Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
19®8. november 3. 11 Csütörtök Kereskedelem és kereskedelem Milyen lesz az új gazdasági mechanizmus időszakában a kereskedelem és a kereskedelem kapcsolata? — beszélgettünk egy társaságban. Valaki megjegyezte: milyen is lehetne, amikor egy vállalat tartja kézben az üzletek többségét? Olyasmi, mint egy önmagával versenyt futó ember, akit csak az idő győzhet le. Az idő most győzött. Mert ki ne emlékezne arra, hogy Békéscsaba belvárosában korábban az fmsz-nek is voltak üzletei, de ezeket egy időközben megcsontosodott kereskedelmi politika kirekesztette a forgalomból. Most az új gazdasági mechanizmus előkészítésének időszakában megöregedett az a korábbi nézet, amely szerint a városban csak az állami és a tanácsi kereskedelem létezhet. Ma már mindjobban elmosódóban van a korábbi szemellenzős megítélés. Ennek kifejezett eredménye: a Földművesszövetkezetek Békés megyei Központja egyezségre jutott a megyei tanács vezetőivel, így Orosháza után most Gyulán is építenek egy szupermarket fmsz-áruhá- zat. Sőt már a tervezés stádiumába került egy Békéscsabán építendő fmsz — delikátesz — élelmiszeráruház is! (Ezt 1968- ban adják át rendeltetésének.) Az előbbi tények a gondolkodásban, a megítélésben rendkívül nagy változásról tanúskodnak. Miért? Mert, akik annak idején kirekesztették Békéscsaba belvárosából és a többi városból is a földművesszövetkezeti kereskedelmet, most lehetőséget adnak az fmsz-áruházak építésére, új üzletek nyitására. Ez nem más, mint a gondolkodásban, a dolgok reális megítélésében végbement minőségi változás! Ez az új gazdasági mechanizmus máris érzékelhető hatása. D. K. Kossuth rádió: 17 óra 5 perc Ma a Békés megyei kommunistáké a szó A fővárosban lezajlottak már a kerületi pártértekezletek, ezekben a napokban pedig az egyes megyék kommunista küldöttei tanácskoznak az elmúlt négy év munkájáról. Sűrűsödnek tehát az események a közelgő XX. pártkongresz- szus előtt: a Magyar Rádió népszerű Krónikarovata ezek mindegyikéről igyekszik hírt adni, tudósítani, de átfogóan, részletesen nem tud valamennyivel foglalkozni. Ezért a szerkesztők úgy határoztak, hogy két eltérő jellegű megye, Békés és Borsod pártértekezletéről 20 perces különkiadásokban számolnak be. Ma tehát Békés megyéről lesz szó. A műsor két riportere és interjúalanyaik — a pártértekezlet küldöttei — beszélnek a VIII. kongresszus óta eltelt idő társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális fejlődésének tényeiről, a mai békési gondokról, és a jövő terveiről. Egyszóval, mindarról hallunk, ami most, az MSZMP IX. kongresszusa előtt a párt helyi szerveinek mindennapi témája. A közelmúltban napokon át járták a rádióriporterek megyénk városait, falvait, a termelő- szövetkezeteket és a gyárakat, hogy megtudják, melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekre a maguk, de elsősorban a hallgatók számára választ várnak a ma délutáni műsorban. Délután 17 óra 5 perckor megszólal a Kossuth-adó egyik ismert bemondójának hangja: „Kommunisták — kongresszusra készülőben. Kedves hallgatóink, a Krónika különkiadását hallják Békés megyéből”. £mfékjeivéHMífel jutalmazták a politikai irodalom terjesztőit A járási és városi pártbizottságok arany, illetve ezüst emlékjelvényt adnak át azoknak, akik legalább 10, illetve öt éve terjesztik folyamatosan a politikai iroDulífúton, répafőMSn Kisgyőrpuszta egyik dűlőútján három ember ballag. A Nagygyan- téra vezető műút irányába lépkednek. Vállukon egy-egy kasza. Sar- kadkeresztúrnak a varsányhelyi határrészéből jönnek. A magnak hagyott bodorkát kaszálták. Lábbelijüket a sár bocsikorrá dagasz- • tóttá. Megállnak a kerékrázón, letakarítják lábbelijüket. Cigarettára gyújtanak. 1. — Jó napot kívánok —■ köszönök. — Adj’ Isten! — fogadja a pirospozsgás arcú férfi. — Ugye, sokan szedik a répát — mondja büszkén. — Sokam — fordulunk a tábla felé. — Onnan bentről ez nem látszik ilyen szépen — mondja a középső, ötven-ötvenöt év körüli férfi. — Nem is látszhat, hiszen itt, a dűlőútnál magasabban állunk — veszi át a szót a pirospozsgás arcú. — Szorgalmasak ezek a kívülállók — állapítja meg a szövetkezeti gazda magabiztos hangján a legfiatalabb. — Eszes magyar ez a mi elnökünk. Évekkel ezelőtt nem ment így a munka — folytatja a köszönést fogadó —, akkoriban november felé csak nóhányam lézengtünk a határban. Most meg az egész falu itt van, szedd a répát. — A répaszedők nem tsz-tagok? — kérdezem a legfiataűabbtól. — Nagy részük nem az. Asszonyok, lányok, fiák és vők, család- béliek, besegítő'k. Némelyikük egy-<két hold répa kézi munkáját is vállalta. — Nem is lenne itt semmi baj, ha azt a két hónapomat elszámolnák, de hát ki törődik az én gondommal — legyint egyet és szippant a cigarettájából a piros arcú. — Milyen két hónapról van szó? — Amikor a Hunyadi Tsz két évvel ezelőtt egyesült az Egyetértéssel, többünknek elszámolatlanul maradt egy-kéthónapi munkánk. — S ezt miért nem az egyesülés előtt tették szóvá? — Beszéltünk mi erről mindenkinek. Jegyzőkönyvbe is diktáltuk nem is egyszer, de senki sem vizsgálta meg a dolgunkat. A volt Hunyadi Tsz vezetősége szétszéledt, így még csak tőlük sem kérhetjük. — Annak a háromezer forintnak csak a nyomát ütheti — szólal meg a középső. — Kárpótolja az, ami két év óta itt, nálunk, a nagy Egyetértésben van. — Ami a kárpótlást illeti, ha annak veszem, akkor ez jó dolog. Most minden hónomban rendszeresen fizetnek dőlését meg azA középső férfi válaszol. — A vezetők azt mondják, hogy a terv meglesz, de ha egy-két forinttal kevesebb is lesz, egy szót sem szólhatunk. A búza meg az árpa a belvíz és az árvíz miatt csak fél termés! adott. Szerencse, hogy jó volt az ősz. Beértek a kukoricák. Ezek a vártnál néhány mázsával többet teremnek. A cukorrépa pedig minden eddiginél jobban sikerült ebben az évben. Holdanként 250—300 mázsát takarítunk be a korábbá 110—130 mázsa hdyett. — Tudja miről beszélnek a faluban? — fordul fdém bajt jóslóén a cigarettázó pirospozsgás arcú —, áttérnek a pénzes elszámolásra. Ha nem lesz természetbeni juttatás, miiből tartunk odahaza jószágot? Ha normában kell egydni, kapálni, akkor ez a sok asszony meg lány, mind oda háza marad, de az iparban dolgozó vők, fiák se jönnek ki. A három férfi szedelődzködik. Elköszönnek. Akikor tudom meg, hogy a pirospozsgás arcú Baracsd Ferenc, a középső Petka János, a legfiatalabb kaszás pedig Jank Benjamin volt. 2. A répatáiblán valósággal nyüzsög az emiberáradat. Egy-egy 8— 10 méteres szélességben heten, sőt nyoloan-tízen is dolgoznak. Az egyik ilyen csoport Bogyó János- né répáját szedi. Ott van Bogyóné férje is, Bagi Györgyné, Bálint Já~ nosné és a Szalazsán házaspár. — Csak így halad a munka — állapítja meg Bogyóné, a házigazda. — Hogyhogy ilyen szép számmal összejöttek? — Csak ismerősök, falubeliek vagyunk. Szövetkeztünk a tsz-ben — magyarázza Bogyóné. — Még a tavasszal határoztuk el, hogy