E z a vázlatos felsorolás is bizonyítja, hogy nem egy­szerűen a vezetői önállóság mennyiségi kiterjesztéséről van szó, hanem jelentős minőségi vál­tozásokról. A vezetői hatáskör és felelősség olyan elemekkel gaz­dagszik, amelyek az elmúlt másfél évtizedben a vezetői funkció kö­rén kívül álltak. Ez azt is jelenti, hogy a reform megvalósításának sikere nagymértékben függ attól, hogy milyen mértékben tudunk összhangot teremteni az új gaz­dasági mechanizmus követelmé­nyei és a vezetők szemlélete, va­lamint tárgyi felkészültsége kö­zött. A vezetés és a szervezés korsze­rű ismereteinek megismertetése — felmérések szerint — mintegy tízezer főnyi felső szintű, ennél lényegesen nagyobb számú közép szintű és még tömegesebb alsó szintű vezetőt érint. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a szervezett oktatásra váró vezetők létszáma meghaladja a százezer főt. Az illetékes szervek a közel­múltban határozatot hoztak a gazdasági vezetők továbbképzésé­re, egységes alapelvekre épülő, népgazdasági szintű előkészítésére. Ennek értelmében az iparági mi­nisztériumok gondoskodnak majd a továbbképző tanfolyamok meg­szervezéséről. Az eddigi iskolák gyakorlati tapasztalatai alapján 1967-től célszerű 3—4 hetes bent­lakásos tanfolyamokat szervezni lefektetett alapokon nem utópia az, hogy a csabai szövetkezetek 10—15 év alatt búzából 18—20 mázsa, kukoricából 25—30 mázsa átlagtermést takarítsanak be. Eh­hez megfelelő anyagi, technikai bázissal rendelkeznek. A jelenlegi 166 millió forintot kitevő közös vagyonuknak csaknem egyhar- madát gépek képezik. A korábbi években, köztük a tavaly eszkö­zölt 17 millió forintos beruházás következtében most már minden jelentősebb szövetkezeti major el van látva villany- és vízvezeték­kel, s jórészt bekötő utakkal is. A rendelkezésre álló és az ezután épülő férőhelyek lehetővé teszik a szarvasmarha-állomány szám­szerű növelését. Ezt az árbevétel arányának javításán túl az is szükségessé teszi, hogy a holdan­ként előirányzott négy mázsa mű­trágya mellett 50 mázsa szerves trágya is jusson évente a szövet­kezeti földekre. Erőteljesen hangsúlyt kapott a mezőgazdasági osztály értekez­letén az, hogy az anyagi, technd­Már napok óta furcsa zajok je­lezték, hogy készül valami. Kedd reggelre pedig világra jöttek az esztendő újszülöttei. Összesen mintegy 150 ezren. A jövevények, melyeknek érkezését a keltető­szekrények tojásainak pattogása előzte meg, pelyhes tollú kiscsir­kék. A Békéscsabai Baromfikel­tető Vállalatnál 75 ezer, Mezőko- vácsházán 50 ezer, Gyulán 15 ezer, Csorváson pedig 10 ezer aprójó­szág bújt ki a tojásokból. Gondo­san ügyeltek a kiscsirkék egészj ségére: az utolsó két napban 37,8 fok volt a keltetőszekrények elő­a középirányító szervek, orszá­gos vállalatok, valamint a na­gyobb vállalatok és üzemek fel­ső szintű gazdasági és társadalmi vezetői részére. A tervek szerint — az oktatók számát is figyelem­be véve — 1967-ben a gazdasági reform megvalósításában fontos feladatokat megvalósító, mintegy 1000—1500 vezető továbbképzésé- j re kerül sor. A továbbiakban, te­hát az 1968—70. években mintegy 9—10 000 felsőszintű vezető folya­matos továbbképzésével számol- j hatunk. U gyancsak az eddigi iskolák tapasztalatai alapján, a hallgatók véleményére alapozva javasolható, hogy a továbbképzés tematikája és módszere az adott­ságok és a lehetőségek ismereté­ben azt válassza ki a rendelke­zésre álló tudományos anyagból, ami a gyakorlatban leginkább al­kalmazható. Ebben a tekintetben a tanfolyami oktatásban nagy je­lentőségűek az esettanulmányok. Célszerűnek látszik, ha az iskolá­kat megfelelő felszereléssel (szá­mológéppel, magnóval, filmvetítő géppel stb.) látják el. A következő évben immár in­tézményessé váló, de mindenkép­pen átmenetinek tekinthető to­vábbképzési rendszer tapasztala­tainak alapján 1967-ben az ille­tékes szervek kidolgozzák a gaz­dasági vezetők képzésére és to­vábbképzésük kiterjesztésére, a ovábbképzés rendszerének hosz- szabb távú fejlesztésére vonatkozó javaslatot. Dr. Varga György anyag. Ezekhez mind nagyobb is­merettel és szaktudással rendel­kező emberekre van szükség. A