Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
UM. november 12. 5 Szombat Iskola új köntösben, de vízszolgáltatás nélkül Tíz évvel ezelőtt tatarozták a békéscsabai szlovák tanítási nyelvű általános iskolát és gimnáziumot utoljára, míg a múlt év végén ismét rá került a sor, s ma már új köntösben láthatják kívül, belül mindazok, akik megfordulnak bemie vagy elhaladnak a József Attila utcai frontja előtt. A megyei tanács művelődésügyi osztályától erre a célra kapott 150 ezer forint nagyobbik részéből, 130 ezerből történt a külső, belső felújítás, húszezrei, pedig a bútorzat (padok, asztalok, szekrények, székek) pótlására, kiegészítésére fordíthattak. Egyébként minden évben kap az iskola 30—40 ezer forint karbantartási hitelt ilyen célokra. Sor került még az igazgatói iroda és a tanári szoba rendbehozatalára, modernizálására, úgyszintén átalakítják a gyakorlati foglalkozásokat szolgáló két termet és a tanulószobát. Egy nagyobb termet fallal kettéválasztották, hogy jusson hely a lánynövendékek háztartásiam foglalkozásainak is. Békéscsabán ez az iskola van legjobban igénybe véve. Tornatermét saját tanulóin kívül még a közgazdasági technikum, a gépipari technikum, a gyógy- testnevelés résztvevői használják, benne végzi felkészüléseit a sportklub vívószakosztálya, ezenkívül az iskolában folyik a mezőkovácsházi gépipari technikum Csabára kihelyezett osztályának a konzultáció-sorozata, továbbá a TIT részéről előadásokat, nyelvtanfolyamokat tartanak itt. Ilyen nagy forgalom és ennyi ember mellett a reggel öttől este kilencig használt folyosók és termek rendben tartása csak a hivatalsegédek fáradhatatlan munkájával lehetséges. Feladatukat nehezíti, hogy sem a vízvezeték nincs bevezetve, sem vízöblí- téses illemhelyekkel nem rendelkeznek. Ez iskolaegészségügyi szempontból is erősen kifogásolható. Noha az intézetnek van rá pénze, mégis a városi tanács kivitelező részlege tehetetlen, mert nem jut víz- vezefékcsövekhez. A KÖJÁL évek óta kénytelen jegyzőkönyvileg „nyugtázni”, hogy emiatt nincs az olyannyira igénybe vett szlovák tanítási nyelvű általános iskolában és gimnáziumban remiszeres, az egészségügyi követelményeknek megfelelő ivó- és mosdóvízszolgáltatás, sem pedig tisztán tartható, korszerű illemhely. A csőellátás sürgős megoldásra vár. Mindezeknek a hátrányoknak ellenére a hivatalsegédek, a takarító személyzet már említett szorgalma eredményeként, mégis az iskola már első és második dijat nyert a tanévenként megrendezett iskolaközi tisztasági versenyen s az idén is pályáznak rá, hiszen az erkölcsi elismerés mellett az anyagi sem csekély: első díj 30, második 15 és a harmadik 7 ezer forint. Felújított fmsz-boltok Az Orosháza és Vidéke Körzeti Frnsz nagy gondot fordít boltjai karbantartására. Egymás után újítják fel a régi, korszerűtlen boltokat, az épületeket tatarozzák, s arra törekszenek, hogy a belső berendezés is megfeleljen a kulturált kereskedelem követelményeinek. Nem feledkeznek meg a tanyaiakról sem, jelenleg éppen egy nagyszabású átalakítást végeznek a körzetükhöz tartozó Hajdúvölgyben. Az ott levő vegyes iparcikk boltot és a mellette levő italboltot új, nagyobb épületbe költöztetik és belső berendezésüket is felújítják. Megszüntetik a „vakoskodást”, bevezetik a villanyt is. A nyolcvanezer forintos költséggel készülő felújított boltokat a tervek szerint december elsején adják át a forgalomnak. — Áruló! Áruló! — kiabálta többször is az öreg. Julcsa néni a fojtott, hangos szóra felriadt. Mikor abbahagyta a kiabálást Józsi bácsi, nyöszörögni kezdett. Hánykolódott a dunyha