Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

1967. január 26. 2 i Csütörtök Ä Minisztertanács ülése Az asztal két oldala A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: ; A Minisztertanács szerdán ülést tartott. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sának határozatában foglalt ajánlás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a munkaügyi miniszter előterjesztést tett a gyermekgondozási segély bevezetésére. A kor­mány az előterjesztést elfogadta. A gyermekgon­dozási segély folyósításának részletes szabályai­ról végrehajtási utasítás jelenik meg. A nehézipari miniszter előterjesztése alapján a kormány megvitatta a szénbányászat termelé­sének távlati tervét. Ez abból indul ki, hogy egyre több helyen használnak szén helyett gaz­daságosabban hasznosítható más energiahordo­zókat (olajat, földgázt); a termelőerőket elsősor­ban a kedvező természeti adottságú, gazdaságo­san művelhető szénmedencékben és bányákban' fejlesztik. így vált szükségessé, hogy csökkentsék, illetve megszüntessék a termelést a különösen rossz körülmények között, nagy ráfizetéssel működő bányaüzemekben. A kormány több hatá­rozatot hozott arra, hogy ezeknek az üzemeknek a dolgozói megfelelően elhelyezkedhessenek, megélhetésük biztosítva legyen. A problémák megoldását segítő különböző szociális és egyéb intézkedésekre a kormány a következő évekre kétszázmillió forintot irányzott elő. A földművelésügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az állami gazdaságok dolgozói részére történő kedvezmé­nyes társas- és családiház-építési akció szerve­zésére. Az igazságügyminiszter a tartási és életjára­déki szerződésekről szóló törvényerejű rendelet és kormányrendelet-tervezetet, továbbá — az építésügyi.miniszterrel közösen — a tartási szer­ződéssel kapcsolatos lakásügyi szabályok módo­sításáról szóló kormányrendeletet elfogadta, s úgy határozott, hogy a törvényerejű rendelet tervezetét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. A közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolt angliai útjáról és tanácskozásairól. (MTI) Podgornii Olaszországban Jávái felkeléstál tartanak Sukarno elmozdítása esetén Podgornij szovjet államfő látogatásának légkörét — ír­ja a Reuter — a két ország közötti új és gyümölcsöző kapcsolatok perspektívája te­szi barátságossá. A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökét rendkí­vül szívélyes fogadtatásban részesítette Róma népe, és a hangulatot a szélsőjobboldali csoportok elszigetelt provoká­ciói, uszító röplapjai és az OKP székháza ellen hétfőn este elkövetett merénylete sem tudták megzavarni. Ezek — szögezi le a Reuter — nem tükrözik az olasz nép érzelmeit. Djakarta Szélsőjobboldali diákok szerdán Krawangban, 40 kilométernyire Djakartától, eltávolították Sukar­no elnök képeit a középületekről. A fővárosban rendőrök és katonák szerdán tétlenül nézték, amint a diákok gépkocsikat állítottak meg, hogy Sukamo-ellenes röpcédulá­kat ragasszanak a szélvédőkre és ablakokra. Kedden a késő esti órákban Dharsono vezérőrnagy, a siliwan- gi elit-hadosztály parancsnoka kijelentette: eljött az ideje an­nak, hogy a hadsereg fellépjen Sukarnóval szemben. Ezt meg­előzően Dharsono a hadosztály­törzs élén titkos megbeszéléseket folytatott a hadsereg stratégiai parancsnoksága és az ejtőernyős hadosztály vezetőivel a jávai tar­tományokban kialakult helyzet­ről. Hír szerint kávában, ahol Sukarnónak erős tábora van, máris nyugtalanság tapasztalha­tó. A hadsereg felkeléstől tartar­ra az esetre, ha Sukarnót végleg elmozdítják. (MTI) Amerikai küldöttség Hanoiban — Vélemény a tárgyalások lehetőségéről — New York Ho Si Minh-nek, a VDK elnö­kének azt az üzenetét, amely szerint