Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

1967. jannár 26. Csütörtök á Csak egy kortyot! át emmiképpen sem tartja ^-V magát riportalanyként alkalmasnak és csak úgy hajlandó arról a „bizonyos eset­ről" beszélni, ha neve nem ke­rül a nyilvánosság elé. Ám le­gyen! Maradjon az ismeretlen­ség homályában, de a történe­tet — mások okulására — érde­mes feljegyezni. Így mondja el: „Esti • műszakban dolgoztam. Az egyik társam pálinkát hozott a műhelybe, amivel megkínált néhányunkat. Én mint szak- szervezeti bizalmi, elutasítot­tam a „szívességét”, sőt figyel­meztettem arra, hogy ő se igyon, mert máskülönben... De hát tudja, hogy van ez ilyen he­lyen?! Egymásra vagyunk utal­va, nem akarunk haragot. Ha szólok a művezetőnek, talán so­ha nem bocsátják meg nekem a többiek. Hallgattam. Aztán csipkelődni kezdtek: „Csak azért nem iszol, hogy befújhasd a főnöknek” — mondogatta egyik-másik. Máskor "kétszer sem kellett nekem a pálinkát kínálni, az el­ső szóra megittam. (Igaz, soha­sem annyit, hogy berúgtam vol­na.) Nem, munkaidőben nem le­het — hárítottam el magamtól a gondolatot most. Az ember al­koholos fejjel képtelen rendesen dolgozni, meg baleset is szár­mazhat belőle. „Csak egy kor­tyot!” — unszolt az ördög, s ak­kor — próbáltam magam meg­nyugtatni — a csipkelődés is ab­bamarad. így kavarogtak a gon­dolataim, s egyszer a tisztesség, másszor az emberi gyengeség kerekedett bennem felül. Tár­saim pedig nem hagytak nyug­ton. „Hát jó, az istenfátokat, csak ne szavaljatok többet!” — fakadtam ki végre, még úgy va­csoraszünet előtt és megittam egy stampedlivel. Melegem volt. Éppen hegesz­tettem, gázos is volt a műhely, kezdtem rosszul érezni ma­gam. Hoztak még egy félde­cit, amit már könnyebben belém diktáltak. A harmadik után nem voltam a magam ura. Jött a művezető és kiállított a mun­kából. Arra még emlékszem, hogy rettentő haragra gerjedtem és neki akartam menni, többre semmire. Csak amikor másnap bejöttem, akkor mondták el, hogy mi történt. Tizenöt évig dolgoztam a vál­lalatnál és sem a munkám, sem a magatartásom miatt nem me­rült fel soha kifogás. Ezt bizo­nyítja, hogy elértem a 9 forintos órabért és a jutalmazásból egy­szer, sem maradtam ki. Persze, lefolytatták a fegyelmi eljárást, megkaptam a bünte­tést. Az órabérem megmaradt ugyan, de több más kedvez­ményt megvontak tőlem. A szak- szervezeti bizalmi megbízatásom alól is felmentettek. Súlyos fe­gyelemsértést követtem el, tehát megérdemeltem. Mégis nagyon bántott a dolog. Hogy mondjam el a családomnak? A fiam, aki ugyancsak motorszerelőnek ké­szül és mindig engem tartott példaképének, mit gondol ró­lam? Ö tthon aztán beszélget­tünk. Sem a feleségem, sem a fiam nem tett szemrehányást. „Megtörtént, majd helyrehozod" — mondták. És én már a következő naptól kezdve igyekeztem bebizonyíta­ni, hogy képes vagyok kiküszö­bölni a csorbát. Nem is tett töb­bé nekem arról említést senki. És még le sem telt az egy év, máris felelősebb munkakörbe helyeztek. Hát ennyi történtf” Pásztor Béla Endrődí siker a szabók megyei „dívatpárbaján” Kurilla Jánosáé és Tóth Vilmos a legjobbak között (Tudósítónktól) Az OKISZ rendezésében je­lenleg zajlanak az országos sza- básverseny elődöntői. Szolnok és Békés megye szövetkezeti iparának legjobb női és férfi­szabód is a közelmúltban mér­ték össze ízlésüket, szakmai tu­dásukat Szolnokon. A verse­nyen huszonhat résztvevő in­dult, s megyénket békéscsa­baiak, tókomiósdak, orosháziak és endrődiek képviselték a „di­vatpárba