Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
KÖRÖS TÁJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ Z ilahy, József Attila és egy film két vége A békéscsabai filmbarátok két alkalommal is — péntekeni este és szombaton délután — zsúfolásig megtöltötték a Szabadság mozit. S úgy véljük, így lesz ez a megye más városaiban is. Reméljük, hogy ekkora tömegeket elsősorban a magyar film története iránti őszinte érdeklődés hozott el, csak néhányakat a giccs utáni olthataüan vágy, s akiket a nosztalgia — azok előbb álmodják vissza a saját ifjúságukat, mint azt a társadalmi kort, melyben esek a müvek születtek. E sorok megírására az a hit késztet, hogy az embereket nem szabad tévedésben hagyni, összekeverhetetlen dolgokat nem szabad összekeverni, bármily tetszetős is. A legutóbb vetített „Halálos tavasz” kapcsán azonban sajnos, történt ilyen összekeveredés. Zilahy Lajos a két háború közötti úri magyar közép- osztály legjellegzetesebb írója. A mentalitása, r hite, az íród leglelke volt középosztálybeli. Legjellemzőbb írói alkotásai közé tartozott a „Halálos tavasz” — egy középosztálybeli úri- gyerek és egy felső tízezerben lány tragikus szerelmének története. Ebből a bestsellerből a 40-es • évek legsikerültebb magyar rendezője, Kalmár László a maga nemében kitűnő filmet készített. Nem követte ugyan híven a regény vonalát, s az Egri Iván—Edit kapcsolatból a film kilúgozta azt a kevés társadalmi hátteret is, ami még a regényben volt. Ennek ellenére a magyar film művészi fellendülésének korszaikát a „Halálos tavasz”-tól mérjük (készült 1939-ben). A film sok engedményt tett a kor ízlésének (hintó, parádés kocsis, főúri park a kis tisztviselő 500 holdas birtokán — vidéki hangulat), mégis megpróbált előrébb lépni a magyar film akkori szokványából. Valóbein érzékletes, és szinte mai a nyitó képsor, az öngyilkossága előtt álló férfi Duna parti sétája. Ez Nemeskürty István kiváló filmesztétánkat arra ihlette, hogy két könyvében is (A meseautó utasai, A magyar film története) József Attila remekmívű versének egy sorát idézze: „Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj”... Nemeskürty érzett valami hangulati azonosságot a József Attila- vers, és a Kalmár-film nyitó képsora között. Ezt a hangulati azonosságot a békéscsabai filmbarátok esztétája eltúlozta: előadásában Kalmár filmjének nyitó képsorát tudatos József Attila- idézetnek tartotta. S itt keverte össze az összekeverhe- teüent! Egri Iván a „Halálos tavasz”-ban öngyilkosságra gondol, ezért nézi a Duna zavaros, piszkos vizét! József Attila „A Dunánál” c. versében a magyar élet, és a dunai összefogás sors-problémá'ira. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk — s nem is kevés” — zárja József Attila a verset, Zilahy pedig a Dunától a szállodai szobába térve megöli hősét. A kettő nem ugyanaz. Kalmár Lászlónak bizonyosan nem jutott eszébe József Attila, egyszerűen korszerű akart lenni (elsősorban a francia filmek Szajna-kultuszának hatására). Túlzás Zilahy Lajos írói érdemeit elvitatni, de túlzás műveinek utólag nagyobb progresszivitást tulajdonítani, mint ami egyáltalán lehetett bennük. Jogos a „Halálos tavasz” — egyik első eprópai szintű filmünk — pontos helyét megjelölni a magyar film történetében, de ne essünk túlzásba: ez egy szimpla kis szerelmi történet, meglehetősen elmosott társadalmi háttérrel. A film sikerének két igazi tényezője volt: a magyar filmen akkor szokatlanul merész „vetkőzés a tükörben” jelenet, s egy új, korszerű sztár elindulása: Ka- • rády Kataliné. Milyen ke- ; vés köze van ennek a bala- ; tonszárszód vasútállomáson ; Magyarország térképével le- • takart zseniális költő halá- j Iához, má több, eszméihez. | S még valamit! A film i „két vége” — nem formai : újítás. Hiszen semmiféle j módon nem illik össze, t • Aliogy már a század elején • Bródy Sándor megírta „A • tanítónő” happy end-es vé- S gét, ahogy Móricz átdolgoz- • ta jól végződő játékra az „Űri muri”-t, ahogy Harsá- nyi Zsolt meghamisította a Noszty fiú mikszáthi befejezését, így készíthetett a gyártó cég is két véget! Az egyik szervesen illett a film kezdetéhez, és híven követte Zilahy regényét, a másik megadta a boldog feloldódást! Tévedés azt hinni, hogy a két véget egyszerre vetítették. A forgalmazó döntése szerint egyik vagy másik véget vetíthették. Annál is inkább, mert senki a korabeli nézők közül nem emlékszik — magam sem — e képtelen kettős befejezésre. A filmnek tehát valószínű egy vetítésen csak egy vége volt. Vagy az igazi, vagy a happy end-es. Ez a happy end-es befejezés sokkal jellemzőbb e filmig, s az egész korszakra — mint