Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

1966. november 24. 3 Csütörtök —.1 Amíg a cukorrépából cukor lesz A kilúgozó edények töltése répaszelettel. Dér bajos cukorföző ellenőrzi a kristályszemek egyenletessé­gét. A Sarkadi Cukorgyárban ősz­szel eddig több mint 18 ezer va­gon cukorrépát dolgoztak fel és mintegy 15 ezer vagon van még hátra. A napi mennyiség 220— 230 vagon, amiből 28—30 vagon cukrot nyernek. Az öt és fél, hathónapos kam­pány idején 1200-an dolgoznak a gyárban három műszakban. Összesen mintegy 4500 vagon cukor készül, amit részben rak­tárakba tárolnak, a többit folya­matosan a kereskedelem veszi át. Tiszántúl lakosságának nagy ■ részét — országosan mintegy 15 százalékát — Sarkad látja el. A gyár az utóbbi 10 évben egyre korszerűbben termel. A feldolgozás napi 40 vagon cu­korrépával nőtt. Számos új be­rendezés könnyíti meg a fizikai munkát és segíti elő a gazda­ságosabb termelést. A törzsgár­da, amely a cukorgyártás min­den részletét jól ismeri, biztosí­téka az egyre javuló eredmény­nek. A harmadik ötéves terv végé­ig további fejlesztéssel napi 250 vagon cukorrépa feldolgozása válik lehetővé, ami a mezőgaz­daságtól elsősorban az átlagter­més növelését igényli. A cukorgyártás folyamata gé­pek, gépóriások sorozatából, s mellettük szorgoskodó emberek összehangolt tevékenységéből áll. Képeink ebből adnak egy kis ízelítőt. Egy kiskanállal is elegendő a feketébe. Fotó: Demény 1966. folyó hó 30-án délelőtt 9—13 óráig a használaton kívüli gépek, berendezések és egyéb álló­eszközök értékesítése céljából vállalatok és tsz-ek részére börzenapot tart a 8. sz. AKÖV, Békéscsaba, Bartók Béla út 62. szám alatt. 106553 WtwwwwvwwwwmvwwwtvnvMawwwwwww A kongresszus tiszteletére: Terven felül 800 ezer forint bevétel akondorosí Dolgozók Tsz kertészetében A lielyiipari szolgáltatások jövő évi terve Elkészültek a helyű parpoli- fcika 1967. évi terved. Eszerint a minisztériumi ipar 18,%- kal, a tanácsi ipar 25, a szövet­kezeti ipar pedig 6 százalékkal növeld — az idei esztendőhöz ké­pest — szolgáltató tevékenysé­gét. Többek között 34 százalék­kal növekszik a gépkocsijavítás, 10 százalékkal a vasipari, 15 szá­zalékkal a háztartási gépjaví­tás, 16 százalékkal bővül a mo­sás, vegytiszta tás szolgáltatása & S százalékkal több lesz a fel­újítás jellegű építőipari tevé­kenység. A lakosságot ellátó vál­lalatok hálózatbővítése révén a megyében három új mérték utá­ni szabóság, hét textilruházati javítórészleg, 18 tisztító átvevő- hely és hat új fodrászat létesül. A kondorosa Dolgozók Tsz ker­tészete évek óta híres kimagasló terméserédményeiről. Ebben az esztendőben újabb öröm érte a kertészet dolgozóit: sikerült min­den termést a rossz idő beállta előtt betakarítani és értékesíteni. Nem kevesebb, miint 4 és fél mil­lió forint friss zöldséget, gyógy­növényt termeltek, 800 ezer fo­rinttal többet, mint eredetileg tervezték. Rajki János főkertész vélemé­nye szerint ebben igen nagy a szerepe a kongresszusi verseny- mozgalomnak. Azt már meg­szokták Kondoroson, hogy kiváló minőségben dolgoznák talajelő- készítéskor, növényápoláskor, de a betakarítás idején ilyen fegyel­mezett munka nem volt még, mint most. A kondorosa Dolgozók Tsz-beit nagy gondossággal készült el a kertészet 1967. évi terve. Keve­sebbfajta növénnyel foglalkoz­nak, hogy a gépeket jobban