szívesen látja Johnson elnököt Hanoiban, az Egyesült Államok londoni nagykövetsége Washingtonba továbbítja — kö­zölte New York-i sajtóértekezletén Feinberg amerikai rabbi, aki két más egyházi személyiség társasá­gában látogatást tett Észak-Viet- namban és tárgyalt Ho Si Minh elnökkel. •> Musté amerikai lelkész, a Ha­noiban járt háromtagú küldöttség tagja francia újságíróknak elismé­telte Ho Si Minh kijelentését. Egy újságíró megkérdezte: ki­jelentette-e Ho Si Minh, hogy a bombázások leállítása esetén meg­kezdődhetnek a tárgyalások? „Ezt így nem mondta — vála­szolta Musté. — Egy általán nem szeretném azt a benyomást kel­teni, hogy felajánlott egy csúcs- értekezletet. Mindazonáltal az a véleményem, hogy a bombázások megszüntetése olyan új légkört teremthetne, amely nyitva hagy­na minden lehetőséget” — han­goztatta Musté. U Thant ENSZ-főtitkár nagy érdeklődéssel olvasta a Ho Si Minh kijelentéseiről szóló tudó­sításokat — jelentette az ENSZ- főtitkár szóvivője. Maxwell Taylor, az Egyesült Államok volt dél-vietnami nagy­követe, Johnson elnök személyi tanácsadója ötnapos szemleútjá- nak befejeztével szerdán haza­utazott Saigonból. Újságíróknak nyilatkozva azt állította, hogy Észak-Vietnam bombázásának folytatása lényeges az amerikai katonai stratégia szempontjából, de — mint mondta — nem merült fel katonai szükségessége annak, hogy szárazföldön inváziót indít­sanak az ország északi része ellen. (MTI) A nemzetközi kommunista sajtó a jelenlegi kínai események elsődleges okának nevezi a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” kudarcát, amely az ipari és a me­zőgazdasági termelés nagyfokú csökkenését idézte elő. Ennek kö­vetkeztében elégedetlenség tá­madt mind a dolgozó tömegekben, mind magában a pártban Mao Ce- tung politikájával szemben. A kalandor külpolitikai irányvonal kudarcsorozata fokozta a bírála­tot és a Mao Ce-tung-féle vezetés esalhatatlanságát illetően kételyek merültek fel. A nemzetközi kommunista moz­galom szétszakítására irányuló politika népszerűtlensége, a Szov­jetunió és más szocialista országok elleni rágalomhadjárat még job­ban elméi vitet le a nézeteltérése­ket a KKP vezetősége és azok között a párttagok között, akik hűek a proletárinternacionalizmus szelleméhez, a szovjet néppel és minden szocialista ország népével való barátsághoz. A Kínai Kommunista Párt veze­tősége a tényleges bel- és külpoli­tikai válság közepette az alábbi alternatíva előtt állt; vagy hatá­Tito Magyarországra látogat Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meg­hívására február elején néhány napos, nem hivatalos baráti láto­gatást tesz Magyarországon Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének elnöke és felesége. (MTI) rozottan megváltoztatja politikai irányvonalát, lemond a nagyha­talmi elképzelésekről és együtt­működve a Szovjetunióval és min­den szocialista országgal építi a valóban nagy Kínát, vagy pedig minden lehető eszközzel elnyomva az ellenzéki hangulatot, folytatja végzetes kalandor irányvonalát.1 A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága XI. plénumának határozatai és az azt követő ese­mények bebizonyították, hogy a KKP vezetői a második utat a nyílt nacionalista, nagyhatalmi, szovjetellenes politika útját vá­lasztották. Ennek az irányvonal­nak a megvalósítása érdekében folytatnak tömeges megtorló had­járatot mindenki ellen, aki nem ért egyet a KKP vezetésének po­litikai irányvonalával, szítják a gyűlöletét a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, tagad­ják meg az akcióegységet a viet­nami nép védelmében, próbálják szétszakítani a nemzetközi kom­munista mozgalmat — írja szer­dai számában a Szovjetszkaja Rosszija „Nagy eszmények lejára­tása” című szerkesztőségi cikké­ben. fi Szsvletszkaja Rosszija elemzése a kínai helyzetről társadalmi ellentmondá­sokról folyt a vita a mar­xizmus—leninizmus esti egyetem első évfo­lyamán. Egy köpcös férfi kért szót. „És az milyen ellentmondás — emelte fel a hangját —, hogy a múltkor bejön hozzám valaki és beszélgetés közben azt mondja nekem: mi nem érthetjük meg egymást, mert én igazgató va­gyok, ő meg munkás!??” Mintha csak követ dobott vol­na a tó vizébe, úgy gyűrűztek kérdése nyomán a vita hullámai. Érthető, hiszen élő problémát vetett fel: a vezetők és a veze­tettek viszonyát. Olyan problé­ma ez, amely különféle módon naponta jelentkezik, mégpedig nemcsak — és nem is elsősor­ban — a szemináriumokon, ha­nem mindenekelőtt a gyakorlati életűén, az üzemekben, gazdasá­gokban, szövetkezetekben. Valóban megtalálhatók ebben a viszonyban, a vezetők és ve­zetettek kapcsolatában az ellent­mondás elemei? Aligha lehet ezt kétségbe vonni. A vezető ugyan­is vitathatatlanul más helyet foglal el a munkamegosztás struktúrájában, mint a beosztott, a fizikai munkás. Az „asztal más-más oldalán” foglalnak he­lyet, s ezért egyes dolgokat ply- kor különböző szemszögből lát­nak, vizsgálnak. A munkafegye­lem, a munkarend, a bérezés, az ösztönzés problémáit — és még lehetne sorolni — emiatt gyak­ran más oldalról, más irányból közelítik meg. De ha más irányú is a megkö­zelítés, tartalmában, jellegében nem. kell szükségszerűen külön­böznie. S a dologban éppen ez a legfontosabb, ez a lényeg. A nézetek, sőt a pillanatnyi érde­kek is eltérhetnek vagy akár össze is ütközhetnek egy-egy esetben, de az alapvető érdekek­ben nincs eltérés. Vitát válthat ki egy-egy bértétel megállapítá­sa, a munka elosztása vagy mondjuk az, hogy az üzemveze­tő éppen azon a héten nem akar­ja ikszet vagy ipszilont- szabad­ságra elengedni. Végeredmény­ben azonban egyaránt érdekel­tek az üzem — s tágább érte­lemben az egész népgazdaság — eredményes fejlődésében. A ka­pitalizmusban az üzemek irá­nyítói és tulajdonosai, a társa­dalom vezető csoportjai csak a dolgotók rovására érvényesíthe­tik érdekeiket, s ugyanígy áll for­dítva is. Ezért itt az ellentmon­dás megoldhatatlan, illetve, csűr pán az egész társadalmi rend megváltoztatásával oldható meg. Nálunk viszont legyen bármi­lyen heves is egy-egy esetben a vita; az alapvető érdekközösség talaján végeredményben mindig közös nevezőre lehet jutni. E lehetőség azonban önmagá­tól nem válik valósággá. Nagy szerep jut itt a szubjektív té­nyezőknek. Ha egyik-másik üze-- mi vagy hivatali vezető „hátbd- zománynak” tekinti beosztásét, lebecsüli, durva hangnemével megsérti a munkásokat, nem ve­szi figyelembe a véleményüket, ezzel szükségtelen konfliktuso­kat teremthet a vezetők és veze­tettek viszonyában. Ám az el­lenkező oldalról is okozhatnak ellentétet. A szűk látókörű dema­gógia, a fegyelmezetlenség, a tár­sadalmi kötelezettségek megsér­tése, az oktalan követelődzés ugyancsak akadálya lehet a he­lyes viszony kialakításának. Szemináriumon és a gyakor­latban tehát egyaránt meg tud­juk adni a választ a kérdésre, hogy van-e, lehetséges-e ellent­mondás a szocializmusban veze­tők és vezetettek között. S nem­csak az Okait, de a megoldás módját is ismerjük. Ez pedig nem más, mint a tudatos és fe­lelősségérzettel párosuló, arra épülő eleven demokratizmus. Gy. L. Nincs szükség Sidney-ben, a Ky ellen tüntető hatalmas tömeg elkészítette a dél-vietnami diktátor életnagyságú papírmasé figuráját. A bábu nyakán táblák lógtak ilyen feliratokkal: „A gyilkos Kv!”, „Nincs szükség Ky diktátorra!” A képen látható Ky-figura mellén hor agkereszt. A bábot Ky szállása kö­zelében égették el. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat

Next

/
Thumbnails
Contents