Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
1966. december 31. 3 Szombat Elnyerte a bizalmat a MEZŐBER Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a földművelésügyi miniszter utasítása egy mezőgazdasági beruházó vállalat szervezésére. Az iroda Budapesten működik, a későbbiek torán — a megbízatásaknak megfelelően — a megyéikben kirendeltségeket szervez. Hónapokkal ezelőtt még vitatott volt, hogy a Békés megyei termelőszövetkezetek adnak-e megbízást 1967-re a MEZŐ BÉR Vállalatnak. Egyes szervek ugyanis abban reménykedtek, hogy a tsz-ek továbbra is csak a Békés megyei Beruházási Iroda segítségével építkeznek. A termelőszövetkezetek jelentős része szakított a beruházási irodával és átpártolt *— mintegy 40 millió forint épü- letberuházás kivitelezésére — a Földművelésügyi Minisztérium vállalatához. A kondoros! Dolgozók Tsz 100-as tehénlstállót, 135 férőhelyes növendékmanha- istéllót, a körösladányi Dózsa Tsz borjúnevelőt, górét, vízve- zeléklhálózatot építtet és a major villamosítását csináltatja meg a MEZŐBER-rel. A csa- nádapácai Oj Barázda és a ma- gyarbámihegyesi Egyetértés Tsz is igen jelentős beruházás elkészítésére adott megbízási; a tárcáin tézménynek. Ezekben a napokban már szóba került az 1968. évi tsz-beruházó« szervezése is. Az eddigi adatok arról tanúskodnak, hogy a MEZŐBER tovább növeli előnyét, mert az 1967. évi 40 millió forinttal szemben 1968-ra máris 90 millió forint beruházás szervezésére kapott megbízatást a közös gazdaságoktól. Az fék—•140-et a Mosonmagyaróvári Mezogaadasági Gépgyár tervezte, s a Ü4K—B traktorhoz készült. Néltu. .» adata: a legnagyobb hossza 5100 mm, a legnagyobb szélessége 2000 mm, legnagyobb magassá«« 1060 mm. Négy magasított kivitelű univerzális eketestet szereltek az ekeketetre. A szántó vasak orTosak. Minden eketest ele elóhántó szerelhető. Egy-egy eketest munkaszélessége 40 cm, az eke teljes munkaszétesség« 160 cm. A maximális munkamélység K cm. Az eke teljes súlya 1040 kg. Megyénk állattenyésztési feladatai a harmadik ötéves tervben Egy felvásárló naplójából Felesleges megijedni, nem akarjuk végiglapozni Szűcs Lászlónak, a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezel; piád felvásárlójának teljes naplóját. Nagyon hosszú volna, hiszen 1948- ban esett rá a választás. Tehát túl hosszú és túlságosan esemény- dús az az idő, amit felvásárlóként eltöltött. Nehéz volna érzékeltetni is azt a sok-sok izgalmat, drukkolást, amit az áru minősége s a kifizetett összegek pontossága felett érzett 0 maga sem tudja, hány olyan piaci nap volt, amikor félmilliónyi forintot fizetett ki apróbb tételekben átvett tojásért és baromfiért. Különösen a tarhosi felvásárlási napok emlékezetesek számára, ahol a SZÖ- VQSZ szakemberednek megállapítása szerint a legjobb minőségű pulykát értékesítették hazánkban. Az idén fele annyi pulykát sikeNehéz emberek is — olyan filmek voltak, melyek filmművészetünket hosszú évek átlagosabb nívója után világszintre emelték, nemcsak díjakban fejeződött ki ez a nívóemelkedés, hanem a nemzetközi érdeklődés hirtelen felcsillanásában is. De ez a színvonalbeli változás egyet jelentett egy új stílus megjelenésével is, melyet a nézőnek meg kellett tanulnia — hogy egyáltalán élvezni tudja ezeket az alkotásokat. Rá kellett jönnie az új közlésmód, a korábban megszokott konvenciókkal feleselő formanyelv ízére, szépségére, él- vezhetőségére. így pl. a Húsz órában a jelen és múlt szövedékének összefonódását az idősíkok állandó