a családonként vállalt területet közösen műveljük meg. Ha felszedtük a répát, törjük a kukoricát — veszi át a szót a beszédes Bálimt- né. — A dűlőúton hallottam, hogy maguk nem tagjai a tsz-nek. — Nem vesznek fd bennünket. Munkát viszont vállalhatunk — folytatja Bálintné. — Az én férjem Csabán dolgozik. Kőműves. Jdentkezett már itt is, de azt mondták, itt nincs munka. Így a csabai biztos hdyet nem hagyja ott. — De miért nem veszik fd az asszonyokat tsz-tagnak? — A háztáji föld miatt. Ha minden olyan jelentkezőt felvennének, akinek a férje az iparban dolgozik, akkor a közös jószág takarmánya föld híján nem teremne meg — szólal meg Bogyóné. Még ezt az évet végigdolgoz— Miről beszélnek a faluban, miért nem jönnek jövőre dolgozni? — A pénzes elszámolás miatt. Nekünk, kisgyermekes anyáknak nagyon jó a jelenlegi elszámolás. 3. A szövetkezet központjában Pa- tócs Sándor párttitkár és Madai Miklós főmezőgazdász meglepődve vesz tudomást a tagság körében elterjedt hírről. — A jdenleg kialakult munkaszervezésben alapvető változást jövőre nem csinálunk — mondja a főagronómus. A párttitkár említi: — Egyesek nem értették meg a pártnapi dőadót, aki azt mondotta, hogy több hdyen a pénzbdd javadalmazásra térnek át. Hdyes lenne ennek lehetőségét Keresztúron is megvizsgálni — említette. — Mi ismerjük a keresztúri emberek életfelfogását s úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi bérezés bevált, ezen nem javasolunk alapvető változtatást! A párttitkár és a főagronómus egybehangzó véleménye bizonyára megnyugtatja a három kaszást, továbbá a répatáblán dolgozó asz- sízonyokat, lányokat, az iparban munkát vállaló, de a tsz-ben is segítő fiakait, vöket, mert a szövetkezet vezetősége az iddhez hasonló munkaszervezéssel 1967-ben is számít szorgalmukra. Dupsi Károly dalmat. A megyében több mint százan váltak erre érdemessé. Az átadásra a november 7-i ünnepség keretén belül, vagy az azt követő napokban kerül sor. A jutalmazásra várók között idős veteránok, üzemi munkások, tsz-tagok, hivatali dolgozók vannak. Nem egy közülük a felszabadulás óta terjeszti a párt kiadványait, s ezzel tevékenyen elősegíti az emberek ismereteinek gyarapítását, tudatformálását. A téli vezetőképzésről tárgyai ma a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága November 3-án, ma délelőtt 9 órától tartja soron következő ülését Békéscsabán a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként a jövő évi költségvetési tervezetről tanácskoznak, majd a gyulai és az orosházi járás tagdíjfizetésről szóló jelentését vitatják meg. Az ülés harmadik napirendi pontja a téli vezetőképzési terv megbeszélése lesz. Nyugdíjas vasutasok találkozója A vasutasok békéscsabai szak- szervezete az előző évekhez hasonlóan az idén is megrendezte a nyugdíjas vasutasok napját. A találkozó a Vécsey utcai kultúr- otthonban zajlott le, melyen mintegy kétszáz idős dolgozó jelent meg. A családias hangulatban eltöltött néhány órában a régi munkatársak elbeszélgettek együtt töltött éveket. A békéscsabai Vasutas Leánynevelő Intézet lelkes kultúrgárdája pedig rövid, de annál hangulatosabb műsorral kedveskedett a résztvevőknek. Ezzel köszöntötték a legidősebb vasutasokat is. Többek között a 97 éves Bányai Jánost, a 94 éves Zsebik Pált és a 93 éves Vajda egymással, felelevenítették az Bálintot. Csányi Pál Megjutalmazták a legtakarékosabb úttörőket A ikevermesi úttörők már a tanév kezdetétől takarékbetétben gyűjtötték fillérjeiket, forintjaikat. Október közepén a helyi takarék- szövetkezet közreműködésével vetélkedőt rendeztek. Ezen a takarékossággal kapcsolatos kérdések szerepeltek. , A tanulók közül az alsó tagozat bizonyult takarékosabbnak. AlegVonatutazás közben sok mindenről esik szó; jóról, rosszról, komoly és haszontalan témákról — különösen, ha. mindennap utazik az ember. Van aki kitalált mondókáját mondja, más meg igaznak vélt esetekkel szórakoztatja utazópartnereit. Az ember akkor is nevet, ha mások nevetnek, ezzel is eltereli figyelmét a novemberi fűtetlen kocsikról! De utóvégre szórakozunk... Nyilván a szórakozás céljából említette az egyik utas az alábbi esetet. Akkor jutott eszébe, amikor a jegykezelő arra hivatkozott; azért hideg a kocsi, mert valamelyik fiatal visszaforgatta a „meleget” „hidegre”. Higgyük el neki, és hallgassuk meg beszélő partnerünket, akiIMoteszlap Tehén és a bakter — Bizony így volt — kezdi elbeszélését egy negyven év körüli férfi —, hogy Kati, a feleség elment bevásárolni. A nem is az asszony miatt, inkább a tehén szeszélye miatt. Ugyanis ez a jámbor állat csak a nőket, illetve a női ruhákat bakter meg, mint egy viselőket engedte a kő- hűséges férj, egyben zelébe, tejét csak ilyen- egyedül maradt az őr- formán adta le. Mit te- háznál. Telt-múlt az idő, SVen a szegény vasutas? vonatok jöttek, mentek vasutaslelemenyesseg és ő szorgalmasan jelezte a szabad pályát vagy a megállást. Nagyszerűen szabott egyenruhája még a 424-esnek is sokszor megállást parancsolt. Tisztelgett, integemindig segít! Gondolatát tett követte. Felöltözött felesége fehér ruhájába, a pettyes kendőről sem feledkezett meg, s a tükörben végignézett magán: „No, itt a hob- byd, Riska, talán így elvién az év vége is jónak ígérke- ! zuk. Jövőre, ha igaz, arait beszél- nek, ePPen a vasutaslezdk. I nek, akkor az elnök egyedül ka— Mit várnak a zárszámadás- | pál! Mert mi, asszonyok nem jö- Mi? Ivünk! leményesség juttatta eszébe a tehén és a vasutas históriáját. tett, indított, állított, fogadsz”, s ezzel a szilmert hiszen ez az őrház kával, fejőszékkel együtt megállóhely is volt... megközelítette az istál- Teltek az órák, Kati, lót. A .tehén a hobby- a feleség sehol, pedig ját kielégítőnek találta már Riska, a házi fejős- és, és csepp... csepp... tehén fejésre várt. Sok- spricc — adta a tejet, szór megvakarta hajtól Igen ám, de a vonat sem ritkuló fejét — talán vár, jött, mint a szélvész. jobb eredményt elérőket az úttörőcsapat vezetői és a takarékszövetkezet ajándékkal jutalmazta. Az alsó tagozatból első helyezett lett Spiák György, második Pru- nyek Éva, a harmadik Szántó Éva. A második B osztály elnyerte A legtakarékosabb osztály címet. A. felső tagozatosok közül Hunyad Aranka és Petró Mária tűnt ki. .WWWWWWVN Mit tegyen szegény vasutas, félre a székkel, a fejőszilkával, usgyi, ki az őrház elé. Tisztelgett szegény úgy, ahogy volt, pettyes kendővel, női ruhában. Megnyugodott. No sikerült... Pedig csak ő hitte, csak ő gondolta, mert alig fél óra múlva a mentők álltak meg az őrház előtt. A bakter, mint az „őrült” — látva a mentőkocsit — szaladt neki a mezőnek, a mentők utána és elfogták. Hiába kiáltott, könyörgött, „nem vagyok őrült” — be a kocsiba... Es... és Gyulán a kórház ablakából integetett feleségének, hogy — mindennek Te és a Riska hobbyja az oka... Ez volt a vége az elbeszélésnek. Azóta is azt mondják, ha valami baj van: „No, majd a bakter kitalálja”. Mégiscsak jó utazni... —rocskár—
