Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
A Központi Bizottság beszámoló j a (Folytatás a 3. oldalról.) lem részére történő áruátadások és eredményes lépéseket tettünk a felesleges készletek növekedésének megakadályozásában. Az iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékenység. Kedvező, hogy a termelés növekedését a tervezettnél alacsonyabb létszámnöveléssel tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalékkal nőtt Ez az év kedvező mezőgazdasági eredményeket hozott. Az egész mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal magasabb a múlt évinél. A legfontosabb növények közül a kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és zöldségfélék terméseredménye a tervezettnél is magasabb. Ez évben is sikerült saját termésből fedezni az ország kenyérszükségletét a jövő aratásig. 4 reform célja: erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének meggyorsítása Kitért a referátum a gazdaság- irányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. A központi tervezésnek a jövőben is elsőrendű szerepe lesz. A központi tervben kell dönteni a fogyasztás és felhalmozás arányáról, a beruházások fő arányairól, a népgazdasági ágak műszaki fejlesztéséről, a fogyasztási struktúra befolyásolásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fejlődésének kérdéseiről, a termelőerők elhelyezésének változtatásairól és a legfontosabb szociális, kulturális és életszínvonalbeli tényezőkről. Az árutermelés és a piac mechanizmusától várjuk viszont, hogy egyes termékek termelésében a kínálat rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, hogy a vállalatok igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Nem arról van tehát szó, hogy a jövőben a központi tervezés, dletve a piac törvényei egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett _ új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében a nép- gazdasági tervből rájuk rótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállító- 1 kkal és építik kapcsolataikat negrendelőikkel. Mindinkább állánossá kell, hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat a termelőeszközök kereskedelmi forgalomban történő beszerzésében és értékesítésében is. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok számára az állam kötelező tervmutatókat általában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szervektől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam, mint tulajdonos, a vállalatok működését szabályozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vállalati tiszta jövedelem felhasználásának szabályozásával és más eszközökkel. A gazdasági mechanizmus reformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával összhangban levő termelői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő években egyes cikkek termelői árát emelni, másokét csökkenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövőben is — bizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. A gazdasági mechanizmus reformja során lehetőséget kell teremteni arra, hogy az eredményesen dolgozó vállalat meghatározott mértékű, de az eddigi nyereségrészesedésen túlmenően, többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkalmazottait. Ilyen módon is erősödik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vállalati eredményekhez való alkalmazkodás növeli a munka becsületét 1. Az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként fokozatosan 1970 végéig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2. Az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó munkaidejét csökkentették heti 36—42 órára, ezt a munkát folytatni kell és fokozatosan 1970 végéig azonos mérvű munkaidőcsökkentést kell végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál. A párt, kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza. Az eddigi intézkedésen túlmenően most bevezethető további intézkedéseket is javasol a Központi Bizottság: 1. Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a kisgyermekes dolgozó anya, munkaviszonyából eredő jogait biztosítva, gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson, ha kívánja, és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kapjon. 2. A gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. 3. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy ne csak az egyedülálló anya, hanem az olvan apa is kapjon családi pótlékot, aki egyetlen kiskorú gyermekét egyedül neveli. A Központi Bizottság, eddigi politikánkhoz híven, annak érdekében, hogy a falusi dolgozó élet- körülményei közelebb kerüljenek a városi dolgozóéhoz, javasolja: 1. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere — a nyugdíj- és a táppénzellátásban a szövetkezeti sajátosságot megtartva — a harmadik ötéves terv időszakában kerüljön a bérből és fizetésből élők színvonalára. 2. Javasoljuk, hogy 1970 végéig a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét. Fontos társadalmi kérdés a lakáshelyzet további javítása. Ismeretes, hogy kidolgozásra került egy 15 éves terv, amely 1975-ig egymillió lakás építését irányozza elő. A másódik ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepelt, ezt a számot a VIII. kongresszus felemelte 300 ezerre, ténylegesen 282 ezer lakást sikerült felépíteni. A harmadik ötéves tervben 300 ezer lakás építését irányozzuk elő. Ez az előirányzat alapjában megfelel a 15 éves terv időarányos részének. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett ismét meg kell vizsgálni a lakás- kérdést,* mégpedig az építést, az elosztási rendszert és az igénylés rendszerét egyaránt. Az építésnél azt, bogy a tervet mi módon lehetne túlteljesíteni. A gazdasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üzemek létesíthessenek saját pénzügyi alapot és saját kivitelezésben, saját dolgozóiknak bizonyos számú lakást, továbbá, hógy a lakásépítő ipari kapacitást hogyan bővíthet- nénk a kisipari termelőszövetkezetek bevonásával. Az elosztási rendszert is javítani kell oly módon, hogy abban a tanácsok fő szerephez jussanak és az elosztás a nyilvánosság ellenőrzésével történjék. Az elosztás igazságosabbá csak akkor tehető, ha módosítjuk az igénylés rendszerét is. Akinek módja van, az csak megfeielő anyagi hozzájárulással igényel- / hessen, bizonyos jövedelemhatáron felül keresők pedig r.e igényelhessenek és ne kaphassanak állami bérlakást. Tisztelt Elvtársak! Jelenlegi viszonyaink között a gazdasági építőmunka a párt, a forradalmárok számára az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedése. Feladataink ezen a téren: 1. Minden erővel dolgozná a harmadik ötéves terv sikeres teljesítéséért és túlteljesítéséért. 2. A gazdasági mechanizmus reformjának előkészítő munkáját a párthatározat elvednek és a megadott határidőknek betartásával befejezni. 3. A gazdasági mechanizmus reformjának életbe léptetését és hatékonyságát biztosítani. 4. A feladatok helyes meghatározásával, a felesleges kettősségek felszámolásával biztosítaná, hogy egy részről a párt- és a tömegszervezetek, más részről az állami, gazdasági szervek, illetve a tanácsok eredményesen és a leghatékonyabban tudjanak dolgozni és együttműködni a népgazdasági feladatok megoldásán. 5. A pártnak a gazdasági munka terén is be kell töltenie vezető szerepét, a központi és területi pártszerveknek, a párt alapszervezeteinek kell országosan és helyileg biztosítani gazdaságpolitikánk érvényesítését, az országos és helyi érdekek megfelelő összehangolását. Az ideológiai munka feladatai A Központi Bizottság javaslata a dolgozók életkörülményeinek javítására Tisztelt Elvtársak! A két kongresszus közöti időszakban a dolgozók életszínvonala ; reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 18 százalékos, a társadalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. Az életszínvonal emelésének megfelelő irányzatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos emelkedése szerepelnek a harmadik ötéves terv számaiban. * A munkások, a dolgozók élet- körülményeinek további javításával a pártnak és a kormányzatnak mmttenképpen és sok vonatkozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi időben néhány ilyen kérdéssel behatóan foglalkozott abban a meggyőződésben, hogy az anyagi fedezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a legközelebbi években megoldhatunk egyes arra érett kérdéseket. A munkások és alkalmazottak életkörülményeinek lényeges része a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 43 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresszusnak, mondja ki határozatként: Tisztelt Kongresszus! Pártunkat, társadalmunk eszmei, politikai vezetőjét tevékenységében a munkásosztály forradalmi elmélete, a marxizmus—leninizmus vezérli. A marxizmus—leninizmus, mint minden igazi tudomány, a gyakorlattal