Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

196?. Január 15. 4 Vasárnap Szeretnek-e dolgozni a fiatalok? ..Egyesek megpróbálták nemzedéki vita szitásával szembeállítani ifjúságunkat a felnőttekkel, mások sötét képet festettek fiatalságunk erkölcsi, politikai arculatáról.* (A IX. kongresszus beszámolójából.) Számtalan vita hangzott el — j tóttá meg kongresszusi előadói az újságok, folyóiratok hasábja- j beszédében Kádár elvtárs. Miu- in, a rádióban vagy a televízió-1 tán a munka az ember legfőbb ban, munkahelyeken és különbö- 1 mércéje, nézzünk körül mi a jel­ző szervezetek ankétjain, összejö- j ^emz° a munkához való viszony- veteledn —, sokan sokféle véle- ra megyénk ifjúságának körében? rnényt nyilvánítottak a „mai” ifjúság érettségéről, komolyságá­ról, rátermettségéről — a mun­kához fűződő kapcsolatáról. Mert voltaképpen a munkamorál, a hasznos társadalmi termelőtevé­kenységben való részvétel kész­sége és eredményessége dönti el az ember értékét A fiatalokét is. Vajon milyen véleményt, milyen ítéletet mondhatunk napjaink tizen- és húszónvalahány évesei­ről? A fiatalok természetesen sokfé- 'ék. Akad közöttük ilyen is meg olyan is. Némelyek bizonyos ki- avó jelenségekből általánosíta­nak, s könnyen kimondják a ma­rasztaló véleményt: a mai fiata­lok huligánok. Nyeglék, komoly­talanok, csak a szórakozáshoz van eszük. Bizonyára akadnak olyan fiatalemberek, akikre rá­illik az ehhez hasonló megállapí­tás. Az is igaz, hogy a fiatalok általában szertelenebbek, nem annyira megfontoltak, mozgéko­nyabbak, és persze általában vi­dámabbak, mint az idősebb ge­neráció. De az vesse a fiatalokra az első követ, aki — visszaemlé­kezve saját ifjú korára —, ha őszintén gondolkodik, nem kény­eién elismerni, ő sem volt elég­gé érett, komoly, megfontolt, ami­Elöljáróban álljon itt néhány adat. Békés megye üzemei közül huszonnyolcán vettek részt a fia­talok a KISZ megyei bizottsága által hirdetett munkaversenyben. Azaz másfél ezer fiatal verseny­zett. Az ifjúsági brigádok múlt évi vetélkedésében 42 munkacsa­pat, az ifjúsági exportbrigádok közül pedig 17 dolgozott eredmé­nyesen. Az egész pontos értékelés még nem készült el, de hozzáve­tőleg tíz-tizenegymillióra tehető az az összeg, melyet terven felül, felajánlásaik teljesítéseként, több­termeléssel adtak a népgazdaság­nak a Viharsarok munkásfiatal­jai. Az állami és szövetkezeti gaz­daságokban dolgozó falusi fia­talok összesen 8 ezren vettek részt az elmúlt évben a munkavei*■ senyben. Az ő — terven felüli — többletmunkájuk eredménye kö­rülbelül 22—23 millió forint. Beszélhetnénk még a diákokról meg az úttörőkről, akik nagyban hozzájárultak — üzemi társaikkal együtt — az őszi mezőgazdasági munkák vagy bizonyos nyári tennivalók sikeres végrehajtásá­hoz. Az úgynevezett rét- és iege- lőtisztítási akciók is sok hasz­not hoztak mezőgazdaságunknak. A legfiatalabbak rengeteg vasat, papírt és textilhulladékot stb. gyűjtöttek. Mit csináltak o fiatal kor még pelyhedzett az álla. Azt műszaki szakembereink? Az ifjú azonban bátran állíthatjuk, hogy I értelmiség tevékenységéről csak ifjúságunk többsége becsületesen annyit, hogy megyénkben nyolc el és dolgozik. Miképp foglalt ál- helyen dolgozik aktívan a Fiatal ‘.