alatt. — Üristen! — ijedt meg Julcsa néni. — Csak nincs rosz- szul? Megrázta az ura vállát, aki nagy nehezen feleszmélt. — Na!... Mit akarsz? — kérdezte kissé kábultan Józsi bácsi. — Nem jói van? Az öreg most tért teljesen magához. — Nincs nekem semmi bajom! — füllentette, majd még nyomatékként hozzátette: — Álmomban kint jártam a.fronton. — Hogy az Isten pusztítaná el azt a háborút — morogta megkönnyebbülten Julcsa néni. — Miért hallgatja azokat a bolond híreket a rádióban? Józsi bácsi nem válaszolt. Igyekezett magára erőltetni az alvást, de nem sikerült. Julcsa néni hamarosan elszun- dított. — Bennem volna a hiba? — kezdte az öreg önmagát vádolni. — Én nem látnék tisztán? Nem tudott megnyugtató feleletet adni kérdésére, hiszen nem érezte, hogy rosszat tett volna. A Ma, a szövetkezeti tagság jó ré- mm bizonyara nem érti meg, hogy miért áll annyira Menyhért mellett azok után, hogy más növel cserélte fel asszonyát. A falu? Még a tulajdon felesége is ellenfele e téren. Háborog még az ő lelke is, de ki kell gyomlálnia tudatából a megrögzött, ósdi előítéleteket. Két embert nem lehet erővel összeláncolni! Becsületesebb az, ha elválnak, mintha kínozzák egymást. De nincs is más lehetőség! A pulya már útban van. Nem nőhet fel apa nélkül. Mi lett volna Menyhértből is, ha ő azokban az években nem nyúl a hóna alá? E nagy családi vihar után miért ne lehetne Menyhért tisztességes ember? Nem züllött az még el! Csinálhatta volna másképp is, de ha már így adódott. Három óra félé nem bírt az ágyban maradni. Felkelt, s öltözködni kezdett. Elhatározta, hogy a hajnali vonattal beutazik Su- hajda elvtárshoz. Egymaga nem tud megbirkózni az elébe tornyosuló akadályokkal. Bosszúságában és szégyenében remegett a keze, amikor felhúzta a nadrágot. Ö, Farkas József, aki eddig rendet tudott teremteni az életfront szakaszán, ahová parancsolta a sorsa, most kénytelen másokat hívni? — Mit akar? — kérdezik Julcsa néni, aki felébredt az öreg készülődésére. (Folytatjuk) Azonosulni a» emberrel — A jó népi táncos azonosul ah tánccal; ez sem pontos meghatá-!< rozás, azonosul a koreográfia mélyebb mondanivalójával, azonosul azzal a szituációval, amit megje-! lenit., avval, akinek örömét, bá-1 na tát mozdulataival kifejezi... I| Born Miklós lakásán vagyok; a! félrehúzott függöny mellett sár- I ga, késő őszi napsugarak bátor-’ talankodnak be; eljátszadoznak a I koreográfus-táncos hathónapos | kisfiával, megcsillannak az akvá- i rium üvegfalán. — Nem lehet átérezni azt, amit csak filmen látok, s megtétszik, mert virtuóz tánctudást kíván. Ez csak a forma. Jövőre lesz húsz esztendeje annak, hogy táncolok: jövőre lesz a Balassi-együttes fennállásának huszadik évfordulója is. Rengeteg gyűjtőúton vettem részt az elmúlt húsz év alatt,1 s ha anyagot nem is találtam [ esetenként, az embereket mégis-1 mertem. Az egyszerű emberek örömüket, bánatukat a tánccal éppen úgy kifejezhetik, mint a népdalokkal. A táncos, ha a színpadra lép, felejtse el, hogy táncol, érezze maga mellett azt, akit a mozdulataival megjelenít, lássa őt munkájában, gondjaiban, örömében. Szóval, azonosuljon vele... A nép lelkületének a megismerése a döntő. Felidézi elmélázva azokat az időket, amikor a Csíki-havasokban egyszerű pásztorokkal ülte körül a lobogó tüzet; egy cse- rényben hált velük, egy tálból kanalaztak. — A sok élmény hatására belső szükségletemmé vált, hogy magam is alkossak; szinte nem is tudom, hogyan lettem koreográfussá. Tizennyolc éves gyerkőc lehettem, amikor a Viharsarki - táncok című koreográfiámat bemutattuk. Megyei elsők lettünk; a budapesti VIT-en