váltása fejezi ki,-a néző hol a múltban, hol a jelenben találja magát és a kettő feleselése adná számára a mű sajátos szépségét — adná, ha a kritika kellőképpen felkészítette volna erre az új élményre. Nagyobb siker lett volna, ha a kritikus segítségére sietett volna a nézőnek. Ugyanez vonatkozik a Szegény- legények sajátos elbeszélő hangjára, mely megint csak szakított a hagyományos filmsztori szokásaival- A néző ugyanis megszokta már, hogy mindig többet tudjon, mint a vásznon szereplők. Itt viszont arra van kárhoztatva, hogy gyakran még annyit se tudjon, mint a részvevők: miért viszik el azt a bőrig ázott fiút a film elején, vajon Rózsa Sándor bent van-e a sáncban vagy nincs, kinek van igaza a szembesítésnél, apának vagy fiának stb.* A kérdésekre nincsenek válaszok — csak a történet végén, és a film élvezetének feltétele, hogy a néző ezt a formai újítást felfedezze és érzelmeivel is elfogadja Ha ez megrült felvásárolni, mint a korábbi években. Emiatt is, de azért sem tudja teljesíteni Szűcs László az ez évi 15 vagonos felvásárlási tervét, mert Tarhas önálló felvásárlási területté vált. Ennek ellenére nem vall szégyent azzal, thogy december 26-ig már 12 vagon baromfit vásárolt fel. A baromfi mellett még sok mindennel bíbelődött egész évben. Többek között 1 millió tojást, 6866 nyulat és 791 galambot is vásárolt. Tavaly ezer darabbal kevesebb nyulat sikerült felvásárolni. Azóta növekedett a nyúltenyésztő társulásba tömörült tagok tenyésztési és értékesítési kedve. December 28-ra is 260 darab értékesítését jelezték. Mindent Összevetve, értékben az idén is teljesíti tervét a rutinos Szűcs László felvásárló felesége és Hégely Gábor segítségével. történt, akkor már érzi a mű „ízét”, és akkor már hatni is tud e művek gondolati tartalma. Ilyen esetekben tehát többet kellene adni a kritikának, hiszen a közízlés a művészet révén is formálható közeg. Csak éppen a jó művek és az esztétikai felismertetés, az örömre való rávezetés gesztusainak egysége tudja csupán formálni: a művész és műbíráló, valamint a valóban érett publikum együtt. A kritikus azonban olykor egy kicsit fél kézzel veszi az új értékek élvezhető- ségének felcsillantását. Pedig mindenkor hálás feladatnak bizonyult egy-egy remekmű ilyen jellegű elemzése: akár a rádió „miért szép” rovatára, akár az egyre lá- togatottabb esztétikai előadássorozatokra gondolunk. A közönség felnőttségét tehát nem az jelzi, hogy ma már minden esetben tudatos műélvezőként fogadja az új alkotásokat, és elveti a giccses vagy laposan szentimentális műveket, hanem abban, hogy megszületett a maga- sabbrendű műélvezet keresésének az igénye is, mely persze még együtt él a kispolgári ízléskultúra korlátáival. De az igény már dolgozik, és a kritikának ezt kézen fogva, segítve kellene a művészi öröm elsajátításának előiskolájá- vá válnia. A kritika gondja tehát ott fogja el a bírálót — magamat is —, hogy miként lehetne elszakadni attól az előítélettől, melyben a maradi, kispolgári közízlés pusztán „ellenséges”, művészettől idegen, tehát lenézendő, legfeljebb gúnyt és támadást érdemlő közeg. Valójában inkább fehér folt, meghódításra váró terület. Hiszen Már a második ötéves terv minden évében is több és több állat nevelését, hizlalását és értékesítését 'kérte a népgazdaság megyénk termelőszövetkezeteitől. Aszerint, ahogyan emelkedett a lakosság Igénye és aszerint, ahogyan szükségessé tette az import és az export egyenleg. Nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy a harmadik ötéves tervben az eddiginél is nagyobb igényt támaszt a népgazdaság e kettős cél, vagyis a belső fogyasztás és az exporttervek teljesítéséhez. A megye harmadik ötéves terve azt írja elő, hogy az 1985. évben meghlzlalt 480 ezer és az államnak értékesített 269 ezer 400 hízott sertés helyett 1970-ben 540 ezer darabot hizlaljanak és 330 ezer darabot értékesítsenek a? állami vállalatokrtnik megyénk termelőszövetkezeti és háztáji gazdaságai. Vágóbaromfiból a tavaly felvásárolt 814 vagon helyett 1970-ben több mint ezer vagonnal kér a népgazdaság. Ezen a meny- nyiségen belül mintegy 100 va- I gomnál több padykát, 110 vagomannak a közönségnek reakcióit jelzi, mely maga Is szeretné élvezettel végigülni a Nemzetiben a Marat halálát, vagy végigizgulni Az álmodozások kora c. filmet, vagy élvezettel olvasgatni Benjámin, Váczi verseit — csak ehhez az kell, hogy a kritika még inkább felcsillantsa ezeknek a műveknek izgalmát, élvezettel teli forrását, vagyis rávezessen ezeknek az alkotásoknak ízére, gazdagító mondanivalójára, élményszerűségére. Arra, hogy „miként lehet örülni” egy-egy ilyen mű hatáskörében. Mert ha nincs ilyen jellegű, ízlést formáló, régit leépítő, tapintattal, hozzáértéssel „továbbképző” kritika, akkor marad a korábbi ízlés valóságos konzerválódása. Miért érezi pl. méltatlannak egyik kritikus kollégám, az esztétikai öröm „elemi” szintű forrásainak oktatását, azt a szerepet, melyet, ha odaadással és hozzáértéssel művelünk, akkor a legmagasabb művészi értékek számára egyre nagyobb közönséget tud teremteni, s meg tudja fordítani a közízlés ma még eléggé lehorgonyzóit érdeklődési irányát? Bizonyára sznob előítéletből. A sznobizmus pedig maga is kispolgári ízlésnorma, és legtöbbször méltatlannak érzi az igazán alapos, bár elemi szintű kérdéseket és válaszokat. Befolyása ellen küzdenünk kell, hogy el tudjunk érkezni a szocialista kultúra minőségi elmélyítéséhez, a ma feladatához. Hogy ne csak számszerűen, növekvő statisztikai adatokban jelentkezzen a változás, hanem a fejekben élő esztétikai élmény minősége is átformálódjon.' Hogy megvívhassuk a közízlés forradalmát. Almási Miklós nal több csirkét s mintegy 8—10 vagonnal több libát, kacsát. Tejből a tavaly értékesített 39 millió liter helyett 50 millió litert, tojásból az eddigi 85 millió helyett 110 millió darabot, gyapjúból 330 tonna helyett 450 tonnát. E célok megvalósításéhoz Jelentősen növelni kell megyénk közös és háztáji gazdaságiadnak állatállományát. Többek között a tehenek számát 2900-zal, a te- nyésakocák számát 1400-zai, a ba- romfltörzsállományt pedig mintegy 130 ezerrel. Mint az eddigi ötéves tervek, a mostani is törvény. Teljesítése érdekében kettőzött igyekezettel muníkálkodjanaik megyénk gazdaságai. Egyrészt azért, mert az Ő állattenyésztési, hizlalás! és értékesítési készségüktől függ az életszínvonal növelése, a jelentkező igények mind teljesebb kielégítése, másrészt azért, mert a gazdálkodás sem, a növekvő jövedelem biztosításához szükséges árbevétel sem képzelhető el a növekvő számú állatállomány és az értékesítés nélkül. Sajnos, a második ötéves tervben nem volt kellő törekvés az előirányzatok teljesítésére. Csak részben szolgál mentségül az állatállomány körében fellépett különböző járványos betegség. Ami dlmúlt, azon csak úgy lehet most már segíteni, hogy az eddiginél nagyobb akaraterővel törekszenek szövetkezeteink a hiányok pótlására, a megnövekedett igény lehető legteljesebb kielégítésére. Az