ki­használhassák és a tagság szak­mai képességét fokozhassál?. A hajtatóházafcban erős palántákat nevelnek a szabadföldi kertészet 'számára; tápkockával együtt rakják ki, hogy mindenből korán értékesítsenek, amikor még ma­gas árra lehet számítani. Egyébként ebben a híres ker­tészetben kora tavasszal lermál- kútfúrás indul. Ha az elképzelé­sek valóra válnak, jó meleg vizük lesz és bőséges, 12 ezer négyzet- métere®, korszerű üvegházat épí­tenek az új ötéves terv idején. Addig is továbbfejlesztik a házi­lagosan készült hajtalóházakat. Most már valójában tangazdaság Az üzemi étkezde egyik asztalánál ebédel Cseh Ist­ván és Kereki Sándor. Cseh er­dészruhát visel, Kereki pedig „ci­vilben'’ ül. — Köszöntőm egymás árnyé­kait — üdvözli őket Kocsis Lő­rinc, a párttitkár. Cseh és Kereki együtt járnak a határban, együtt esznek, isznak, s ha Cseh nőtlen lenne, bizonyosan egy szerető­jük is lenne — mutatja őket be. — Azt mondják, nincs gondo­latátvitel — nevet jóízűen Cseh. — A napokban érdeklődtek tőlem, hogy merre járhat Kereki, a trak­torosok brigád vezető je. Azt felel­tem, én csak a komámra gondo­lok és ő tíz perc múlva biztosan a nyomomban lesz. És meg is ér­kezett. Kereki februárban került az Orosházi Tangazdaságba brigád­vezetőnek. Akkor ismerkedett meg Csehvel. Azóta gyakran egy irányba visz az útjuk. Ha a bri­gádvezető a traktorosok látogatá­sára indul, vele. megy. Mint két kamasz — nem is sokkal időseb­bek —, végignevetik az utat. ‘Együtt örülnek, ha valami szép munkát, jól dolgozó traktorost látnak, de együtt évődnek a hi­bán is. Még csasztuskát is csinál­nak a rosszul dolgozó traktoros­ról. Kissé, jó értelemben véve, rá- tartiak. Talán ezért is értik meg egymást. A brigádvezető említi, hogy a tavasszal meg a nyáron is a traktorosok sok vakbarázdát I Nagy virágú dán szegíű pompázik Gyulán és Orosházán Megyénk híres kertészeteiben télen is nyílnak a szegfűk, ró­zsák és egyéb virágok. Az el­múlt években főleg amerikai | szegfűt szállítottak az Őszi ésj téli hónapokban a fővárosba, most azonban a gyulai kertészet és az orosházi Szabadság Tsz hajtaitóházaiban dán import­szegfű is virágzik. A dán kerté­szek Afrika trópusi éghajlatán előneveltették a szegfűpalántá­kat s jól edzett, fejlett növény- állományt adtak a magyar ker­tészetek számára. A gyulai és orosházi hajtató­házakban nagy szakértelemmel ültették el és gondozták az im­port dán szegfűt s ennek kö­szönhető, hogy valamennyi tő gyönyörű virágokat hozott. A dán szegfűből elsősorban a fővá­rosba küldenek nap mint nap! vágott virágot a jó hírű kerté­szetek. szántottak. Keresni akartak. Ami­kor felfedték a hibát, a rosszul dolgozó traktorosok kezébe kapát nyomtak, műszak után felkapál- tatták a vakbarázdát. — Egy kapa, egy traktoros — szól közbe Cseh —, így jártaik Ke­reki emberei. De miért? Mert nem tudtak szántani — csipkelődik. — De azután megtanultak — veszi át a szót Kereki. — Csak két hét volt nehéz. A kapálások óta nincs is minőségi reklamáció. Még a főagronómus is elégedett a traktorosok munkájával. — Ez pedig nagy szó — mondja Cseh. A trakforosbrigádot dicséri Schüller Ferenc főkönyvelő is. Ö a számok embere. Ezek összefüg­gései között úgy olvas, mint pap a bibliából. — Tavaly háromnegyedmillió forint üzemági veszteséggel zárta háromnegyedéves tervét a trakto­rosbrigád. Most pedig 332 ezer forintos