néhány korabeli kritika idézése. Szívesen hallottunk volna erről is. Máté Lajos Németh András FésülködS Négy évvel ezelőtt, 1962- ben jelentkezett először kötettel Polner Zoltán, a szegedi fiatal költő. A Szigorú vallomás című kötete egy kétségtelenül tehetséges, kitűnő formai érzékű, de kissé még sápadt és eléggé jellegtelen hangú költőt rajzolt élénk. Újabb kötete, a most megjelent A szívetekre bízom határozott előrelépés: OL VAS ÓNAPL ÓMB ÓL Költőavató Polner Zoltánból egyéni hangvételű, figyelemre méltó költő lett, a kötetet nyugodtan nevezhetjük koitő- avató kötetnek. DCettés ünnep SZOMBAT Enyhe az este. Piros-kék-sárga neonok villannak a kirakatok fölött. A moziból most áramlik ki az első előadás közönsége, és tódul be a másodiké. A sötétes Irányi utcában a fal mellett támolyog egy lány. Arcát időnként megvilágítják a lámpák. Fiatal, tiszta gyermekarc, úgy tizenhat éves lehet. Szeméből dől a könny, sima, barna haja arcába omlik. A lottózónál nem bírja tovább, a falnak borul és felzokog. — Szegény — mondja egy középkorú nő a barátnőjének. — Ügy sajnálom, vajon mi baja lehet? — Biztosan elhagyta a fiúja, azért van kétségbeesve. — Azért? — Azért. Elhallgatnak, és hirtelen szívükbe markol egy emlék. Amikor ők is tizenhat évesek voltak, s a fiú — akinek nevét próbálják előkotorni a múltból, de az sehogy se sikerül — gonoszul, kegyetlenül „szakított velük’’. Akkor ezért nagyon lehetett sírni, és most fáj, hogy az élet kérgessé tette az öregedő sziveket. Egy kicsit nyomott kedvvel ülnek a nézőtéren, aztán kezdődik a jó kis híradó és holnap, holnapra mindent elfelednek, mert holnap: szólal, a függöny szétmegy és a színpad varázsa három óra hosszat újra rabul ejti rajongóit. XJiána egy kis séta a villanyfényes főutcán, majd irány a Halászcsárda. A MEDOSZ-székházból zene, lárma árad. Felpántlikázott autók várakoznak a Luther utcán a lakodalmas népre... A kapu előtt csizmás, ingujjas, fehér kötény es fiatalember — o lagziban a felszolgálói tiséiet töltötte be — egy csinos, fiatal növel huzakodik. f— Cső szí ti gondoluje? (Mit gondolsz?) — mondja felháborodottan valódi csabai szlováksággal az asz- szony. Majd érthetőéi} és magyarul hozzáteszi: — Ne szemtelenkedj, mert kaphatsz egy frászt! Pár lépéssel arrébb egy mama törölgeti ötéves forma kisfiát, aki felváltva sír és hány. — A bácsi adott inni? Mondd, a bácsi'adott inni? — faggatja kétségbeesetten gyermekét, de az csak sír tovább. A vendéglő tele itt is, ott is, mindenütt. Mindenki örül. nem törődik az idő múlásával, hiszen holnap is lehet pihenni, holnap pedig: HÉTFŐ VASÁRNAP Délután két óra ' felé az utca üres. A színház délutáni előadására majdnem minden jegy elkelt, pedig jó lenne a szórakozást szórakozással tetézni. Valahol a leghátulsó sorban mégis akad jegy. A zenekar megEbéd után megélénkül a város. A buszmegállóknál utasok csomagokkal. A piros zászlók még ünnepien lengenek a házakon, a vasúti temetőben a szovjet hősök sírját fehér krizantémok borítják. A sírok között fekete ruhás öreg házaspár bolyong — ki tudja miért? Az állomáson a pénztárnál hosszú sor kígyózik. — Gyere apus, gyorsan, mentesítő vonat indul Pestre két perc múlva! — Csak menjetek, Jancsika, haza, ne várjatok. — Babi, csókold meg nagymamit! — Az ernyő ott maradt a taxiban, ugye mondtam, Feri, vigyázz a csomagokra! — Vigyáztál volna te az ernyődre... A hétköznapok belopakodnak az ünnep varázsába. A vonaton még ünnepi sültet, süteményt falatoznak, de holnap már főzni kell, iskolába, munkába kell menni. S a vonat szinte észrevétlen elindul a hétköznapok (elé... Huszár Istvánné Ilyenkor persze jogos a kérdés: mi újat hoz vagy hozhat egyáltalán egy új kötet, egy új költő? Polner- tőd nem a költői extravagancia könnyen imitálható jegyeit kapjuk, sem témáiban, sem azok megformálásában nincs nyoma egy üresen kongó mű-modemke- désnek. Ha példaképeit keressük, József Attilát és Radnótit említhetjük. De sosem olyan erős a hozzájuk való vonzódása, hogy ettől eltompulnának egyéni színei. Inkább a költői magatartás, a világgal, az emberekkel szembeni alapállás az, amit tőlük tanul, s ilyen értelemben a legjobb példaképeket választja. Polner természetesen közegként mozog a mi világunkban, mindemnapjaink- baii. Ügy él ebben a rendben, mint aki beleszületett és éltető levegőként lélegzd be eszméinket. Témái mai témák, gondolatai mai gondolatok, minden erőltetés, minden rossz értelmű, száraz zsurnalizmus nélkül. Ugyanakkor — és ezt is példaképeitől tanulta — versei mindig pontosak, világosak, szerkezetük tiszta és logikus. Reméljük, egy újabb kötete még nagyobb sikerű lesz. T. I. I