ást ebben a kérdésben pártunk Műszakiak és Közgazdászok Ta- IX. kongresszusa? „A fiatalok túl- nácsa. Békéscsabán a téglagyár- nyomó többsége becsületesen ta- ban például olyan fontos műsza­kra!, dolgozik, teljesíti a haza ki kérdések megoldását bízták rá- irónti kötelességét.” Ezt állapi-! juk, mint a rakodás gépesítésé­nek, a kéregöntés technológiájá­nak kidolgozása, s kísérletek a törmelékből készült falazóblok­kok kialakítására. A Békéscsa­bán épülő Forgácsoló Szerszám­gyár 87 millió forintos beruházá­sa fölött vállalt védnökséget a KISZ. Nehogy bárki is azt higy- gye, ez a felajánlás csupán szép szólam. Tények dokumentálják, hogy az építkezési anyagok meg­szerzésében, bizonyos járulékos berendezések dokumentációs ter­veinek elkészítésében kiemelke­dően hasznos munkát végeztek az FMKT fiatal műszakijai. Természetesen a fiatalság ered­ményei, munkasikerei sokféle té­nyezőn múlhatnak. Nem érdekte­len megemlíteni, hogy a KISZ elmúlt évi munkaversenyébe például zömmel (mintegy 85 szá­zalékban) a békéscsabai és az orosházi üzemek fiataljai nevez­tek be. A mezőgazdaságban dol­gozók versenymozgalmában pe­dig éppen az orosházi járás és a Békéscsaba környéki fiatalok kö­rében voltak komoly hiányossá­gok. Mindez azt mutatja, néha nem alapozunk eléggé az ifjúság kezdeményező kedvére, nem használjuk ki kellően a fiatalság alkotó erejét, lendületét. Ez csu­pán szervezési kérdés. Mint ahogy szervezés problémája ez is: a munkahelyek, üzemek, gazda­ságok vezetői akarnak-e és iud- nak-e bátran építeni a fiatalok­ra? Ahol nincs elég bizalom irán­tuk, ott természetszerűen gyen­gébbek az elért eredmények is. Az általános kép azonban a kong­resszus megállapításait támasztja alá megyénkben is: fiataljaink döntő többsége becsületesen meg­állja helyét a szocialista társada­lom építésének hétköznapjaiban. Vajda János ínszakadás nélkül „Van idő — beleszámít a nyug­díjba”. Nagyon ismert kijelen­tés ez. Azoknak a dolgo­zóknak tetszik ez, akik amúgy is lerövidítik a munkában eltöltött időt. Számos példát lehetne fel­sorolni, hogy néhány napos mun­ka hetekig, néhány heti munka pedig hónapokig elhúzódik. Ez viszont kissé unalmas és ezt unják már a szívvel-lélekkel, becsülettel és szorgalommal dol­gozók is. Ök érzik, hogy nagy dolog előtt állunk. Miről is van szó? Most arról van szó, hogyan hajtjuk végre azokat a célokat, amelyeket a kongresszus elénk tűzött. A nép által választott országgyűlési képviselők a Parlamentben fo­gadták el a harmadik ötéves tervet. Így valamennyiünk véle­ménye, egyetértése benne van e célkitűzésben. Tehát először ta­nácskoztunk, aztán határoztunk és most jön a legfontosabb, hogy megvalósítsuk. A mi kongresz- szusunk nagyszerű célt tűzött elénk, de a megvalósításához már hozzá kell fogni kicsit erő­teljesebben. Nem vagyunk mi hitfelekezet, ahol legfőbb a szent beszéd. Mi szocializmust építünk, ahol legfőbb a cselek­vés és a megvalósulás. Az 1966-os évre azt lehet mondani: nagyszerű év volt, ál­talában sikerült megvalósítani, amit terveztünk. Tehát valóság­ban egy kicsit gyorsabb ütemet adtunk a szocializmus gazdasági és kulturális építésének. Ennek örvendünk. De azért az áldomást az 1967-es évre most még ne igyuk meg. Nézzük meg, hogyan tudjuk ez éves tervünket teljesí­teni? Arról van szó, hogy ez az esztendő sarkalatos pontja az ötéves terv sikerének. Ezt pedig még nem fejeztük be. Ez évnél vannak bizonyos dolgok, amikről nem szabad megfeledkezni. A múlt évben a termelés növelése még mindig nagyrészt létszámnövelés útján következett be és csak részben a termelékenység tényleges nö­vekedéséből. Ez olyan mutató, amin javítani kell. Azonkívül egy másik kérdés, amit jól szemügyre kell venni. A múlt évben a tervezettnél többet fo­gyasztottunk. Márpedig, ha a tervezettnél fölötte van a fo­gyasztás, az veszélyezteti az életszínvonal további fejlődését. Bizony az árut előbb meg kell termelni és azzal több munka van, mint az elfogyasztásával. Itt a legkomolyabb