elkövetkező évek legfontosabb feladatainak egyike a szarvasmarhaállomány, ezen belül a tehenek számának növelése. E célhoz sok feltétel megvalósítása után jutnak el megyénk közös és háztáji gazdaságai. Elsősorban is javítani kell a tartási és a takarmányozási viszonyokat s tovább folytatni a három évvel ezelőtt megkezdett s azóta sikerrel folytatott fbc-mentesltést. Az eddiginél jóval nagyobb tej- és tejtermékigény kielégítése érdekében törekedjenek elérni évente tehenenként a 2800 literes tejtermelést. A több tej termelése indokolttá teszi, hogy a gépi fejés a jelenlegi 18,5 százalékról mintegy 70 százalékra növekedjen az ötéves terv végére. A sertéstenyésztés legfontosabb feladata a kocalétszám és a szaporulat növelése, a hizlalás: idő és a felhasznált takarmánymeny- nyiség csökkentése. A juhtenyész- j tésben indokolt továbbszélesíteni a gyapjúhozamra eddig is jó ha- j lássál levő mesterséges megtermékenyítést a már meglevő tenyészetekben. Ugyanakkor ideje már valóra váltani azt a régebbi sokat hangoztatott igényt, hogy lehetőleg minden közös gazdaság rendelkezzen úgynevezett seprei getó juhállománnyal, mely olcsón, lényegében az etezóródott és tömk- remenésre ítélt szemes és szálas takarmányok féletetésével juttatja jövedelemhez a szövetkezetei A baromfitenyésztés legfontosabb követelménye a törzsállomány, elsősorban az intenzívebb tojástermelő tyúkok, továbbá a nagy testű liba- és pulyka törzsállomány növelése. E feladattal együtt megoldásra vár az állomány ko- 1 «'»mentesítése is. Nem soroljuk tovább a feladatokat, ehelyett lássuk néhány mondattal az állatállomány növelésének feltételeit. A következő évek beruházási lehetőséged még nem eléggé ismerték. Az már köztudott, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére többet fordít a népgazdaság, mint eddig s a beruházásokon belül legfontosabb a már elkészült létesítmények komplet - tírozása, vagyis villany-, vízvezeték- és bekötő út hálózattal való ellátása. Természetesen, ahol szükséges, újabb állatféröhelyek épülnek. Mi több, indokolttá vált az, hogy szövetkezeteink kiépítsék állatfajonként a külön majorokat. Az meg különösen Indokolt, hogy az egymáshoz közel levő kisebb szövetkezetek közös sertés- hizlaló vállalkozásba tömörüljenek s a Kunáigota környéki tsz-ek példájára korszerű és gazdaságos hizlalást valósítsanak meg, A tervfeladatok teljesítéséhez természetesen megfelelő mennyiségű és változatos takarmányra van szükség. Az elv az, hogy megyénkben mintegy 100—110 termelőszövetkezet oldja meg a harmadik ötéves tervben a takarmány táp keverését. Emellett az iparnak is mindent el kell követnie a szükséges mennyiségű és jó minőségű takarmán ytáp-igén v kielégítéséről, de a szükséges kan- centrátum és premix biztosítására is. A harmadik ötéves terv állattenyésztési és félvásárlási feladatai csakis úgy valósulhatnak meg, ha a tenyésztők és a felvásárlók tiszteletben tartják egymás érdekelt, ha kölcsönös megértéssel igyekeznek a feladatok teljesítése elé tornyosuló akadályok el gördítésén. Nem tartható egy percig sem az a nemrég kialakult álláspont a felvásárlók részéről, mely szerint csak az értékesítésre leszerződött sertésnek és baromfinak akarnak tápot biztosítani. Tenyésztés nélkül ugyanis nincs felvásárlás. Éppen ezért nemcsak a közös gazdaságok, hanem a háztáji gazdaságok tenyészállatálloimányát is el kell látni takarmámytáppal. Ráadásul jó minőségűvel, mert az eddigi alacsony szaporulaté'1 «ben ez is óka volt eddig. K. I.
