Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás a 4. oldalról.) mus eszméjében egyesül a szocia­lista haza, a nemzetközi munkás- osztály, a szocialista világrend- szer érdekeinek azonossága, és az ezekhez való hűség. Pártunk a le- ninizmus tanításaihoz híven hű a proletárinternacionalizmus eszméjéhez. Fő feladatunk a szo­cialista társadalom felépítése ha­zánkban. Ebből kiindulva hozzuk döntéseinket, de azok nem lehet­nek ellentétesek a szocialista vi­lágrendszer országainak, a nem­zetközi munkásosztálynak közös érdekeivel és közös frontban, egy­ségesen kell harcolnunk közös el­lenségünk, az imperializmus ellen. Ezért mi elítéljük a kínai vezetők jelenlegi irányvonalát, amely a világforradalomról sűrűn hangoz­tatott szavak ellenére mindinkább láthatóan nacionalista, nagyhatal­mi, hegemon törekvéseket mu­tat. Elvtársak! Az idjeológiai kérdések közül érinteni szeretném még a vallá­sos világnézethez, a vallásos em­berekhez, az egyházakhoz való viszonyunkat. Pártunk álláspontja e kérdésekben alapjában mindvé­gig helyes volt. Pártunk világnézete szemben áll minden idealista világnézet­tel, így a vallásos világnézettel is. Ez eszmei harcot jelent, Hazánk­ban vallásszabadság van, pártunk kerül mindent, ami a vallásos emberek érzéseit sértené, de nem mond le arról, hogy küzdjön a felvilágosodottságért, a tudomá­nyos világnézet elterjesztéséért. Az osztályharc frontja szerintünk ném. a hivők és nem hívők között húzódott és nem ott húzódik ma sem. Bármely felekezethez tarto­zó hivők szabadon gyakorolhat­ják vallásukat, hátrányos megkü­lönböztetésben nincs részük, egyenjogú állampolgárai a hazá­nak. Jelenleg a Magyarországon mű­ködő egyházak és az állam viszo­nyát mindkét fél számára elfo­gadható egyezmények szabályoz­zák, kielégítően. Amióta az egy­házak vezetői a szocialista társa­dalmi rend megszületését és fenn­állását tudomásul vették és a helyzetet e reális valóság alap­ján ítélik meg, nem egy társadal­mi kérdésben is közelíteni tudtuk álláspontunkat. Az állam, az egyház számára elfogad­ható és a nép érdekeinek, szoci­alista építőmunkájának megfelelő helyzet kialakításában a párt, az állam helyes politikája mellett szerepe van a hivő tömegek de­mokratikus állásfoglalásának. Sze­repük van az egyházak vezető testületéiben reálisan gondolkodó embereknek, és a különböző egy­házak gyarapodó számú haladó papjainak is, akikkel a Hazafias Népfront keretében a kölcsönös tisztelet alapján, egyetértésben dolgozunk népünk javára A Központi Bizottság referátu­ma összegezte a tudományos élet, a kutatómunka területén elért fejlődést, majd megállapította: Az utóbbi négy évben népünk műveltsége tovább gyarapodott. Minden általános iskolát végzett 100 tanuló közül 42 középiskolá­ban, 41 pedig szakmunkástanuló­intézetben folytatja tanulmányait. Ma évenként másfélszer annyi szakembert bocsátanak ki egye­temeink, főiskoláink, mint az egyetemi, főiskolai hallgatók szá­ma 1937/38-ban összesen volt. A tízezer lakosra jutó nappali tago­zatos egyetemi és főiskolai hall­gatók száma és aránya te­kintetében olyan fejlett eu­rópai kapitalista országokat előztünk meg, mint Anglia, Fran­ciaország, Olaszország, Svédor­szág. E tények szocialista építé­sünk legszebb eredményei közé sorolhatók. 1*61 óta közoktatásunk egészét átfogó reform megvalósításán dolgozunk. Az oktatási reform eddigi tapasztalatai igazolták a lefektetett alapelvek helyességét. Az iskolareformmal a Központi Bizottság behatóan foglalkozott A gyakorlati végrehajtás néhány torzulását és hibás értelmezését különösen a középfokú oktatásban kijavítottuk. Folytatnunk kell azonban erőfeszítéseinket, hogy az eredeti célnak megfelelően csökkentsük a tanulók megterhe­lését, ugyanakkor minden iskola­típusban korszerű műveltséget nyújtsunk, tegyük hatékonyabbá a tudományos, szocialista világné­zeti nevelést, s készítsük fel tanu­lóinkat a tudatos szakmaválasz­tásra és választott élethivatásuk­ra. Társadalmunk becsületet szer­zett minden munkának. Megbe­csülést biztosít a fizikai munká­nak, amely mind több szaktudást, elméleti ismeretét és szellemi erő­feszítést követel. Az ipar, a mező- gazdaság a szakmunkások tízez­reit igényli. Ez az igény nem csök­ken, hanem a technika fejlődésé­vel állandóan növekszik. Ezért olyan iskolarendszert, iskolázta­tást, pályaválasztást és nem utol­sósorban olyan közhangulatot kell kialakítanunk, amely megfelel ennek. Az ifjúság nevelésében, oktatá­sában alapvető szerepük van a pedagógusoknak. Nevelőink több­sége hivatását átérezve, munká­jával, magatartásával igazolja, hogy a párt, rendszerünk hűsé­ges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne felejt­sék, hogy népünk legféltettebb kincsét, a jövő nemzedékét bízza rájuk. Kulturális politikánk eredmé­nyességét bizonyítja, hogy a szo­cialista közművelődés és az utóbbi négy esztendőben népünk újabb, még szélesebb tömegeit fogta át — mondotta a továbbiakban Kádár János, majd a könyvforgalom nö­vekedéséről, a kulturális és mű­vészeti élet jelenségeiről beszélt. Feltárta a kulturális életben ta­pasztalható negatív jelenségeket, s rámutatott: Kulturális politikánknak elvileg, gyakorlatilag egyaránt világosab­bá kell tennie, hogy mi amellett állunk ki, hogy szocializmust építő népünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnkkel támogatjuk a széles tömegekhez szóló szocialista szellemű, huma­nista alkotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesz­tés és népművelés munkájában ezek terjesztésének és propagálá­sának kell az eddigieknél határo­zottabban érvényt szerezni. Támo­gatjuk azokat az útkereséseket, kísérletezéseket is, amelyék a szo­cializmus eszmekörén belül ke­resik az újat. Kiinduló szempon­tunk ebben az esetben is elsősor­ban a mondanivaló, az eszmeiség és nem a megszokott formákhoz való ragaszkodás lesz. Az eddigi­eknél határozottabban kell vissza­utasítani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közerkölcsöt sértő alkotásokat A párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista vonásait, biztosítsa to­vábbi fejlődését A pártmunka kérdései és feladatai A referátum ezután a pórtélét kérdéseire tért át — Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlődött, a taglét­szám évenként 3,5 %-kal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tag­jelöltek száma 584 ezer 849 fő. A párttagság összetétele alapjában megfelelő. A tagság 42,5 százalé­ka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szellemi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szolgá­latot, egyéb foglalkozású és ta­nuló 3 százalék, 9,3 százalék nyug­díjas. A párttagság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak létszámá­ban, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felkészültségében, aktív munkájában, a párt egysé­gében és összeforrottságában van. Ezért továbbra sem célunk a tag­létszám nagyarányú növelése. Ar­ra kell törekednünk, hogy új ta­gokat elsősorban a termelő- és társadalmi munkában kitűnt munkások, termelőszövetkezeti ta­gok, a nők és a fiatalok soraiból vegyünk fel. A Központi Bizottság jelenthe­ti a kongresszusnak, hogy pár­tunkban a lenini normák a párt­élet meghatározói, a kollektív ve­zetés elve érvényesül. A pártmun­kában azonban az utóbbi évek­ben bizonyos mértékig elhalvá­nyult a személyes felelősség. Kí­vánatos, hogy az elhatározások és döntések meghozatalánál tovább­ra is szigorúan betartsuk a kol­lektív vezetés elvét, de a hatá­rozatok végrehajtásában jobban érvényesítsük az egyszemélyi fe­lelősség elvét. Pártunk a demokratikus cent­ralizmus elvei alapján működik: a felsőbb pártszervek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszer­vek