Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

M sí «Isii* János vitazáré

(Folytatás az 1. oldalról.) amit meg akarok említeni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Német Szövetségi Köztársaságban most új kormány alakult. A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság népének az .ügye, de közvetlenül érinti valamennyi németet.

Pártunk .és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugat-Németország irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormány változás nem érinti. Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revánsista törekvések ellen, és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi Választáson jelentkezett.

Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működjön Bonnban bármilyen összetételű kormány, bármiféle koalíció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a politikával intenzíven foglalkozik, tudja, hogy némcsak szocialista részének — azt a követelését,

Mi a lehető legjobbat, és a

A Magyar Népköztársaság' az előbb elmondottak figyelembevételével a kölcsönös' előnyök alapján kész fejleszteni gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fejlesztésére is.

Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. Én mint kommunista, hozzátehetem, hogy mi az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk és velük barátságot akarunk. (Nagy taps.)

. Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szocialista Egységpárt, a Nyugat-németországi Kommunista Párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, ho£y eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista-testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták, kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép, annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit ,és képességeit a termelés, a tudomány és a kultúra területén, minél hamarabb követi elvtársainknak, a német kommun istáknak a szavát. Ök az egész német népnek a legjobbat akarják.

Néhány szót a belpolitikai törekvéseinkről. A kongresszus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven, a néptfrontpoli- tikát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondottam: ezt a a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság óvta az elvtársiakat a mechanikus statisztikai szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét védve, pár- tonkívülit nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni. Az 'S megtörtént, hogy egy adott funkcióra jobb kommunistajelölt volt, mint pártonkívüli, mégis valamilyen statisztikai szemlélet álapján úgy határoztak, hogy pártonkívülit bíznak meg, hadd lássa az a központ, hogy értik ás végrehajtják a politikát. (Derültség.) De az egyik nagyobb kárt csinált, mint a másik.

A kongresszus kezdetén Cser- venka elvtársnő elmondotta, hogy

hogy Nyugat-Németarszágnak is tudomásul kell vennie a második világháború következményeiként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton-módon megváltoztatni nem tudja, (nagy taps) legyen bármilyen kormány Bonnban. Ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvonása, hogy két német állam van, A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, német földön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Nagy taps.) Nyugat-Németországgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy nálunk nem lehet alku tárigya a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat. Azt ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps.)

a békét, a boldogulást akarjuk

Pest megyében' például a tanácsfunkcionáriusok között bizony csak imitt-amott, hírmondónak van pártonkívüli. De a valóság nemcsak ebből áll. Meg tudnám nevezni a társadalmi élet olyan területeit is, ahol a kommunista közfunkcionárius, vezető megy ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben ez utóbbi sem. Az egyiken is, a másikon is igazítani kell.

Jobban kell eleget tenni a VIII. kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető embereket, készek-e részt venni, -'az építőmunkában, hű fiai-e a hazának, van-e rátermettségük, megfelelő szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mi viszonyaink között. A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a párttagoktól is, mert egy forradalmár az igaz ügyet nálunk enélkül már nem tudja jól szolgálni. És a pártonkívüli- től is meg kell követelni a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez való becsületes viszonyt. Párttagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit mindenkitől meg lehet és meg is kell követelni.

Hogyan is alakul tehát a párttagok és a pártonkívüliek viszonya? Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet: nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul.

Minthogy a párt vezeti a tár- sadaloip életét, természetes, hogy a társadalmi életben a párttagok, a kommunisták játszanak főszerepet. Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egyben terhe. Kicsit monopólium ez a mi társadalmunkban, de ezt a monopóliumot bárki megtörheti.

Ha egy pártonkívüli annyi erőt és energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel szocialista törekvéseink megvalósításának, mint egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton.

A politikai életben szükségszerű és elkerülhetetlen> hogy a vezető államhatalmi testületekben többségben lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a pártonkívüli- eknek most is és a jövőben is teljesen egyelőeknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük.

Nem félünk attól sem, ha valahol a párttagok kisebbségben vannak, ha szocialista célokért szívvel-Iélekkel dolgozó pártonkívüliek alkotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi államhatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt politikája, vezető szerepe. Ez így helyes, mert ez a társadalom az egész népnek épül, természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk.

Két kérdésre visszatérek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, "hogy én azt szeretném, ha minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül', és ha nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesein üdvözölnék. (Nagy taps.)

A másik az, hogy ki van velünk és ki van ellenünk? Véleményem szerint a mi társadalmi viszonyaink között, a mi állam- rendünkben, ahol az Ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derültség) —, pártállásra, fajra, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával, vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen, részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépítéséért folyik. Velünk van és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal.