dolog is úgy van, mint a legegyszerűbb házi­asszonynál, hogy a valamire­való ebédet 3—4 óra hosszáig főzőcskéli s egy jó étvágyú em­ber 20 perc alatt elpusztítja az egészet és ha nagyon kapzsi az illető, épp a háziasszonynak nem marad belőle. Ez a népgazdaság­ban is így van. Míg valamit megtermelnek és az emberek elé tesznek, addig hónapok telnek el. Elfogyasztani már könnyebb. Viszont aki kevesebbet ad, ke­vesebbet is kérjen. Ez a rendje. Mit tehetünk? Mindenekelőtt máris jusson érvényre a munka szerinti elosztás elvének tényle­ges megvalósulása, az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása. A jó munkával érvényesített egyé­ni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett munka arányában le­hessen szert tenni javakra és jogokra. Azok a tisztességes dolgozó emberek, akik akár órabérben, akár normára végzik napi mun­kájukat, bizony elítélik máris az időhúzó, tekergő „melósokat”. Nekik a becsületes munkájuk számít a nyugdíjba és nekik nincs idő lógásra. Bár nem le­het tudni, hogy hol aktívabbak az emberek, a munkában vagy a disznótorban, de bizony némely munkásra is, parasztra is rá le­het mondani: akármilyen jól mutatják, hogy dolgoznak, lehet­ne egy kicsit jobban is anélkül, hogy az ina megszakadna belé bárkinek. Rocskár János ^vwwwv Ívelik az anyagi érdekeltséget a mélyszántás befejezésében Rengeteg szántanivaló hú­zódott a téli időszakra a gyo­mai Győzelem Tsz-ben. En­nek egyrészt a sok esőzés volt az oka, ami a betakarí­tást is és a mélyszántást is alaposan gátolta, különösen októberben és decemberben. A betakarítással azért sem haladtak a kívánt ütemben, mert a tervezettnél több, vagy­is 180 q cukorrépa termett holdanként, kukoricából pe­dig a tervezett 18 mázsa mor­zsolt helyett átlag 23 mázsát takarítottak be. Voltak olyan szocialista címért küzdő bri­gádok, amelyek gondos, jó Néphadseregünk katonái az el­múlt évek gyakorlatához hasonló­an, 1966-ban is jelentős segítséget nyújtottak a különböző népgazda­sági feladatok megoldásához. Az őszi betakarítás idején több mint 200 ezer munkanapot dolgoz­tak a mezőgazdaságban. Átlagtel­jesítményük 131 százalék volt. Szorgalmukkal, fegyelmezett ma­gatartásukkal mindenütt kivívták a dolgozók és a gazdasági vezetők munkával 252 mázsás cukor­répa, és 31 mázsás morzsolt kukoricaterméssel lepték mag a szövetkezetei. A szövetkezet vezetői és gazdái jövőre is hasonló terméseredményeket akarnak betakarítani. Éppen ezért, amikor a fagyok beáll­tával hozzá lehetett látni a szántáshoz, elhatározták, hogy minden felszántott hold föld után 10 forint prémiummal jutalmazzák a traktorosokat. A szövetkezet 3—4 erőgépén túl szánt még — amikor csak lehet — a Körösi Állami Gaz­daság három, és a gépjavító állomás égy-két traktora is. elismerését. Az új kiképzési rend­szerű műszaki alakulatok az épí­tőiparban közel 100 ezer munka­napot dolgoztak. Odaadó munká­jukat számtalan ipari létesítmény és lakóház dicséri. A vízügyi szer­veknek a rendszeresen fenyegető árvízveszély elhárítása érdekében végzett megelőző munkáját közel 20 ezer munkanappal segítette a néphadsereg Van egy kis fonákság abban, hogy az ember odaállít maga elé néhány nyolcadikos tanulót, s mintegy a kíváncsiskodás ítélő­széke előtt őszinte szóra bírja az alig tizennégy éveseket. Zsudány- ban tettük ezt. Néhány nap múl­va színt kell vallaniuk a tanulók­nak, milyen pályán, hogyan akar­nak dolgozni a kötelező nyolc osztály befejezése után. Mert ná­lunk dolgozni kell — jól. Vajon, a serdülő kor elején ta- nácstalankodó gyermek fel tud­ja-e mérni képességeit; nem vál­tozik-e pillanatonként az elkép­zelése; nem csapong-e szertele­nül képzelete a romantikusabbnál romantikusabb pályák felé? Ezért állítottuk fel a kíváncsiság íté- lószékét.