kölcsönhatásban szüntelenül fejlődik. Pártunk alapvető feladata a sokoldalúan kifejtett ideológiai munka. Az ideológiai területnek csupán néjhán£ kérdését kívánom röviden érinteni, elsőként a szocialista tudat, az anyagi érdekeltség és az anyagiasság összefüggéseit. Nálunk az utóbbi időben aggodalmuknak adtak kifejezésit, hogy egyrészt az életszínvonal emelkedése, másrészt különböző negatív hatások következtében csökken a forradalmi szellem és teret nyer az önző anyagiasság, társadalmunkat az „elpolgáriaso- dás” veszélye fenyegeti. A párt a szocialista tudat, közgondolkodás erősítése mellett sokszor szól az anyagi érdekeltségről, sőt, a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán még növelni is kívánja azt. Véleményünk szerint itt különböző kérdésekről van szó, közöttük két olyan jelenségről, amelyek közül az egyik káros és leküzdendő, a másik pedig teljes összhangban van a szocialista elmélettel és gyakorlattal. A kispolgári gondolkodás többi között a kispolgárság létéből is fakad. De mai viszonyaink között lehetővé kell tenni mindazt a magánkezdeményezést, ami segíti a szocialista célok megvalósítását, a torzulásokat pedig, amelyek ezt hátráltatják, le kell küzdeni. Ez lenini oolitika. Az eredmény a szocialista állam és rendszer megerősödése, a szocialista forradalom továbbfejlődése. Más kérdés a kispolgári gondolkodás, a haszonlesés, az önző anyagiasság szelleme, ez idegen a szocializmustól, ez ellen megalkuvás nélküli elvi harcot kell folytatni. Megint más kérdés a dolgozóik anyagi érdekeltsége a szocializmus építésében, amely a szocialista eszmével, gyakorlattal teljes összhangban van, ezért erődíteni kívánjuk. Valljuk és hirdetjük, hogy a szocialista társadalom építése a tömegek tudatos cselekvését, áldozatkészségét, önzetlenségét, közösségi szellemének erősítését kívánja meg. A kettő azonban nincs ellentétben egymással, hanem kiegészíti egymást. A párt a szocialista eszme terjesztésén és elmélyítésén munkálkodik és egyidejűleg hirdeti, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Sőt, jelenleg a szocialista bérezési elv hatékonyabb érvényest ése a feladatunk, más szóval, növelni akarjuk a dolgozók anyagi érdekeltségét, azt, hogy aki munkájával többet ad a társadalomnak, az a javakból is jobban részesedjék. Tisztelt Elvtársak! Ideológiai munkánkban kiemelkedő fontosságú a szocialista hazafiság elmélyítése, a nacionalizmus elleni harc, az internacionalizmus erősítése. A nacionalizmus polgári eszme, amely ma még pozitív szerepet tölt be a világnak azokon a helyein, ahol a népek még az önálló nemzet megteremtéséért, és a függetlenségükért harcolnak az imperializmussal, a reakciós feu- udális vagy törzsi erők ellen. Európában azonban a nacionalizmus már betöltötte pozitív szerepét az önálló nemzeti államok kialakulása idején. Még ma Is léteznek olyan polgári erők nyugat-európai országokban, amelyek nemzeti érdekek védelméhez csatlakozva szembekerülnek amerikai imperialista, nyugatnémet revansista törekvésekkel. Az ilyen erőkkel lehetséges és szükséges is együttműködni, azonban a nemzeti érdekeket Európa országaiban következetesen már régen a munkásosztály képviseli, a reakciós burzsoázia pedig az osztályharcban a nacionalizmust a modern ipari prpletariátus megjelenésé óta az o'sztályellentétek ködösítésére, más népek elleni uszításra használja fel. Ezért pártunk, mint minden forradalmi párt, következetesen harcol a burzsoá nacionalizmus ellen. Üjabban az imperialisták és a reakció honi maradványai szeretnék felszítani a nacionalizmus eszméjét a szocialista országokban, éppen azzal a céllal, hogy a régi recept szerint megosszák és kijátsszák egymás ellen e népeket. Szocialista országokban is akadnak egyes emberek, akik rövidlátó módon kacérkodnak a nacionalizmussal és ezzel — bár azt szolgálni vélik, ártanak a szocialista ügynek. Az imperialisták azonban hiába reménykednek, a szocialista országokat vezető marxista—leninista pártok nagy forradalmi tapasztalatokkal rendelkeznek, népeik között szocialista, testvéri barátság épül, alapvető érdekeink közösek, és a burzsoá nacionalizmus nem fog éket verni közénk. Pártunk a szocialista hazafiság lényeges elemének tekinti a munkásnemzetköziséget. Ezért ideológiai munkájában az internacionalizmus, a más népek iránti barátság szellemében neveli a magyar népet. A proletárinternacionaliz- (Folytatás az 5. oldalon.) \