szövetkezetek szakirányítása na­gyon sokat javult. Amíg 1963-ban középiskolai végzettségű szakem­ber is alig volt a szövetkezetek­ben, most 11 egyetemi és 41 kö­zépiskolai érettségivel rendelkező szakember irányítja a termelést. A helyi szakmunkásképzés azon­ban még nem kielégítő. Eddig mindössze 40-en szereztek bizo­nyítványt, s jelenleg csak 33 szak­munkástanulója van a négy tsz- nek. Egy sor más kedvezőtlen arány megszüntetése mellett Kovács Ferenc osztályvezető is, Palyik György vb-elnökhelyettes is azt szabta az 1967-es év legfon­tosabb feladatának, hogy az osz­tály dolgozói Ismeretük, tudásuk legjavával segítsék az eddigi ered­mények további növelését, segít­senek a szövetkezeteknek zökke­nőmentesen áttérni az önállóbb gazdálkodásra. K. I. írt hőmérséklete, s figyelemmel kísérték a levegő páratartalmát is. Miután megszáradtak s kivették őket a szekrényekből, védőoltást kapnak a baromfibetegségek el­len. Ezután — vigyázva, nehogy „megfázzanak” — különlegesen bélelt, előmelegített gépkocsikon útnak indulnak a megrendelők­höz, a megye különböző gazdasá­gaiba. Az első szállítmány legna­gyobb része a füzesgyarmati Aranykalász Tsz-be kerül (mint­egy 20 ezer darab), a békési Egyetértésbe 16 ezer, a csorvási Szabadság Tsz-be pedig 12 ezer. Az idei esztendő új vonása, hogy a baromfikeltető vállalat követlenül a termelőknek adja el a naposcsibéket. Az ügymenet egyszerűsítése, úgy látszik, ered­ményes lesz, a békéscsabai ba­romfikeltető eddig 5 millió na­posbaromfi szállítására szerző­dött, ami jóval több a tavaly kel­tetett mennyiségnél. Javult a tsz-ekben a műszaki vezetés színvonala Figyelemre méltó adatokat összegeztek a minap a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán. A termelőszövetkezeti el­nökökről készült statisztika azt tanúsítja, hogy a 160 szövetke­zeti elnök közül már 100-nak van középiskolai vagy ennél magasabb, felsőfokú techniku­mi, esetleg egyetemi végzettsé­ge. Örvendetes, hogy a szövet­kezeti elnökök többsége az utóbbi években szerezte meg középiskolai, illetve felsőfokú végzettségét. A termelőszövetkezetek mindegyikében van agronómus, sőt egyre több közös gazdaság foglalkoztat állattenyésztőt is. Összességében a termelőszö­vetkezeti vezetők műszaki fel- készültségéről elmondható, hogy tovább javult a vezetés színvo­nala, növekedett a hozzáértés, a I gazdálkodás eredményessége. Az esztendő ú jszülöttei Kedd reggelig 150 ezer naposcsibe Magyar atomerőmű C okszor és sokan kimutatták már, hogy a nemzetgazda­ság fejlődése, az életszínvonal, a jólét alakulása milyen szoros összefüggésben áll az energia- termeléssel és felhasználással. Az életünkben szerepet játszó tárgyak, javak nagy részében valamilyen láthatatlan energia testesül meg — ez könnyíti meg és teszi olcsóbbá előállításukat —, és amilyen mértékben bő­vülnek igényeink e termékek iránt, úgy növekszik energia- szükségletünk. E megállapításnak nemcsak az igazsága közismert, hanem az időszerűsége is. A minap ugyan­is a magyar és a szovjet kor­mány Budapesten megállapodást írt alá egy hazánkban létesíten­dő 800 megawat'os atomerőmű­ről és az együttműködésről e mű megvalósításában. A berendezé­seket nagyrészt a Szovjetunió szállítja, de a felszerelésben és a felépítésben a magyar ipar is je­lentős szerepet vállal. Az üzem­be helyezés határideje: 1975. Egy ilyen egyezmény néhány évvel ezelőtt még a legfejlet­tebb technikájú és iparú ország­ban is szenzáció számba ment, s nálunk néhány évig csupán elméleti fejtegetések tárgya volt. S íme, kevesebb idő telt el, mint gondoltuk volna, és előttünk fekszik az első magyar atomerő­mű felépítésének gyakorlati programja. Ami annál biztatóbb, mert ez, esetünkben, nemcsak általában energiaellátási felada­tainkra, műszaki-technikai tö­rekvéseinkre, hanem speciálisan energiahordozó szegénységünkre is korszerű feleletet, megoldást ígér. N agyon is kézzelfogható fel­adatokról van szó. Az új esztendőre készült, alig néhány napja közzétett népgazdasági tervből is kitűnik, hogy ismét 7—8 %-kal nő villamosenergia­fogyasztásunk, és ez a növeke­dés mértéke immár évek óta. Hozzátehetjük, hogy ez