jón”. A kétnapos elődöntőn két endrődí győzelem is született. Tóth Vilmost, a verseny egyik résztvevőjét munkahelyen, az Endrődí Szabó Ktsz méretes részlegében kerestük fél, s megkértük: mondja el, hogyan és milyen formatervezésekkel kerültek a győztesek közé? — A versenyt három kategó­riában, a női francia és angol, Kertészet és szőlészet Hogyan lehet mezőgazdasági szakmunkásképzést szerezni? Milyen növényvédőszerekhez juthatnak a kiskert-tulajdono­sok az idén? Növekedett a termelőszövet­kezetek közvetlen értékesítési lehetősége. Több korai burgonya — a ve­tőgumó felezésével. ' Változott a retek és a főző­tök szabványa. Újabb palántanevelési mód­szerek. Mindezekre és számos egyéb kérdésre részletes útbaigazí­tást talál a Kertészet és szőlé­szet című képes szaklap 1S67 lebruári (3.) számában. Előfizethető valamennyi pos­tahivatalnál és kézbesítőnél. valamint a férfiszabó szakág­ban tartották meg — mondotta. — Szövetkezetünktől Kurilla Jánosnét és engem ért az a megtiszteltetés, hogy a vetélke­désnek részesei lehettünk. Igaz, sok töprengésbe és fáradságba került, míg megszülettek a sa­ját tervezésű versenydarabok, hiszen mindketten arra töreked­tünk, hogy azok új vonalúak le­gyenek, s tökéletesen megfelel­jenek a mai modern ízlésnek. — Két maileken, Papp Ró­zsa és Vaszkó Piroska tanuló is velünk utazott a versenyre. Mi egy nőd francia ruhával, egy ldskompléval és egy angol sza­bású női kabáttal vettünk részt a legjobb mesterek versengésé­ben. Nagy volt az izgalom, mert már kezdetben meggyőződtünk arról, hogy a kiváló szakembe­rekből álló zsűri igen körülte­kintően és szigorúan bírál. En- -nek ellenéi-e mégsem vallottunk szégyent. Bár az első díjat nem adták ki, a „mezőny” mégis erős volt. Magam Kiss László­val, a Szolnoki Minőségi Szabó Ktsz részlegvezetőjével holtver­senyben küzdöttem a második helyért, s angol szabású, saját tervezésű női kabátommal sike­rült győznöm. A zsűri oklevél­lel és pénzjutalommal díjazta munkámat. Kurilla Jánosné is holtver­senyben került a harmadik helyre. Francia szabású női ru- hamodelljéért szintén oklevelet és pénzjutalmat kapott. A ki­osztott 11 díj közül kettő került Békés megyébe, s mindkettőt endrődiek kapták. Ezzel meg­szerezték maguknak a jogot ar­ra, hogy induljanak az országos döntőh is, amit február 24-én Budapesten, a Gellért-száüóban rendez meg az OKISZ. Es végül, aminek bizonyára örülnek majd a lányok és a fia­talasszonyok: tavaszra már mindkét díjnyertes ruhamodell- ből készít megrendelésre az Endrődi Szabó Ktsz. Sztanyik Károly Felavatták a kétegyházi művelődési otthont As első műsoros est kitűnően sikerült Hétfőn este, január 23-án ünnepélyes keretek között megtörtént a kétegyházi új művelődési otthon átadása. Az avató ünnepséget dr. Per­jést József nyitotta meg, majd dr. Kertész Már­ton, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Szi­lágyi Péter, a Magyarországi Románok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára mondtak ma­gyar, illetőleg román nyelven ünnepi beszé­det. Beszédeikben' rövid történeti áttekintést nyúj­tottak a község múltjáról, méltatták az utóbbi két évtized alatt elért eredményeket, mint a román ós magyar anyanyelvű lakosság közös erőfeszítéseinek gyümölcsét: a község teljes vil­lamosítását, közművesítését A külsőségeiben is impozáns művelődési ott­hon kétmillió-hétszázezer forintba került, amely­hez hatvanezer forint értékű társadalmi mun­kával ‘járult hozzá a község lakossága, továbbá harmincezer forinttal támogatta az építkezést. Ez utóbbi társadalmi hozzájárulásnál ki kell emelnünk Szántó István nevét, aki ezer forint készpénzzel áldozott a közművelődésnek. Az új művelődési otthon egyaránt kielégíti az idősebb és fiatalabb generáció kulturális igé­nyeit, ugyanis szélesvásznú filmszínházzal: könyvtárral, klubszobákkal rendelkezik. Az ün­nepség alkalmából népművészeti kiállítást ren­deztek, és a századforduló kétegyházi népművé­szetét bemutató tárgyak nagy sikert arattak. Az ünnepség hivatalos része után Regös Fe­renc, a művelődési otthon igazgatója rendezésé­ben a gyulai Erkel Ferenc Szövetkezeti Mű­vészegyüttes tánckara, népi zenekara és szólis­tái, továbbá az elöki nemzetiségi együttes tag­jai adtak színvonalas műsort. A műsor után já­tékfilmet vetítettek. O. É. A medgyesbodzási vezetők vették át a pusztaottlakai Egyetértés Tsz irányítását Csaknem 23 ezer forint átlagjövedelmet értek el a bodzásiak Jó híre van már 4 év óta megyénkben a medgyesbodzási Egyetértés Tsz-nek. Nem jó hírük továbbnövelése végett, hanem ösztönszerűleg látogattunk el a minap megtartott zárszámadási közgyűlésükre. Érdemes volt, mert követésre méltó gesztusnak vol­tunk szem- és fültanúi. A 'közgyű­lés ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy elnökük, Báli István ener­giája egy részét az utóbbi évek­ben a mind gyengébben gazdál­kodó pusztaottlakai Egyetértés Tsz irányítására fordítsa. Három se­gítőtársa: Miklós, Fári és Szabó elvtársak állandó jelleggel — megválasztott elnökhelyettes és brigád vezetőként — már át is mentek január elsejével. — Olyan súlyos, zilált állapotok uralkodnak Ottlakán, mint arrá- lyenek nálunk voltak 4 évvel ez­előtt — mondta most a bodzásiak közgyűlésén Miklós elvtárs. — Kötelességünknek tartjuk a segít­ségnyújtást, hogy a szomszédos szövetkezet gazdái is elérjék azt a jövedelmet, amit mi. — Nem származik ebből hátrá­nya a mi szövetkezetünknek ? — adott hangot többek aggodalmá­nak az egyik felszólaló. Négy év­vel ezelőtt az volt az aggály, hogy vajon Báli István vezetésével ki tudják-e rántani a medgyesbod­zási Egyetértés Tsz rozzant szeke­rét Egy évvel később többen azt mondták, hogy az akkori 30 forint munkaegységérték biztosításával hajlandók lennének tízéves szer­ződést aláírni. Megbánták volna, mert most prémiummal együtt 64 forint értéket osztottak munka­egységenként. A tavasszal, amikor 500 hold földjüket belvíz borított, kevesen mertek ennyit remélni. A jó irányítás, a szorgalmas szö­vetkezeti gazdák legyőzték a ter­mészet káros hatásait. Búzából 16,8, kukoricából 27,8 (morzsolt), cukorrépából 251,5, napraforgóból 10,7, kenderből 46,9, drokszakáli­ból 9, cirokmagból 17,5 mázsát ta­karítottak be holdanként. Külön és együtt is nagyszerű termésered­mények ezek. A növénytermesz­tők a tervezett 9,4 millió bevétel helyett csaknem 12 millió forintot értek éL A* állattenyésztők is túl­teljesítették a bevételi tervet. Hízott sertésből 2916 helyett ugyan 2889-et értékesítettek, sú­lyuk azonban nagyabb volt a ter­vezettnél. Hízott marhából 145 helyett 191-et, csibéből 19 300 he­lyett 48 463-at értékesítettek, ösz- szességében a 3 év előtti 12 mil­lió forint bruttó termelési érték helyett tavaly csaknem 19 millió forintot értek el. Csoda-e, hogy az 1963. évi 10 876 forint helyett most 22 893 forint átlagjövedel­met osztottak? A tagonkénti jö­vedelem eléggé hullámzó, mert még Med gyes bőd záson sem dolgo­zik mindenki egyforma lelkese­déssel. Vannak, akik csak évi 5—6 ezer, s akik, mint Farkas István és Frank Béla, 2716 és 3267 forint közti havi jövedelemhez jutottak. Akik még nem tudtak róla, azok meglepődve hallották, hogy asz- szonyok is dolgoznak a tehené­szetben. Mi több, olyan „rango­sak” is, mint az elnök, az üzem­egységvezető és mások felesége. Évekig baj volt a tehenészetben, mert lépten-nyomon cserélődtek a gondozók. Amikor a tej zsírtartal­ma 2,9-re csökkent, akkor verbu­válták össze a női fejőbrigádot. S lám, tavaly a tervezett 350 ezer liter helyett 469 ezer liter tejet ér­tékesítettek, s ráadásul 4,7 száza­lékos zsírtartalommal. Fekete Sándomé, Pálfi Istvánné és a töb­biek 1970 és 2600 forint között ke­restek havonta a tehenészetben. A pártfogás alá vett pusz- taottlakai tsz-ben naponta csak 130 liter tejet fejnek most az egyik százférőhelyes istállóban. Any- nyira gyenge vcút az irányítás és a munkához való viszony, hogy félig hízott állatokat, süldőket és nagyobb mennyiségű takarmányt is kénytelenek voltak eladni a felmerült költségek fedezésére. Jólesett hallgatni azt a készséget, amellyel a medgyesbodzáaiak a pusztaottlakaiak segítségére si­ettek. Mikor munkába álltak, nem kérdezték azt sem, hogy mit kap­nak majd a fáradozásukért. Báli István azt mondta, nincs olyan érték, ami nagyabb örömet okoz­na neki a medgyesbodzási Egyet­értés Tsz eredményes gazdálkodá­sánál. Mindent elkövet, hogy örö­me teljen a pusztaottlakai tsz gaz­dálkodásában is. K. I rs?o Kikehtettc az első 10 ezer csibét a kondorosi baromfinevelő szakcsoport Az elmúlt évben alakult meg Kondoroson Búzás János vezeté­sével a baromfinevelési, -hizlalási és keltető szakcsoport. A földmű­vesszövetkezet 45 ezer forint ér­tékű termelési alappal járult hoz­zá a társulás munkájának meg­kezdéséhez. A tagok Körülbelül 150 ezer forintot adtak össze a szükséges eszközök, többek között a keltetőgépek megvásárlására. A társulás már kikeltette az első 10 ezer csibét. Rövidesen újabb kel­tetőgép is érkezik. Bíznak abban, hogy az idén sikerül kikeltetni a tervezett 70 ezer csibét, s ezenkí­vül 30 ezer libát, kacsát és puly­kát. Ezt a nagy mennyiségű ba­romfit felnevelés és meghizlalás után jórészt a helyi földműves­szövetkezetnek adják eL Én, a bamba pacák (Egy barátom mesélte el). Nagyon sokat ostorozzuk a fiatalokat udva­riatlan magatartásukért. Ilyenkor az idősejkről alig-alig szólunk, s a nőket általiban pártfogásba vesszük. Hogy helyesen-e — erről szó! az alábbi klá 5 történet. A napokban legalább húszán ad­tunk sorba az orosházi hatósági hússzék előtt, amely nagy tálVán hirdette: „Kacsa, kilónként 12 fo­rint”. Megéli — gondoltuk — bár pa­pírt el nem bíró megjegyzést tette", annak üzemi fel do’gozásáért — de hát ezért 12 forint... Egyszóval, áll­tunk a sorban, én úgy ötödik lehet­tem. Tehát utánam még tizenöten álltak. Miközben türelmesen vártuk, hogy egy idős hölgy kiveszeked.'e magát szomszédjával, egy másik ugyancsak idősebb hölgy állt mcl lém soron kívül. Elhatároztam, hogy udvariasan magam elé engedem, ne kelljen neki végigvárnia a sort. Errs azonban nem volt szükség. A sze­rény mosolyú hölgy egy óvatlan pil­lanatban jobb könyökével oldalba billentett és mátis elém állt türel­mesen. Mire szóltam volna, három asszony megelőzött, a negyedik ci­kázott elém s végül még majdnem megszidtak, hogy mit csetlek-botlok köztük, mint egy bamba pacák. A tanulság: az udvariasságot fel­nőtt, sőt idős korban is ápolni kell, úgy vélem, a nőknél is . • • (no®)

Next

/
Thumbnails
Contents