„ * * * — Én meleg-épületburkoló aka­rok lenni — vágja ki a rezet ha­tározottan Balogh Sanyi végzős, dó kötésű, csontos arcú, jól tanu­ló fiú. — Miért éppen „meleg” épület­burkoló? — Először is, nem szeretem a hideget; én parkettáznék az épü­letekben, meg van egy jó bará­tom, aki tavaly végzett itt, Zsa- dányban és sok érdekeset mesélt, milyen jó Pesten ipari tanulónak lenni. Első szóra felvették, pedig innét ment... — Te zsadányi vagy? — Nem. Csak, hogy körzetesí- tették a fancsika-pusztai iskolát, bejárok busszal... Ha nem vesz­nek fel, Gyulára megyek autósze­relőnek... — S ha oda sem vesznek fel? — kínozom egy kicsit. — Akkor egy maszekhez me­gyek bognírinrsnak. — így mondja: „inasnak”, Kommentárt nem akarok fűzni hozzá, csupán annyit megállapí­tani: Balogh Sanyi fizikai mun­kás szeretne lennu. * * * Csorba Margit naivitásában is van valami kedves báj. Nem bu­ta, nem elmaradott; értelmes, hi­szen tanulmányi eredménye — annak ellenére, hogy mindennap reggel hatkor kel, mert bejáró —, közepes. Kilencedik gyermek a családban a törékeny kislány. — A termelőszövetkezetben szeretnék dolgozni, a Búzakalász­ban, apukám is ott dolgozik... — Mit szeretnél főleg csinálni a tsz-ben? — Legjobban a kukoricát sze­retem törni; persze, tudom, hogy ezt csak ősszel lehet csinálni. — Félszegen néz körül; helyeslést vár kommentárjára... * * * Találó a családnév: Fekete Laci mokány, csupa izom, csupa élet gyermek. Az önérzetnek sincs hí­jával: — Én orvos leszek! — Ügy mondja, mint aki az istenért sem hajlandó változtatni ezen az el- határozáson\ — A szorgalmad megvan-e eh­hez? Tétovázik a válaszadás előtt. Egy pillanatig olyan meglepődött arcot vág, mintha ezt a kérdést most hallaná először. Pedig... pe­dig, de sokszor elrriondták ne­velői: „Ahhoz, hogy valakiből komoly szakember váljék, a te­hetségen kívül határtalan szorga­lom szükséges...” — Azt mondják a tanár bá­csik meg a tanár nénik, hogy van eszem, csak s^'szor nem jel használom fel... — Most komoly. Elmondom neki, mennyi kiváló képességű, szorgalmas tanuló van az országban, akik nem né­gyes tanulók, mint ő, hanem ki­tűnőek, s még a kötelező iskolai „ötösön” túl is produkálnak vala­mit. Nem elég csak álmodozni kamaszos romantikával egy pá­lyáról, tenni kell sokat, hogy az ember azzá legyen, amivé szeret­ne lenni... * * * Elörebocsátottam: nehéz egy tizenhárom-tizennégy éves gyer­mek helyzete, ha nekiszögezik a kérdést: „Mi leszel, ha nagy le­szel?” Barta Ilonka esetében is az. — Négy egész öt tized volt most, fél évkor az átlagom. Minden vá­gyam, hogy testnevelő tanár le­hessek. Az atlétikában elég jól szerepelek. Tudom, hogy a szer­es talajtornában is sokat kell pro­dukálnom. A gyulai gimnázium sokat segít majd nekem. Nagyon szorgalmas leszek, hátha sikerül majd az érettségi után a TF-re kerülnöm. Én is Fancsikáról já­rok be; nem érzem magam fá­radtnak s még éjszaka is azzal ál­modom, hogy tornatanár vagyok... * * * „A kíváncsiság ítélőszéke...” Ez a kifejezés így olyan pletykaízű. Pedig tulajdonkeppen az történt, hogy a kis pályaválasztók közül szólaltattunk meg néhány végzős tanulót, hogyan látják ők jövő­jüket. Azért is, hogy a pályavá­lasztási tanácsadók ne feledkez­zenek meg róluk sem, hiszen nemcsak népgazdasági érdekünk, hogy mindenki a leghasznosabb foglalkozási ágat művelhesse majd, hanem az ő érdekük is... Ternyák Ferenc Katonák a népgazdaságért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents