Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
1958. november 3. 10 Csütörtök TUDOMÁNY - TECHNIKA ¥ Uj utakon az energiatermelés Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt sok szó esett arról, hogy korunk egyik legsürgetőbb problémája az energiatermelés új módszereinek a kidolgozása. Attól tartottak ugyanis, hogy ha az energiafogyasztás üteme állandósul, sőt növekszik, alig egy évszázad múlva a hagyományos energiahordozók készletei kimerülnek (elfogy a szén, olaj, gáz) és az emberiséget az energiaínség fenyegeti. Azóta megváltoztak nézeteink, ma már nem vagyunk olyan pesszimisták; hatalmas lelőhelyekre bukkantak és még továbbiak felfedezésére is számítanak, úgyhogy a becslések szerint legalábbis néhány évszázadra — még a növekvő igények figyelembevételével is — a szükségleteket kielégítik majd. Természetesen nemcsak a nagyobb készletek kiaknázásának lehetőségeiről van szó, hanem számításba veszik a hagyományos energiaátalakító berendezések egyre javuló hatásfokát, a természeti energiák jelenleginél sokkal nagyobb mérvű igénybevételét és a már bevált atomerőművek típusainak mind gazdaságosabb bekapcsolását. Hz energia^rdés mia mégis a kutatás egyik nagy fontosságú területe. Az energiatermelés folyamatos növelését ugyanis nemcsak a fejlett országok gépesítésének hallatlan ütemű fejlődése követeli, hanem az emberiség létszámának növekedése is olyan ellátási problémákat vet fel, amelyek csak az energiatermelés hasonló ütemű növekedésével oldhatók meg. Közismert, hogy ma a hagyományos hő- és vízi erőművek, mellett mind nagyobb számban épülnek az atommaghasítás folyamatait hasznosító atomerőművek. Bár ezek gazdaságossága ma még nem éri el a hagyó- ! mányos hőerőművekét, építésük az energiahordozókban szegény országok számára már ma is kifizetődő lehet. Az energiatermelés új módszereit kutatják azok a tudósok, akik például a hidrogénbornbá- nál tapasztalható pillanatnyi ideig tartó atomösszeolvadást (atommagfúziót) szabályozott folyamattá kívánják tenni. Ha ez sikerülne, véglegesen megoldódna az emberiség energiaellátása. Új utakat jelent az ún. üzemianyagcellák működtetése. Ezekben is a kémiai energia közvetlenül alakul át villamos energiává, mint a zseblámpák elemeiben. Csakhogy ezek üzeme folyamatos; a cellák folyamatosan kapják a nyersanyagot és folyamatosan termelik is az áramot. Nyersanyaguk lehet például hidrogén- és oxigéngáz. A cellák teljesítménye még kicsiny, több ezret összekapcsolva azonban már hasznosítható teljesítményt nyerünk általuk. Különösen az űrhajózás számára óriási a jelentőségük, mert nemcsak az energiaellátást biztosíthatják, hanem az űrhajóban a vizet is. A távolabbi jövőben pedig kiküszöbölnék a belső égésű robbanómotorokat, így az autók csendes járásúaikká válnának. A szovjet hadsereg már a második világháborúban használt olyan rádiókészüléket, amelynek elektromos áraimmal való ellátását egy teáskanna biztosította. Mellette a katonák nemcsak a rádióösszeköttetést tarthatták fenn, még teázhattak is. De petróleumlámpa segítségével \ i# működtethették telepes rádiójukat. Ezeknél az ún. termoele- meket hasznosították. A kísérletezők megfigyelték, hogy különböző, megfelelően megválasztott anyagokból — egymás után forrasztva, és forrasztási végeik között hőmérsókletkülönbséget tartva fenn — elektromos áram nyerhető. Így minden hőmérsékletkülönbség érán közvetlenül elektromos energiához juthatunk. Az a kérdés is felmerült, miképpen lehetne az űrrakétából távozó igen forró gázok melegét hasznosítani. Azzal kísérleteznek, hogy az ún. termdonikus generátorok segítségével e hő árán annyi energiát nyerjenek, hogy velük a rakétát a kilövés után az előírt pályán tudják tartani. A termioniikus generátor elve ugyanis a következő: két fémlemezt légüres térben egymással szembe állítanak, s ha az egyiket olyan magas hőmérsékletre hevítik, hogy belőle valósággal „kiforralják” az elektronokat és a másik lemez ezer két összegyűjti, villamos feszültséget kapunk. Tervezik, hogy az atomerőművek eddig elért körülbelül 30%-os hatásfokát a termionikus generátoroknak és a termoelemeknek a beépítésével legalább 45%-ra fogják emelni. S kutató dolgoznak még a Nap hatalmas energiasugárzásának napelemek segítségével történő munkába állításán, a tengerek mozgásainak, az árapálynak, hullámzásnak energetikai felhasználásán, a szelek energiáinak, a Föld belső melegének nagyobb hatásfokú munkába fogásán. Minden kutatás célja, hogy az emberiség mielőbb elérje az energiabőség korszakát, mely minden nyersanyagtermelésnek, és gépesítésnek technikai alapja. Vemhes áltatok nyoiása takarmá A takarmányozás igen fontos területe az állattenyésztési munkának. Jelentősége csak növekszik a vemhes állatok esetéiben, részben a nagy megpróbáltatásnak kitett anyaállatnál, részben pedig a születő utódoknál. A vemhesség tápanyagszükséglete meghaladja a magzat, a méhlepény, a magzatvíz, a méh és a tejmiir igyák összességében mérhető fehérje, zsír, szénhidrát és ásványi anyag mennyiségét. Ennek oka az, hogy a szaporodásban közvetlenül részit nem vevő szervek is gyarapodnak meny- nyiségileg, nem is beszélve az előzőékről... Éppen ezért nő az állatok táp- anyagigénye a vemhesség idején. Befolyásolja az anyai szervezetet, s ez különösen jelentőssé teszi az anyai test és a magzat (magzatok) között kialakult anyagcsere-ritmus változását. Kísérletek során lemérték a kutyáknál fellépő változást, amit jól mutat, hogy a vemhesség időszakaiban 2/3-dal nő a szuka ' tápanyagszükségleté. Az ellesd folyamat megindulása előtt ez lecsökken a létfenntartás szintjére, majd a szoptatás időszakában isimét emelkedik. A takarmányozás szerei» már a fogamzás alatt, sőt előtte is | jelentkezik. A megfelelő takarmányozás fokozza a fogamzás! j képességet, a leváló peték száma j függ a táplálkozás szintjétől. így j nemcsak testsúlygyarapodást eredményez a nagy energiatartalmú takarmányok etetése, hanem korai ivarérettséget is. Természetesen ez nem jelenthet túltáplálást, amely éppen olyan káros, mint a szánt adattá táplá- lóknyújtás. Áuf é verseny páíyo — új kocsik vizsgálatára Ha új konstrukcióval jelentkezik egy gyár, mi sem, természetesebb, hogy a sorozatgyártás előtt alaposan kipróbálja: beváltak-e azok a számítások, ’ megoldások a gyakorlatban, amelyeket a tervezőmérnök a tenek, ahová természetesen semmilyen más járművet nem engednek be. Ezeken a pályákon mindent lehet csinálni a kocsival: rázni, rengetni, forgatni, tároltatni, feldönteni, fékezni, gyorJBÄV. Középkori kínzóeszközként gyötri aS iratokat ez a durva koc- kavövekből szabálytalanul rakott próbaútszakasz. rajzasztal mellett megálmodott? Különösen fontos ez a próba a viszonylag bonyolult szerkezeteknél, például az autóknál. A probléma fontosságát növeli, hogy a sorozatgyártásból kikerülő autók részt vesznek a közutak forgalmában és már kis gyártási, tervezési hiba is súlyos katasztrófákat okozhat nemcsak a saját utasok, hanem a forgalomban részt vevő valamennyi utas számára. Az autók kipróbálása azonban ma már nem is olyan egyszerű feladat. Ugyanis nincsenek olyan utak, ahol a normális forgalom ne zavarná a gépkocsik műszaki kipróbálását. Újabban úgy igyekeznek áthidalni ezt a nehézségeket, hogy a nagyobb gyárak saját, a célnak legjobban megfelelő autópályákat épíNemzetközi időegységesííés Jó néhány tudományos, technikai feladatot csak úgy lehet megoldani, ha a Föld különböző pontjain tökéletesen szinkronizált órák állnak a szakemberek rendelkezésére. Ilyen feladat például a műholdak pályájának mérése, különböző sugarak, hullámok terjedési sebességének megállapítása, elektronikus navigációs eljárások meghatározása stb. Igen pontos, szinkron- működő órákra van szükség ahhoz, hogy az időmérés tökéletes legyen. A tökéletesen egybevágó időmérés eléréséhez két lehetőségre gondoltak a szakemberek: vagy rádióhullámokkal történő pontos időközvetítéssel, vagy hordozható pontos órák segítségével lehetne a kérdést megoldani. A rádióhullámokkal történő jelzések nem megfelelőek, mert a meg nem határozható pálya miatt a jelzés útjának ideje nem számítható ká pontosan. Ha ellenben a rádióközvetítés műhold segítségével történik — amikor is egyenes vonalú és meghatározott pályán mérhető idő alatt ér a jelzés a kívánt helyre —, akkor tökéletes pontossággal lehet a jelzés útját megállapítani. A hordozható időmérő módszerével is történtek kísérletek: különleges atomórákat készítettek és ezeket repülőgépen juttatják el egymástól messze fekvő földrészekre. Az összehasonlító időmérésnél kiderült, hogy az órák igen pontosak voltak, az eltérés mindósz- sze egymilliomod másodpercet tett ki. Műanyag és mezőgazdaság Kétségtelen, hogy a sok újat hozó korszakunkra a műanyagok fokozódó felhasználása is jellemző. A műanyagtermelés növekedését mutatja, hogy míg 1930-ban az egész világ termelése még csak 100 OOO tonna körül mozgott, addig 1963-ban már túlszárnyalta a 10 millió tonnát. A műanyag bevonult az ipari termelésbe, a háztartásba, a különféle használati tárgyak és ruhafélék gyártásába, sőt — ha nem is osztatlan rokonszenvet keltve- — a szobrászatba is. Miért maradt volna ki hát a mezőgazdaság? Különösen fontos szerepe van a vízproblémák megoldásában. Megfelelő eke segítségével két ember akár több kilométer öntöző vagy levezető csövet tud elhelyezni a hajlítható műanyag csövekből. Távoli legelőik vízellátására igen alkalmasak. De említhetünk más lehetőséget is, miután a műanyagok egyaránt védenek a hőség és a hideg ellen. A habanyaglemezek kis sejtjeiben 98 % levegőt tartalmaznak, márpedig a mozdulatlan levegő a legjobb szigetelő anyag. Ez a tulajdonsága, könnyű súlya lehetővé teszi a mezőgazdaságban oly fontos gyors és alkalmi építkezéseket (ólak, tárolók, stb.). De arra is lehetőséget nyújt, hogy kombináljuk a hagyományos építési anyagokkal. Igen jól felhasználható a műanyag a baromfitartásban is. A tojóházaik rácsait kemény PVC-ből állítják össze, s a rácsozat alatt műanyag gyantával vonják be a padozatot. A sima felületű rácson a férgek nem tudnak megtelepedni. Nem támadja meg sem a trágya, sem a nedvesség. Erősségére jellemző, hogy az ápoló is nyugodtan közlekedhet rajta. A nehéz kerti talajt víztaszító műanyag habbal tartósan fel lehet lazítani. A víztartó műanyag habbal pedig a könnyű talajok víztartalmát lehet jelentékenyen javítani. Egyes helyeken már eredményes kísérletek folynak annak érdekében, hogy a talaj felszínét műanyag gyantával összetapasszák: így hónapokig nem iszaposodik el. sítani, s akár egész napon át teljes gázzal körben vágtázni- anélkül, hogy tekintettel kellene lenni más járművekre. Az egyik európai autógyár új próbapályájának összes hossza 32 km. Minden elképzelhető útburkolatféleséget megtalálhatunk itt. 24CO km gyorsulási szakaszhoz csatlakoznak a be- és kifutási kanyarok, van egy 800 m-es „faroló kör”, por- és sárszakasz, mesterséges vasúti kereszteződés és itt van végül a „Szenvedés Hegye” is. Mesterségesen rossznak épített útszakaszok „gondoskodnak” az autó és vezetőjének a „szenvedéséről”. Építettek ide betonpályát kereszthullámokkal, „bütykös utat”, durva köves, fagykáros, hepehupás utat, macskaköves utcát villamossínekkel. Találhatunk speciális rázósíneket is, melyek segítségével a kocsiban észlelhető különféle zörgések és nyikorgások eredetét fel lehet kutatni, s ennek kapcsán a tengelyek, a kormánymű vagy a karosszéria hibáit kideríteni. Űj megoldás az az ötkilométeres gyorspálya, amely — mint valami óriási körzővel meghúzott vonal — körülveszi az egész próbaterepet. A körpálya a nagy sebesség elérése céljából növekvő szöget zár be a vízszintessel; a belső pályarész még csaknem vízszintes, a középső sáv 45 %-os, a külső pálya 75 %-os emelkedésű. Ezen a pályán óránként 300 km-es sebesség is elérhető; itt minden megengedett, amire a közúti forgalomban még gondolni is bűn. De mindez szükséges ahhoz, , hogy a gyárak futószalagjairól valóban megbízható, mindenben a vezető akaratának engedelmeskedő járművek kerüljenek ki, mert egyébként a világszerte növekvő forgalomban még nagyobbra szöknének a baleseti statisztikák.
