Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

IlKití. november 12. 4 Szombat A jövő iáéi a tv-bau Az ablak mögött... Életemről (kedd, 17.55). Doku­mentumfilm dr. Münnich Fe­renc életéről 80. születésnapja tiszteletére. A munkásmozgalom kiemel­kedő egyéniségéről készült film­ről a szerkesztő, Varga Zsuzsa mondja: — Eseményekben rendkívül gazdag pályafutást örökítettünk meg a celluloidszalagon. A még ma is töretlenül dolgozó Mün­nich Ferenc egész életútját igye­keztünk feleleveníteni, gyermek­korától napjainkig. A filmet, amelyet sok fényképpel és il­lusztrációval dokumentáltunk, maga Münnich Ferenc kommen­tálja színesen, érdekesen. Szeget szeggel (kedd, 19.05). Kétrészes színmű. Közvetítés a Madách Színházból, a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka. A fordító, Mészöly Dezső: — A darab Becsben játszódik Őénkebb szellemi tevékenységet! A jövő év végéig 14 növény- termesztési és 14 állattenyésztési szakelőadás, három-négy szák­film vetítésének közbeiktatásával. Két ízben tanulmányi kirándu­lás, több ízben ankét a szakfo­lyóiratokban megjelent cikkekről. Ennyit ragadtunk ki a kamuti Béke Tsz-ben nemrégiben meg­alakult mezőgazdasági üzemi szakkör tervéből. A terv mögött, az a határozott cél húzódik, hogy az előadásokkal, filmvetítésekkel és tanulmányi kirándulásokkal növeljék a szakkör s ezzel egy- időben a szövetkezet tagjainak szaktudásét, szélesítsék eddigi ismereteik körét. Ez az út vezet a korszerű termelési technológia alkalmazásához, a növényterme­lési és állattenyésztési hozamok növeléséhez, az adottságok jobb kihasználásához, a gazdálkodás hatékonyabbá tételéhez. Szükség van-e ilyen célokat kitűző üzemi szakkörökre? Fel­tétlenül! Még Kamuion is, ahol pedig nem kell szégyenkezni a gazdálkodás eddigi eredményeit illetően. Más, jóval gyengébb .szövetkézetekben pedig különö­sen szükség van rá. Ennek elle­nére miért csak 17 üzemi szak­kör alakult 1960, a kezdeménye­zés elindítása óta? Miért csak a tótkomlósi Viharsarok Tsz üzemi szakköréről tudják fenntartás nélkül elmondani a megyei irá­nyító szervek, hogy az közmeg­elégedésre tölti be hivatását? A válasz az, hogy a járási szervek nem fordítottak megfelelő figyel­met és energiát a szervezésre, a már megalakult szakkörök mű­ködésére. Tegyük hozzá, hogy a megyei szervek sem. Ennek tud­ható be az, hogy ebből a szem­pontból a legutolsó helyet fog­lalja el megyénk. Az országban ugyanis 200 szakkör működött a legutóbbi felmérés szerint. A ml megyénkben a korábban meg­alakult 16 jó részének is ella­posodott a munkája, lényegében csak a statisztikában szerepelt. Nálunk az eleki Lenin és az újkígyósi Aranykalász Tsz volt ennek a nagyon szükséges moz­galomnak az, elindítója, úttörője. Eredményeik hatására megyénk­ben, pontosabban Gyulán hívták össze az első országos szakköri vezetők tapasztalatcsere-értekez­letét. Azóta Eleken is ellaposo­dott, mondhatni, feloszlott a szakkör. Állítólag most már pró­bálnak újra lelket önteni belé, mert felismerték egykori áldásos működésének hiányát. Az újkí­gyósi szakkör még működik. Ezt azonban névlegesnek tartják töb­ben is, mert tervében nem sze­repelnek filmvetítésekkel egybe­kötött szakelőadások, tanulmányi kirándulások. Ezekkel együtt kétségtelenül kerekebb, egészebb lenne a működése. Az 'újkígyósi Aranykalász Tsz szakembereit azonban így is példaként lehet állítani megyénk szövetkezeti szakembereinek többsége eié. Azért, mert évek óta rendszerint összedugják a fejüket, s részben együttesen, részben külön-külön vállalják a növénytermelés, az állattenyésztés és a gépesítés egy-egy új technológiájának kí­sérletezését, bevezetését. Újkígyóson már évekkel ezelőtt kiadta a jelszót a szövetkezet igazgatósága. Azt, hogy egyetlen szakember sem elégedhet meg eddigi tudásával. Még kevésbé azzal, hogy az eddgi termelési módszerek végrehajtására csak kiadja az utasítást a brigád- és munkacsapatvezetőknek, s aztán legfeljebb ellenőrizze a munka menetét. Eke nagyon kevés. Tes­sék forgatni a szakkönyveket, el­utazni a legfejlettebb