nagy sikerrel szerepeltünk ezzel a kétrészes táncfüzérrel. s jutalomból a bécsi yiT-re is kivittek bennünket. Néhány koreográfiámat általánosságban is szeretnek: a Legényest, a Csabai fonót, legújabban a Gyulai szvit-et adja ki a Népművelési Intézet. Vékony, csontos férfi Born Miklós. Az ilyen táncosokra szokták mondani, hogy nincs rajta egy fölösleges gramm sem. Testalkata, alakja az igazi táncost juttatja eszünkbe, akinek kidolgozott izmai a színpadon minden feladat megoldására képesek. — A 20 év alatt évenként öt- venszer léptünk fel, az körülbelül ezer színpadi szereplés és sok ezer próba. Megvallom őszintén, van egy gyengém: nagyon szeretem, ha a közönségnek tetszik az előadás és azt is, ha tapsolnak, sokat. — Szinte egyszerre pillantunk a falra, ahol olasz nyelvű plakát hirdeti, hogy Agri- gentóban 14 nemzet népitáncegyüttese között a békéscsabai „balassisták” is vendégszerepeinek. Born Miklós jókedvűen mo- solyodik el. s szívesen emlékszik. — Szicíliában kissé meghökkentett bennünket a temperamentumos publikum, mert ott az emberek inkább lábbal dübörögnek, éleseket füttyentenek, s csak ritkán adnak tetszésüknek kifeI jezést a nálunk már hagyományos I vastapssal. Az örömünk akkor vált teljessé, amikor a viharos tetszésnyilvánítás után az igen előkelő első helyet is nekünk | ítélték. Jártunk Ausztriában, Franciaországban. Lengyelor^zág- í ban, Nyugat-Németországban, A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzletigazgatósága azonnali belépéssel 2 íö elektrikusi keres felvételre Jelentkezés: Békéscsaba. Micsurin u. 10—12 sz. 529 Born Miklós. voltunk az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partján. Mind, mind rengeteg emléket vésett belénk, de nekem talán legjobban a franciaországi turné tetszett. „Civilben” franciául tanulok, s igen jól jött, hogy három napon keresztül francia pedagógusoknál laktam, s külön örültem annak, hogy az én békéscsabai táj szólásomat megértették. Visszatérve a néptáncra, büszkén vallom és állítom azt, hogy a nyugati országok népi kultúrájának jóval fölötte vagyunk. A felszabadulás j után a nagy szovjet népi együtte- | sek, majd a magyar népi együttesek megdöbben tették a nyugati j szakembereket is: mennyi szép- I ség, mennyi mélység van a néptánc-kultúrában. Gsírázni kezd ott is a népi kultúra, s egyre több I folklorista segíti a megerősödését, í Beszélt aztán arról (gondterhelt ■■ redők jelennek meg homlokán), i hogy a néptáncoktatásban a lányok és a fiúk összhangjának megteremtése kicsit nehéz. Mire egy fiú igazán elsajátítja a táncot, katonának keli menni, és az i utánpótlás megoldása csorbát jszenvedhet, hiszen 16—17 éves , fiú, 20—21 éves lánnyal táncol. — .Nagyon szeretek foglalkozni az utánpótlással, most a két felnőtt csoport mellett két fiatal csoport - , tál is foglalkozom. Legközelebbi feladatunk: az együttes fennállásának 20 éves évfordulójára, I amely saját jubileumom is lesz, szeretnénk a Szolnokon megrendezésre kerülő alföldi táncverse' nyen sikeresen szerepelni. Ezen bemutatjuk az eddigi legsikerülII tebb koreográfiákat, s két új alkotást, a Szakács asszonyokat és a Legényavatást. Régóta dédelgetett tervem; egy ember életerő! koreográfiát készíteni. „Emberöltő”, ez az ideiglenes címe a készülő műnek, amely egy ember életét gyermekkorától egészen a haláláig bemutatja. Ebből a készülő alkotásból egy-egy epizód a Szakácsasszonyok és a Legén v- avatás is... Elmondja még, hogy nagyon sokáig szeretne táncolni, de a 25 éves jubileumot feltétlen a színpadon kívánja megünnepelni. Ternyák Fcrcix Mindennapjaink demokráciája Nem