nyereséggel. Vagyis az eredményjavulás kereken 1 mil­lió forint. Ehhez hozzátartozik — folytatja —, hogy az egy nor­málhold gépi munka költsége a tavalyi 77,72 forintról 53,36 forint­ra csökkent. — Kitett magáért a bri­J gád — szólal meg ismét Kereki. : — A párt IX. kongresszusának tiszteletére felajánlottuk, hogy november 15-re az összes őszi munkát befejezzük. Készen is lettünk volna 100 hold szántás hiányával. Munkagépeink, a cső­törő kombájnok vezetői országo­san a mi gazdaságunkból lettek az elsők. Elmentünk a szomszédos j tsz-ekbe segíteni. Ott is szántót- tunk-vetettünk. Abban bíztunk, hogy novemberben lesz még jó idő és azt a 100 holdat majd csak megszántjuk. Egy hete jóformán rá sem tudunk menni a földre. Mindennap esik — az ebédlő aj­tajának irányába emeli fejét. — Ott ülnek az időt leső traktorosok — neveket említ —, Sitkéi József, Szita Ferenc, Glózik János, Fábri István. Ok valamennyien a pil­lanatot várják, hogy szánthassa­nak. Csak 12 munkára alkalmas órára lenne szükségünk. — Bagdi Gábort is gépre kelle­ne ültetni — szól közbe Kocsis. — Ö is szántani megy, ha olyan lesz az idő — feleli a brigádve­zető. — Ma viszont nincs ideha­za. Szaporodtak. Elvitte a fele­ségét Füzesgyarmatra. Az ám egy csuda rendes ember — foly­tatja Kereki. — Hétfő hajnalban felül a génre és csak szombaton este áll be. A gép faránál szundít egy-két órát és azután megy, mint akit puskából lőttek ki. — Annyit dolgozik az, mint má­sik két ember —■ jegyzi meg Cseh. , — Fizetéskor neki a legvasta­gabb á borítékja — említi Ko­csis. — De a többi traktoros sem panaszkodhat — neveket említ a főkönyvelő. — Molnár József 1965-ben tíz hónap alatt 21 ezer 510 forintot, most pedig ugyan­ennyi idő alatt 27 ezer 193 forintot keresett. Varga József a tavalyi 22 ezer 348 forint helyett ebben az évben eddig 29 ezer 671 forintot vitt haza. — A szerelők — kapcsolódik a beszélgetésbe ismét Kocsis Lő­rinc — valósággal versenyt futnak egy-egy szabad traktorért. A nyá­ron szívesebben dolgoztak a ha­tárban, mint a műhelyben. — És sorolja azoknak a szerelőknek a nevét, akik traktorosok lettek. Bodzási Pált, Szita Ferencet, Fáb­ri Istvánt, Szigeti Györgyöt, Ben- kő Józsefet és Bagdi Gábort emlí­ti. — De ők nem véglegesen ültek traktorra — szól közbe Kereki —, csak amíg szántatlan a ha­tár. Azután majd a téli gépjaví­táson dolgoznak. Az Orosházi Tangazdaságban lépten-nyomon a traktorosbri­gádot dicsérik. — Nekik köszönhetjük, hogy saját erőnkkel túlvagyunk a mun­kák nehezén — említi Rozsnyai Sándor szb-titkár. — Az ősszel csodálatosan haladt a munka. Tavaly idegen gépek, idegen embe­rek serénykedtek a gazdaság négyezer holdas határában. Most pedig a tangazdaság traktorosai adtak segítséget a környékbeliek­nek. A traktorosok Faragó Sándor igazgató és Nyilas Ká­roly főmezőgazdász szervező munkáját méltatják. A hangnem tárgyilagos, mert az Orosházi' Tangazdaságban ebben az évben az új vezetőség munkába állása után valami nagyon nagy és na­gyon szép dolog történt. A tavalyi hárommillió forintos bevételi hi­ányt megszüntették, sőt, négy és fél millió forint nyereségre szá­mítanak. Vagyis hét és fél millió forint eredményjavulást értek el. A négyezer holdas tangazdaság ezzel az eredménnyel 1966-ban valójában tangazdasági szinten mutatja a jó példát. Dupsi liártófü —A—

Next

/
Thumbnails
Contents