Elvtársak!

A kongresszusi anyagokban és a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepelt a demokratizálás továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentkezik más területen, a kulturális életben is igyekeznek decentralizálni és demokratizálni a vezetést, s a pártéleí- ben is erre törekszünk.

Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztálycélja is, és ha jól csináljuk, eredményes lesz. Arra törekszünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában, vagy egyéb módon lehetőleg már a kérdések eldöntésébe minél nagyobb számban vonjuk be az érdekelteket, a dolgozókat. Ismerve a nálunk ma meglevő osztályokat, azok öntudatát, ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkásosztály és annak fiai ennek a folyamatnak eredményeként még jobban és még nagyobb számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába.

Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatásfokkal és jobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés elvét. A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesítése azt is jelenti, hogy aki kevesebbet ad a társadalomnak, az kevesebbet is kapjon. Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, meg isten tudja milyen címen és módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint amennyire becsületes munkával rászolgáltak. Harcoljunk az ilyen élősdiség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert is csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk Ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van. akkor legyen igazság. Munkájával keresse meg, amit a mi

viszonyaink között lehet, de ha például lakásra van szüksége, vegye meg magának vagy építse meg saját erejéből, és ne az állam támogatásával. (Nagy taps.)

Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Bizottság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 48 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak.

Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Ezen belül az iparágak speciális jellegétől

függően egyes területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap legyen, másutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha többet ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor becsapnánk a népet, a munkásosztályt és erre nem vállalkozunk.

A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni, és hogyan kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rövidebb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát, hanem, ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában, akkor majd kevesebb munkaidő kell.

Négyen-öten is szóvá tették a bányászok jövőjét. Egyik elvtárs azrt is mondta, hogy a bányászoknak történelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában, és hogy ezt majd bizonyára figyelembe is veszik.

Itt a következőkről van szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át Ezzel nehéz fizikai munkától is mentesítjük az embereket. Épp ezért az alacsony kalóriaértékű barnaszén termelését nem fejlesztjük, sőt bizonyos mértékig csökkentjük. Hogy milyen mértékben, ez a lehetőségektől függ. Minél inkább lehet elektromos árammal, gázzal, s olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat.

A bányászság a munkásosztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt. Mi ezt nem felejtjük, és nem is felejthetjük el.

A Központi Bizottság és a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit. Dolgozzunk azon, hogy ezeknek az embereknek — jobbára idősebb bányászokról van szó — a problémáját tisztességesen és becsületesen, az emberiség követelményeinek megfelelően oldjuk meg.

Kedves Elvtársak!

Most a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés.

A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdonviszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak.

Mi úgy gondoljuk, hogy a földbirtokviszonyokat és tulajdonviszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó elvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem ő említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniük, mert különben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kevés, minden földet ki kell használni, akár a város határában, akár a falu határában, akárhol van. Ez a nemzet' érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.)

A földtulajdon kérdésének megoldása nem adminisztratív feladat

Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a termelőszövetkezeti tanács létrejötte, amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz.

Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami váltatokkal szemben. A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek rendszeresen meg kell beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mező- gazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.

Visszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mondottam, nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak — ehhez is kell egy-két esztendő —, hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek, bemennek-e a tsz-be és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok, vagy méltányos térítésért felajánlják földjüket.

Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztot illeti, ő határidő nélkül bármikor eldöntheti, meg- tartja-e tulajdonjogát és akkor földjáradékot kell kapnia azután is, vagy felajánlja és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat.

A Központi Bizottságban seriki sem képzelte el úgy, hogy a föld- tulajdon rendezése két-, négy-, vagy ötéves ügy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle 'kampányra. A parasztembereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meg- hányják-vetik, tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális fanjait megteremteni.

Megcsinálhattuk volna persze

azt is, hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig, de azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —, mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat”, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását.

Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszer- ellátásról és egyebekről van szó. Lássa az összefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert, ha csak az egyik oldalát nézi, nem helyes következtetésre jut.

A múlt esztendőben Nógrád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1946-ból személyesen ismertem az emberek egy részét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó termelőszövetkezet, jó eredményeik vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas középparaszt volt; országos díjakat nyert növénytermesztésben — és azt kérdezte: Mikor leszünk ml már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban? Hirtelenjében nem tudtam, mit válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: Elvtársak, emlékezzenek vissza mondjuk 1948—1949- re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a- termelőszövetkezetet, mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: Igen, mi nem vagyunk a szocializmus ellen, értjük is és biztos, hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit.

Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között, és akár ipari üzemek(Folytatás a 3. oldalon.)