Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

£9Sfl, Január 2L 3 Szombat Elkészült az A békési gépgyárban gondoskodnak a szakmunkások utánpót­lásáról is. Jelenleg 52 ipari tanuló ismerkedik a forgácsolás és egyéb szakmák fortélyaival. Az új létesítmények közé tartozik a szépen berendezett tanműhely, ahol a fiatalok képzett okta­tók irányításával jó körülmények között sajátíthatják el jö­vendő szakmájukat. Fotó: Demény Szabályozták a cukorba} elleni gyógyszerek rendeléséi Az egészségügyi miniszter sza- lehet állítani a napi gyógyszer­adagot. WWMWWWWWWWWmMWMWHMWtWMMWlW M inden embert érdekelnek a l vagy haza, sokszor még morog is. világ dolgai, különösen, hogy hát itt megint feldúrták a Oályózta az inzulin és a szájon át szedhető cukocrbaj elleni ké­szítmények, az úgynevezett orális amtidiabetikumak rendelését és kiszolgálását. Ezeket a gyógysze­reket kizárólag cukorbetegeknek szabad rendelni, mégpedig egy­szerre legfeljebb egy hónapra ele­gendő mennyiségben. A cukorbetegséget fekvőbeteg­intézetben, kórházban, klinikán állapítják meg és ugyanott állít­ják be a gyógyításhoz szükséges készítmények napi adagját. Kivé­telesen járó beteg számára is be Olajkályhák és infravörös lámpák melegítenek a seríésfíazfatókban Megyénkben napok óta tart a zord hideg tél. Emberek és álla­tok egyaránt sokat szenvednek a hidegtől. A legjobban gazdálkodó termelőszövetkezeteik messzeme­nően gondoskodnak arról, hogy a sertéstelepeken, a juhászaitokban megfelelő hőmérsékletet biztosít­sanak az „újszülötteknek”. Kü­lönösen igénylik a jó meleget a fehér hússertés anyakocáktól származó malacok. Legalább 18 Celsius fok hőmérséklet kell ah­hoz, hogy az érzékeny kismalacok jól érezzék magukat s megfele­lően fejlődjenek. A megyében nem ritka az olyan termélőszö- vetkezeta mint a tótkomlósi Vi­harsarok és az újkígyósa Arany­kalász Tsz, ahol olajkályhákkal, illetve infravörös lámpákkal me­legítenek a sertésfiaztatókban. A kellemes hőmérsékleten az újdon­sült kismalacok igen jól érzik ma­gukat s szépen fejlődnek. A cukorbetegség diagnózisát és a rendelt inzulin-, illetve gyógy­szeradagot a kórházi zárójelentés­re is rá kell vezetni. Ezenkívül a betegeket a lakásuk szerint illeté­kes rendelőintézet is nyilvántar­tásba veszi. A továbbiakban a gyógyszere­ket a cukorbeteget gondozó orvos (körzeti, üzemi orvos stib.) írja fel. (MTI) A Gyulai Erdőgazdaság terüle­tén évek óta különös gonddal ügyelnek arra, hogy minél több és minőségileg kifogástalan ne­mes vad álljon a vadászok rendel­kezésére. Hazad és külföldi vadá­szok szívesen töltenek heteket ezen a tájon. A tervszerű vadvé­delem és élővadfejlesztés ered­ménye, hogy egyre több élő vadat kémek Békésből hazai és külföldi erdészetek vadállományának vér­frissítésére. 1067-ben például elő­ször fordul elő, hogy élő dámva­dat kémek megyénkből. A nemes vadakból tízet fognak élve a Gyu­lai Erdőgazdaság területén. Özíből legalább hetven darabot kért a MAVAD erről a tájról. A Gyulai Erdőgazdaság terü­letén 150 méteres perion hálóval fogják s bélelt ládákban szállítják tovább az élő vadaikat. A vadvéde­lemre gondosan felkészültek s a zord hideg téli napokban eteté­sükről, az etetőkhöz vezető utak előkészítéséről gondoskodnak. A nemes vadak védelmét szolgál ja az hogy mi van hazájában és na­gyon figyeli szűkebb pátriáját Persze minden „van ”-nak for­rása a munka, abból van a kenyér, a téli meleg otthon, a kultúra kincsei. S amikor az ember arra kíváncsi, mondjuk, mennyivel több az ivóvíz, mint négy-öt évvel ezelőtt, vagy a köz- világítás hálózata, mennyivel több az áruház, a bolt, a járda, a park, akkor is azt méri: hogyan dolgoz­tunk. Igaz, ilyenkor nem foglalja ezt szavakba, „csupán” azt szá­molja, miből mi van. Ami örök emberi dolog Mindenki min­dig többre és jobbra vágyik, ez az emberek kisebb-nagyobb közös­ségének, az egész társadalom fej­lődésének a „rugója”. Én most azokról nem szólok, akik szintén mindig többet akarnak, de adni nemigen szeretnek. Mert ilyenek is vannak, de ezek olyanok a tár­sadalomban, mint az apró karco­lások, horzsolások az ember tes­tén, kicsit fájnak, bosszantók is, elcsúfíthatják rövidebb időre az ember arcát is, de egészségét nem tudják megrontani. Vigyázunk azért mindig hogy minél keve­sebb horzsolás érjen bennünket. A hogy elnézegetem szűkebb pátriánknak, Békés megyé­nek a 60-as évek eleji és a 64—65 évi ivóvíz-, közvilágítás-, bolt-, jár­da-, park-állapotát, büszkeség tölt el: mi minden épült, csak vegye jobban szemügyre az ember. Mert napközben, amikor munkába siet irtóhadjárat a dúvadak ellen. A szokatlanul hideg téli napokban ugyanis elszaporodtak a rókák, vaddisznók, kóbor kutyák és egyéb ragadozók. járdát, az utat és kerülni kell. Azután meg csövek között bukdá­csolhatsz, betonoszlopokat kerül­gethetsz. Amott meg már valami­féle árkot ásnak, s a kidobált földdel behordják az egész kör­nyéket és ha eső van, sárba, po­csolyába taposhatsz, örülsz, ami­kor új boltot nyitnak, egy-két év múlva pedig esz a méreg miatta, kicsinek bizonyul, mert többen járnak már oda, fölépült közben egy-két bérház a közelben. Ki-ki a maga környezetében egyszer örül, egyszer bosszanko­dik. Már hogyne bosszankodtam volna én is, amikor azon a kör­nyéken, ahol lakom, szép parkot csináltak, nyáron haragoszöld volt a füve, díszlettek virágai, és egyszer csak teherautók jöttek és néhány nap alatt letapostak mindent, kavics-, homokcsomók bástyázták félkörbe. Most meg már örülök, mert „kinőif’ mellettünk egy új épület, és a nyáron bizonyára újra díszük a park is. H át ilyenek vagyunk. És ez így jó. Ez az a bizonyos „rugó”, amely állandóan előrelöki a tár­sadalom szekerét. Mert az örömök arra serkentik az embert, hogy ismét tegyen valamit, hogy újabb öröm érje. És ki ne örülne annak most, amikor visszagondol, hogy 1962-ben befejezték megyénkben a falvak villamosítását, s hogy a 60-as évek eleji 1634 kilométer közvilágítási hálózat 1965 végére 1900 kilométerre „nőtt”. Aligha szükséges a villamos energiának a kulturálódásban is betöltött szere­pét ecsetelni. Ha csupán azt em­lítem meg, hogy az emberek anyagi helyzetének javulásával párhuzamosan ez tette lehetővé, hogy amíg 1960-ban 2 ezer televí- zióelöfizető volt a megyében, 1965 végén már 27 ezer. Vagy: világszerte nagy anyagi eszközö­ket fordítanak arra, hogy a nö­vekvő ivó- és ipari víz igényeket kielégíthessék. Ez is a mai társa­dalmi lét követelménye, a kul­turált életmód feltétele. Igen jelentős volt a vízszegény megyeszékhely, Békéscsaba vízellátását javító napi 3 ezer köb­méter kapacitású vízmű építése. Gyulán 1963-ban kezdtek építeni vízmüvet, amely már a város központjában szolgáltatja a vizet, de tovább építik a hálózatot. Orosházán vízkutatásra 1 millió forintot fordítottak. A vízigények kielégítésére való törekvést mu­tatja az is, hogy a községfejlesz­tési alapból több községben törpe- vízmüvet építettek; 1965 végén a települések 40 százalékában volt már torpevízmű, 1961-ben pedig még csak 32 százalékában. Külön­ben ugyancsak a községfejlesztésí alapból a települések együttesen i0 ezer 323 méter vízvezetékhá­lózatot építettek a második 5 éves tervben. Egyébként a megye vízvezetékhálózata ebben az időszakban 199 kilométerről 334 kilométerre növekedett, szapo­rodtak az utcasarki kifolyók, közelebb került a víz a lakosok­hoz és természetesen nőtt a laká­sokba bekötött vezetékek száma is. T engernyi kilométer, négyzet­méter, sok-sok millió forint jelzi, hogy amíg az eszter­gapadoknál, a szövőgépeknél, az égetőkemencéknél, a vetésnél, a betakarításnál becsülettel dolgoz­tak az emberek, hogy legyen gép, ruha, tégla, kenyér, cukor, zsír, addig épült, szépült szűkebb pát­riánk. A községfejlesztésből par­kosítottak 138 ezer 532 négyzet- métert, építettek többek között 30 ezer 215 méter utat, járdát 236 ezer 936 métert Kilenc orvosi rendelőt, 20 orvosi, 19 pedagógus­lakást, 14 művelődési otthont, & sportpályát. Amit külön említeni kell, hogy a lakosok 52 mil­lió forint értékű társadalmi mun­kát (3 millió 637 ezer munkaórát) adtak községeik, városaik építé­sére, szépítésére. A lakosság jobb ellátását szolgálja az a 132 millió forint, melyből a kiskereskedelmi boltokat bővítették, korszerűsítet­ték. Ebből létesült többek közt a békéscsabai ABC-áruház, a gyulai lakberendezési bolt, más helyeken négy gyógyszertár, négy üzemi konyha. És amit feltétlen ide kell még jegyezni: állami és szövet­kezeti erőből felépült 2144 lakás, magánerőből pedig 6339. E röviden taglalt tényekből is “ kiviláglik: a helyi államba- talmi szervek, a tanácsok jól sá­fárkodtak a rájuk bízott eszkö­zökkel, hozzájárultak, hogy a la­kosság évről évre kulturál­tabb körülmények között éljen. Mert erről van szó, amikor sző­kébb pátriánk, Békés megye tele­püléseinek építéséről, szépítéséről adunk számot. Cserei Pál A Műszaki Anyag- és Gépke­reskedelmi Vailalat (Műszaki Bizományi) (január 24-én, kedden) Bé­késcsabán a MÉH Vállalat Sallai u. 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek mű hely berendezések stb. BECSLÉSÉT, illetve LEBONYOLÍT Asät ' VÉGZI 98539 A GYULA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET több éves gyakorlattal rendelkező, hűtőgép, presszógép és eleVtromos gépek JAVÍTÁSÁBAN jártas, SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐ szerelőt vesz fel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Gyula, Megyeház u. 2 sz. FMSZ központi irbda. ________________________________135852 | —A— A vonat ablakából Utazó ember még akkor is talál valami természeti szépséget, megkapót, ha éppen mindennap ugyan­azon az útvonalon utazik. így vagyunk mi is, akik Orosháza —Békéscsaba és Bé­késcsaba—Orosháza között közlekedünk nap mint nap. Külö­nösen a délutáni órákban Felsőnyomás —Csorvásalsó között elterülő erdősávra mered tökintetünk. Itt a fák között tör­ténik az arra tévedő apróvadak etetése. Kíváncsian tekintünk ki a vonat párás ab­lakán. A fák gallyai roskadoznak a súlyos téli teher alatt. A jéggé fagyott ágak összekoccannak, de nem riasztóan... A fiatal őz bambán, értetlenül bámulja a fehér világot, mint­ha csodálkozna, hogy nem örökös nyárból áll a világ. Megindul a fák között, lassan, óvatosan lépked, ke­cses lábai mélyen süppednek a hóba. Átugrik a széttört gallyon, beleszagol a levegőbe és csak az­tán folytatja útját a védett sáv felé. Itt már tűrhetőbb az idő, nem éri úgy a szél sem, de az éh­ség szinte marja, ége­ti belül. Megáll, hallgatózik és lábai­val kaparni kezdi a havat. Fagyos, meg­sárgult fűszálakat lel csak a hó alatt. Mo­hón kap utána, de a néhány szál fű csak felcsigázza étvágyát. Tovább kapar — nem talál semmit. — Kis tisztás széléhez ér. Felkapja fejét, figyel, körülnéz; megszokott zaj a vonatrobogás. Fából összetákolt ácsolmányt pillant meg, tele finom illa­tú szénával. A szé­nát ismeri, a tanya mellett már megkós­tolta. Nézi egy ideig a szénát, majd mohón enni kezd. Érzi, hogy telik a gyomor, eszik és eszik csak tovább, mellette nyulak, fá­cánok keresnek ele­delt az alacsony ete­tők alatt. A vonat közeleg, máris ugrani készül, nem ugrik, megszok­ta. És mi számoljuk; tavaly még csak öt őrike volt, most már tizenegyen lakmároz- nak nap mint nap, és mikor jóllaknak, csendben, észrevétle­nül, ahogyan jöttek, el is tűnnek. Az utasok elmoso­lyodnak, a vonatab­lak mint „vadles”, elsuhan és ami ma­rad bennünk, a jó ér­zés: vadászaink nemcsak kilőni sze­retik a vadakat, de etetni is... Először értékesít élő dámvadat a Gyulai Erdőgazdaság — Eredményes hálós élővadfogás megyénk vadreze; v jhimában —

Next

/
Thumbnails
Contents