módszerek­kel gazdálkodó nagyüzemekbe, esetenként külföldre is, s aztán tessék ki top rengeni azok alkal­mazását a szövetkezet viszonyai­nak és adottságainak megfelelően. A szakemberek szellemi fris­seségének állandó szítása, ébren tartása így vagy más módon na­gyon is indokolt megyénk szö­vetkezeteiben. Csak üdvözölni lehet, hogy ha későn is, de vég­re megindult a szakkörök szer­vezése a mézőkovácsházi járás­ban, s egy szerre tíz tsz-ben. Nem sürgeti senki, hogy ahány tsz, annyi szakkör működjön me­gyénkben, hiszen ennek is meg­vannak a tárgyi és személyi fel­tételei. Azt azonban el lehet vár­ni, és el is várják a szövetkezeíi gazdák, és a társadalom többi tagjai is, hogy a mezőgazdasági szakemberek együtt és külön- külön is állandóan fejlesszék tu­dásukat, hogy töprengjenek, gon­dolkozzanak minduntalan az adottságok minél jobb kihaszná­lásán. Megbocsáthatatlanul vét­keznek szövetkezeti gazdáink, a mezőgazdaságból mind több és olcsóbb terméket várok ellen azok, akik hosszú időre elmerül­nek az eddigi termelési eljárá­sok szűk prakticizmusában, s csak figyelmeztetésre, nógatásra látják meg, hogy alaposan lema­radtak az újat kutatók és alkal­mazók gyors léptei mögött. Ahol már biztosítottak az anyagi és személyi feltételek — mellesleg ez évre is 247 ezer fo­rint támogatást biztosít e célra megyénknek az állam —, ott ala­kítsanak szakkört. Ahol aka­dályokba ütközik a szakkör-ala­kítás, ott se elégedjenek meg az eddigi lassú észjárással és szel­lemi tevékenységgel, ösztönözzék és kötelezzék a szakembereket önképzésre, kutatásra, kísérlete­zésre, az új és újabb növény­termelési és állattenyésztési el­járások alkalmazására. Kukk Imre A Felsőnyomási Állami Gazdaság Ucreki üzemegysége éjjeliőröket vesz fel állandó munkakörbe. Fizetés kollektív szerint, illetményföldet a jogosultak kapnak. 536 — Shakespeare Wiennét írt —, persze inkább egy képzeletbeli, mintsem valódi Becsben. Egyéb­ként, azt hiszem, Shakespsare- nék ez az" egyetlen drámája, amelyben "a magyarokról is em­lítést tesz. Rögtön a darab ele­jén: „Adjon Isten nekünk bé­két, de nem a magyat^király békéjét” — nem túlságosan hí­zelgő királyainkra és Miksa császárra, akire feltehetően vo­natkozik a kitétel. Arthur Rubinstein Budapesten (szombat, 21.00). A Budapesti Zenei Hetek vendégeként ha­zánkban járt világhírű művész­ről készült dokumentumfilm. A szerkesztő, Vecsernyés János: — Érkezésétől elutazásáig kí­sértük kameránkkal Rubinsteint, vele voltunk a repülőtéri foga­dástól a városnézésekig és a próbákig. Felvételeket készítet­tünk — a közönség érmék nem volt tanúja — az első, a Sem­melweis utcai próbáról, . ahol először találkozott Ferencsík Jánossal és a Magyar Állami Hangversenyzenekarral. Ezt az Erkel színházi próba követte, ahol külön a tv felkérésére ját­szott egy Chopin-művet. Inter­jút is készítettünk vele Meiss­ner Mihály révén. Arsene Lupin visszatér (va­sárnap, 20.55). Magyarul beszélő francia film. A magyar szöveg írója, Bánki Stella mondja: — Ez a film is egyik része a végeláthatatlan sorozatnak, amelyben a francia filmesek a legendás Arsene Lupint, ponto­sabban csínytevéseit mutatják be a nézőknek. Egyet mái' mi is láttunk az elmúlt évben és azt hiszem, ez az újabb is hasonló­an jó szórakozást fog nyújtani. A Maurice Leblanc teremtette kitűnő figurának ezúttal egy román nővel való kalandját kí­sérhetjük figyelemmel, szó van ebben a kalandban három — különböző helyeken fellelhető — képről is, amelyek a rejtély kulcsát, no és a kincset jelen­tik, amelyről Lupin... De hát ezt már inkább meg kell nézni. Arsene Lupint — miként a so­rozat valamennyi darabjában — a kitűnő Robert Lamoureux alakítja, magyar hangja Avar István. j. gy­A BOV orosházi gyáregységében nemrég folyadékos előhűtőt épí­tettek, amelynek részleges üzembe helyezésével gyorsabb lett a fel­dolgozás. Mint képünkön is látható, az új létesítmény belső része készült még csak el, de máris munkába állt, s az ablakon túl a szál­lítószalagon hideg levegőben cirkuíál a vágott baromfi. Fotó: Seleszt