a min­denfajta villanyigénybevételre kiterjedő adat, mert a lakosság fogyasztása ennél az átlagnál jóval nagyobb mértékben, nem kevesebb, mint 13 %-kal szökik fel. És ez így lesz a jövőben is. Az ipar mellett a mezőgazdaság is mind több villamos energiát kíván, érthető okokból a vasúti közlekedést is mind nagyobb mértékben dieselesítjük és vil­lamosítjuk, a háztartási gépek és a televízió gyors terjedése s általában a lakáskultúra növe­kedése pedig a lakosságot is mindinkább a nagy fogyasztók közé emelik. Ha pedig eldőlt vagy legalábbis belátható időn belül eldől a hagyományos és az atomerőművek gazdaságosságá­nak versenye is, és gyakorlati­lag bizonyítottá válik az utób­biak versenyképessége, sőt fö­lénye, akkor hazánk szempont­jából különösen magától érte­tődő és időszerű a szóban forgó szerződés. 13^ is ország létünkre fokozot­**■ tan előnyös, hogy olyan időszakban lépünk az atomener­gia termelők sorába, amikor már lezárult az újfajta energiaforrás hasznosításának különösen költ­séges hőskora, de mégis — idő­ben. És olyan együttműködés­ben az e téren is világhírnevet szerzett Szovjetunióval, amely — a már bevált berendezések megvásárlásán és a gazdag ta­pasztalatok átvételén túlmenően — lehetővé teszi saját tudomá­nyos, technikai és ipari kapaci­tásaink hasznosítását és tovább­fejlesztését. Az előzmények, amelyek e téren mind tudomá­nyos, mind ipari vonatkozásban magyar alkotók nevéhez fűződ­nek, azzal kecsegtetnek, hogy — a hazai feladatok megoldásán túlmenően — előbb-utóbb e té­ren is sikerrel kapcsolódhatunk be a nemzetközi munkamegosz­tásba. Ami annál fontosabb, mert az atomenergetikai gép- és műszergyártó ipar és ennek tu­dományos és technikai bázisai előreláthatóan világszerte mind nagyobb jelentőségre tesznek szert. Közgazdasági tanulmányok, statisztikai becslések garmada vázolja fel mostanában a világ és az egyes országok jövendő energiafogyasztásának görbéjét. Ha tapasztalhatók is eltérések e számítások között, lényegük teljesen egybevágó, és az ener­giafogyasztás meglehetősen me­redeken feífelé ívelő tendenciá­ját bizonyítja. K források megoszlása te- kintetében természetesen — az adottságoknak és a lehető­ségeknek megfelelően — jóval nagyobbak az eltérések még a fejletteb országok között is. A kilátás azonban, hogy hazánk már az első atomerőművének üzembe helyezésekor mintegy 15—16%-a ebből a forrásból fe­dezheti energiaszükségletét, igen figyelemre méltó. Arra mutat ugyanis, hogy miközben nagy erőfeszítéssel felzárkózunk egy fejlett színvonalhoz, egyszers­mind úgy tesszük ezt, hogy a korszerűség szempontjából a le­hető legnagyobb lépést tegyük előre. Hogy az atomenergia Ma­gyarországon villamos áram , formájában néhány év leforgá- \ sa alatt a tudományos intézetek- ; bői bevonulhasson a magánház- ; tartások millióiba. & J. \ i Eredményesen teljesítette 1966. évi tervét a Csanádapáca és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet A Csanádapáca és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet az 1966. évi kiskereskedelmi tervét 110, vendéglátóipari tervét pedig 108 százalékra teljesítette. Felvá­sárlási tervében — baromfiból — 2 százalékos lemaradás mutatko­zik, összességében azonban ezt a feladatát is eredményesen oldotta meg. Minden üzemág a meghatá­rozott költségszinten belül gazdál­kodott. A földművesszövetkezet felké­szült a termelőszövetkezeti gaz­iák zárszámadás utáni vásárlá­sára. A boltokat jelentős mennyi­ségű és az igényeknek megfelelő ruházati és vas^műszaki cikkekkel látta el, a csanádapácai TUZEf telepen pedig a kislakásépítéshez szükséges minden anyagot bizto­sított. Az építőkkel a szerződéskö­tés már meg is kezdődött. Aki kéri, a földszöv — a szolgáltató- tevékenység keretén belül — az anyagot saját járművel az építke­zés színhelyére tó is szállítja. Az idén a földművesszövetke­zet a tavalyihoz képest 6 száza-, lékkai növeli a kiskereskedelmi és vendéglátóipari tervét. Ennek megfelelően gondoskodik a szűk-, séges árualapok beszerzéséről. A lakosság jobb kiszolgálására új önkiszolgáló fűszer- és csemege- bolt nyílt Csanádapácán.

Next

/
Thumbnails
Contents