cél: A kisváros értelmiségi klubjában még a záróra sem vetett véget a vitának: az utcán, lassan ballagva folytatták. A gazdaság- irányítás új rendszeréről beszélgettek, vitatkoztak, s arról, hogy sokan — közülük is — összetévesztik a célokat és az eszközökét. Még nem mindenki érti — fejtegette egyikük, aki történetesen az egyetlen nagyüzem főmérnökeként közvetlenül is részese a reformnak —, hogy céljainkban semmiféle változás nincsen, hogy az új mechanizmus csak jobb, hatékonyabb eszköz céljaink megvalósítására. Okos, helyes szavak, s valóban lényegi-e tapintók. A párt politikája, az abban foglalt gazdasági-társadalmi célkitűzések immár hosszú esztendők óta vál- tozatlanok. Eszközeink „öregedtek él”, váltak korszerűtlenné, azok az eszközök, amelyekkel e célok megvalósítását szolgáltuk. A megszokott felcserélése az újjal soha nem könnyű, s főként nem akkor, ha ilyen, társadalmi méretű „eszközökről” van szó. Ám hamar közéi kerül az emberekhez, értelmileg és érzelmileg egyaránt, ha sillerül világosan, áttekinthetőn megfogalmazni feladatainkat. A gazdasági mechanizmus esetében ez történt: a vállalati munka jövedelmezőségének fokozása, az egyén anyagi érdekeltségének kiemelése, az önálló munka lehetőségének biztosítása — mindenki számára vonzó. Hatás és kölcsönhatás törvény- szerű folyamata ez: az új mechanizmus erősítője, lciszélesítő- je a szocialista demokráciának, s ugyanakkor, a növekvő demokratizmus, a dolgozók fokozott bekapcsolódása a feladatok meghatározásába és megvalósításába termékenyítőén visszahat mind a gazdasági, mind a társadalmi életre, ösztönözve annak magasabb szintjét, tartalmi és formai gazdagodását. Téved tehát az — és vannak ilyenek —, aki azt hiszi, hogy a vállalati nyereség növelésének szorgalmaeszköz zása, az egyén anyagi érdekeltségének hangsúlyozása, a vezetők önállóságának fokozása valamiféle anyagias, semmi mással nem törődő szemlélethez vezet. A leglényegesebbet, történetesen azt nem érzékelik éppen e nézet vallói, hogy — kiszólással élve — csak „lovat” cseréltünk: új paripánkon továbbra is eredeti célunkhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez igyekszünk. Mi köze a demokráciának ahhoz, hogy egyik vagy másik üzem milyen nyereséggel dolgozik? — vetheti közbe valaki. Nos. nagyon is sok köze van. Ahol megteremtődik az élő, aktív üzemi demokrácia légköre, ahol valóban a kollektíva határoz, s cselekszik, ott a siker sem maradhat el. És az első eredmény még inkább serkent, hogy a dolgozók feltárják a nehézségeket, az akadályokat, új megoldásokat, jövedelmezőbb eljárásokat keressenek, hatékonyabb szervezési, irányítási módszereket alkalmazzanak. És mindez nemcsak az üzemek falain belül érvényes, hanem másutt is. A név szerinti jelölés és választás például elő- segítője választók és tanácstagjuk, képviselőjük közvetlen kapcsolatának, s ugyanakkor a megválasztottak nagyobb felelősségérzetét is megteremti. Lenin több mint ötven esztendeje, az októberi forradalom előestéjén látnoki erővel állapította meg: a dolgozó tömegek számára a hatalom teljességét csakis a proletárdiktatúra biztosíthatja. E teljesség azonban csak fokról fokra, hatás és kölcsönhatás állandó dinamikájában valósulhat meg. Társadalmi fejlődésünk legutóbbi két évtizede jól érzékelteti e fokozatosságot: lépésről lépésre haladtunk előre, s ma eljutottunk addig, hogy életünk valamennyi területén általános jellemzővé tegyük a szocialista demokráciát, hogy gazdasági és társadalma életünkben egyaránt minden tekintetben a hatalom teljességé' gyakorolja és élvezze a dolgozó nép. Mészáros Ottó