OOOOCXSOOQC'OOQOOOOOOOOQOOiiOOOOOOOCySOeiCaCiOOOOOOOOOC Ibolya szemek és Hírják néni Gondosan kicirkal- mazott zsinórírás bumfordi betűit ol­vasom: „Az Ibolya­őrs vállalja Hirják néni segítését”. Szé­pen feldíszített fü­zetben olvasható mindez, megörökített őrsi események, gyer­mekes kézimunkák, beragasztott képecs- kék közepette. A csanádapácai kis út­törők őrsi naplója. Bevallom, Hírják néni engem rögvest szíven'ütött. Már ma­ga az, hogy éppen az Ibolya-őrs vállalásá­ról van szó. Magam elé képzeltem az őrs tagjait. Kisdobosok, tehát nem lehetnek idősebbek 8—9 éves­nél, nemrég sajátí­tották el á betűvetés tudományát. S kislá­nyok, egyiküknek copfja lehet, mási­kuknak rövidre nyírt szöszke bubifrizurá­ja, s valamennyiük­nek — úgy képzelem —• csillámló ibolya szeme. Hogy Hírják néni patronálása nem va­lami megalapozatlan, jellegekben járó el­határozás, az kitűnik a szöveg további ré­széből. „Elmegyünk helyette ' bevásárolni és rendben tartjuk a ház udvarát...” A fel­ajánlás tehát, úgy is mondhatnánk: „konkrét”. Az Ibolya­őrs ibolya szemű, bar­na varkocsú vagy szöszke buksijú, kék nyakke ndös kisan- gyalkái (mert nem jár még nekik a vö­rös nyakkendő, csak akkor majd, ha úttö­rővé avatják őket) öntudatosan, okosan és kicsiny szívük me­legével fogalmazták meg, mi az, amit ők tenni képesek, tenni akarnak a közért, a társadalomért, mind­nyájunkért. (Nos per­sze, amit rendes kö­telességükön kívül, az iskolai munka fe­lett, úgymond: társa­dalmi tevékenység­ként vállalnak.) Az ő erejük, áldozatkész jóakaratuk egyelőre Hírják néni udvaráig terjed. Nem kicsiny dolog és egyáltalán nem haszontalan. Az ibolya szeműek igazán kitettek ma­gukért. TÓTH LAJOS — Kisregény — 52. — Már most se kellek! Láb alatt van a vén Farkas, mert nem érti meg az idők szavát! — gúnyolódott önmagával az öreg. — Ezért törhette magát! — Törtem, mert én mindent szívből csináltam! Becsülettel!. Ezt is, amit Menyhértért tet­tem. Azt hiszik, hogy’ én már gyenge vagyok. De nem hagyom! Nem hagyom! — hangoztatia mániákusan az öreg. — Csak nem nyugszik? — Míg szuszogni tudok, nem. Ha elbukik Menyhért, én is vereséget szenvedtem. Rossz ta­nítónak bizonyulok. Pedig nem­csak benne van a hiba. Az öregnek jólesett volna, ha Julcsa néni legalább helyes­lőén bólogat szavaira, de az makacsul hallgatott. Ellenkezni nem mert, szíve akarata ellené­re pedig nem nyilatkozott. Mi­nél hamarabb szerette volna ágyba dugni az öreget. — Jöjjön, feküdjünk le! Józsi bácsi felkecmergett a sezlonról, s becsoszogott a szo­bába. Ám ezen az éjszakán se tudott nyugodni. Nem bírt szabadulni újabb gondjaitól. Most már azzal volt kénytelen küszködni, miként le­hetne Menyhértet még megmen­teni a leváltástól. Néha-néha át- íülelt a szomszéd ágyba. Julcsa néni csendesen szuszogott. Az öreg' azt hitte, alszik, pedig ébren volt ő is. Aggódott, hogy az urát előveszi a baja. Ha már möst nem bújkál benne, akkor reggelre. Julcsa néni is tervezgetett. Magda további életét parentálte magában. Legjobb lenne talán az, ha a válóper után eladnák azt a házat, és ideköltözne hoz­zájuk. Vegye meg Menyhért a másik felét, ami Magda nevén van. Ez lenne a legjobb. Csak vigyázni kell, nehogy Meny­hért túljárjon az eszén. Józsi bácsi is birkózott önma­gával. Mái- nemcsak az fájt neki, hogy Menyhértet ki akarják űz­ni a szövetkezetből, hanem az, hogy őt is semmibe nézik. Ilye­nek lennének az emberek? Ha egyszer elvesztik a fejüket, nem lehet megállítani Őket, csak ha kitombolták magukat? Újra ma­ga előtt látta Gémesék arcát. Egyik konokabb, mint a másik. S már nem morognak, pusmog­nak maguk közt. Támadnak! Álmában is azokkal viasko­dott, akik Menyhért ellen szer­vezkednek. Itt is hiábavalónak mutatkozott a küzdelem. Ebben a képzelet által feldúlt világban Horváth Mihály volt a legko­nokabb ellenfele. Tépte, ránci- gálta az agronómust, de az ne­vetve lökdöste el minduntalan a kezét, mintha csak gyönge játékszer volna. Már görbe bot­jával püfölte Mihályt, de az egyre hangosabban kacagott meddő erőfeszítésén.

Next

/
Thumbnails
Contents