Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

mn. január 29. 7 Vasárnap Miért akart kilépni a Biró Gyuláné ? pártból A kérdés maga Is meglepő, hát még ha ez az eset egy olyan asszonnyal történik, aki 16 éve párttag és Vésztő társadalmi, po­litikai életében jól. ismert. Azon­nal olyan gondolatok kavarognak az emberben: vajon miért, mi­lyen okból, hogyan juthat el ad­dig a gondolatig, hogy visszaad­ja tagkönyvét, s ezzel életének küzdelemmel telt részét megta­gadja? De mi is tSrtént és miért ? Bíró Gyuláné, aki 1948 óta a nőmozgalom vezetője, 1950 óta párttag és hosszú évekig a község párt-végrehajtóbizottsá­gának tagja, jelenleg is tanács­tag — a múlt év szeptemberé­ben hosszú lelki gyötrelem és tusakodás után nekiült megírni egy nyilatkozatot, melyben a pártból való kilépését kéri. Eb­ben kijelenti: „A párt politiká­jával igen, de a helyi vezetőkkel nem tudok egyetérteni.” Mielőtt levelét a Szeghalmi Járási Pártbizottságnak elküldte, felkereste Tobai Lászlót, a köz­ségi párttitkárt, aki viaskodásá- ra nem mondott sem igent, sem nemet. Ezzel elindult a levél a maga útján és novemberben a járási párt-végrehajtóbizottság elé került A kivizsgálás alapján minden nagyon egyszerűnek és simának látszott. Azonban Láda elvtársnak, az első titkárnak, aki sok közös pártmunka alapján régóta ismerte Bíró Gyulánét, különösnek tűnt a dolog s el­hitűségem miatt De fáj a szívem, ha a rosszindulatra, a körülö.tem levő két éve tartó hajszára gondolok. Nagyon ne­héz volt a családomat sújtó sze­rencsétlenséget kiheverni és még az igazságtalanságokat is elviselni. A súlyos betegségek és a csalá­di tragédia miatt kevesebbet tudtam az elmúlt két évben tár­sadalmi kö.elezettségemnek ele­get tenni. Bizony a taggyűlések­re is ritkán jártam. S a jó szó, megértés helyett csúnyábbnál csúnyább megjegyzéseket szórtak rám. Ezt tette az alapszervezeti párttilkár is. Egy ideig igyekez­tem kitérni a bániaknak elől, majd annyira megsértettek, hogy nemcsak a taggyűlést kerültem, hanem a találkozást is. Bennem is lehetett hiba, talán túl érzé­keny voltam, de úgy éreztem, hogy már idősebb vagyok és nem kellek sehol, nincs szük­ség rám... Amíg tízegynéhány évig minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte pártmunkáját Bíróné — és ez természetes —, ezt tudomásul vetlek és dicsér­ték. Most pedig, amikor a csa­ládi bajok gátolták tevékenysé­gében, rendszeresen és bántóan elmarasztalták. Szemére vetettek olyasmit, hogy a földművesszö­vetkezet lel: ározásaira el tuö menni — ahol néhány forintot keresett —, de a taggyűlésre nem. Mintha bekötötték volna egyeseknek a szemüket, nem lát ták, hogy férje, aki iskolai fűtő. súlyos betegen feküdt és szük­ség voTt minden forintra. A rosszindulatot mutatja az is, hogy az alapszervezet párttitká­ra szerint a fűtő foglalkozású férj télen havi 4 ezer(?!) és nyá­ron 2 ezer forintot keres. Igaz­ság az, hogy havonként 1800— 2000 forintot keresett. Aki a bár­melyik percben bizonyítható va­lóságot is képes így eltorzítani, annak enyhén szólva furcsa kép­zetei lehetnek az igazságról. Kü­lönben egy szegény származású asszony, s a párt politikájáért mindenkor sokat tett. Az elmúlt két évben a helyi vezetés ezt másképpen látta. Lehet, talán nem is az a baj, hogy keveset járt a taggyűlésre, hanem valami más? — Kifogásoltam, hogy kezdik nem érteni az egyszerű dolgozók problémáit, ami úgy látszik, nem tetszett — így Bíróné. Hát igen, ahogy ezt hallom, azonnal eszembe jut, hogy pon­tosan ilyen esetekről fogalmaz­ták nemrégiben a legfelsőbb pártfórumon: „— Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud ma­gyarázni, aki a kritikát megkö­szöni — de nem felejti el”. Ez a megállapítás, mintha er­re az esetre is vonatkozna. S ta­lán nem is csodála'os, hogy a községben sem a kilépési szán­dék előtt, sem a rendezés óta nem találtak időt és módot mind a mai napig, hogy Bírónéval be­széljenek. (Pankotai) A JÓLÉT „Már megint az életszínvonal emeléséről beszélnek” — mondja egyik illető a vonaton. — Egyéb­ként gyakran hangzik el ez a kijelentés, unom már. Álljunk meg egy szóra. Mi az értelme az életszínvonal szónak? Az életszínvonal az anyagi és kulturális szükséglet kielégítésének foka; vagyis an­nál magasabb egy országban a dolgozók életszínvonala, minél jobban élnek (nincs munkanél­küliség, ínségkonyha, koplalás, rossz öltözködés stb.), szórakoz­nak, tanulnak, kulturális igé­nyeiket megfelelő módon kielé­gítik. Hogy milyen sokat javult a dolgozók életmódja a felszaba­dulás óta? Nem is nagyon kell mondani. Beszél erről a Horthy- rezsim volt 3 millió nincstelen­je, akik földhöz, munkalehető­séghez jutottak. Beszél erről a jól öltözött család, az egészséges gyermeki arc. a tömött kiraka­tok, boltok, ahonnét a dolgozók családjai vásárolnak. Aki mind­ezt „unja”, próbálja meg csak gyermekét lefektetni éhen azzal a megnyugtatással: „kisfiam a kenyér még alszik”. Próbáljon csak ismét kenyéren meg vörös­hagymán dolgozni vagy gyerme­keinek maga faragott játékot adni, majd akkor talán eszébe jut: mennyivel más az a „jólét”. Ha valaki elfelejtette, hogy a fa­siszta Magyarországon az egy főre eső kenvér- és cukorfo­gyasztás mindig utolsó helyen volt Európában, ma azzal „unta­tom”, hogy lehaa'vttik Angliát is a kalóriafogyasz*ásban. Egyáltalán nem arról van sző, hogy egészséges elégedetlenség ne legyen. Ma már egészséges folyamat az, amikor a kis motor helyett nagyot, a nagy motor he­lyett autót, a régi bútor helyett újat, a ház'.alanok házat akar­nak vásárolni. De miből? Saját erőből. Maga sem ígérhet a csa­ládjának többet, mint amennyit adhat. Vagy talán a kormány tehet üres ígéreteket az életszín­vonalról? No de mit mutatna ez egyetlen családban? Mindenki nevetségesnek tartaná azt a szü­lőt, aki hónapokig tartó lakodal­mat ígérne gyermekének. Nincs annyi pénze, hogy a sokfős la­kodalmas vendégeket nrnden földi jóval ellássa ennyi időre ellenszolgáltatás nélkül. Ez nagyjából áll a népgazda­ságra is. Nvilvánvaló tehát, hogy megfelelő feltételek kelle­nek a „dáridózáshoz” —■ jólét­hez. Ennek forrásai: az ipar és mezőgazdaság termelésének nö­velése, az ^önköltség csökkenté­se, az áruk minőségének javítá­sa, a munkafegyelem betartása és egyéb hasonló tényezők. És mikor ez így van, akkor mond­hatjuk mi: „minden rendben...” Minek köszönhetjük az eddigi sikereinket, az életszínvonal ilyen alakulását? Semmi esetre sem a jogtalan követeléseknek, meggondolatlan kijelentéseknek, az üres szószátyárkodásnak, ha­nem annak, hogy becsületesen dolgoztunk! Hiába, ez már nálunk így van: a munka fája hozza az ehető gyümölcsöt. És ez a ml szá­munkra egyáltalán nem unal­mas. —ár. ..." ment Bíróné lakására. lit hosz- szas beszélgetés után az elvtárs­nő sírva vonta vissza a nyilat­kozatot Ezek után a járási pártbizottság visszaadta a tag­könyvét, és figyelmeztető leve­let küldött Vésztő pártszerveze­tének, hogy körültekintőbben és megértőbben foglalkozzanak az emberek, a párttagok ügyeivel. Eddig az ügy formai része. De mit takar Bíróné ügye, hogyan jutott ilyen gyötrelmes állapotba? Nehezen nyílik ajka szóra; sírás fojtogatja. — Szégyellem is magam kis­gépek kihasználásában, az állat­elhullások csökkentésében, a kocaforgó gyorsításában, az újabb állatfajták meghonosításában és így tovább, a termelés tartalékait még távolról sem használtuk ki. A termelés folyamatainak több­ségében még kevés a tudatosság, a tudomány eszközeivel ébresz­tett igényesség. A fejlődés viszont ilyen irányba hat. Vannak már olyan szövetkeze­tek, melyekben 4—4,2 kiló ve­gyesabrakot használnak fel egy kiló sertésélősúly előállítására. Ismeretes a csabacsűdi legelőtár­sulás jó munkája. Itt egy kiló nö­vendék marha gyarapodásához 1966-ban 8—10 forint értékű ta­karmányt ' használtak. Máshol holdanként már 350 mázsa cukor­répát termesztenek, a vegyszere­ket, a speciális növényvédősze­reket is a többtermelés szolgála­tába állították. Ezek is és az előb­biek is még mindig nagy tartalé­kai a szövetkezeti termelésnek. Érdemes lenne ezek feltárásával, terjesztésével mind szélesebb Az orosházi járás dolgozói 954 liter vért adtak az életmentéshez Eredményesen működnek a polgári védelem egészségügyi tanfolyamai Orosháza város és a járás köz­ségeiben 26 helyen kezdődött el a polgári védelem egészségügyi tanfolyama. Egy-egy helyen hu- szonkét-huszonöt ember vesz részt az egészségügyi ismeretek Ezért vegyék magukat körül olyan szövetkezeti gazdákkal, akik fogékonyak az új iránt, dol­gozzanak együtt ezekkel az em­berekkel, újítsanak, vállalkozza­nak járatlan utak bejárására is. Ha a termelési eljárások kipróbá­lásába nemcsak egy-két tsz kap­csolódik be, hanem több is, ak­kor a kölcsönös bizalom és egyet­értés elve alapján meg is oszt­hatnák egymás között a szakköri feladatokat A gyulai gondolat tehát nem séma, nem kaptafa. Az üzemi adottság, feladat, termelési cél a meghatározója végső soron a tennivalók sokaságának még a szakmunkás-továbbképzésben is. Amikor ennyire egymás mellé illesztjük gondolatainkat fel­adatainkat, abban a tudatban tesszük, hogy a jövőben a mező- gazdasági üzemi szakkörök mun­kájára egyre több gazdasági ve­zető tart igényt. Optimisták va­gyunk. Az élet tett bennünket ilyenné, hiszen három és fél év­vel ezelőtt csak két szakköre elsajátításában. A befejezésig, április 15-ig a legjobb orvosok és házi beteggondozó ápolónők vezetik a foglalkozásokat Részletes program készült az 1967-es évre. Gádoroson február 24-én lesz az év első véradónap­ja és utána havi két-három al­kalommal tartják meg a járás területén az önkéntes véradást A múlt évben jól vizsgáztak a vöröskeresztes aktívák és az ön­kéntes véradók, mert a terve­zett 843 liter helyett 954 liter életmentő vért adtak a rászoru­lóknak. Egy évtizednél ie több már, hogy Bé­késcsabán élek. A mostani latyakos időjárás juttatta eszembe, hogy ez idő alatt bizony alig láttam — még a forgalmasabb utcá­kon sem —, legfel­jebb csak hébe-hóba, hogy lesöpörjék a járdát. A csuda hídja, hogy miért van ez így. Sok helyen megfordultam, de ilyesmit nemigen ta­pasztaltam. Láttam már egy-egy pesti üzlet előtt, hogy a tanuló vagy éppen valamelyik eladó seprűt fogott és hó­olvadáskor vagy eső után letisztította a járdát. Kedveskedés a vevőnek? Lehet. Egészen