megfelelő önállósággal, hatás­körrel dolgoznak, a párt élete de­mokratikus légkörben és keretek között folyik. A következő időszakban a de­mokratikus centralizmus elvének mindkét oldalát tovább kell erő­sítenünk. Erősíteni kell a centra­lizmust is. Ha szórványosan is, de előfordul, hogy egyes tagok ugyan élnek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a határo­zatok megvalósításából, a felada­tok megoldásából. A gyakorlat­ban kell biztosítani és minden párttagnál érvényesíteni igazsá­gos rendünket, azt, hogy pár­tunkban nem választhatók el egymástól a jogok és a köteles­ségek. Az elmélet és gyakorlat terén egyaránt folytassuk erőfeszítése­inket a pártdemokráeia fejlesz­téséért, kutassuk a módját, mi­ként lehet a párttagságot jobban bekapcsolni a párt politikájának alakításába. Mindent meg kell tenni, hogy a továbbiakban is hi­ánytalanul érvényesüljön a párt­szervekben és pártszervezetekben a viták és nézetek kifejtésé­nek szabad légköre, ez pártunk erejének egyik forrása és nem formális, hanem valóságos egy­ségének fontos biztosítéka. Pártunkban élénk a kritikai szellem. Az élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik önmaguktól eltelve, mindennel elégedettek. Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el. Pártunknak becsületet szerez, hogy a hatalommal jól él, nem ural­kodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatartás köte­lező a párt minden funkcionáriu­sára és tagjára. Az egyszerű em­berek véleménye a pártról nem kis részben azoknak a kommunis­táknak munkájától és magatartá­sától függ, akiket személyesen is­mernek. Funkcionáriusaink, párt­tagjaink zöme kommunistához méltóan él és dolgozik. A legha­tározottabban felléptünk azokban a szórványos esetekben, amikor valaki a rábízott hatalommal visz- szaélt és igy járunk el a jövő­ben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kis­polgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, szerényte­lenség, erkölcstelen életmód — hatást gyakorol egyes párttagok­ra is. Elsőrendű pártérdek, hogy párt- és közéletünket erélyes és hatékony fellépéssel óvjuk min­den olyan jelenséggel szemben, ami sérti pártunk tisztaságát, be­csületét. A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul a politikája Pártunk eszmeileg, politikailag egységes: a párt tagsága helyesli és követi a Köz­ponti Bizottság politikai irányvonalát. Az egységet pártunk hűsége a marxizmus—leninizmus- hoz, az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek ellen folytatott. Ez pártunk nagy ere­je, sikereinek forrása. A taggyű­léseken felszólaló százezernyi párttag kifejezte egyetértését a politikai irányvonalunkkal és el­tökéltségét annak végrehajtására. A pártdemokrácia lehetővé te­szi a vitákat és ennek során elke­rülhetetlenül helytelen nézetek is felszínre kerülnek. Ez nem csor­bítja a pártegységet az alapvető kérdésekben, sőt: lehetővé teszi a helytelen nézetek leküzdését és ezzel a pártegység még további erősítését. Ebben a korszakban fokozot­tan igaz az a lenini tétel, hogy az eszmei, politikai egységet min­den új következtetés és lépés kap­csán őszinte, nyílt eszmecserében kell nap mint nap újra megterem­teni. Azokkal szemben, akik nem értik a párt politikájának egyes részleteit, a türelmes meggyőzés a helyes és a célravezető módszer. Kádár János ezután arról be­szélt, hogy felmerülnek a párt­életben a párt vezető szerepének gyengüléséről szóló vélemények. Az e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének különböző megítéléséből fakad­nak. Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egyes pártszerve­zetek szerepével és hatáskörével azonosítja, mások abban látják a párt vezető szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak el. A párt vezető szerepe mindenütt érvé­nyesül, ahol megvalósul politi­kája. A párt határozatai esetenként és helyenként nem valósulnak meg elég következetesen, sőt né­ha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt politikáját valósítják meg, ott nem lehet a párt vezető szerepéről beszélni. Ebben az ér­telemben és helyileg előfordul — és nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általártosítani hiba, a helyi problémákon lehet és kell is változtatni, de a problémákat nem lehet összetéveszteni az alapkérdéssel, azzal, hogy az országban a pártvezetés meg is valósítja politikáját. Az utóbbi időkben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan né­zetekről, amelyek a centralizmus elvének szükségességét vitatják a munkásosztály forradalmi párt­jában. Másutt a párt funkcióját megfoghatatlan eszmei irányítás­ként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahod „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket vezetnek ro­hamra pártszervek és pártszerve­zetek ellen, úgymond, „megtisztí­tási” célzattal. Mi a pártok közötti tapasztalat- csere szükségességét és helyessé­gét elismerve és az egyes pártok önálló véleményét tiszteletben tartva, hangsúlyozni szeretnénk saját pártunk álláspontját a párt vezető szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar mun­kásosztály és a dolgozó nép tör­ténelmi tapasztalatai is azt bizo­nyítják, hogy a kapitalizmus elle­ni következetes harc, a szocialista építés csak marxista—leninista, a demokratikus centralizmus elve alapján felépített és működő kommunista párt vezetésével folyhat sikeresen. Pártunk nehéz harcokban szerzett tapasztalatai bizonyítják, hogy azok az erők, amelyek a párt szervezetei helyett vagy azokkal szemben valami más erőre támaszkodva akarják — úgymond — erősíteni a mun­kásosztály hatalmát és annak ve­zetését, valójában veszélyeztetik a munkáshatalmat, a szocialista építést. Elvtársak! A Központi Bizottság meggyő­ződése, hogy az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szere­pének érvényesítése és további fejlesztése. A jövő nagy felada­tai megkövetelik a párt vezető szerepének fejlesztését, a párt- vezetés módszereinek, formáinak, a szervező munkának a társadal­mi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítését. Általában a párt felelős a szo­cialista építésért, társadalmunk állapotáért a munkásosztály és egész népünk előtt. Ez nem je­lentheti azonban azt, hogy minden részkérdésben a pártnak kell dön­tenie. Továbbfejlődésünk határo­zott igénye, hogy növekedjék az állami és tömegszervezeti szervek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtá­sában. A politikai, gazdasági és kultu­rális élet fő tennivalóit a párttag­sággal tanácskozva a párt vezető szervei dolgozzák ki. A pártnak kell feltárnia a társadalmi, gazda­sági élet ellentmondásait és ki­dolgozni megoldásuk módját. A párt figyelmét a tudományos elemzés, az elvi-politikai irányí­tás és ellenőrzés erősítésére kell fordítani. A pártnak minden fo­kon a fő feladatokkal kell foglal­koznia. A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biz­tosítani a végrehajtás ellenőrzé­sének. Ez párttagságunk leghatá­rozottabb kívánsága. Minden párttagnak — bármilyen terüle­ten vagy beosztásban dolgozik is — legfőbb kötelessége, hogy tel­jes. odaadással küzdjön a párt politikájának elfogadtatásáért, megvalósításáért. A kommunisták álljanak ki minden fórumon a párt politikája, a rendszer vé­delmében. A pártnak joga és kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, akik nem a párt politikájának szelle­mében dolgoznak. Erre annál is inkább szükség van, mert ta­pasztalható helyenként és ese­tenként bátortalanság, elbizony­talanodás még párttagoknál is, húzódozás a párt politikája mel­letti határozott kiállástól. Növelni kell a pártszervek, a (Folytatás a 6. oldalon.) I

Next

/
Thumbnails
Contents