másként van ez Békéscsabán. Mindjárt azt is hoz­Ki söprogessen ? záteszem, hogy tisz­telet a kivételeknek, akikből azért mégis igen kevés van. Azt hiszem, nem túlzók, de valahogy úgy lá­tom: itt mintha ki­ment volna a divat­ból a söprögetés. A bokáig érő tócsák ott éktelenkednek a középületek, az üz­letek, az állami és magánházak előtt a járdán. Akinek nem tetszik, legfeljebb kikerüli. Ha meg va­laki belelép nappal, alkonyaikor vagy hajnaltájt, akkor annak jó alkalma nyílik arra, hogy gyakorolja azt, amit anélkül is tud. Ki törődik itt azzal, hogy a szegény ha­landó nyakig sáro­sán érkezik a szín­házba vagy a mozi­ba? Azt hiszem, sett-' ki. Ha nem tetszik neki, akkor — gon­dolják — vigyen ma­gával pótcipőt. Joga van hozzá. Javasolnám, hogy amíg a jó öreg Nap és a kéretlen szél fel nem szárítja a jár­dákat, addig latya­kos időben mi, két lábon közlekedők seprűvel járjuk az utcákat. Mi magunk is segíthetünk ma­gunkon, ha már más­ként nem megy. Mert úgy látszik, nem egyhamar érjük meg azt, hogy Békéscsa­bán is szokás legyen a söprögetés. Addig pedig mi mást tehet­nénk, minthogy időnként söpröges- sünk mások portája előtt is. Hátha egy­szer megunják a kon­tárkodást ... —podina— Felemelték a dohánvfelvásár’ásí árakat: a szabolcsi és a debreceni dohányét 25—30 százalékkal, a kertiét 22, a szuloki és Havanna dohányét 33, a heve­si zölddohányét 50 százalékkal. A felemelt felvásárlási árak, kedvezmé­nyes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer- és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termeim. Kössük meg mielőbb a dohány termelési szerződést. 148 ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Válaszol az illetékes­Meddig keli várni? A Békés megyei Népújság janu­ár 13-i számában megjelent „Vá­laszol az illetékes” cím alatt kö­zöltük a Szegedi Postaigazgatóság válaszát a január 1-i számunkban megjelent „Vidéknek kapcsolok** című cikkünkre. A Szegedi Postaigazgatóság le­vélben értesített bennünket, hogy korábbi válaszukba sajnálatos gé­pelési hiba került. A belyes vá­lasz Így hangzik: „... ha a helyi körben foglalkozni. Jó alkalom ehhez az üzemi szakkör. Ezért ez a kollektiven dolgozó és kísérle­tező társadalmi szerv minden ed­diginél több figyelmet, nagyobb megértést érdemelne a szakveze­tők körében. Az üzemekben dolgozó techni­kusok és mérnökök igen sokat te­hetnének a nagyüzemi gazdálko­dás módszereinek terjesztésére. volt a megyének. Most pedig már 23! Ha egyre több helyen isme­rik fel a szakköri munka lénye­gét, fontosságát, akkor néhány éven belül elmondhatjuk: a szak­munkások továbbképzésének fó­ruma behálózza az egész megyét. Addig is, amíg eddig jutunk, nagy munka vár a gyulai kez­deményezés terjesztőire. Dupsi Károly Közöljük, hogy 1967 év második és har­madik negyedévében elvállalunk a megye területén öntött aszfaltozási munkákat * legalább 1500 négyzetméteres mennyiség­ben. j Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat Széchenyi-liget. Telefon: 10—14. 131025 _______ | forgalomban beszélő személyt tá­volsági beszélgetésre hívják, a központ kezelőjének a beszélgetést meg kell szakítani. A vonatkozó kezelési utasítás értelmében azon­ban a beszélő (eleket figyelmez­tetni kell a megszakításra és fel­hívni, hogy fejezzék be. Ha a fel­hívástól számított körülbelül 10 másodperc alatt nem fejezik be a beszélgetést, akkor is meg keil szakítani.*!

Next

/
Thumbnails
Contents